BLOGTURNÉ - Margaret Atwood: Az ehető nő

Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

A fülszöveg

Marian nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik, a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond.

Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy érzi, Peter őt magát is felfalja…

Margaret Atwood első, 1969-ben megjelent regényét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Kiadási év: 2020

Fordító: Csonka Ágnes

Oldalszám: 468 oldal

Megrendelheted: itt

Mivel szeretnék minden Atwood-regényt elolvasni, nem volt kérdés, hogy érdekel-e Az ehető nő. Nagyon kíváncsian vártam, hogy vajon honnan indult az írónő, és mennyire lesz más olvasni első kiadott regényét, mint a később világsikert hozó A szolgálólány meséjét. 

Érdekelt, hogy milyen Margaret Atwood, ha nem disztópiáról mesél az olvasóknak. Meglepett, hogy már akkor, karrierje kezdetén mennyire sajátos stílussal rendelkezett, és bár elég kiforratlannak éreztem magát a történetet, de az írói hang olyan, mint most. Egyedi, semmi máshoz sem hasonlítható.

A történetet viszonylag egyszerű cselekmény jellemzi, nem egy pörgős, fordulatokban gazdag könyv, sokkal inkább a főhősnő érzelmi világa áll a középpontjában. Marian, egy fiatal nő életéről szól, aki látszólag boldog életet él, azonban a felszín mögött egészen más van. Egy piackutató cégnél dolgozik, a munkatársai megbecsülik és szeretik. A magánélete is rendezett, párkapcsolatban él, vannak barátai, szerető családja. Panaszra nincs oka.

Marian azonban egyre inkább úgy érzi, hogy nem saját meggyőződése szerint éli az életét, hanem sokkal inkább a társadalmi normáknak és elvárásoknak megfelelőn cselekszik. Ennek köszönhetően egyre kevésbé érzi jól magát a bőrében és nem tudja, merre lehet a kiút helyzetéből. Azt veszi észre magán, hogy érdektelenné válik a világ dolgai iránt és csak egy mellékszereplő a saját életében, míg odáig jut, hogy a lelki problémák fizikai tüneteket produkál és szervezete képtelen lesz befogadni az ételt. Itt már egyértelműen megmutatkoznak azok a fontos témák, melyek Margaret Atwood későbbi regényeiben minden alkalommal előtérbe kerülnek, mint például a nők helyzete és szerepe a társadalomban, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a nők és férfiak közötti egyenjogúság, a férfiak által uralt társadalom.  Bár még nem olvastam minden könyvét, tudom, hogy az írónőt ezek a témák foglalkoztatják és szinte természetes, hogy történeteit ezek köré építi.

A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Peter, az udvarlója megkéri Marian kezét, és ez teljesen kibillenti őt az addigi egyensúlyából. Marian egyre furcsább dolgokat művel, például a barátaiknál való vendégeskedés során bemászik az ágy alá, vagy egyszer csak fogja magát egy beszélgetés közepén és elfut a barátja elől, aki egy autóval éri utol őt. Nagyon érdekes és elgondolkodtató jelenetek ezek a történetben, egyfajta szimbolikus értékkel bírnak, ugyanakkor kissé komikusan hatnak. Hiszen a valóságban egy ilyen szituációban értetlenül néznénk a másikra, ahogy azt Peter és barátaik is tették. Úgy éreztem, hogy ez egyfajta lázadás és egyben menekülés Marian részéről, még ha ezt a környezete nem feltétlen látja át elsőre és nem érzik annak, őket inkább mulattatja a jelenet. Szimplán azt látják, hogy valami megváltozott Marianban, ő viszont belülről emészti magát, hogy mi tévő legyen az életében, mit várnak el tőle, és mennyire nem tud és nem akar ezeknek az elvárásoknak megfelelni.

A házasság köteléke, és aztán a gyermekvállalás a két talán legfontosabb kérdés, amivel a könyv foglalkozik. Marian nem áll készen az anyaságra és azt sem tudja, egyáltalán valaha szeretne-e gyermeket. Ha igen, vajon Petertől vagy sem, ez is egy megválaszolatlan kérdés. Látja, ahogyan Clara barátnője éli az életét gyerekekkel körülvéve, miközben boldog, de Marian ezt az érzést nem tudja elképzelni, hogy őt az anyaság ennyire boldoggá tenné. Fél a felelősségtől, a szüléstől és attól, hogy bár teljesítené az elvárásokat, ő maga nem lenne boldog. Márpedig mi az élet célja, ha nem a boldogság?! Az a helyzet, hogy nagyon tudtam azonosulni Mariann gondolatvilágával. Az, hogy mit várnak el tőlünk, hogy milyenek legyünk, mit érezzünk, mit tegyünk, hogyan éljünk, az esetek többségében eltér attól, amit mi valójában gondolunk és szeretnénk. Nem egyszer kaptam meg én is hasonló, kedvesnek szánt, de korántsem jól eső megjegyzéseket, kérdéseket, hogy mit miért és hogyan teszek az életemben, miközben belülről éreztem, hogy helyesen döntök. Sajnos olyan világban élünk, ahol nagyon könnyen ítélkeznek az emberek.

Közben megismerkedik egy sráccal, Duncannel, aki egy hasonlóan lázadó karakter. Legalábbis ezt mutatja másoknak, semmit nem a megszokott módon csinál. Kedvenc tevékenysége a vasalás (igen, jól olvassátok), ami a ruhák, a dolgok elsimítását, kijavítását jelenti, ezt is lehet egyfajta szimbólumként értelmezni a történetben. Nem volt számomra egyértelmű, hogy tulajdonképpen mit is szeretne Mariantól, egyáltalán van-e köztük valamilyen kapcsolódás. A rendszer és társadalom ellen való lázadás, a korlátok feszegetése egyértelműen közös vonásuk, viszont én ennél többet nem láttam ebben.

Már olvasás előtt foglalkoztatott a könyv címe. Az ehető nő. Vajon mit takar, mire utal, mit szimbolizál ez a különleges cím? Őszintén szólva az első oldaltól azt vártam, hogy mikor teszi Atwood egyértelművé a cím jelentőségét. Végig azt éreztem, hogy erre konkrét választ nem fogunk kapni és aztán meglepett az írónő. Lényeg az, hogy számomra a cím leginkább azt jelenti, hogy a főszereplő, Marian egy olyan nő, akit a felé állított elvárások felőrölnek. Ehető nő, azaz olyan személy, akit a társadalom bekebelez és nem tud ezek alól a kötelékek alól kibújni. 

Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt az Atwood-regényt, és alig várom a következőt, ami talán nemsokára érkezik, információim szerint még idén ősszel.

Köszönöm az élményt!

Nyereményjáték

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

Egy igaz történet egy fiatal nőről, akit gyilkossággal vádolnak meg, de vajon tényleg ő az elkövető?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska

BLOGTURNÉ - Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!

Felgyorsult világunk magával hozta a stresszt, mely sajnos mindennapi életünk részévé vált. Idén pedig a karantén időszaka nehéz helyzetek és kihívások elé állít valamennyiünket folyamatosan, és még a legkiegyensúlyozottabb emberek számára is elkerülhetetlen tényezővé vált a szorongás. A Partvonal Kiadó jóvoltából most elolvashatjuk Julian Brass Légy úrrá a szorongásodon című könyvét, mely az élet minden területét lefedve ad tippeket arra, hogyan formálhatjuk át szokásainkat és csökkenthetjük a szorongást. Három bloggerünk mutatja be a könyvet és természetesen nyereményjátékunk során játszhattok egy példányért.

Kiadó: Partvonal Kiadó

Kiadás éve: 2020

Fordító: Bosnyák Gabriella 

Oldalszám: 272 oldal

ISBN: 9786156058126

Előrendelheted: itt

Beleolvasnál? Megteheted itt

Élete során minden embert ér stressz. Mindig aggódunk valamiért, valakiért, és a felgyorsult, modern technológiával átszőtt életünk elkerülhetetlen részévé vált a szorongás. Sokszor észrevétlenül kúszik be a mindennapokba, és csak azt konstatáljuk, hogy idegesek, feszültek és türelmetlenek vagyunk. Mindig minden sürgős, fontos, teljesíteni akarunk a munkahelyünkön, a családban, megfelelni mindenkinek, és ezzel szétforgácsoljuk a drága időnket és önmagunkat.

A jelenlegi helyzet, a karantén viszont rákényszerített minket a lelassulásra, amire véleményem szerint már mindenkinek szüksége volt és eddig is jobban kellett volna figyelnünk rá. Most már több, mint két hónapja karanténban, itthon, a négy fal közép szorulva élek. Számomra a karantén alapvetően nem volt egy teljesíthetetlen kihívás, mert mióta tudatosan foglalkozom az önismerettel, tudom, hogy időről időre szükségem van énidőre. Befelé fordulásra és olyan órákra, napokra, amikor a külvilágot kizárva befelé figyelek és nem foglalkozom a teljesítménykényszerrel.

Ez a könyv, amely kimondottan a szorongás feloldásáról szól, nagy segítség azoknak, akik nem tudják, hogyan és merre induljanak, ha szeretnék beépíteni életükbe ezt a fajta lelassulást. A kötet elképesztően sok tippet ad, melyeket részletesen bemutat és érthetően leírja a tanácsok mikéntjét. Bevallom, hogy nekem sok tipp teljesen triviális és egyértelmű volt, amiket rendszeresen gyakorolok. De számos olyan ötlet olvasható a kötetben, ami viszont újat mutatott és nem gondoltam eddig rájuk.

Annak, aki kevésbé szokott befelé figyelni, ez a könyv egyfajta mankó lesz. Ötletek tárháza, amikből kedvére válogathat és megteremtheti vele a saját rutinját. A mostani élethelyzetben megkaptuk azt az időmennyiséget, ami elegendő lehet ahhoz, hogy a karantén után egy-egy ilyen ötletből szokás váljon.

A könyv nemcsak konkrét tevékenységeket vezet fel, hanem olyan dolgokra is felhívja a figyelmünket, mint például az embertársainkkal való kommunikáció. A szorongás és stressz forrása nagyon sok ember életében az a megfelelési kényszer, amit a társadalom és embertársai miatt érez. Számos esetben várják el tőlünk, hogy úgy viselkedjünk, úgy reagáljunk embertársainkra, ahogy mi egyébként nem feltétlen szeretnénk. Belül szorongunk, hiszen így nem önmagunkat adjuk, viszont megsérteni sem szeretnénk a másikat. Ez a téma jóval összetettebb annál, hogy pár tippel megoldást találjunk, mégis vannak olyan viselkedésre vonatkozó tanácsokat, amik segítenek a mindennapokban. Például a könyvben szó van arról, hogyan vessünk véget számunkra felesleges és felszínes beszélgetéseknek, hogyan kerüljük el a felesleges vitákat és hogyan mondjuk nemet. Naponta felmerülő élethelyzetek, amikbe nem mindig állunk bele, hanem inkább belesimulunk, még ha nem is értünk egyet.

Olvasás közben döbbentem rá, hogy mennyire behálózza életünk minden pillanatát a stresszfaktor. Bármerre nézek, mindenhol aggódhatok valamiért, legyen szó a munkahelyi teljesítményemről, a pénzügyi helyzetemről, vagy bármiről. Julian Brass könyve egyszerre ad útmutatást rutinok kialakításához, foglalkozik a szorongás lelki oldalával és mindemellett önismerettel.

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kötetben található tippek közül kiválasztottunk hármat, mely három olyan tevékenység, amik csökkentik a szorongást. Ezek illusztrációit megtaláljátok a turné egyes állomásain. A feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába az adott tevékenység megnevezését.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
05.17. Pandalány olvas
05.19. Flora the Sweaterist
05.21. Hagyjatok! Olvasok!

Képek forrása: Pinterest, Google

Baráth Viktória: A főnök 2

Baráth Viktória legújabb regénye idén tavasszal érkezett meg, szerencsére még a karantén előtt a kiadó megtarthatta a bemutatót, melyen én is részt vettem. Kíváncsian vártam, hogy Viki ezúttal milyen meglepetéseket tartogat számunkra. Biztos voltam benne, hogy a folytatás nagy durranás lesz!

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt :)

A fülszöveg
Ana ​Moreno élete darabjaira hullott. Miután mindent és mindenkit elvesztett, aki számára fontos volt, az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Azonban egy nap betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét foltjaitól, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.

Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor a részünké vált?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba kalauzol minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony vonal választja el. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.

A történet első részét majdnem három éve olvastam, mégis élénken él a fejemben, hogy kik a főszereplőink, milyen események zajlottak A főnök első kötetében (a véleményemet rólam itt olvashatjátok). Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon hogyan, hol, mikor fog játszódni a folytatás. Csak reményeim voltak, hogy mi fog történni, de erről többet nem mondanék, hogy beigazolódtak-e a sejtéseim, nem szeretnék senkinek spoilerezni.

Természetesen az nem meglepő, hogy Ana a főszereplőnk, ezt már a fülszövegből tudhatjuk. Ana visszavonulva él a világtól és mindent a háta mögött hagyva keresi a helyét egy mexikói kiskocsma pultja mögött. Azonban ez nem ő, sokkal többet ér ennél és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy kockáztatva életét egy olyan üzletre vállalkozik, amiben nem biztos, hogy nyerni fog.

Alapvetően nem a történetről szeretnék Nektek mesélni (amúgy sem ezt jelenti számomra egy könyv értékelése), hanem a könyv stílusáról. Baráth Viki könyveit a megjelenés sorrendjében olvastam, és ami nyilvánvalóvá vált számomra - így a hetedik olvasása közben -, hogy mennyire gyorsan változott és fejlődött az írási stílusa. Lehet ez részben annak köszönhető, hogy szerintem elég hamar megtalálta az írói hangját és azt a műfajt, amiben igazán jó. A krimi vonal abszolút jól áll neki és remélem, hogy hasonlóan izgalmas sok könyvet kapunk még tőle, mint amilyen az Igazság-trilógia, vagy épp A főnök-sorozat. Mindegyik, ahogyan ez a regénye is izgalmakban és fordulatokban gazdag, nincsenek benne felesleges körök, felesleges cselekményszálak. Mindamellett, hogy pörgős történet, megcsillan Viki humora benne és egyfajta lazaság. Én ezt csípem, szerintem sokat ad a kötethez.

A főnök második része őszintén szólva nekem sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, pedig az is nagyon jó történet. Ráadásul az első kötet volt az, ahol először a krimi felé fordult az írónő, itt viszont már egy felépített világot folytatott. Örülök, hogy visszarepülhettem Ana és a drogkartellek világába, ami egy nagyon kemény és bonyolult világ. Pénz és üzleti érdekek a főszereplői és az egyén nem biztos, hogy számít. De Ana bebizonyítja, hogy igenis számít. Erős női karakternek tartom, aki nem fél szembeszállni a legaljasabb üzletemberekkel sem és harciassága lenyűgözi még ellenfeleit is.

A könyv végkifejlete rendesen meglepett,  bravúros befejezést kapott a könyv. Kicsit még tudtam volna olvasni, hogy a befejezés jobban rajzolódjon és többet kapjunk belőle. Hirtelen lecsapottnak éreztem az utolsó oldalakat, de egyébként abszolút ilyesmit képzeltem el.

Köszönöm az élményt!

Képek forrása: saját, Favim, Google