2020. február 14., péntek

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj


Régóta a polcomon várt ez a kötet, és most végre sorra került. Idén a várólistám csökkentése a fő célom könyvek terén, és vágytam egy kissé könnyedebbnek tűnő történetre. Így esett a választásom Julie Buxbaum Három dolgot mondj című regényére. Egy kedves, szép és érzelmes történet gyászról, új életről és egy fiatal lányról, aki keresi a helyét a világban.

A fülszöveg
Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?
Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?
Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.


Amerikában nem meglepő, ha egy család az ország egyik végéből a másikba költözik, hiszen akkora állam, hogy a nagy távolságok ott megszokottak. Főszereplőnk, Jessie a szeles Chicagoból a napsütötte Los Angelesbe költözik édesapjával, hogy maguk mögött hagyva a múltat új életet kezdjenek. Jessie édesanyja halála után apja új kapcsolatba kezdett és odaköltöznek a mostohaanyához és annak fiához. Ők is a gyászt próbálják feldolgozni, mivel a nő férje elhunyt nemrégiben.
Ez a történet kiindulópontja, ami egy nagyon nehéz helyzet. Mindannyiuk számára frissek a sebek és a maguk módján próbálják feldolgozni a tragédiákat. Jessie apja eleinte mintha tagadásban élne és szinte kerüli lányát. Olyan, mintha fel se fogná, hogy lánya számára mennyi és mekkora változás történt a közelmúltban: a veszteség és hirtelen egy új élethelyzet. Ott kellett hagynia barátait, az iskoláját és egy vadidegen környezetben kell boldogulnia mostantól, ami ráadásul nem fogadja őt tárt karokkal.
Kép forrása: Pinterest
Nagyon sok akadályba ütközik a magánsuliban, ahova átíratták. A tanárok hiába kezelik jóindulattal, a diáktársak közül szinte senki nem nyit felé, sőt, az egyik lány megalázza számtalan módon. Egy nap azonban ismeretlentől érkezik üzenete, egy bizonyos VS-től, aki kedvesen felajánlja segítségét ahhoz, hogy Jessie elboldogulhasson az iskola félelmetes világában, bármiről vagy bárkiről legyen szó. De vajon ki lehet ez a kedves idegen, akivel a lány olyan könnyedén el tud mindenről beszélgetni és ennyire ismeri a rendszert?!

A könyv teli van érzelemmel és a látszólagos lazasága ellenére komoly témákkal: gyász, fájdalom, zaklatás. Csupa fontos téma, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az írónő nagyon eredeti módon szőtte bele a kedves és szórakoztató történetbe a komolyságot. Jessie szemén keresztül bepillanthatunk egy fiatal lány kaotikus érzelmi világába, ahol az elfogadásért való vágyakozás keveredik az önbizalomhiánnyal és a múlt elvesztésének érzésével. Nem elég, hogy a lány elvesztette édesanyját, aki mellett mindig biztonságban érezhette magát, de ráadásul új helyre költöztek, ami idegen számára és ijesztő.
Az egyetlen barátságos és megbízható ember körülötte VS, az ismeretlen srác, aki tudja, min megy keresztül, ő is elvesztett egy hozzá nagyon közel álló személyt. Annak ellenére, hogy soha nem látta, ösztönösen megbízik benne. 
Ahogy telik az idő, Jessie kezdi megszokni az új iskolát és még barátai is lesznek. Megjelennek fiúk körülötte és Los Angeles nem is tűnik már annyira borzalmas helynek. Ettől függetlenül Chicago még mindig hiányzik neki és visszavágyik.

Csodálatosan megírt történet fájdalomról, feldolgozásról és szeretetről. Nagyon szerettem olvasni és könnyen azonosultam Jessie érzéseivel, drukkoltam neki, hogy érezze jobban magát, és történjenek úgy a dolgok, ahogy neki az a legjobb lesz. Ha egy könnyedebb, mégis fontos mondanivalót közvetítő történetre vágytok, bátran vegyétek kezetekbe Julie Buxbaium regényét, nem fogtok csalódni. A bejegyzés zárásaként megmutatom Nektek az eredeti borítót és az írónő fényképét. Nekem egyébként az eredeti borító és a magyar is nagyon-nagyon tetszik




Képek forrása: Google, Favim

2020. február 10., hétfő

Jo Baker: Longbourn árnyékában


Sosem gondoltam bele, hogy vajon mai szemmel meg lehet-e írni egy örök klasszikus mű történetét más szemszögből. Jo Bakernek azonban sikerült, ugyanis megírta Jane Austen klasszikusának, a Büszkeség és balítéletnek a történetét a cselédség nézőpontjából. Kissé kétkedve és fenntartásokkal vágtam bele a Longbourn árnyékában kötetbe, azonban már az elején egyértelmű volt, hogy méltó lett a könyv az eredeti alkotáshoz.

A fülszöveg
A ​Büszkeség és balítélet csak a történet fele volt… 
„Ez az irodalmi tiszteletadás nemcsak kötelező olvasmány Austen rajongóinak, de önmagában is megállja a helyét, mint elragadó szerelmes regény. Baker meglepő kockázatot vállal a Bennet család tagjai és a szolgák kapcsolatának kidolgozásával, ám sikeresen elkerüli a sallangok csapdáját; tiszteletteljes, megindító újramondása az eredeti történetnek.” – Publishers Weekly
Lenyűgöző… A folytatások és előzetesek ritkán tesznek hozzá az eredeti műhöz, Baker egyszerű, mégis ihletett újragondolása azonban pontosan ezt teszi. Biztos közönségsiker.” – Kirkus Reviews 
Jo Baker Angliában, Lancashire-ben született. Tanulmányait az Oxford Universityn, majd a Queen Universityn végezte. Nagy-Britanniában több regénye is megjelent. Jelenleg Lancasterben él férjével és két gyermekével.


A borítót egy festmény díszíti,
Jean-Étienne Liotard (1702-1789): A szép csokoládéslány
 című alkotása


Visszacsöppentem egy klasszikus, csodálatos alkotás, a Büszkeség és balítélet világába. Nem folytatást olvastam, csupán az eredeti történet egyfajta továbbgondolását, mely most a cselédség szemszögéből mutatja be a Bennett család életét.
Nagyon izgalmas és különleges történet részese lehettem, hiszen a szereplők egy részét ismertem Jane Austen klasszikusából, régi ismerősként köszöntöttem őket, ugyanakkor az eredeti főszereplők most háttérbe szorultak. Azok pedig, akiket eddig nem ismertünk név szerint, most a történet középpontjába kerültek. Hihetetlenül izgalmas továbbgondolásnak tartom és abszolút merész vállalkozásnak, hiszen a Büszkeség és balítélet az irodalom egy olyan mesterműve, amit gyakorlatilag mindenki ismer. Feldolgozták rendkívül sok formában, színpadokon, filmen, sorozatban és ki tudja még hányféle módon. Ezáltal az elvárás, hogy egy hasonló történetet kapjon az olvasó, szerintem elkerülhetetlen. Azt mondhatom szerencsére, hogy a Longbourn árnyékában egy az egyben hozza az eredeti történet hangulatát. És talán ez a legjobb az egészben, mert így teljesen belesimul abba a történetbe, miközben újat alkot. Nekem egyébként annyi volt a kívánságom, hogy hozza azt a hangulatot és ezt megkaptam.

Jo Baker természetes módon repít minket vissza az 1800-as évek Angliájába. Egy olyan világba, amikor a társadalmi rétegek közötti különbségek élesen kirajzolódtak és az arisztokrácia élete a kedvező házasságkötésekről, a vagyonról és persze a szórakozásról szólt, miközben a cselédség éjjel-nappal dolgozott az uraságok kényelméért. Ez az éles kontraszt megmutatkozik a regényben, nem is kicsit. Sosem volt egyszerű a cselédség élete. Egy óriási házat rendben és tisztán tartani sok emberes feladat, miközben ételt-italt kell biztosítani a családnak, mosni, főzni és kiszolgálni őket, minden élethelyzetben rendelkezésre állni számukra. Ha maguk vannak, ha vendégek jönnek, bármikor. 

A könyv főszereplője Sarah, aki szobalányként dolgozik a Bennett-házban. Szerető közeg veszi körül, mégis a mindennapok, a túl sok munka felőrli lassan. Többre vágyik ennél az életnél, bármennyire is szereti a családot, a kisasszonyokat és a cselédség többi tagját. Ekkor érkezik meg a birtokra egy fiatal fiú, aki teljesen felkavarja az állóvizet. Inasnak áll a házba, de rejtélyessége miatt eleinte senki nem tudja, ki ő és mennyire megbízható. Alig valamit árul el magáról, de egyértelműen kötődni kezd Sarah-hoz. Innentől pedig beindulnak az események, már amennyire ebben az időben pörgősnek lehet nevezni egy történetet. A könyvben szerepet kap a Longbourn-birtok élete, és visszatérnek ismerős jelenetek a Büszkeség és balítéletből, de most csak egy-egy elejtett mondatból tudhatjuk, hogy épp mi történik az uraságok és a kisasszonyok életében. Ugyanakkor Jo Baker könyve egy kicsit túlmutat az eredeti könyvön, mivel továbblép azon a ponton, ahol Jane Austen befejezte a történetet. Nagyon érdekes volt így látni a Bennett-lányokat és szüleiket, nekem személy szerint Lizzy marad továbbra is a kedvencem. 

Olvastam pár véleményt erről a könyvről és kiábrándító, hogy mennyien várták azt, amit Jane Austen tudott. Holott ehhez a könyvhöz nem így kell állni: ez csak egy életérzést ad, hogy egyrészt milyen világ volt akkoriban és kapcsolódva Jane Austenhoz írta meg az írónő. Ennyi, de semmiképp sem másolat vagy folytatás. Szóval szerintem abszolút hozta azt a hangulatot és olyan volt, mint amikor visszatérsz egy régen látott, mégis annyira ismerős helyre.

Kedves, megható és szép történet, nekem nagyon tetszett. Örülök, hogy elolvastam.
A bejegyzés zárásaként pedig megmutatom az eredeti borítót, ami meseszép (a magyar is nagyon tetszik)


2020. február 7., péntek

BLOGTURNÉ - Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc


Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben Szurovecz Kitti immár tizenegyedik regénye, Az egyetlen ismerős arc, melyben lélektan, romantika és humor finom egyvelege biztosítja, hogy csak úgy repüljenek a percek olvasás közben. Ezúttal a Blogturné Klub három bloggere ragadott könyvet, hogy megismertethesse veletek a pszichológushallgató Dorina, és a csábító színész, Nolen történetét. Tartsatok velünk, hogy a végén Ti is gazdagabbá válhassatok a kötet egy példányával!

A fülszöveg
A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik…

Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadási év: 2019
Oldalszám: 304 oldal
ISBN: 9789632939384
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt



Nagyon régóta terveztem már olvasni Kittitől. Itt volt az ideje és erre a történetre azonnal kíváncsi lettem az előzetes információk alapján. Egy fiatal nő, aki rövidtávú memória zavarral él, minden nap számára új kezdet és egy férfi, aki pedig szintén csak a mának él, de egészen máshogyan.

Dorina és Nolen története különleges minden szempontból. Két egymástól teljes mértékben távol álló személyiség találkozik, és kiderül, hogy valami mégis összeköti őket. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, elsőre feltűnt, hogy az írónő stílusa mennyire színes és érdekes. A leírásai, párbeszédei abszolút egy tapasztalt, kialakult írási stílussal rendelkező írónőről árulkodnak és mivel régóta követem Szurovecz Kittit, tudom, hogy profi újságíróról és riporterről beszélünk. Ez érződik minden sorából és pontosan ebben reménykedtem. Tizenegy megírt regény után nem meglepő.


A kötetet a könyvbemutató előtt pár nappal szereztem be és szinte azonnal nekiálltam olvasni, így a bemutatón már volt némi fogalmam a történetről és karaktereiről. A bemutatón hallott beszélgetés pedig adott egy plusz töltetet az olvasás élményéhez. Fontos részét képezte a beszélgetésnek a főszereplők, Dorina és Nolen személyisége.
Dorina memóriazavara nagyon megnehezíti életét, minden nap jegyzetekből tudhatja meg a körülötte zajló dolgokat, csak a hét évvel ezelőtt, 21. születésnapja előtti eseményekre emlékszik. Ez a probléma gyakorlatilag teljesen korlátozza a lehetőségeit, legyen szó bármiről. Nővére és édesapja minden mozzanatát figyelik a lánynak, önállósodásra nincs esély. Hiszen hogyan is élhetne így egyedül, ha a szomszédos parkból sem biztos, hogy hazatalál egyedül?! Nehéz és komoly küzdelem ez mindhármójuk számára, pedig egyikőjük sem nehéz természet. Dorina azelőtt egy életvidám, barátságos, vonzó és érdekes lány volt, azonban a betegség miatt eltávolodott a barátaitól, dolgozni sem tud így, és nincs jövőképe.
Ekkor lép az életébe Nolen. Dorina egy színdarabot néz meg a nővérével, amiben a férfi a főszereplő, az imádott színész, akinek lábai előtt hever a fél világ. Hét év óta ő az első ember, akire másnap is képes emlékezni. A férfi szakmájában sikeres, népszerű, a színészek irigylésre méltó életét éli. Látszólag. Nők fordulnak meg az ágyában, hiába van állandó barátnője. Ez azonban mind figyelemelterelés, hiszen túl közel magához senkit sem enged. És ekkor megjelenik nála Dorina nővére, hogy a segítségét kérje...

A két főszereplő közül Dorinát azonnal megkedveltem. Egy kedves, figyelmes fiatal nő, akivel a sors kegyetlenül elbánt. Egy tragédia okozta azt a traumát, ami miatt a memóriája felmondta a szolgálatot és lehet, hogy élete végéig minden nap így fog telni. Őszintén csodáltam Dorina türelmét, ahogy minden egyes nap képest volt megküzdeni ezzel. Minden egyes nap elolvasta az előző napi feljegyzéseket, hogy ki kicsoda, mi történt vele, hol van, hogyan él. El se tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet felkelni teljesen tiszta fejjel és mintha minden nap egy tiszta lap lenne. Ijesztő, nem kicsit. És mivel a köszönetnyilvánításban olvastam, hogy valós személy mesélt erről a betegségről, még inkább el tudom hinni, hogy ez ilyen lehet. Úgy érzem, hiteles képet kaptam róla.

A másik szereplővel, Nolennel eleinte jócskán voltak gondjaim. Mondjuk ki, az első pár fejezetben egy bunkó, nagyképű, élvhajhász volt, lekezelő stílussal. Talán egyedül Írisszel, a menedzserével volt normális, aki egyébként egy karakán, határozott nő. Szóval ő megmondta neki, ha valami nem tetszett, és még szórakoztató szereplő is mellé.

Aztán ahogyan kezdte megismerni egymást a két főszereplő, mindketten változtak. Főként Nolenen láttam a pozitív irányú változást. És ami fontos az ő esetében, az a közösségi médiától és a telefontól való függés. Manapság meg sem lepődünk, ha valaki a saját telefonja rabja, fél percenként nézegeti, posztol, nyomkodja a kijelzőt. Nolennek, aki elismert színész, természetesen elengedhetetlen, hogy kapcsolatot tartson a közönséggel és rajongóival. Így, amint megvonják tőle az eszközt, más megvilágítást kap a jelleme. Kezd kibontakozni az a Nolen, aki szerethető, aki él, aki kedves másokkal. És ezt a Nolent én nagyon megszerettem. Az ő esetében egyértelműen látható a jellemfejlődés, míg Dorinánál kevésbé. Nála a betegség játssza a központi szerepet. 
Egy olyan könyvet tart kezében az olvasó, ami alapvetően komoly és fontos témát, egy betegséget feszeget, mégsem éreztem olvasás közben egy percig sem nyomasztónak. Nemcsak felszínesen érinti a témát, hanem testközelből ismerhetjük meg a memória zavart, de ezt lehet azért is gondolom így, mert a bemutatón a beszélgetés elképesztően sokat adott hozzá a történethez, sok plusz információ hangzott el. A könyv minden sorából érződik az az alaposság, amivel az írónő utánajárt a tényeknek. Egyértelmű. hogy komoly munka áll a könyv megírásának hátterében. 

Nagyon-nagyon örülök, hogy elolvashattam a történetet és rövidesen bepótolom az írónő korábbi regényeit.


Nyereményjáték

Meglehet, Az egyetlen ismerős arc romantikus és kissé komikus jellemzőit tekintve igencsak könnyed, szórakoztató irodalomként tartható számon, azért megfigyelhető benne egy erős lélektani vonulat, és az ehhez illő komolyság is - ami mondhatni védjegyévé vált már Szurovecz Kitti kései munkásságának. Az írónő nem fél rendre igencsak kényes témákat venni elő regényeiben, így turnénk nyereményjátékán is ezeké lesz a főszerep: mindhárom állomáson a bejegyzésben elszórt kiemelt betűk várnak rátok, amelyeket megfelelő sorrendbe téve és összeolvasva egy-egy kényesebb témát kaptok megfejtésül - a feladatotok pedig az lenne, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott téma Kitti melyik regényének áll a középpontjában. A helyesen válaszolók között a könyv egy példánya kerül kisorsolásra!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A turné állomásai:
02.07. Pandalány olvas
02.09. Könyv és más
02.11. Never Let Me Go