"Számára hiba volt. Számomra az élet." - Blogger hét Az igazság nyomában Baráth Viktóriával

Megkezdődött a visszaszámlálás!

Baráth Viktória legújabb regénye hamarosan, október 3-án debütál az Álomgyár Kiadónál. Az írónőnek ez már a negyedik regénye lesz, és ismerve az első hármat, biztos vagyok benne, hogy ismét lenyűgöz majd minket. Azért, hogy kellően felkészüljünk az új könyv érkezésére, bloggertársaimmal egy blogger hét keretein belül mutatjuk be nektek a korábbi köteteket. Ma következzen Viki legutóbbi regénye, az Egy év Rómában!

A fülszöveg

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én mutathatom be nektek a kedvenc Baráth Viktória-regényemet. Az idei olvasmányaim közül az Egy év Rómában az egyik olyan könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám. Rendkívül emlékezetes olvasmány marad és örök darab a polcomon. A történettel keltem-feküdtem, nem hagyott nyugodni napközben sem, folyton kattogott rajta az agyam, mi történik vajon a főszereplőkkel, hol lesz a megoldás és feloldozás. De mitől volt rám ilyen hatással? Mesélek róla.

A történet főszereplője Leila, aki írói válsága megoldásának reményében elutazik egy évre Rómába, hogy kikapcsoljon, ihletet gyűjtsön és újult erővel térhessen vissza életébe és karrierjéhez. Nem szokványos segítőt kap maga mellé, ugyanis a jólelkű és fiatal Raymond atya lesz az az ember, aki derűs természetével megpróbálja kirángatni Leilát a gödör mélyéről és depressziójából. 

Ha csak ezt a kiinduló helyzetet vesszük, egy atya és egy civil nő barátságát, már nem nevezhető átlagosnak a történet. A különleges hangulatot pedig az írónő fokozza  sok-sok érzelemmel, emlékezetes párbeszédekkel és jelenetekkel. Hisz mindennapos lenne, hogy egy pap kísérget egy fiatal nőt az örök városban, és bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük? Nem gondolnám.

A vallás szempontjából sokakban felmerülhet a kérdés, hogy esetleg ez egy modern Tövismadarak vajon, de biztosíthatlak titeket róla, hogy szó sincs erről. Mivel számomra fontos a vallás, így bennem is felmerültek ilyen kérdések, hogy vajon milyen lesz ez a könyv erkölcsi szempontból, mit lehet egy ilyen alaphelyzetből kihozni. Baráth Viki abszolút meglepett és egy olyan történetet tárt elénk, ami semmihez sem hasonlítható.
Nehéz spoilermentesen beszélni a történetről, de annyit elárulhatok, hogy nincs benne semmi olyan, ami megbotránkoztató lenne. Sőt! Viki olyan szépen fogalmaz, alakítja a szereplők sorsát, hogy jobbat el se tudnék képzelni számukra (és az olvasó számára sem :D). Annyira boldog voltam attól, ahogyan lezárult a történet. Kerek, egész a befejezés, nem hiányoltam semmit.

A könyv utolsó részében hallgattam egy dalt, ami teljesen passzol a történethez (az én fejemben legalábbis), ismerjétek meg ezt a számot (az egyik kedvenc zenekaromtól):

Jól emlékszem rá, milyen érzés volt az utolsó 40-50 oldalt olvasni, késő éjjel fejeztem be a regényt. Nem bírtam ki, hiába ragadtak le majdnem a szemeim, muszáj volt olvasni. És alig várom, hogy újra átéljem az élményt, amit az Egy év Rómában nyújt!

Kedvenc idézeteim:

"– Nem hiszem el, hogy nem megy! Ez csak kifogás. Ha három könyvet meg tudott írni, akkor biztosan menne a negyedik is. Ekkor még jobban ráncokba szaladt a homlokom. 

– Ezt meg honnan tudja? 

– Isten súgta meg – vonta fel a szemöldökét. 

– Komolyan? – tátottam el a számat. 

– Dehogyis, rágugliztam magára! – forgatta a szemét. – Nem a középkorban élünk, nekem is van laptopom."

"(…) én érzem, hogy ez az év csodálatos dolgokat tartogat még a számodra."

"Minden alkalommal magamban mosolyogtam, amikor rágondoltam. A mosolyára, a kedvességére, a segítőkészségére, és arra, hogy mennyire nagyszerű ember. Büszke voltam arra, hogy megismerhettem, és még büszkébb, hogy a barátomnak tudhattam."

"Legyen szó bármilyen művészetről, hobbiról, alkotásról, amiben az ember kiteljesedhet, a lényege mindnek az, hogy amit csinálunk, örömet okozzon."

"(…) a változáshoz sosincs késő."

"Talán egész életemben nem találkoztam olyan emberrel, mint ő. Benne megbíztam, tudtam, hogy sosem hagyna cserben vagy árulna el, és ez az érzés felszabadító volt."

"– Ne mások mondják meg neked, hogyan élj és érezz."

Mivel Viki három eddig megjelent regénye három teljesen különböző világot mutat be, így nem meglepő, hogy Az igazság nyomában szintén egy merész ugrás lesz. Egyenesen a tárgyalótermek izgalmas világába kalauzol el minket.

Most pedig nyerhettek egy egyedi nyakláncot, ami a könyv borítójával van ellátva és nagyon szép. Nézzétek csak, milyen gyönyörű ékszer! A csodás alkotást köszönjük Nikinek, a Nikii blog bloggerijánának! :)

Gondolom szívesen viselnétek ezt a szépséget. Ehhez csak annyit kell tennetek, hogy kitöltitek helyes válaszokkal a Rafflecopter dobozt. Minden blogger bejegyzéséhez kapcsolódik egy kérdés, amire a választ a megfelelő sorba beírva tudtok részt venni a játékban. Segítséget a megoldáshoz a bloggerek oldalán kaptok, összesen hat kérdésre kell helyesen válaszolnotok.

a Rafflecopter giveaway

Az én kérdésem: 

Mi a szigetnek a neve, ahova elutazik Leila Raymond atyával?

Ha esetleg elsőre nem ugrik be a válasz vagy nem olvastátok még a könyvet, akkor segítséget találtok itt.

A játék ideje: 09.26.- 10.02. 

Sok szerencsét és jó olvasást mindenkinek!

A könyv előrendelhető itt

Jövő héten mindenkit vár az Álomgyár csapata a bemutatóra Budapesten, a Blaha Lujza téri könyvesboltban, részletek az eseményről itt. Tartsatok velünk!

Csabai Márk: Nem tündérmese

Mint az tudhatjátok már, nagyon szeretem az izgalmas, pörgős krimiket és ezért is kíváncsian vártam Csabai Márk Nem tündérmese című, „felújított” regényét. :D Korábban egy másik kiadó adta ki a történetet, most viszont, több év után, az Álomgyár gondozásában új borítót kapott, Márk pedig kicsit átdolgozta a sztoritt. És mi az, ami nem változott? A zseniális humor, ami az író védjegyévé vált. Imádom!

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak, Márknak pedig a dedikálást, szuper volt a bemutató <3

A fülszöveg

Na jó, tisztázzunk valamit: itt senki sem hülye, csak furcsán normális. Barabás Viktor Valentin, budapesti nagypofájú fehérgalléros csibész új kalandja az otthonának számító terézvárosi flaszterről indul és egészen Floridáig sodorja a kalandspirál. CIA, emberrablás, merénylet, csókok, káposztás pogácsa egy történetben? És mi kellhet még egy jó talpragasztáson és néhány korty pálinkán kívül, hogy egy ilyen kalandot sikerrel vegyél? Nők, jó barátok, élni akarás, véget nem érő humor és szarkazmus. Na meg igazi pesti kannibálok, akik az utcán köztünk járnak. Ha igazi izgalomra és humorra vágysz, olvasd el Viktor kalandját, ami talán igaz is?!

Nagyon kíváncsian vártam, hogy Barabás Viktor, könyvünk főhőse vajon most milyen kalandokba keveredik. Megszokhattuk, hogy őt soha nem kerüli el a baj, az izgalmak és a sötét ügyletek. Az első rész, Egy csibész naplója címmel nálam nagyon magasra tette a lécet, és hasonlóan szórakoztató krimit vártam. Nos, nem csalódtam!

A főszereplőt, Viktort már jól "ismertem", de a szereplők többsége új volt. Csupa különc és néha ijesztő figura. Természetesen felbukkantak régi ismerősök, és már alig vártam, hogy a susogó gatyás suhanc, Rikki fiú is felbukkanjon. Elképesztő karakter! Amennyire idegesítő és pökhendi tud lenni sokszor, annyira szerethető figura. Ahogy tudja osztani az észt Viktornak, az nagyon vicces. Ennél már csak aranyköpései jobbak, vagyok ahogy „tökinek” szólítja főhősünket.

"– Na ne szakértőzzél itt nekem! Pestiül nem tudsz?"

Engem abszolút kikapcsol és szórakoztat Márk minden története, így van ez a Nem tündérmesével is. Jellegzetes humora és írási stílusa van, ami miatt már az első fejezet olvasásakor tudod, hogy Csabai Márk-könyvet olvasol. Nagyon örülök, amikor egy író ilyen tehetséggel van megáldva és kisujjból kirázza a remek történeteket. Amit különösen szeretek Márk könyveiben, azok a karakterek megformálása. Annyira elevenek és egyediek, hogy szinte kilépnek a könyv lapjairól.

A történet elején van egy jelenet, ahol Viktor és Rikki a metróalagútban "sínfutnak" (ha láttad a Kontroll című filmet, tudod miért így hívom), azaz menekülnek és végül a Nyugati téri metrómegállónál felugranak a peronra. Amikor olvastam ezt a részt és másnap reggel elindultam dolgozni, szinte magam előtt láttam a két alakot, ahogy fetrengenek a peronon és alig kapnak levegőt a megerőltetéstől. Nekem ugyanis pont ott kell a metróba be- és kiszállnom és azóta is többször eszembe jutnak. :D Mindig megmosolygom. A fülemben hallom, ahogy Rikki mondaná Viktornak, hogy "Töki, ezt is megúsztuk!".

Az izgalmak csak fokozódtak fejezetről fejezetre, például a Dunában való "autós hajókázás" során. Nagyokat néztem minden ilyen jelenetnél, fordulatok jöttek-mentek, és egy percig sem unatkozik az olvasó. A feszültséget pedig nagyon sok esetben a mi drága Rikkink oldja egy-egy humoros beszólással, amivel többségében Viktor vérét szívja. De komolyan, zseniális! A párosuk verhetetlen. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a sorozat következő, A magányos farkas című kötete. Hamarosan olvasom!

Képek forrása: favim.com, Google

Michelle Frances: A barátnő

Nagyon kellett már egy igazán jó krimi olvasmány és remek választásnak bizonyult Michelle Frances A barátnő című regénye. Majdnem egy éve csücsült a polcomon a kötet, nem is értem miért, és itt volt az ideje, hogy elolvassam. Azt kell, hogy mondjam, ilyen egy igazán izgalmas történet!

A fülszöveg

Egy lány. Egy fiú. És egy hazugság, ami mindent megváltoztat. Laurának mindene megvan. Sikeres karrier, hosszú, boldog házasság egy gazdag férfival, és huszonéves fia, a kedves, jóképű és tehetséges Daniel.  Ámde Daniel találkozik Cherryvel.  A lány fiatal, gyönyörű és okos, de lehetőségei közel sem érnek fel azzal, amit barátjának tud adni a családja. Így aztán mindennél jobban vágyik arra, hogy új családja befogadja. De Laura gyanút fog – úgy érzi, Cherry nem az, akinek látszik.  És milyen igaza van… Michelle Frances bemutatkozó thrillere napok alatt az Amazon No1 bestsellere lett, a kritikák pedig, mint a thriller műfaj jövőbeli klasszikusáról beszélnek az írónőről.

Ha követitek a blogot, tudhatjátok, hogy a thriller és krimi műfaja közel áll hozzám, nagyon szeretem azt a fajta izgalmat, amit ez a műfaj nyújtani tud. Feltéve, ha egy jól összerakott történetről van szó. És A barátnő esetében abszolút minden a helyén van.

A történet felépítése, a feszültség gerjesztése fejezetről fejezetre, a karakterek, magyarul minden. Az első fejezetek még nem is olyanok, mintha bármi különös lenne benne, viszont ahogy haladtam az olvasással, kezdtem érezni, hogy itt valami nagyon nem stimmel. És ez a titka a műfajnak, hogy fokozatosan válik feszültté a történet. Nem tudod, mire számíts, melyik szereplőben bízz, ki mond igazat, mi lesz a karakterek sorsa.

Vártam, mikor robban a bomba. Kíváncsivá tett, hogy meddig mehet el Cherry az ügyes-bajos alattomos tetteivel, és vajon hogyan veszi fel vele  a harcot Laura, az anyósjelölt. Filmekben is jók tudnak lenni az ilyen témájú történetek. Hiszen a barátnő fiatalságával, szépségével simán magába bolondítja a főhőst, jelen esetben Danielt, viszont ott áll szemben vele az édesanya, aki jobban ismeri a fiát, mint bárki a világon. Nekem egyébként körülbelül a könyv felétől egyértelmű volt, hogy ki fog felülkerekedni a másikon, ugyanakkor mégsem vált unalmassá a történet, mert a végkifejletet én sem sejtettem (csak reméltem).

Cherrynél idegesítőbb karaktert nem találni ebben a könyvben, ráadásul a való életben is messziről kerülöm az ilyen számító, pénzéhes embereket.

Egy manipulatív, ostoba lány, bár ahhoz van esze, hogy kit csábítson el. Teljesen elvakította a luxus és pénz világa és egyre szánalmasabbá vált a könyv végére, ahogy próbálkozott Daniel megtartásával. Minden elismerésem az írónőé, aki nagyon jól építette fel a szereplőit, semmi felesleges mozzanat vagy párbeszédek, és a főhősei valóságosak voltak.

Az írónő első olvasmánya nagyon ígéretes és tetszik a stílusa. Ehhez hozzájön az izgalmas cselekmény, a jól felépített karakterek. A barátnő esetében egy olyan könyvet tart az olvasó a kezében, ami izgalmas, fenntartja a figyelmet és nem kiszámítható. Molyon ebben a percben 77%-on áll az értékelése, amit nagyjából reálisnak tartok, bár ha rajtam múlna, feltolnám 80-85% közé. Ebben a kategóriában szerintem megállja a helyét a történet, egy erős krimi, és enyhébb thriller, ahova besorolnám. 

Képek forrása: saját, favim.com

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

Régóta esedékes volt, hogy folytassam Hajdú-Antal Zsuzsanna Léggömbök sorozatát, melynek második rész az Utánad kötet. Csodálatos történet és méltó folytatása az első résznek.

Köszönöm az írónőnek a recenziós példányt és a lehetőséget, hogy elolvashattam a regényét! <3

A fülszöveg

Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.
A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…

Az első kötet borítóján Gayle Forman-hez hasonlítják Hajdú-Antal Zsuzsa írási stílusát, és ezt nemcsak az első kötet, hanem a folytatás is méltán alátámasztja. Az Utánad még talán egy picivel jobban is tetszett, mint a Léggömbök. Talán azért, mert kevésbé volt feszült és több volt benne a humor. Ezt leginkább a leglököttebb karakternek, Janinak köszönhetjük. Ugyanakkor engem meglepett az ő érzelmes oldala. De most komolyan? Ki gondolta volna, hogy a mindig laza, beszólogatós srác ennyire odavan Dorkáért ezer éve? Te jó ég, engem nagyon meglepett és örültem neki.

"Amit nem látsz, az nem biztos, hogy nincs. Csak épp rossz irányba bámészkodsz"

A főhős lány, Dorka egy rendkívül szimpatikus lány. Lehet neki drukkolni, együtt lehet vele érezni. Pont azért, mert ugyanolyan hétköznapi lány, mint te vagy én és ezért tudtam azonosulni vele első pillanattól fogva. Már az első kötetben is. Vannak álmai, tervei, tesz értük, miközben figyel másokra, nem gázol át senkin.

Nagy lépésre szánja el magát, amikor felköltözik Budapestre. Távol kerül a családjától, és legfőbb kincsétől, a kisfiától, Marcitól. Érdekes szituációnak bizonyult ez, hiszen hétköznap a fővárosban vállalt munkát, hétvégente pedig hazautazott gyermekéhez és a szüleihez. Ugyanakkor érthető volt, hogy muszáj valamihez kezdenie, hogy előrébb jusson a család anyagilag és mindenhogyan. Szerettem a pesti jeleneteket, tudtam volna még olvasni a városban töltött időről, valószínűleg azért, mert még egy éve sincs, hogy pont azt éltem át, mint Dorka. Új város, nagyváros, más életritmus, új kihívások. Magam előtt láttam mindent, ahogy munkába sietett, megküzdött az újdonságokkal.

A lépcsőházat, ahol lakott, magam előtt láttam, hiszen én is egy régi, polgári lakásban lakom. Az omladozó, rejtélyes lépcsőház, belső udvar, vaskapu. És reggelente kilépve az ajtón szinte vártam, mikor köszön rám a folyosón Domi, vagy érkezik meg Jani. 

Nagyon nagy öröm volt olvasni ezt a regényt, mert a hangulata teljesen elvitt magával. Kikapcsolt, kiszakított a valóságból, igazi élményt adott.

A könyvnek a budapesti jeleneteken kívül az erdélyi része, az utolsó harmada tetszett legjobban. Mivel tavaly jártam Erdélyben, így viszonylag friss élményként abszolút magam elé tudtam képzelni Jani rokonságát, az erdélyi kis falucskát, ahová Dorka nagy nehezen megérkezett.

A befejezésre nincsenek szavaim. Egyszerűen tökéletes lett. Mint az egész könyv. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy nem akartam, hogy vége legyen a könyvnek és annyira szerettem volna olvasni még, nagyon szeretnék egy folytatást, biztosan elolvasnám, mi történt ezután Dorkával és Janival.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, és a sorozat mindkét részét, akik szeretik az érzelmes, lebilincselő és komolyabb ifjúsági történeteket. Az Utánad kötetben biztosan nem fognak csalódni!

Képek: saját, favim.com

Sienna Cole: Reményszimfónia - előolvasás

Mindig nagyon izgalmas és egyben megtisztelő feladat számomra, ha előolvasója lehetek egy készülő regénynek. Ráadásul nem először és ezért a felém irányuló bizalomért nagyon hálás vagyok Sienna Cole írónőnek, illetve természetesen az Álomgyár Kiadó csapatának is, köszönöm a lehetőséget!

A fülszöveg

Zene ​és szerelem Bécs szívében 

Patrick Byrne, a nagyreményű zongorista-zeneszerző sötét múltja elől menekülve Bécsben próbál új életet kezdeni. Egyetlen dolog hajtja: hogy befejezze és színpadra állítsa élete fő művét, ám eközben nemcsak a lehetetlen feltételekkel, de saját démonaival is meg kell küzdenie. 

Carla Kimmel tehetős üzletember férjével érkezik Bécsbe. Egy művészeti alapítvány vezetőjeként felajánlja Patricknek a támogatását, de cserébe ő is kér valamit: zongoraleckéket szeretne venni a zseniális művésztől. 

Közös munkájuk során nemcsak Patrick küzdelmei állítanak eléjük akadályokat, de Carla rég eltemetett titkai is felszínre kerülnek. Vajon a zene képes rá, hogy begyógyítsa a sebeket? Van-e remény két összetört szív számára, hogy újra megtalálják a boldogságot?

Már a cím önmagában annyira kifejező, hogy azonnal felkaptam a fejem, amikor először esett szó Sienna készülő regényéről a közösségi oldalas csoportjában. Még a fülszöveget sem kellett elolvasnom, már tudtam, hogy ez a történet nagyon különleges lesz. A remény szóban annyi minden benne van és annyi mindent jelent az életemben, hogy nehéz lenne elvonatkoztatnom ettől a könyv kapcsán. Szerintem ha valaki már remélni sem tud, akkor tényleg minden elveszett. Az a típusú ember vagyok, aki mindig, az utolsókig (néha kiderül, hogy feleslegesen) remél és hisz dolgokban, emberekben és a feladás számomra nem opció. Na de visszatérve a könyvre!

A cím pontosan tükrözi azt, amiről szól a történet, minden benne van. Remény, amit az egyik főszereplő, Carla képvisel és szimfónia, amit Patrick, a férfi főhős a zene révén.

Carlát azonnal a szívembe zártam, már az első fejezetek során. Olyan női mintát alkotott vele az írónő, akit nem lehet nem kedvelni. Erős, határozott, ugyanakkor megvan benne az a nőies báj és érzékenység, amitől az olvasó tud vele azonosulni. Ha létező személy lenne, biztosan nagyon szeretnék jóban lenni vele és például együtt dolgozni az alapítványában (Hans nélkül persze). Mindenkiben látja a jót, a szépet és képes küzdeni a céljaiért, feláldozva akár a saját boldogságát, ha ez az ára annak, hogy másokat segítsen.

Patrick egy teljes más, sokkal zárkózottabb személyiség. És mégis megvan köztük az a közös pont, amitől egymáshoz tudnak kapcsolódni és a két karakter meglehetősen ellentétes személyisége összefonódhat. Patricket ismerhetitek már a Négyszáz nap szabadság című regényből, ami Sienna 2017-ben megjelent könyve. Abban a történetben már megmutatkozott Patrick introvertált beállítottsága és nagyon-nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ő lesz a főszereplője Sienna új regényét. Pontosan abban reménykedtem, hogy jobban megismerhetem és választ kaphatok arra a kérdésre, hogy mi történt vele a múltjában és a Négyszáz nap szabadság utáni időszakban.

A Reményszimfónia egy tökéletesen megkomponált regény. 

Minden és mindenki a helyén van benne, nincsen egyetlen hamis hang, oda nem illő sor vagy eltévesztett ütem. Olyan, mint Patrick szimfóniája: sodor magával és nem ereszt. Számomra már az első fejezetek sorsdöntőnek bizonyultak. Éreztem, hogy ez lesz a kedvenc Sienna-regényem és az a helyzet, hogy a végére érve még inkább ezt gondolom. Holott nagyon szeretem az előző regényeket is, mindegyik egyedi és sohasem unalmas. Ugyanakkor a Reményszimfónia az a történet, amit leginkább szívemhez közelinek érzek, lehet a témaválasztás miatt. Az emberek és a zene kapcsolata mindig hálás téma és ha jól megírnak egy történetet, mint Sienna is, akkor abból biztosan igazán különleges történet születik. Teljesen mindegy, hogy milyen zenei műfajról van szó, nem ez a lényeg. Hanem a zene, ami összeköt embereket, sorsokat és kiszakít a valóságból. A két főszereplőt a zene szeretete a sok nehézség ellenére összeköti és általa meg tudják nyitni szívüket egymás felé.

A múlt démonai mindig kísértik Patricket

Természetesen nemcsak a zene viszi előre a történetet, hanem más dolgok is, de nekem mégis azok a jelenetek a kedvenceim a történetben, ahol a zongora, Patrick zsenialitása kerül előtérbe. És a regény csúcspontja, az a bizonyos előadás, elképesztő. A szó minden értelmében.

Amit még mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a helyszín. Bécs, a zenei világ fellegvára. Tökéletes helyszínválasztás. Már csak azért is, mivel hozzánk közel található város, és többször volt alkalmam ott járni, így tényleg magam előtt láthattam az utcákat, a csodás épületeit, az osztrák emberek világát, és el tudtam képzelni közöttük Patricket, amint például épp munkába siet. :)

Sienna írási stílusa látványosan fejlődik, könyvről könyvre és ez most is bebizonyosodott. Nagyon feltűnt már az első fejezetekben, hogy milyen sok leíró kifejezést, metaforát használ, amik tökéletesen elénk tárják a regény jeleneteit és megelevenednek a szereplők, szinte kilépnek a könyv oldalairól. Kimondottan szép mondatok követik egymást, semmi elcsépelt kifejezés vagy közhely. A történet felépítése abszolút logikus, nem sietett semmit, a szereplők nem csaponganak, nincsenek felesleges párbeszédek. A könyv kerek egész, szerintem semmi nem hiányzik belőle, a befejezés pedig megadja az utolsó, záró akkordot a remekműnek.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget és az élményt, fantasztikus történet.

Képek forrása: saját, favim.com

Carrie Cooper: Kétségekbe zárva (Marionettjátszma 1.) - előolvasás

Igazán megtisztelő feladatot kaptam az Álomgyár Kiadótól, előolvasója lehettem Carrie Cooper hamarosan megjelenő legújabb regényének, a Kétségekbe zárva című kriminek, ami a Marionettjátszma-sorozat első kötete lesz.

Köszönöm a lehetőséget az írónőnek és a kiadónak!

Mindig nagyon izgalmas dolog számomra olyan írótól olvasni, akinek korábbi regényeit még nem volt alkalmam megismerni. Carrie Cooper pedig azok közé az Álomgyáras alkotók közé tartozik, akiknek a műveit régóta kerülgettem. :D

A fülszöveg

Lili Green élete már nem is lehetne tökéletesebb: imádja a munkáját, igaz barátok veszik körül, és boldogságban él együtt szerelmével.
Ám minden megváltozik, amikor Lili párja segélykérő üzenetet kap volt ügynök kollégájától, és azonnal a baljóslatú hívás nyomába ered. Amikor a szeretett férfi is eltűnik, Lili kétségbeesésében a saját kezébe veszi a nyomozást, és a rendelkezésére álló kevés információt követve Franciaországba utazik.
Ahogy Lili egyre mélyebbre ás az ügyben, olyan kérdésekkel és kétségekkel találja szembe magát, amelyek egy csapásra kettétörhetik korábbi tökéletes boldogságát.
Vajon a bennünk dübörgő félelmek és kételyek a valóság kongó vészharangjai, vagy a saját bizonytalanságunk hangjai csupán?

Nagy reményekkel vetettem bele magam az olvasásba és azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam! Alapvetően krimi műfajú a Kétségekbe zárva, azonban teli van olyan elemekkel, amik a krimin kívül további izgalmakat tartogatnak az olvasó számára. Teli van érzelmekkel, kétségekkel, mint ahogyan azt a cím is sugallja.

Főszereplőnk Lili Green, aki tökéletesnek tűnő életét éli szerelmével, Nikosszal egészen addig a napig, amíg a férfi el nem tűnik. Lili azonnal a nyomába ered és nem hagyja, hogy félelme felülkerekedjen rajta, amíg ki nem deríti, mi történt szerelmével, hova tűnt. Lilit egy nagyon bátor, elszánt és okos nőnek ismertem meg, aki soha nem adja fel a reményt. Elszántsága nem ismer határokat, még úgy sem, hogy a könyvön végighúzódik az a bizonytalanság, amit a férfi eltűnése benne okozott. Hiszen a férfi leléphetett akár szó nélkül is, nem pedig valamilyen titkos ügy miatt. Nikosz volt ügynök, így bármi állhat az eltűnése mögött és Lili képes elmenni a végsőkig azért, hogy kiderítse az igazságot. A történetről túl sokat nem szeretnék elárulni, hiszen elolvasva a regényt az igazi.

Szeretem az ilyen főszereplőket, akik ennyire határozottak, optimisták és szerethetőek. Tulajdonképpen az egész történetben végig ő volt a kedvencem, nagyon drukkoltam neki, hogy ne keveredjen olyan bajba, ami megoldhatatlan vagy végzetes hiba lenne. Mellette a másik női főhőst, Miát is megkedveltem, remélem a második kötetben még jobban megismerhetjük. A férfi főszereplők közül őszintén szólva nehezen tudnék választani. Mark engem rendkívül idegesített, ugyanakkor nagyon érdekelne, hogy mi rejlik a zord és nyers álcája mögött. Nikoszt pedig egyelőre besoroltam a "kedvellek, de még nem győztél meg öcsém" kategóriába. :D Ezért is várom nagyon a Marionettjátszma-sorozat következő kötetét. Nagyon kíváncsi vagyok, mi történik a szereplőkkel, hova sodorja őket ez az egész ügy.

Illetve ott van még Gérard Laconte, akivel végig volt egy olyan érzésem, hogy inkább jobb távolságot tartani. Persze ez most viccesen hangzik, hisz egy fiktív személyről beszélünk. Mindenesetre drukkoltam Lilinek, nehogy a pasi behálózza és Lili túl nagy őrültséget tegyen miatta. Meglátjuk, mi lesz vele később, mert alapvetően egy szimpatikus karakter lehetne. De túl sok a "ha".

"– De az ember sokkal többet el tud viselni, mint azt eredetileg gondolná. Amíg bele nem kerül egy helyzetbe, addig úgy véli, hogy ő biztos nem élne túl egy ilyen vagy olyan szörnyűséget. Aztán megtörténik vele valami, amit addig elképzelhetetlennek tartott, és meglepve tapasztalja, hogy a szíve tovább dobog, a tüdeje újra meg újra megtelik levegővel, és a vére tovább zubog az ereiben. Egyik sem úgy, mint azelőtt, de mégis minden rendületlenül mozgásban marad. Aztán eltelik egy nap, majd még egy, és kiderül, hogy képes együtt élni azzal, amit átélt."

Ami különösen tetszett, az a cím és a sorozatcím történethez való kapcsolódása. A cím, a Kétségekbe zárva magától értetődő lesz, miután elolvastátok a könyvet. Lilihez kapcsolódik és kb. már az első fejezetektől értelmet nyer, hogy miért ez lett a regény címe. A Marionettjátszma viszont nem ennyire egyértelmű, ugyanakkor zseniális, ha rájössz majd, hogy mit takar. Nagyon kreatív és ötletes alcímnek tartom. Kiemelném a borítón látható kamerát is, ami fontos szerepet játszik a könyvben.

Az írónő stílusa egyedi és a története sodor magával. Belecsöppen az olvasó az események közepébe rögtön a könyv elején és onnantól kezdve nincs megállás. Szinte minden oldal tartogat váratlan fordulatot, és az olvasó képtelen letenni a könyvet. Nagyon izgalmas, lendületes történetet kaptam, ilyen egy jó krimi! Nemcsak izgalmakkal, hanem szerelemmel, erotikával fűszerezte a történetet, ami tökéletes párosításnak bizonyult.

Alig várom a következő kötet, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a szereplők sorsa és jövője.

Köszönöm az élményt és a lehetőséget!

A könyv bemutatója szeptember 26-án lesz Budapest, az Álomgyár könyvesboltban, a Blaha Lujza téren. Az eseményről bővebben itt találtok infót: https://www.facebook.com/events/1745535075482836/
Gyertek el minél többen!