Miért épp Paint the Silence?

Még nem írtam arról, hogy miért Paint The Silence lett a blogom címe. Nos, ez egy dalcím, méghozzá egy sorozatban hangzott el, ott ismertem meg. Az előadó együttes pedig egy brit rockbanda, a nevük South. A Narancsvidék első évadában hallható ez a klassz dal. Szól a zene, Marissa & Ryan pedig az évnyitó karneválon, az óriáskeréken csókolóznak először. Tökéletes pillanat! ♥ ♥ Amellett, hogy imádom ezt a dalt, azért választottam címnek, mert épp ezt hallgattam, amikor regisztráltam a blogot & elindítottam. Egyébként a "paint" festeni, a "silence" csendet jelent magyarul. A kettőt összefonva valami olyasmit jelenthet, hogy "festeni a csendet", ami magyaruk nem túl szépen hangzik. Azonban egy művészlélek számára, ha kicsit belegondol, nagyon is szép kifejezés. Főleg, ha egy együttesről, egy dalról vagy csak úgy általánosan a zenéről szól.

Íme a dal:

És egy kép az OC-jelenetből:

Idézetek

Szóljon ez a bejegyzés az idézetekről. Nagyon sok szép, jó, igazán tartalmas & elgondolkodtató idézetet olvastam már, most bemutatok néhányat a kedvenceim közül. Főleg filmekből & sorozatokból származnak ezek az idézetek, vagy épp az interneten való böngészés közben akadtam rá egy-egy darabra.

"Nem attól félünk, hogy gyengék vagyunk. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az s nem a sötétség, ami megrémít. Hogy mi van, ha sikerül. Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek. S nem csak egynek, de mindnek. Ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul megadjuk a jogot másoknak is ugyanerre. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat."

(Carter edző, nagyon jó film ♥!!!)

 

Mindent elmond a következő: 

"Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van.Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk... túllépjünk és túléljünk - elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad. A legjobb tanács, amit adhatok Neked, csak ennyi: szeress, nevess, láss, élj - és soha ne veszítsd el a reményt." (sajnos a szerzőt nem ismerem)

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed. Nem lehet tudni mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van, és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz..Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve...Ne aggódj, ha most nem vesz észre, majd újra látod...A legfontosabb, hogy nyitott legyél. Nem lehet rosszkor, rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van... És mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed. És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne Veled!"

Egy kis szösszenet a hiányról & ennek túléléséről:

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.

Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”

 És egy idézet arról, hogy felismerjük a nem látható lehetőségeket is:

"Talán nem tetszik, de néha fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, elvonatkoztassunk a dolgoktól, és lássuk a teljes képet. Valójában rájönni arra, hogy eddig mindent rosszul láttál, felszabadító érzés lehet, és hirtelen észreveszel új perspektívákat, új lehetőségeket, amiket eddig észre sem vettél."

Eper reggelire

Ez a címe a könyvnek, amit épp olvasok, nagyon klassz! ♥

A történet négy egykori barátnőről szól, akik a világ más-más pontján élnek, mégis összeköti őket a múlt & barátságuk. A sorból Judit lóg ki, aki 17 évvel ezelőtt elárulta három barátnőjét. A könyv első része a Hotel Bali volt, a szerző pedig egy nagyon tehetséges magyar írónő, Fejős Éva. Igazán kedvelem őt, az írási stílusát. Izgalmas, vicces, tartalmas könyv, letehetetlen. Mindenkinek csak ajánlani tudom az ő könyveit!Az Eper reggelire kötet a folytatás, melyben tovább szövődnek a szálak. Eléggé az elején tartok még a könyvnek, kíváncsian várom, hogy kiderül-e, vajon miért Eper reggelire a címe.

♥ Korábban írtam már a Narancsvidék (The OC) sorozatról, tegnap óta maratont tartok, egyszerűen nem bírom abbahagyni :) Hihetetlen jó, vicces, izgalmas tv-sorozat. A szereplők & karaktereik eredetiek, a helyszín tökéletes (California, USA), a zenék nagyon jók. A négy főhős: Marissa, Ryan, Seth & Summer, a "tökéletes néges", ahogy Summer emlegette őket. És egyébként valóban, a két szerelmespár (1. Summer & Seth, 2. Ryan & Marissa) a legjobb az egész sorozatban. Nekem azok a kedvenc részeim, ahol nincs bonyodalom, nincs konfliktus & balhé, amikor egyszerűen csak boldogok. Bár ez általában csak pár perc. Mindig történnie kell valaminek, be kell toppannia valakinek, aki port kavar, legyen szó üzletről, vagy akár egy szerelmi szálról.

A sorozat hangulata, a gyönyörű helyszín, a tengerpart egyszerűen megfogott. Ha nézem, mindig olyan, mintha én is ott élnék. Számomra elképzelhetetlen, hogy van a világon olyan hely, ahol mindig nyár van, a karácsonyt is tűző napsütésben ünneplik. Karácsonyfa díszítés, ajándékok, minden ugyanolyan, csak épp nincs hó & hideg. Fura lehet. A Narancsvidék 4 évadból áll, de az utolsó, negyedik számomra nem teljes értékű, mivel ott már csak hárman vannak, szétesett az egész csapat a harmadik évad utolsó részében. Nem értem, miért kellett kiírni egy kulcsszereplőt.

A négy kedvenc:

És egy kis zene is mellé:

My first post

Jenna Hammilton

Kezdődik!

Hello!

És igen, hosszas tépelődés után ideértem, blogolok! :)

Hol is kezdjem?Hirtelen fogalmam sincs :P

Első bejegyzésem szóljon a mai napomról. Most épp este fél 7 van, klassz napon vagyok túl. Délelőtt nyakamba vettem a várost, sétáltam, kirakatokat nézegettem.

A diplomaátadóra (még júniusban) kaptam egy klassz könyvutalványt, amit ma felhasználtam és beszereztem két, hőn áhított könyvet. Az egyik Fejős Éva: Eper reggelire kötete, ami annak a könyvnek a folytatása, amit jelenleg olvasok, a Hotel Bali című köteté. A másik mai szerzemény pedig A szürke ötven árnyalata E.L. James tollából. Annyira sok fórumon olvastam már, hogy jó és szuper és bestseller, hogy muszáj elolvasnom. Kíváncsian várom!

Egyébként miért kezdtem el blogolni?!

Lehet, hogy butaság, de egy sorozat hatására. Amellett, hogy könyvmániás vagyok, sorozatfüggő is. Komolyan!

Persze nem nézek meg akármilyen gagyi, erőltetett humorú sorozatot, csakis és kizárólag az igazán szórakoztatóakat. Az említett sorozat pedig a Kínos (angolul Awkward). Az MTV zenecsatorna alkotása. Nem nagyon néztem eddig ezt a csatornát, kivéve ha épp egy jó dal, TV-show ment rajta, de a Kínos reklámját annyiszor láttam már, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Eleinte elég uncsi, tipikus sorozatnak tűnt, majd több rész megnézése után kezdett megtetszeni. Egy kissé szerencsétlen lány, aki szerethető, drukkolsz neki, hogy végre sikerüljön beilleszkednie. És persze az 1. évad végére már teljesen bűvkörébe vont a minisorozat (csupán 20 perc egy rész). Ja, és honnan ered a blogolás?A főhős, Jenna minden nap blogot ír, de csak saját magának. Kiírja magából az aggodalmait, örömét-bánatát, elmélkedik az élet "nagy dolgain".

Mára legyen elég ennyi, holnap folyt. köv.!