Sziasztok!
Remélem mindenkinek tartalmasan, jól és legfőképpen pihentetően teltek az ünnepek és újult erővel indultok neki az újévnek. Nos, én úgy érzem, hogy igen. A Karácsonyt otthon töltöttem, leginkább a családdal, illetve programokkal, pihenéssel, feltöltött rendesen ez a szünet. Kellett már nagyon, hogy aludjak, kikapcsoljak, ne a munkára koncentráljak és volt olyan nap is, amikor csak bekuckóztam, filmet néztem vagy olvastam.
Több történet végére értem és hamarosan hozom róluk a bejegyzéseket, azonban most a 2019-es első olvasmányomról szeretnék Nektek mesélni. Viki barátnőmmel (Könyvmánia blog) rendesen a dolgok közepébe vágtunk, mert közös olvasmányként idén először Colleen Hoovert választottuk, tőle pedig az újonnan megjelent Too late, azaz Túl késő című regényét. Több barátnőm olvasta már, és tőlük tudtam, hogy nem lesz egyszerű olvasmány. Hozzátenném, CoHo-tól nem is vártam mást.
A fülszöveg
Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert. Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Colleen Hoover az az írónő, aki soha nem ír egyszerű, limonádé és pláne nem kiszámítható történeteket. Minden egyes eddigi regénye nyomot hagyott bennem, soha nem okozott csalódást és soha nem élt eddig klisékkel. Ez jellemzi ezt a regényét is. A könyv központi témája a bántalmazó párkapcsolat és ennek minden hozadéka. Létező probléma sajnos és manapság nagyon sok nő él ilyen kapcsolatban. Persze történhet mindez fordítva is, de mivel női főszereplőnk van ebben a helyzetben, beszéljünk csak erről az esetről.
A könyv egyik főhőse Sloan, egy huszonéves lány, aki magára maradt a problémáival, és a kiutat egy olyan srác oldalán próbálja megtalálni, aki maga is segítségre szorul. Nem akármilyenre! Sloan a családjára egyáltalán nem számíthat, pontosabban az édesanyjára, így egyedül kell megküzdeni az Aspergeres öccse gondozásával.
Asa az egyik férfi főszereplő, akiben Sloan látszólag támaszra lelhet. Két éve élnek együtt, Sloan nagyon hamar beköltözött hozzá, és az anyagi biztonság egyre inkább belesodorta egy olyan kapcsolatba, amit igazából ő nem akar. Lépni, szakítani, eltávolodni azonban nem mer. Asa karaktere volt számomra a legösszetettebb az egész történetben. Egyszerre sajnáltam és gyűlöltem. Ugyanakkor mindenre választ kaptam azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen, mit hozott magával a gyerekkorából és mit látott a szüleitől, ami olyan emberré tette, amilyen. Ezt a részét abszolút átéreztem, hogy Sloan miért képtelen elszakadni tőle. Mert sajnálta és együtt érzett vele. Ugyanakkor pont ezért kellett volna Asának megbecsülnie és valóban tenyerén hordoznia Sloant, nemcsak elmondani, hogy mennyire szereti, és helyette közben méltatlanul bánni vele. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy ha valaki nem tanulja meg, hogyan kell szeretni, akkor hogyan is tudna normálisan működő párkapcsolatot létesíteni valakivel?!
Sokszor rendkívül dühített és frusztrált Asa egy-egy mondata és mozzanata, és legszívesebben átnyúltam volna a könyvlapokon, hogy "térj már észhez, te idióta!" (bocsánat, de így volt). Utána pedig Sloanra néztem értetlenül, hogy miért nem lép semmit, miért tűr el mindent, de tényleg mindent, Asának. Alapvetően nem vagyok ilyen önfeláldozó típus, mint Sloan, és sokszor nem értettem egyet a döntéseivel. Megértettem azt, hogy mennyire retteg Asától, mennyire fél kilépni a kapcsolatból, de a saját és öccse érdekében is minden megoldás jobb lett volna, mint két évig benne maradni egy ilyen "kapcsolatban". Elképzelésem sincs, milyen lehet így élni, mert én teljesen más felfogású vagyok.
A harmadik főszereplőnk Carter, aki pedig teljes mértékben Asa ellentéte, persze azért ő sem ártatlan bárány. Felbukkan a spanyol órán Sloan mellett és első perctől kezdve izzik közöttük a levegő. Ő annyira kell ebbe a történetbe, mint a falat kenyér. Reménysugár Sloan kilátástalan és tragikus jövőképében. Kellően sármos, humoros és eredeti srác, nem lehet nem szeretni. És nincs is egyedül, hozta a jófej Dalton haverját.
A spoilermentesség kedvéért sajnos többet nem árulhatok el Carterről, de azt elmondhatom, hogy a valóságban imádnék egy ilyen srácot. Egyedül talán ő az a karakter, aki kicsit tipikusnak mondható, de ugyanakkor már az első jelenetétől nagyon szerettem.
Elgondolkodtató, felkavaró és figyelemfelkeltő regény
Nehéz anélkül beszélni erről a könyvről, hogy ne árulnék el bármi fontosat belőle. Viszont azt leszögezném, hogy ha elkezditek olvasni, onnantól nincs megállás! Le se tudjátok majd tenni. A három szemszög egymást felváltva mutatja be az eseményeket, és szerintem ez zseniális ötlet volt az írónő részéről. Méghozzá azért, mert nem ragadt le ott, hogy az áldozat szemszögéből engedi látni a történéseket, hanem a másik oldalt, a bántalmazó lelkivilágát és látásmódját is megismerhetjük. Őszintén? Kissé tartottam tőle, hogy nagyon fel fogom magam húzni Asa fejezeteinek olvasása során. Azonban nem teljesen azt váltotta ki belőlem, mint amire számítottam. Mert onnantól, hogy megtudtam az okokat és miérteket Asa gyerekkorából, elkezdtem sajnálni őt. Persze ettől még a tettei nem kaptak feloldozást és nem váltak semmissé, de Asa a saját szülei "áldozata", és ezáltal valószínűleg soha sem lesz belőle egészséges felnőtt. Annyira vágyik a szeretetre, hogy birtokolni akarja Sloant, innen ered a mániákus féltékenysége, az erőszakossága és gyakorlatilag minden, amit tesz.
A lehető legjobb döntés volt ezzel a regénnyel nyitni 2019-et, ilyen olvasmányokra van szükségem egész évben. Teljesen ledöbbentett CoHo és amennyire felkavart és sokkolt ezzel a könyvvel, annyira vált kedvenccé ez a regény. És bátran mondhatom, újra fogom olvasni. Kellenek ezek a regények mai világunkba, ahol nincs jobb eszköz ennél, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a társadalmi problémákra, amik számos embert érintenek. Márpedig a bántalmazó kapcsolat valós és létező dolog sajnos. És ha csak egy embert ment is meg vele CoHo és bátorságot ad, hogy kilépjen valaki a kapcsolatából ezáltal, már megérte.
Köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése