Egy Colleen Hoover-könyv számomra mindig más, mint a többi. Ő az az írónő, akinek eddig egyetlenegy regényében nem csalódtam, mindig más, mindig érdekes és lebilincselőek a történetei. Így történt ez most is, a Confess - Vallomás esetében is.
A fülszöveg
Mi mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.
Régóta várt a polcomon CoHo e kötete és bánom, hogy eddig húztam az olvasását. Annyi jót hallottam róla, ráadásul sorozat készült belőle, szóval nem értem, miért vártam vele ennyit.
Nagyon-nagyon tetszett!
Megszokhattuk Colleentól, hogy soha nem alkot átlagos könyvet és a Vallomásról sem mondható el, hogy tipikus és kiszámítható lenne. Nagyon szerettem olvasni, belemerülni.
Adott egy fiatal lány, Auburn, aki épp egy jól fizető állást keres és így fedezi fel a cetlikkel telipakolt falat, ami egy műterembe vezet. Így találkoznak Owennel, a furcsa és zárkózott művésszel. Owen azonban régóta tudja, ki Auburn és álmában sem gondolta volna, hogy esélye vannak, hogy pont ő, pont Auburn fog besétálni hozzá.
A könyv két alappillére a szerelem és a művészet.
Engem ezzel a két témával meg lehet venni, különösen a művészettel. Ebben a regényben a festészet kap rendkívül fontos szerepet. Owen műtermét kívülről olyan cetlikkel tűzdelik teli az emberek nap mint nap, amikre titkos vallomásaikat írják le és ezekből válogatva készíti el festményeit. Ami engem már a könyv elején ledöbbentett, az az, hogy a regényben szereplő minden egyes vallomás igaz és valódi. És ráadásul néhány festményt magunk is láthatunk, színes oldalak a könyvben. Ez akkor pluszt ad az olvasás élményéhez, amitől egyhamar nem szabadul az olvasó.
Szeretem azokat a könyveket, amikben az író megmutatja a kreatív énjét és nem elégszik meg az írással, hanem valami többet szeretne nyújtani olvasóinak. Ilyen volt a Maybe someday esetében a dallista, amiről a mai napig hallgatok dalt.
"(…)fogalmam sem volt róla, milyen jó érzés lehet, ha valaki hisz bennem."
Mindkét szereplő súlyos terheket cipel magával: Auburn volt barátja betegsége miatt, Owen apja miatt. Kettejük kapcsolata munkaként indul, azonban rájönnek egy idő után, hogy nemcsak a jószándék és a barátság vezérli őket, hanem több ez annál.
A Confess egy tipikusan olyan könyv, amibe élmény belemerülni, ízlelgetni és közben sajnálod, hogy egyre fogynak az oldalak és vége lesz. Imádtam azokat a jeleneteket, ahol a festményekről volt szó, a történetükről, illetve ahol kiállításon voltak Auburn és Owen.
A könyvből készült filmsorozatot mindenképpen megnézem rövidesen. Kíváncsian várom, hogy milyen alkotás született ebből a regényből, mert egy ilyen sztorit képernyőre vinni nem semmi.
Képek forrása: Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése