Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva. A nő, akinek a stílusát, a cikkeit, az Instáját követem és nagyon szeretem az életvidámságát, szókimondását és lazaságát. Nem volt kérdés, hogy érdekel-e készülő regénye, mely végre megjelent, nagyon vártam. Ráadásul miután kézhez kaptam a kötetet, egy hét múlva volt alkalmam részt venni a Margó Fesztivál keretein belül a könyvbemutatón, mely rengeteg pluszt adott a könyvélményhez. Első regénye Pedig olyan szépen éltek címmel jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában.

A fülszöveg

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

"Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire."

Ki se kell nyitni a könyvet, már a borító sugallja, hogy mennyire egyedi darabot tart a kezében az olvasó. Lehet elemezgetni, boncolgatni a borítót, hogy vajon miért épp ló és miért nyúl. Ki mit lát bele. De azért persze csak nyissátok ki és ismerkedjetek meg Ti is Nyilánszki Marival! A főszereplőt kislányként láthatjuk először és elkísérhetjük egészen felnőtt koráig. Alapvetően a könyv fikció, azonban ahogyan Éva elmondta a bemutatón, tulajdonképpen ez egy olyan történet, ami hazánkban létező társadalmi problémát vonultat fel. Mari története szembejön veled az utcán, bárhol a városban.

Miről szól a könyv?
Adott egy fiatal lány, aki szeretetre vágyik, azonban szüleitől csak bántást kap (fizikálisan és szóban egyaránt). Nincs, akire támaszkodhatna és egy ilyen gyerekkor teljes mértékben rányomja a bélyegét élete további részére. Nincs kiút és menekvés. Látszólag megállapodik egy szerető férfi mellett, gyerekük lesz, azonban ez egyáltalán nem garancia arra, hogy Mari megtalálta a boldogságát is.

A könyv minden lapjáról árad a kilátástalanság és a szomorúság. Legalábbis számomra nagyon-nagyon rossz érzés volt azt olvasni, hogy ez a lány mennyire egyedül van, mennyire nem találja a helyét és csak sodródik az árral. Annyira szerettem volna, hogy jobbra forduljon minden körülötte, és ne vigye el a pénz gátlástalan világa rossz irányba. Az önbizalomhiány és a szeretetlenség a lehető legrosszabb párosítás és sajnos Marinak mindkettőből kijutott. Ezért kötött ki egy olyan ember mellett, aki ugyan megad neki mindent, ami az anyagi biztonsághoz kell, azonban hol vannak az érzelmek? Elsősorban a szeretet, valamint az érzelmi biztonság és persze az igaz szerelem.

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Borzalmas belegondolni, hogy hazánkban vajon mennyi Mari élhet, mennyien vannak, akik keresik a talajt a lábuk alatt és lehet, hogy soha nem találják meg. Nincs kibe kapaszkodni, nincs mire támaszkodni, egyedül vannak. Hiába a csili-vili kirakatélet és budai villa.

Tanulságos és elgondolkodtató regényt írt Szentesi Éva. Ez az első olyan könyve, ami fikció, és nem önéletrajzi kötet vagy novellák, mint az első két könyve. Nagyon vártam, hogy végre a saját képzeletére hagyatkozva írjon könyvet és egyáltalán nem csalódtam. Miért is kellett volna? Éreztem minden oldalon, hogy Évi mennyire őszinte és nem azért írt könyvet, hogy elmondhassa, "Hú, én vagyok a Szentesi és írtam egy könyvet, essetek hasra!" Egyébként én igenis hasra estem. Az utolsó oldalak teljesen ledöbbentettek, talán ez a helyes kifejezés arra, amit éreztem. Az biztos, hogy újra fogom olvasni rövid időn belül. Mert ez egy ilyen könyv: el kell olvasni, végiggondolni és beszélni róla.

Nekem nagyon tetszett Mari története minden szomorúságával együtt. Nem is az események, hanem a mondanivaló a lényeg ebben a kötetben, pedig egyébként nagyon tudtam volna még tovább olvasni.

"Lenyomatok vagyunk. De nem maradunk itt örökre."

A könyvet itt szerezhetitek be

Képek forrása: favim.com, saját fotó

Baráth Viktória: Az igazság nyomában (Igazság #1)

Izgatottan vártam Baráth Viktória újabb, immáron negyedik regényét, mely az Az igazság nyomában címet kapta. A történet az Igazság-trilógia első kötete, melynek témája a tárgyalótermek izgalmas világa teli titkokkal, izgalmas fordulatokkal és szenvedéllyel.

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak, csodás kötettel bővült a polcom!

A fülszöveg

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…  Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?

Viki ismét megcsinálta! :)

Mivel Vikinek ez már a negyedik regénye, számítottam rá, hogy ismét nagy durranás lesz a témaválasztása és ezáltal maga a történet. Természetesen nem kellett csalódnom és leesett az állam rögtön az első fejezetek olvasásakor. Legújabb regényében az ügyvédek világába kalauzol el minket, ahol semmi nem az, aminek látszik. Főhősnőnk Hannah Jones, aki egy múltbéli hiba miatt visszacsúszott a ranglétrán és jelenleg arra törekszik, hogy ismét elnyerje felettesei bizalmát. A szerencse mellé áll és megkapja élete lehetőségét, főnöke lányának ügyét, amit ha megnyer, feltétlen bizalmat kap a vezetőségtől. Ez aztán a kiindulópont egy szuper történethez! Az írónő olyan erős női karaktert alkotott Hannah személyében, amilyennel ritkán találkozom. Okos, intelligens, jófej és még szép is. Az első pillanattól fogva imádtam Hannaht, és kétséget kizáróan tudtam vele azonosulni. Viki eddigi regényei közül nekem az Egy év Rómában a nagy kedvenc, azonban most már ez a történet szorosan mögötte/mellette áll és ez nagyrészt Hannah karakterének köszönhető. Törtető, céltudatos és erős nő, aki nem hagyja magát megfélemlíteni és a cél lebeg a szeme előtt: bizonyítani saját magának és a munkahelyén, hogy igenis helye van a szakmában.

Mivel a spoilerezést messziről kerülöm, ezért beszéljünk csak egy másik főszereplőről, Jasonról, aki a tárgyalóteremben ellenfele Hannahnak, azonban kilépve onnan már közel sem nevezném ellenségnek. Egy másik erős karakter, azonban őt ebben az első kötetben még kevésbé ismerheti ki az olvasó. Nagyon izgalmas személyiség, meglepett sokszor a reakciója, ahogyan kezelte Hannaht és reagált helyzetekre. Ugyanolyan okos és furfangos észjárású, mint Hannah, így nehéz eldönteni, melyikük kerekedik felül a másikon a tárgyalások során. Mindemellett tökéletes párost alkotnak a tárgyalótermen kívül.

"A mosolya ragadós. Fogalmam sincs, hogy mit művelt velem, de teljesen levett a lábamról."

Sok könyvet olvasok, és idén jó néhány történeten vagyok már túl, de ennyire izgalmas és pörgős történettel régen találkoztam. Eléggé elcsépelten hangzik a letehetetlen szó, azonban Az igazság nyomában teljes mértékben ilyen regény. Egyszerűen folyamatosan hajtott a kíváncsiság olvasás közben, hogy vajon mi fog történni a következő fejezetben, milyen lépés következik a bírósági ügy során. Nehezemre esett letenni a könyvet és mással foglalkozni.

Az írónő remekül ért ahhoz, hogy addig csűrje-csavarja a szálakat, amíg végképp sejtelme se lesz az olvasónak, hogy mi lesz a befejezés. És pont ez az, amiben Baráth Viki a legjobb. Nagyon jól tudja úgy keverni a lapokat, hogy a történet véletlenül se legyen kiszámítható. Engem számtalanszor meglepett és faltam az oldalakat, hogy vajon mi lesz ennek az egésznek a vége. Legszívesebben most azonnal olvasnám a folytatást!
Alapvetően nem szeretem a függővégeket és csak reménykedni mertem benne, hogy nem lesz olyan durva függővég, ami miatt a falat kaparom majd a trilógia második kötetének megjelenéséig (2019. tavasz). Hála az égnek így lett, de persze ettől függetlenül nagyon várom a folytatást.

Végre egy újabb olyan könyvet olvashattam, amiben vannak  címei az egyes fejezeteknek. Én ezt nagyon hiányolom a mostani kötetekből és felüdülés volt így olvasni minden egyes fejezetet. Másnak lehet apróság, de az én lelkemnek annyira jól esnek az ilyen részletek, sokat hozzáadnak az olvasás élményéhez.

Mindenképpen szeretném azt kiemelni, hogy az írónő érezhetően rengeteget fejlődött könyvről könyvre és ennél a könyvénél már abszolút látszik, hogy megszületett a saját stílusa, amitől egy könyv amolyan "baráthvikis" lesz. És ez szerintem iszonyatosan fontos és nagyon-nagyon jó dolog. Bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a pörgős, letehetetlen regényeket és olyan történetre vágynak, ami egyedi és kicsit sem sablonos.

A könyvet beszerezhetitek itt

A trilógia következő kötete 2019. tavaszán várható, íme a borítóterv:

Képek forrása: favim.com, saját

Borbás Edina: Kék macska (előolvasás)

Kíváncsian vettem kezembe Borbás Edina Kék macska című regényének előolvasási példányát. Mivel mostanában eléggé belevetettem magam a történelmi romantikusok világába, bátran vállaltam az előolvasást. A Kék macska egy fiatal lány története, aki Budapestre érkezik és megpróbál boldogulni a nagyvárosban és egy számára teljesen idegen világban találja magát. 

Köszönöm az előolvasási lehetőséget a kiadónak :)

A fülszöveg

Pezsgő ​lokálélet és szenvedélyes szerelem a századforduló romantikus Budapestjén. 

1901 tavaszán a Nyugati pályaudvar füstös peronjára érkezik egy ártatlan, vidéki lány, Eliza, akit magával ragad a nagyvárosi élet forgataga. Egy véletlen találkozás gróf Madarassy Andrással örökre megváltoztatja a hajadon addigi életét, míg végül az elveszett, tiszta lelkű szakácslány a Kék Macska nevű kétes hírű lokál konyháján talál menedéket.  A buja mulató kalandor életű tulajdonosa, Somossy Károly mindent az irányítása alatt tart, a konyhától a kéjbarlangon át a lokál exkluzív fogadóteréig. Alkalmazottai marionettbábuként ugrálnak előtte, kivéve Carola Cecíliát, a Kék Macska díváját, akinek szenvedélyes természetével még az Európa-szerte elismert üzletember sem bír. Eliza élete összeforr a Kék Macska lokál buja mindennapjaival. Vajon sikerül megőriznie tisztaságát ebben a fényűző, mégis romlott világban? 

A romantikus kalandregény szövevényes szálai a Monarchia elfeledett botrányait és botrányhőseit vonultatja fel, igazi hamisítatlan Hamupipőke-sztoriba ágyazva.

A könyv visszanyúlik az első világháború előtti időkre, egészen pontosan történetünk 1901-ben kezdődik. Eliza tapasztalatlan, fiatal lányként azonnal a budapesti nagyváros nyüzsgő életében találja magát, amint leszáll a vonatról a Nyugati pályaudvaron. Olvasás előtt ezt a jelenetet olvastam a könyvből az írónő oldalán, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Budapest, a nagyváros varázsa, az akkori világ, mely teljesen levett a lábamról.

Ma már kicsit másként fest a Nyugati pályaudvar

Már a legelső fejezetben egyértelművé vált számomra, hogy különleges történet részese leszek, hiszen az írónő fogalmazási módja nagyon kifinomult. Előszeretettel használ szép kifejezéseket és részletes leírásaival segít magunk elé képzelni a kor Budapestjét. A történet meglepő és fordulatos, a szereplők pedig teljesen beleillenek abba a képbe, amit az akkori fővárosunk mutat. Eliza végig nagyon szimpatikus karakter volt számomra, drukkoltam neki és reméltem, hogy hamar megszokja a nagyvárost. Lassan egy éve, hogy Budapestre költöztem, és a mai napig emlékszem, milyen érzés volt megérkezni a pesti forgatagba, amikor még minden új és idegen, nem ismersz senkit és keresed a helyedet. Annyira szerettem olvasni azokról a helyekről és utcákról, ahol én magam is jártam már. Szinte magam előtt láttam a lovas kocsikat, az utcán kiabáló rikkancsfiút és Poldi bácsit, a maga jótétemény karakterével.

Tipikusan olyan könyv a Kék macska, aminek a világába jó belemerülni. Visz magával a történet és nagyon olvasmányos. Teljesen kikapcsolt olvasás közben. És pontosan ez a történelmi regény célja: visszarepít az időben és kiszakít a valóságból.

Kép forrása: az írónő Facebook oldala

Kiemelném, hogy mennyire jól tette az írónő, hogy minden kisebb szakasz elején olvashatjuk, hogy épp melyik helyszínen vagyunk. Ugyanis ahhoz elég sok a szereplő, hogy összekeverjük őket, viszont a helyszín megadásával megkönnyítette az olvasók dolgát és könnyen össze tudjuk rakni fejben, hogy ki kicsoda, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szereplők. Őszintén szólva engem legjobb Eliza és Madarassy gróf érdekeltek és legjobban az ő jeleneteik tetszettek, szívesen olvastam volna többet róluk. A bűvészes szál helyett örültem volna több romantikának a könyvben. Viszont a két lány, Gigi és Melanie karakterét nagyon szórakoztatónak találtam, számtalanszor sziporkáztak.

Egy kicsit azt éreztem olvasás közben, hogy van 3-4 eseményszál, mindegyikből kapunk felváltva kis adagokat, azonban egyik sincs kibontva teljesen. Nem egészen tudtam eldönteni, hogy Eliza most főszereplő vagy sem. Alapvetően persze igen, de mégis néha úgy éreztem, hogy háttérbe szorult az ő szála. Ugyanakkor a másik "főszereplő", a Kék Macska lokál abszolút ki lett bontva és bár nem egészen így képzeltem el a helyet a fülszöveg alapján, de tetszett a története. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy a Kék Macska nem egy átlagos vendéglő volt. Utánaolvasva megtudhatjuk, hogy a hely nemcsak nappal üzemelt, hanem este és éjjel varieté műsorokkal szórakoztatta az arra vágyókat, állandó társulattal, az előadásokra természetesen jegyeket kellett vásárolni. Végig úgy olvastam a könyvet, hogy a történetben mindez csak fikció, azonban utólag jöttem rá, hogy korántsem. Működött és a Király utcában a mai napig megvan a helye. Ha titeket is érdekel, milyen hely volt a valóságban, itt mutatok egy cikket. Sőt, a regényben konkurens lokál, a Tarka Macska is létező hely volt! Még egy cikk itt, ha tovább olvasnátok róla.

A lokál mai épülete a Király utcában

A kor, amiben akkor éltek az emberek, teljesen más világ volt. És ez engem mindig lenyűgöz. A társadalmi elvárások, az illem, az öltözékek, minden annyira más volt, mint amilyen világban most élünk. Szerettem visszarepülni az időben és csak élvezni ezt a történetet. Most, hogy már tudom, létező hely volt a Kék macska, kissé átértékelődött bennem a regény. Más megvilágításba került a története, és izgalmasnak tartom az írónő témaválasztását (bár ez az elején is így volt).

Borbás Edinától most olvastam először (és nem utoljára), így nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz a stílusa, a karakterei, könyvének hangulata. És azt kell, hogy mondjam, megfogott. Érdekelne egy folytatás, ami teljes mértékben Elizáékról szól, annyira jó az az időszak, az 1900-as évek eleje, amit történetének választott.

A könyvet itt előrendelhetitek

Megjelenik: 2018. november 18.

Képek forrása: Facebook, Google

R. Kelényi Angelika: A párizsi nő (Az ártatlan III.)

Nagy izgalommal vettem kezembe R. Kelényi Angelik A párizsi nő című regényét, mely Az ártatlan trilógia befejező kötetet. Egyszerre hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz Flóra és Mariani sorsa, ugyanakkor előre sajnáltam, hogy lezárul a sorozat.

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányokat, csodálatos kötetek lettek a polcom új lakói ezzel a három könyvvel!

A fülszöveg

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonynál…

1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik. 

Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba. 

Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek. 

Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait. 

Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.

A trilógia első kötetében megismerhettük Flórát és Marianit, akik egy izgalmas krimi történet részeseivé váltak, velünk, olvasókkal együtt. Szépen, nagyon lassan bontakozott ki szerelmük és az az érzelmi kapocs, ami a trilógia alappillére lett. Emellett Az ártatlan regényben leginkább a gyilkosság kiderítése került előtérbe.

A második kötetben azonban már sokkal több romantikát kaptunk, két főszereplőnk egyre inkább közeledett egymáshoz, fontossá váltak a másik számára. Öröm volt nézni, ahogy kisebb-nagyobb mozzanatokból ők maguk is rájöttek, mit jelentenek egymásnak. A spoilerek kihagyása végett nem árulom el, mivel zárult a legutóbbi, Bűnös örömök városa című rész. Annyit mondhatok, hogy Flórának és Marianinak el kellett hagynia Velencét és úti céljuk nem más lett, mint az akkori szemmel is csodálatos Párizs.

Megérkezve a városba vendéglátójuk, Adele volt, aki régi jóbarátja Marianinak és családjának. Eleinte úgy tűnt, hogy a nő megbízható, azonban a történetben haladva egyértelművé vált, mennyire féltékeny Flórára és a féltékenység bizony csúnya dolgokra képes. 

"Már értettem, miért dobnak el mindent, miért vállalják akár a halált is, miért válnak féltékeny fúriává a szerelmes asszonyok, ha veszélyben érzik a boldogságukat. Éppen úgy éreztem magam, mint bármely más nő, akit megbabonázott egy férfi érintése. Már tudtam, mit jelent a szerelem. Már tudtam, mi az a hatalmas érzelem, mely betölti a testet és a szívet olyannyira, hogy minden más csupán halványan, ködösen valóságos."

Kép: dekorella.hu

A könyvben jelen van a krimi vonal továbbra is, azonban most a szerelem kerül előtérbe. Flóra és Mariani karaktere annyira szerethető, hogy az olvasó minél többet és többet szeretne kapni belőlük. Angelika csodálatosan megalkotta szereplőit, akik szinte kilépnek a könyv lapjairól, annyira elevenek. Flóra egy erős, ugyanakkor érzékeny nővé vált a három kötetben, mellette Mariani pedig egy olyan férfi, akinél jobb társat el se tudnék képzelni számára. Ketten együtt legyőzhetetlenek! :) Azonban a sötét felhők már Párizsba érkezésükkor megjelennek a fejük felett, hiszen Franciaországban senki nem ismeri őket, bizalmatlanok velük, és Adele sem segítség számukra. Sőt. Ugyanakkor a legnagyobb intrikus karakter, akivel valaha találkoztam. Tudja, hogyan keverje a kártyákat és ez az izgalom végighúzódik az egész regényen. Én végig bíztam Mariani józan eszében és mindabban, amit közte és Flóra között láttam az előző kötetekben.

"Mond-e egy leány nemet annak a férfinak, aki a világot jelenti számára?"

Nehéz szívvel engedtem el a szereplők kezét. Nemcsak a két főhőst, hanem egyes mellékszereplőket sem. Az írónő olyan hangulatot teremtett mindhárom kötetben, amiből kilépni nagyon nehezemre esett. Magával ragadt és teljesen elvarázsolt ez a trilógia. Nem tudok csak a harmadik kötetről beszélni, mert mindegyik része ugyanazt az érzést keltette bennem. Egy sorozatnál számomra mindig az az egyik legfontosabb, hogy legyenek ugyanolyan hangulatúak az egyes kötetek és akkor általában nyert ügye van nálam a történetnek. Nos, mondanom sem kell szerintem, Az ártatlan-trilógia mindhárom része fantasztikus, teljes, kerek egész egységet alkotnak így együtt. Egyik sem lóg ki a sorból, és nemcsak azért, mert a borítók ennyire passzolnak egymáshoz, sőt, a két novella is. 

A most megjelent, második novella, azaz Az örökös nagyon jól esett a lelkemnek. Kaptunk egy kicsit még a történetből, a szereplőkből és bár fájó szívvel, de elbúcsúztam tőlük. Az idei olvasmányaim között különleges helyet érdemel ez a trilógia, hatalmas kedvencet avattam. Ahogy Angelika vegyíti bennük a történelmet a fikcióval, valami elképesztő és különleges.

Köszönöm az ÉLMÉNYt! Így, csupa nagy betűvel!

Képek forrása: saját, Google, favim.com

Lakatos Levente: Barbibébi (újraolvasás)

Amikor 2013-ban megjelent Lakatos Levente Barbibébi című regénye az Ulpiusnál, elolvastam. Őszinte leszek, sok mindenre nem emlékeztem belőle, csak a főbb irányvonalakra, ezért is szerettem volna mindenképpen újraolvasni, és ilyen gyönyörű borítóval nem volt kérdés, hogy előrendeljem-e, pláne ajándékok társaságában Levente honlapjáról.

A fülszöveg

„Arra ​sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához, már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”

Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.

A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsátotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videóblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval, akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.

Mindig érdekes dolog számomra, ha sok év után újraolvasok egy könyvet. Más élethelyzetben, más életkorban olvastam a Barbibébit, a blogolásomnak is nagyon az elején jártam, meg nem is feltétlen úgy fogtam fel a történetet, ahogy most. Nagyon jó dolognak tartom az újraolvasást, nemcsak kedvenc könyvek esetén. Lakatos Leventétől nem ez a kedvenc kötetem (megjegyzés: hanem a Szigor-trilógia), mégis kíváncsi voltam, mivel és hogyan bővítette az eredeti történetet. Nos, szembetűnő változást konkrétan nem észleltem, de azt igen, hogy a stílus változott. Sokkal szebben és jobban fogalmaz, mint 2013-ban. Ez a többi könyvén is egyértelműen észrevehető, szerintem Levente rengeteget fejlődött az írás tekintetében az évek során és egyre jobb és jobb lesz. 

"A sorsod megoldja önmagát. A dolgok megtörténnek, aztán elmúlnak. Állapotok, amelyek úgysem tartanak örökké."

A Barbibébi főhősnője sokak számára fekete bárány. Én csak azt tudom róla mondani, hogy adott egy fiatal lány, aki túl korán került be a show business világába és bedarálta szegényt. Azonosulni nem feltétlen tudtam vele, azonban megkedveltem és drukkoltam, hogy helyre jöjjön lelkileg és mindenhogyan. Csak elképzeléseim vannak arról, milyen érzés, amikor folyamatosan követnek, figyelik minden lépésedet és nem hagynak nyugton téged egy percre sem. Barbi hiába menekül el Budapestről egészen a Balatonig, zaklatója követi és a lelki feltöltődés reményében leutazó lány legrosszabb rémálma válik valóra. Mellette van ugyan Krisz, a legjobb barátja, de vele se egészen olyan a kapcsolata, mint kellene. Barbi káoszt hagyott maga körül az utóbbi időben és hosszú út vezet odáig, hogy helyrehozzon mindent és minden kapcsolatot az életében. Önző viselkedésének köszönhetően eltávolodott gyakorlatilag mindenkitől, gonosz és félelmetes dolgokat művelt a "barátaival" (szép kis barátnő az, aki megaláz ország-világ előtt), és innen bizony nehéz és rögös az út a kiegyensúlyozott élet felé.

"(…)talán néha kell az ember életébe egy-egy vihar, amely felrázza, megrettenti, és ami után más életet kezdhet, új céljai lehetnek. Ami után ismét szépnek láthatja a világít, hálás lehet, hogy élhet."

A helyszínek Budapest és Siófok, aminek én nagyon örülök. Szeretem a Magyarországon játszódó regényeket, közel érzem magamhoz őket. Illetve kiemelném a borítót. Szerintem álomszép lett! Egyszerű, letisztult, és tetszik a sárga-szürke színválasztás. A kötet vaskos, öröm kézbe venni és nézegetni csak, a betűméret elég nagy, tökéletes egy ilyen hosszú történet esetében.

Nagyon örülök, hogy lett folytatása a történetnek, mely Szeress jobban címmel jelent meg 2016-ban, mert nem éreztem teljesen lezártnak Barbi történetét. És most kedvet is kaptam annak is az újraolvasásához. :)

Mel Robbins: 5 másodperces szabály

Találkozásom Mel Robbins 5 másodperces szabály könyvével abszolút a véletlennek köszönhető. Épp az Instagram felületen nézegettem mások képeit, amikor az Édesvíz Kiadó oldalára keveredtem és megakadt a szemem a könyv borítóján és címén. Előtte soha nem láttam a reklámját sehol, de azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Rákerestem a neten és a fülszöveget elolvasva már biztos voltam benne, hogy nem a véletlen műve, hogy tudomást szereztem róla, ezt nekem el kell olvasnom! Így rögtön előrendeltem és remek befektetésnek bizonyult.

A fülszöveg

Ha tudod már, MIN akarsz változtatni, ez a könyv megmutatja neked, HOGYAN tedd.

Ha komolyan gondolod, hogy változtass az életeden vagy a munkádon…

Ha készen állsz arra, hogy felhagyj a halogatással…

Ha szeretnél egy egyszerű, de bizonyított módszert, hogy egyszer és mindenkorra legyőzd az önmagadban való kételkedést és a félelmet…

…akkor a megfelelő könyvet tartod a kezedben!

A könyvbe itt tudtok beleolvasni

A kiadó oldalán pedig megrendelhető

Az önismereti könyveket mindig előszeretettel olvastam és olvasom, mert úgy gondolom, hogy az ember mindig fejlődhet, tanulhat kortól függetlenül és nincs olyan, hogy valaki "készen van" és mindent látott és tapasztalt a világból. És végre találtam egy olyan kötetet, ami valami újat és érdekeset mutatott. Az 5 másodperces szabály egy banálisan egyszerű ötletre alapozva született meg Mel fejében és a könyv tulajdonképpen ennek a bemutatása valamint rengeteg olyan történetet ismerhetünk meg belőle, amit a szabály alkalmazása eredményezett. 

De mi is ez a szabály, ami akkora hatással volt és van az emberekre, hogy Mel általa ennyire híres lett és évente számtalan előadást kell tartania emberek százainak és több százezren követik a Youtube-on? Nagyon-nagyon egyszerű: ha van egy célod, terved, vágyad, egyszerűen csak számolj vissza öttől és mire az egyeshez érsz, indulj el és tedd meg. Önmagadért, az álmodért és azért, hogy egy olyan életet élj, amiben boldog vagy. Persze mindent kicsiben kell kezdeni, kis lépésekben, de ezekhez a lépésekhez bátorság kell és minél többet alkalmazod a szabályt, annál jobban fogod érezni, hogy mennyire bátor vagy, nő az önbizalmad és szépen haladsz a célod felé. Magyarul: ne gondolkodj sokat, csak cselekedj! Persze nem arról van szó, hogy meggondolatlanul ugorj mindenbe bele, hanem ha van egy célod, ne agyalja rajta, hanem tegyél érte.

"Kilököd magad a komfortzónádból, és nekilátsz. Nincs más mód."

Például vállalkozást szeretnél és magad ura lenni? Kezdj neki még ma, informálódj, kérj segítséget és indítsd el a folyamatot. Sportolni vágysz, vagy esetleg fogyni, de nincs elég akaraterőd nekiindulni? Ne keress kifogást, csak menj, húzd fel a sportcipőt és irány a sportpálya! Tetszik valaki a bárpultnál? Csak menj oda és szólítsd meg, ki tudja mi lesz belőle. Te megtetted a tőled a telhetőt, a többi majd jön magától.

Nagyon sokszor elkezdeni nehéz a dolgokat és utána ha elindulsz egy úton, lesznek segítőid és rájössz, mennyire felesleges volt azon agyalni, hogy elkezdj tenni az álmaidért, és időt pazaroltál a túlgondolásra. Nem szabad. Lépni kell, hiszen hogy egy klisével éljek: aki mer, az nyer. És ez bármekkora közhely, tényleg így van. Saját magam tapasztalom nap mint nap.

"Ez a te életed. És nem lesz másik. Nem változtathatod meg a múltat, 5 másodperc alatt azonban megváltoztathatod a jövődet."

A kötet nagy kedvencem lett, és mindig kéznél lesz a polcomon. Az egyes részek között nagy betűs oldalak vannak, amiket ki lehet vágni és motivációként kitenni, hogy mindig szem előtt legyenek (bár én jobb szeretem, hogy benne maradnak ezek az oldalak is a könyvben). 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik a szívük mélyén tudják, mit szeretnének elérni, de nincs még elegendő bátorságuk. Nagyon sokat lendített az élethez való hozzáállásomon ez a könyv és szerintem kiemelkedő az önismereti könyvek világában.

Mióta elolvastam a könyvet, természetesen követem a netes felületen Mel Robbinst, és mutatok nektek egy videót tőle, konkrétan a TEDx-es előadását (magyar felirat van hozzá):

Most pedig megmutatom, hogy a számtalan remek gondolatból melyek a kedvenceim a könyvből:

"Egy bátor pillanat megváltoztathatja a napodat.
Egy nap megváltoztathatja az életedet.
Egy élet pedig megváltoztathatja a világot."

"Ha visszatekintesz az életedre, és felidézed a legfontosabb pillanatokat, biztosan találsz olyat, amikor csupán az ösztöneidre hallgatva tettél sorsfordító változtatásokat. Csupán 5 másodperc alatt, a szívedre hallgatva hoztál meg egy döntést. Nem vettél tudomást a félelmeidről, és hagytad, hogy a bátorságod és a magabiztosságod beszéljen helyetted."

"Ha kételkedsz valamiben, kételkedj a korlátaidban."

"Gyerünk…ne gondolkodj rajta…CSAK TEDD MEG. Tudom, hogy fáradt vagy. CSAK TEDD MEG. Tudom, hogy félsz…CSAK TEDD MEG."

"Minden alkalommal te tartod vissza saját magad attól, hogy változtass."

"(..)minden nap tele van félelmetes, bizonytalan és nehéz pillanatokkal. Szembeszállni ezekkel a pillanatokkal és megragadni az élet adta lehetőségeket varázslatot, örömöt és hatalmas bátorságot feltételez."

"Ha arra vársz, hogy készen állj, semmi sem fog történni. A világ nem így müködik."

"Tényleg hagyod, hogy a félelmeid visszatartsanak a céljaidtól, attól, hogy szeresd az életet, és hogy megvalósítsd legnagyszerűbb önmagadat? Jobban teszed, ha nem."

"Mi van akkor, ha elszúrod? Legalább megpróbáltad."

"Néha nincs legközelebb, nincsen második esély, és nincsen szünet. Ne várj tovább. Most vagy soha. Ha vársz, halogatsz. És ez sokkal veszélyesebb."

" Bátorság kell ahhoz, hogy felnőj, és azzá válj, aki igazán vagy."

"Vigyázz, világ, mert jövök, és hozom a barátaimat is."

"Az élet a meghozott döntésekről szól. Már többször felhívtam rá a figyelmedet, hogy mindig te döntöd el, hogyan cselekszel."