Tisza Kata: a legjobb hely a városban te vagy

Nehéz szavakba öntenem, amit ezzel a csodálatos verseskötettel kapcsolatban érzek. Régóta terveztem olvasni Tisza Katától és úgy érzem, ez a kötete tökéletes választás volt. A létező legjobb időben talált rám (vagy én rá, ki tudja). A könyvet az Ünnepi Könyvhéten szereztem be, ráadásul találkozhattam az írónővel személyesen, aki mindenkivel beszélgetett, figyelt minden egyes olvasójára és ez a dedikálás olyan élményt adott, amit kevés író és írónő tud adni a követőinek. Holott én most először találkoztam vele!

a legjobb hely a városban te vagy versgyűjteménye terápiás verseket tartalmaz, ami egyrészt neki volt terápia kiírni magából, másrészt ha valaki olyan lelkiállapotban van, számára olvasni is terápia lesz. Olyan módon képes fogalmazni, ami megfogja az embert, a hasonlatai elevenek és élnek, és abszolút az érzések kifejezésére használja őket, semmi elcsépelt félmondat nincs benne. Egyszerűen nehéz leírni, hogy pontosan milyenek a versei, mert ezek olvasni kell, átgondolni, magadba szippantani és időről időre levenni a könyvespolcról a kötetet.

Az az érdekes, hogy alapvetően regényeket szoktam olvasni, azonban pont az utóbbi időszakban jöttem rá, hogy szükségem van versekre, rövidebb írásokra is. És ekkor jött Tisza Kata! Az biztos, hogy elolvasom a többi írását is, hiszen olyat ad az olvasóinak, amire bizony figyelni kell!

Az egyik kedvencem:

"arról álmodozott hogy egy nap 

majd felszáll 

és a villamoson 

találkozni fog 

azzal akivel 

kézenfogva sétálni tud 

szabadon a Duna-parton 

de a villamosok 

nem bírnak el 

csak százévente egy 

ilyen pillanatot"

Hát nem csodálatos?

További idézeteket találtok itt.

Kép: moly.hu

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Nemrég 9 napot töltöttem Londonban és igazából nem feltétlen terveztem ott olvasni, hiszen tudtam, hogy az élmény, a látnivalók, a városnézés, kirándulás nyilván minden gondolatomat leköti majd. Így is történt.

Azonban a szállásunkon megláttam a polcon egy magyar könyvet, amit ráadásul terveztem is elolvasni könyvtárból, így gondoltam nekikezdek. A kinn tartózkodásunk meghosszabbodott és volt idő befejezni az amúgy sem hosszú regényt. Nicolas Barreu-tól már olvastam A nő mosolya című bestsellerét, ami szívemcsücske könyv lett és tudtam, hogy az Álmaim asszonyával sem lőhetek mellé.

Jól esett a lelkemnek egy ilyen könnyed, romantikus regényt olvasni, semmi megerőltetőt és bonyolultat. Az pedig, hogy a történet tőlünk kb 2,5 óra vonatútra játszódott, még inkább felvillanyozott olvasás közben. :D

A történetről röviden
A helyszín Párizs, a szerelem városa. Főszereplőnk Antoine, aki épp egy gyors kávére ugrik ki a Café de Flore-ba (hova máshova Párizsban? :D), amikor meglátja álmai asszonyát, amint (valószínűleg) vár valakit az egyik asztalnál. Azonnal agyalni kezd, hogyan szólítsa meg, szeretné megismerni. Természetesen a nő is észreveszi őt. Már csak az a kérdés, mikor jön el a pillanat, amikor megszólíthatja. És ekkor megérkezik egy férfi, leül a nő mellé. Gondolja Antoine, ennyi volt, minden esély elveszett. A nő kimegy a mosdóba és visszafelé egy cetlit ad Antoine-nak a telefonszámával. Nocsak! Egy óra múlva várja a hívását. Antoine a fellegekben jár, amikor elhagyja a kávézót. Leül egy padra és várja, hogy teljen az idő (ki törődik ilyenkor a munkahellyel?!). És itt jön a csavar: egy galamb konkrétan letojja a cetlit és mire Antoine latakarítja, a telefonszám utolsó számjegye eltűnik. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy időben kitalálja az utolsó számot és felhívhassa álmai asszonyát. 

Ez a regény nem semmi! Engem leginkább a humorával vett le a lábamról. Ennyi véletlent 190 oldalon még nem olvastam. :D Az, hogy valaki ennyire szerencsétlen legyen, és a becses cetlit pont letojja egy madár, csakis Nicholas Barreau regényében fordulhat elő. Fogtam a fejem jópár jelenetnél, hogy ne már, ez nem lehet, ilyen véletlenek nincsenek. De vannak! :D A végére természetesen minden puzzle darab a helyére kerül és olyan összképet ad az olvasónak, hogy csak mosolyogni tud rajta. Miközben írom ezt a bejegyzést is vigyorgok, mert nagyon jó élmény volt olvasni pont ezt a regényt Londonban. Kedves, romantikus, szórakoztató regény. Nincsen túlbonyolítva, ugyanakkor mégiscsak kiszámíthatatlan. Sok jelenet annyira abszurd és vicces volt, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Tényleg nagyon tetszett a regény! :)

Annak ellenére, hogy nem egy világmegváltó regény, mégis nagyon szerethető. Ilyen A nő mosolya is egyébként. Néha bizony kellenek a könnyed hangvételű, kedves regény, amiket nem kell túlgondolni, csak szimplán élvezni és megélni. Nekem ez most a lehető legjobbkor jött, jót tett a lelkemnek és jó érzés, hogy pont ezt a regényt olvastam az utazás alatt.

Képek forrása: favim.com

Hidasi Judit: Gondolatmappa

Mostanában elkezdtek hiányozni számomra a lélektannal foglakozó könyvek és így esett a választásom Hidasi Judit Gondolatmappa című könyvére.

A borító szerintem magáért beszél, egyszerűen vonzza az ember szemét, és felkelti a kíváncsiságát. Az enyémet is. Ráadásul mindig vevő voltam a pszichológia témája iránt, pláne párkapcsolatok vonatkozásában. Egyértelmű volt, hogy szeretném elolvasni ezt a kötetet.

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt, örülök, hogy a polcomon tudhatom e szép kötetet!

A könyv alapvetően tényleg egy mappa, ami teli van gondolatokkal,  impulzusokkal. Nem egy olyan lélektani könyv, ami konkrét tanácsokat osztogat, hogy mit tegyél és mit ne tegyél, ha párt szeretnél találni vagy a kapcsolatodon javítani. Arra ott vannak az önsegítő könyvek. Sokkal inkább éreztem azt olvasás közben, hogy az írónő a saját (néhol szinte csapongó) gondolatait veti papírra, hogy megkönnyebbüljön. Őszintén? Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal és nemcsak nekem cikázik át a fejemben szinte másodpercenként egy hasonló gondolat a témát illetően. Manapság egyre nehezebb megbízható és értékes kapcsolatot kialakítani, ami stabil és nem megy el egymás mellett a férfi és a nő. Hidasi Judit könyve olyan aggodalmakkal, sérelmekkel van teli, amit nagyon sokunk átélt, átél nap mint nap. Nem érzed magad egyedül, ha elolvasod a könyvet. :) Még ha konkrét megoldás nem is kapsz a problémádra.

Teli van remek gondolatokkal a könyv, amiket egyébként Molyon megtaláltok itt. 

Olyan ez a könyv, mint egy megerősítés. Legalábbis számomra olyan volt olvasni Judit gondolatait, mintha a sajátjaim lennének sokszor (nem mindig), és megerősítene abban, ahogy a világot, a kapcsolatokat, a mai ismerkedési folyamatokat látom. Érdemes lesz időről időre levennem a polcról e kötetet, úgy érzem.

"Tudom, hogy régen pokoli nehéz volt, és rengetegszer érezted magad egyedül. De soha nem voltál olyan, aki meghátrál, aki gyáván elbújik. Még akkor sem, amikor legszívesebben zokogtál volna és feladtad volna. Ó persze! Néha zokogtál és fel is adtad – egészen másnap reggelig. Aztán felkeltél, megráztad a hajad, felraktad a kedvenc parfümöd, szemet rajzoltál magadnak, hogy ne látszódjék az egész éjszakai sírás, és nekivágtál újra."

Borsa Brown: A férj prostija

Az első olvasmányom Borsa Browntól legújabb regénye lett, A férj prostija. Régóta nézegettem már Az arab sorozatát és a maffiásat is, azonban őszintén szólva mivel kapott mindegyik hideget-meleget, ezért „tiszta lappal” szerettem volna kezdeni a vele való megismerkedést. És úgy érzem, jó döntést hoztam. Örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle.

Köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt

A történetről röviden

Főszereplőnk egy három gyerekes, férjezett, negyvenes nő, Pamela. Életét a gyerekek, a háztartás teszik ki, férjével való kapcsolata azonban meglehetősen stagnál és hiába szereti a férjét, nem egészen olyan már az életük, mint szeretné. Ezért úgy dönt, hogy felkavarja az állóvizet és másnak kiadva magát csábítja el a férjét.

Hmm...hol is kezdjem? Ez a könyv engem nagyon meglepett. A címválasztás hihetetlenül megtévesztő, mert teljesen mást sugall számomra így, hogy olvastam a történetet. A cím egy riherongy (már bocsánat) női főszereplőt sejtet, azonban szó sincs ilyesmiről benne. Pamela olyan feleség, aki nem elégszek meg a mindennapok mókuskerekével és rendbe szeretné tenni a házasságát, hiszen mindennél jobban szereti a férjét, aki őt viszontszereti. Játékokat és trükköket eszel ki, amikkel újra meghódíthatja a férjét és ezáltal nemcsak feleségként és anyaként, hanem nőként is visszakapja az életét. Pamela karaktere alapvetően szimpatikus volt, a szándéka, az ötletei mind-mind tetszettek. Néha mondjuk idegesített, hogy mennyire nem hiszi el, amit a férje mond neki és túlagyalja a dolgokat (tipikus női tulajdonság), de összességében végig kedveltem.

A könyv középpontjában Pamela és a férje, Steven kapcsolata áll, azonban természetesen szerepet kapnak benne a gyerekek is, és Pamela legjobb barátnője. Ők azonban mellékszereplők és nem hiányoltam belőlük többet, mint amennyit kaptam. Steven karaktere tetszett leginkább a regényben. Sokan kifogásolták az elején, hogy mennyire kapható volt egy idegen nő sms-ért, én azonban azt mondom, hogy ennek pont így kellett lennie és ettől nem ábrándultam ki belőle.

Borsa írási stílusa, humora meggyőzött, a témaválasztása is teljesen rendben és örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi az írónő titka, amivel az ország egyik legsikeresebb alkotójaként tartják számon és azt hiszem, rájöttem a titokra. Egyszerű nyelvezetet használ, nincsenek felesleges kanyarok a történetében és unalmas klisék. Olyan stílusban ír, ami több korosztály számára szórakoztató és érdekes, nemcsak egy bizonyos réteg szereti a könyveit (legalábbis a bemutatók alapján ezt látom).

Köszönöm az élményt, kifejezetten érdekes történet volt, és elgondolkodtató. Hiszen manapság az emberek olyan könnyen dobálóznak kapcsolatokkal ahelyett, hogy nekiállnának megjavítani. És szomorú ezt látni. Viszont ebben a történetben nagyon tetszett, hogy bár a nő unszolására, a férj is képes volt változtatni a hozzáállásán és láthatóan, érezhetően szereti a feleségét sok év után is.

Egy biztos: fogok még olvasni Borsától, nagyon szerettem olvasni ezt a könyvét!

Kép: moly.hu

Képek forrása: favim.com, saját