Julian Fellowes: Belgravia

Karácsonyra kaptam nővéremtől Julian Fellowes Belgravia című csodálatosan szép kivitelezésű regényét. A borító régóta levett a lábamról és mivel hatalmas rajongója vagyok a Downton Abbey angol sorozatnak, nővérkém azt gondolta, hogy remek ajándék lenne nekem e kötet. Abszolút beletrafált! Imádom az Angliában játszódó történeteket, és az, hogy visszarepít a múltba, külön öröm. A történelmi romantikus műfaj az egyik kedvencem.

A fülszöveg

Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal.

Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában.

Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

Nagyon-nagyon jó történet részese lehetettem abban az egy hónapban, amíg olvastam a regényt. Az, hogy ilyen sokáig olvastam, nem a történet hibája. Mostanában kevesebb időm jut olvasni. A Belgravia egy lassú lefolyású, szép történet. 1815-ben kezdődik, Londonban és a fiktív regény mellett kapunk az aktuális történelmi eseményekből is egy kicsit. Szeretem a történelmi romantikusokat, mert egy teljesen más világba csöppenek általuk. Lassabban kibontakozó történetek, nincs bennük semmi modernizáció (közösségi média és társai). Megvan benne a kellő elegancia, romantika és persze azért a bonyodalom szintén. Olyan, mint egy finom desszert, ízlelgeted, kóstolgatod és mire elkezded átélni, már vége is van. :D

Képtelen voltam olvasás közben elvonatkoztatni a Downton Abbey sorozattól, hiszen mindkettő Angliában játszódik, csak a kettő kb. 100 év különbséggel. Abban a korban, amikor a férfiak még megadták a módját az udvarlásnak és a társadalomban is rengeteg elvárás volt, mit hogyan illik, kinek mit lehet tennie és a nők helyzete teljesen más volt, mint manapság. Persze ne higgyük, hogy akkor mindenki még ártatlan bárány volt, legyen szó szerelemről vagy épp az üzleti életről. Megvoltak már akkor a stiklik, kihágások, házasságtörés és egyebek. Mindez benne van a regényben, és a történet lassúsága ellenére izgalomban tartott a végéig. Tudtam, hogy előbb-utóbb persze minden titokra fény derül, de arra nem gondoltam volna, hogy hogyan fog ez megtörténni.

"Miért ilyen lehetetlenül bonyolult az élet?"

A könyv borítóját és a minőségét szeretném kiemelni. Szerintem bámulatosan szép ez a sötétkék szín és tökéletesen passzol hozzá az arany színű cím és a keret. A könyv belsejéről hasonlóan szépeket tudok mondani, ugyanis minden fejezetnek egyrészt van címe, ami manapság sajnos ritkaság számba megy, másrészt minden fejezet első oldala nagyon visszafogott mintás, meseszép. Közelebbről megnézve látható igazán a minta. Imádom!

Összességében ez a történet nekem egy nagyon jó élményt adott. Belemerültem, szerettem, dédelgettem (és mindenhova magammal hurcoltam a kötetet :D). Ajánlom azoknak, akik szeretik a kifejezetten szép könyveket, Julian Fellowes írásmódja nagyon ízléses és kifinomult. Biztos, hogy fogok még tőle olvasni!

Könyvfesztivál 2018.

Azt mondják, hogy egyre kevesebb ember szeret olvasni, könyveket vásárolni, könyvtárba járni. Nos, én ezt nem így látom. Csak megvan már az a réteg, akik ezt igénylik és bizony nem lenne Könyvfesztivál sem, ha nem lenne rá kereslet. Nyilván. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az embertömeg, amivel az áprilisi könyvfeszt hétvégéjén találkoztam a Millenárison. Csak álltam a standok és a sok könyvmoly között és azon gondolkodtam, hogy mennyire jó érzés látni. Igenis sokan olvasunk, korosztálytól függetlenül, mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő témát, műfajt.

Igen, az ott kínai könyves stand. :D

Idén teljesen más élmény volt számomra a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Leginkább azért, mert a négy napból nagyjából hármat kinn tudtam tölteni, és mivel felköltöztem tavaly Pestre, így roppant egyszerűen odajutottam a helyszínre. És hogy meguntam-e az utolsó napra a könyvmoly banzájt? Naná, hogy nem!

Elsősorban a barátok, bloggertársak, dedikálások miatt mentem ki több napra, de persze könyvek között tölteni a napot sem utolsó szempont. :D

Pénteken Lillával, a ScarlettBlair'blog írójával néztünk körül. Beszereztem a régóta vágyott Macskapásztor képregényt, illetve körbejártuk a standokat, összefutottunk Barbival (Kitablar), valamint megnéztük az Álomgyárosok kitelepülését a Book24 standjánál. Szuper kezdőnap volt számomra, dedikáltattam nővéremnek is egy könyvet Almási Kittivel, az estét pedig beszélgetéssel, pizzázással töltöttük.

Szombaton Adrival (Adry olvasósarka) találkoztam kora délelőtt a Nyugatinál, onnan vettük célba a Millenárist, de előtte a Széll Kálmán téren felfedeztük az első Poket automaták egyikét. Mindketten bezsebeltünk egy-egy poket zsebkönyvet. Szerintem egyébként ez zseniális ötlet! Végre talán megmozdul a város és nemcsak telefont nyomkodnak majd az emberek a metrón, villamoson és bármerre az utcán, hanem olvasnak, beszélgetnek, és kikapcsolnak. Az én első poketem Lábas Viki ajánlásával Krúdy Gyulától Ady Endre éjszakái. Kíváncsian várom, milyen lesz! A könyv kivitelezése csodás, minőségi, és mivel zsebkönyv, könnyen elfér bármely táskában. A fekete gumiszalagnak köszönhetően pedig nem fog tönkremenni vagy az oldalai meggyűrődni. 

Miután kiörömködtük magunkat az automatánál, odaértünk a Millenárisra. A külső standok is tömve voltak szebbnél szebb kötetekkel és itt volt a Maxim Kiadó standja is, ahol a nagyon kedves Szaszkó Gabi dedikálta nekünk a köteteinket, illetve kaptunk könyvjelzőket, csokit :P. És itt találkoztunk Alexával, az Írásaim Tárháza bloggerinájával. Aztán az épületen belül folytattuk utunkat, beszereztünk újabb könyvjelzőket, illetve beültünk egy blogger webshopos előadásra. Alapvetően ez egy remek előadás volt a Twister Media jóvoltából, de azt el kell, hogy mondjam: leginkább megerősített abban, amit eddig is tudtam a blogolásról. Mivel kb 5 éve csinálom, ezért sokat tanultam ezekben az években és nem volt olyan infó az előadáson, amin annyira nagyon ledöbbentem volna (sőt, inkább olyan volt, amivel nem értettem egyet). 

A kora délutánt egy dedikálással folytattuk, a Főnix Könyvműhelynél Vivien Holloway dedikálta a könyveit. Én már tavaly is be szerettem volna szerezni Végtelen horizont című steampunk regényét és most eljött az ideje. Nagyon kedves írónőről van szó, örömmel dedikálta a regényt, amihez ráadásul ajándékba megkaptam a második részét. :)

A nap további részében csak pihentünk kinn a fűben, beszélgettünk, megtárgyaltuk a szerzeményeket (meg az élet nagy dolgait :D).

A vasárnap pedig feltette az i-re a pontot, szuper hétvégét zártunk a Könyvfeszten Anett barátnőmmel. Vele is természetesen körbejártuk a terepet, nem bírtuk ki könyvvásárlás nélkül, khm....KMK-stand és egyebek. Végre megvettem A hatalom című disztópikus regényt (amit épp most olvasok). Kaptam hozzá borítós csokit xD és persze könyvjelzőt. 

Aztán beálltunk Böszörményi Gyulára váró, végeláthatatlan sorba. Anett nagyon nagy rajongója az író könyveinek és régi vágya volt találkozni vele személyesen és végre eljött a pillanat! :) Kb. 1,5 órát álltunk sorba, és ki tudja, az utánunk jövők mennyit. De megérte! Bár én  nem dedikáltattam most (majd jövőre, ha elolvasom a sorozatát), de pontosan tudom, hogy milyen érzés, amikor végre találkozhatsz azzal az emberrel, akinek a könyvét olvastad, dédelgeted és olyat ad neked a története, mint senki másé. Szóval tudom, mit élhetett meg Anett, én meg asszisztáltam hozzá "profi fotós" titulussal (remélem lőttem használható képet Neked). :D

Számomra ilyen pillanat lesz például júniusban Cecelia Ahern dedikálása. Vagy amikor februárban először találkoztam személyesen Csabai Márk krimiíróval. Hozzátenném, most a Könyvfeszten is össszefutottunk vele. :)

Vasárnap Szurovecz Kittihez álltam be dedikálásra, ő egy tüneményes írónő. :) A hópelyhek a válladon című regénye lesz az első olvasmányom tőle, és nagyon várom.

Miután lezajlottak a dedikálások, megint a fűben kötöttünk ki, hiszen tiszta nyár volt azon a hétvégén. A Millenáris könyvfeszt nélkül is remek kikapcsolódási hely. Voltak, akik pokrócot hoztak, meg piknikeztek. Mi is kiültünk, és egy jó darabig elnéztük a forgatagot, beszélgettünk és persze megcsodáltuk a szerzeményeket. Köszönöm Anett a vasárnapot! :*

És azt is, hogy rábeszéltél egy vaskos, monumentális regényre, ami nem más, mint a Trónok harca első része! Még most se hiszem el, hogy tényleg megvettem. Már ezer éve kerülgettem minden Libriben és most felhasználtam az ajándékutalványomat. Reményeim szerint jó befektetést csináltam.

Alapvetően elég sok könyv landolt a polcomon ezen a hétvégén, azonban azt el kell, hogy áruljam, hogy gyakorlatilag könyvekből lettek ezek a szerzemények. Ugyanis én már két éve minden elolvasott könyvem után egy perselybe pénzt dobok, szépen gyűlik, ahogy ugye olvasok folyamatosan. És most ebből a pénzből vettem meg ezeket a kincseket, összesen hét kötetet. Természetesen nem költöttem minden "perselypénzt" könyvekre, a megmaradt összeget félretettem a közelgő utazásomra.

És akkor jöjjön egy kép a hétvége szerzeményeiről, olyan szépségesek, imádom mindet!

Fantasztikus, eseménydús hétvége volt, rengeteg kedves könyvmollyal találkoztam, köszönöm Nektek, nagyon jó élmény volt. Remélem, jövőre is sokatokkal találkozom majd!