Máskülönben itt maradnék

Pár hónapja olvastam utoljára e-book formájában könyvet & meg kell, hogy mondjam, nagyon jó volt ismét nem nyomtatottan olvasni, nem is gondoltam volna. Az pedig, hogy ismét Fejős Éva írását olvashattam, csak hozzátett, ismét nem csalódtam. Lendületes & érdekes történet egy talpraesett nagyiról, aki bizony rendbe szedi családtagjait, úgy mondván „megmondja mindenkinek a frankót”. Tetszett, kimondottan üdítő volt olvasni Éva írását, szeretem írói stílusát.

A karakterek ötletesek, a szituáció szintén: a tíz fős család a Karib-tengerhez utazik, hogy három hetet töltsenek St. Maarten szigetén karácsony idején. Három generáció utazik együtt (nagymama-gyermekek-unokák), mindenkinek megvan a maga problémája, kérdése, kérése & természetesen a közös nevezőre jutás nem a legegyszerűbb az utazás során. De nem is ez a lényeg igazából a történetben szerencsére, sokkal inkább a nagyi története áll a középpontban.
Nagyon örülök, hogy Bogi nagyi maradt végig a történet főhőse, pontosabban ő és fiatalkori szerelme, Ákos, kettejük szövevényes kapcsolat & soha el nem múló szerelme. Különösen azok a részek tetszettek olvasás során, amikor visszarepültünk a múltba, szeretem az ilyen könyveket. Tudtam volna még olvasni tovább. A szép borítóért pedig egyértelműen külön dicséret jár, nagyon tuti!

Pillanatkép

Nálam épp ez történik: egy jó könyv (Carol Matthews: Szeress Karácsonykor - rukkolás szerzemény), egy nagy bögre finom gyümölcstea, pár darab mézes puszedli. Mindez a karácsonyfa társaságában, isteni illata van a fenyőnek még mindig ❤ És kinn minden csupa fehér! Tökéletes pillanat!

Happy Christmas!

 

Minden kedves olvasónak, aki erre tévedt, vagy épp rendszeresen visszajár, nagyon boldog & békés Karácsonyt kívánok!Legyen szép ünnepetek, élvezzétek ki az év legszebb időszakát, és persze ha lesz időtök, olvassatok minél többet! :) Remélem, mindenkinek lapul majd a fa alatt egy klassz könyv.

Most vagy soha!

Vegyes érzésekkel csuktam be ezt a könyvet az utolsó oldal után. Az elején nagyon fellelkesültem, hogy ez mennyire szuper, mennyire jó & elsősorban mennyire igaz, minden sora. Aztán a könyv közepénél járva azonban voltak olyan mondatok, amikkel nem értettem egyet. Például azzal, ahol az író arról beszél, hogy szerinte egy gyors típusú férfi sohasem tud együtt élni hosszú távon egy lassabb ritmusú nővel, vagy épp fordítva. Mert ha kompromisszumot kötnek is, az sem lesz jó, hiszem feladják önmagukat. Én nem így látom. Az, hogy alkalmazkodsz a másikhoz, nem feltétlen jelenti saját személyiségünk & vágyaink feladását & elvesztését. Ha mindkét fél hajlandó kompromisszumra egy kapcsolatban, akkor meg tudják találni azt az arany középutat, ami mindkettejük számára megfelelő. Na de nem akarok ebbe mélyebben belemenni, mert összességében a többi dolog kimondottan érdekes volt & tetszett a könyvben, ki is gyűjtöttem szokásomhoz híven pár gondolatot, amit érdemes végigolvasni & értelmezni később is.

 

„Ha nem most, akkor mikor?Attól tartok, hogy a legtöbben csak úgy teszünk, mintha tudatában lennénk annak, hogy nemsokára meghalhatunk. De szerintem nem így van. Szerintem legbelül, mélyen mindenki azt hiszi,hogy ő az első ember, aki nem fog meghalni, aki örökké élni fog. Nézz mélyen magadba egy pillanatra, és keresd meg ezt a hangot! A hangot, ami azt súgja: „Jó, hát azért, mert eddig mindenki meghalt, nem biztos, hogy én is meghalok!”

 

 

„A pszichiáternő öt évvel az eset után jött hozzám, és még mindig nem mert mást szeretni. Könnyen el tudjuk képzelni. De ez a realitás. A terápia vége felé jött rá arra, hogy jobb volt az a pici, ami volt, mint ha soha nem lett volna semmi.”

 

 

„Fritz Perls szerint neurotikus az, aki nem látja a nyilvánvalót. Mindannyiunknak van tehetsége arra, hogy inkább egy kellemes hazugságban éljen, mint egy kellemetlen valóságban. Inkább eltűrjük azt, ami rossz és fájdalmas, de ismerős, mint hogy megreszkírozzuk az ismeretlent.”

 

 

„Amikor úgy érzed, össze vagy zavarodva, nem tudod, mi van, az azért lehet, mert veszélyes tudni, hogy mi van. Tudod te, hogy mi van, de nincs elég bátorságod kimondani.”

 

„Szerintem ugyanígy lehet gyakorolni a szabad akaratot, mindent. Lehet gyakorolni a bátorságot is. Szerintem senki sem születik bátornak, de ha bátor akarsz lenni, akkor a lehető legtöbbször azt kell csinálnod, amit akarsz, főleg akkor, ha félsz. Tehát nem szabad megengedni a félelemnek, hogy beleszóljon az elhatározásaidba. Ha azt érzed, félsz, azt kell mondanod, hogy azért is megcsinálod. Minél gyakrabban teszi az ember, amit akar, attól függetlenül, hogy mit érez, annál bátrabb lesz.”

Az utolsó gondolat különösen tetszik! :)

Ki kér egy kis téli fagyit?

Egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel a könyvtár polcán, és szerencsére nem kellett csalódnom. Nagyon remek történet, jó humor & nagyon valóságos karakterek jellemzik a Téli fagyi történetét. A könyv középpontjában egy olyan esemény áll, ami gyakorlatilag bármelyik házaspárral megtörténhet a mai világban: a férj megunja a családi életet & megcsalja feleségét, aki egyedül marad három gyermekkel. Nem kis feladat vár rá, miután kiderül a férj titka & kétséges, hogy most akkor hogyan tovább. Mihez kezdjen?Hova menjen?Mit tegyen?A férj vajon hogyan gondolta ezt? 

Egymás után jöttek folyamatosan a kérdések a fejemben olvasás közben. Az írónő nagyon részletesen bemutatja a család életét. A három gyermek három korosztály, a legidősebb lány Juli (gimis, 16 éves), utána következik a sorban Tücsi (a megtévesztő név ellenére ő kislány, hat éves múlt), és a legkisebb családtag Olivér (ő nemrég volt egy éves). Imádnivaló jelenetek váltják egymást, amikor az édesanyjuk, Judit megszeretgeti őket, pontosan ismerős volt sok helyzet, amikor valamilyen szituációnak nagy nevetés lett a vége a családban, mint Juditéknál is.
Az anyukát, Juditot egy határozott, erős nőnek láttam végig a történetben, aki nem hajlandó megalázni saját magát csélcsap férje visszaszerzése érdekében & szeretne minél előbb ebből a traumából felépülni & feldolgozni azt, hogy a férjének, Bálintnak már nem tud megfelelni & máshol keresi a boldogságát. 

Nagyon tetszett a könyvben az, hogy az írónő mennyire jól tudja kifejezni azokat az érzéseket & gondolatokat, amik főhősünk, Judit fejében vannak. Külön kiemelném, hogy a történetben milyen nagy hangsúly van a családi kötelékeken: Judit & húga, Judit & édesapja, valamint a gyerekek & a nagyszülők között. Érzelmes, remek olvasmány, örülök neki, hogy elolvastam.
És hogy miért pont Téli fagyi lett a címe?Természetesen ez is kiderül végül, nagyon kedves momentum.Biztosan fogok még olvasni Papp Diánától könyvet :)

Egy kis Shakespeare sosem árt!

Régóta nézegettem ezt a könyvet az Erawan Kiadó honlapján & most végre könyvtárunk jóvoltából hozzájutottam & elolvashattam. A címben szereplő William a zseniális Shakespeare-re utal. Végre egy történet, aminek a középpontjában az irodalom áll, legalábbis a leírás ezt sugallja. Szerencsére belemerülve a könyvbe sem kellett csalódnom nemcsak „nyomokban tartalmaz” szépirodalmat a regény. Tényleg minden Shakespeare körül forog a történetben, kimondottan üdítő olvasmány volt, itt-ott idézetekkel megspékelve.

Főhősünk Elisabeth, aki egy pasadeniai irodalom tanárnő. Imádja a szépirodalmat, Shakespeare műveit kívülről fújja. Egy szép napon irodalomórája közepén váratlanul megjelenik a tanteremben volt férje, aki munkát ajánl neki az Oregoni Shakespeare Fesztiválon. Fantasztikus lehetőség, hiszen végre szenvedélyének élhetne Lizzy (erről a becenévről most így hirtelen eszembe jutott a Büszkeség és balítélet Lizzy-je, szintén klasszikus :P), azonban a kérdés az, hogy vajon képes lesz-e elviselni sztárrá vált színész exférjét, és túl tud-e lépni a közös munka érdekében a régi sérelmeken.
Természetesen ahogy az várható, elvállalja a munkát & a nyárra Ashlandbe költözik Maddievel, 17 éves unokahugával. Ekkor kezdődik csak az igazi kaland!Megjelenik a színen egy feltűnően jóképű képviselő, illetve az irodalom keveredik a politikával, melynek a vége egy nagy kalamajka lesz, de minden jó, ha a vége jó!

Összességében tetszett a kötet, bár egy kicsit kevésbé várható végkifejletre számítottam. Tetszett az írónő humora, a közbevetett Shakespeare-idézetek & az is, hogy a főhős sokszor ironikusan jegyzett meg saját magáról dolgokat. Minden fejezet előtt van egy irodalmi összefoglaló egy-egy Shakespeare-műről, ezt eredeti ötletnek tartom. Könnyed, laza történet, kedves olvasmány.

December első könyve

És idén is elérkezett az év utolsó hónapja. Hihetetlen, mintha tegnap lett volna a tavalyi karácsonyi készülődés, karácsonyi zsongás. 2014 sitty-sutty elrepült, tartalmas & remek év volt számomra. Az év utolsó hónapját egy Fejős Éva-könyvvel, a Száz éjjel vártam című romantikus-krimis történettel indítottam.

Fejős Évától utoljára nyáron olvastam, és ismét nagy lelkesedéssel vetettem bele magam egy idén kiadott, általam eddig olvasatlan kötetébe, melynek címe Száz éjjel vártam. Már az első oldalaknál éreztem a „szokásos” fejősévás stílust, mindig ugyanolyan lendületes, klassz a szöveg, a párbeszédek. Pedig ez nem egy mostanában írt könyve, hanem a Most kezdődik idején íródott történet, 2000 körül készült az első kézirat tudomásom szerint & és idén, átdolgozott formában került kiadásra. A Száz éjjel vártam sokkal inkább hasonlít a mai írási stílusára az írónőnek, mint a Most kezdődik & ennek kifejezetten örülök, az első oldalakon már érezhető a különbség az említett másik kötethez képest. A Száz éjjel... nekem jobban tetszik.

A cselekmény ebben a kötetben is több szálon fut & a végén ezek a szálak természetesen összeérnek. Egy-két Fejős Éva-könyvben zavaróak voltak nekem a sok szereplős események, de ez a regény szerencsére nem ilyen. Mármint itt is figyelni kell, hogy épp kiről van szó, ki mesél, de nem kell attól tartani, hogy összezavarodik az olvasó.
 
Főhősünk Andi, aki több éves kapcsolatának véget érése után Délegyházára költözik pénz & munka nélkül, bár egy-két tanítványa maradt még, akiket angolból korrepetál, de a főállása – ami egy iskolában volt – megszűnt. Terve az elkövetkezendő időszakra egyelőre nincs sok: lebegni a délegyházi tavon egy matracon, venni egy kutyát, Nutellát enni & körülbelül itt be is fejeződik a sor.
Nagyon olvastatja magát a könyv, gyorsan haladtam vele végig. Fejős Éva könyvei azért jók, mert nem tipikus romantikus könyvek, noha a szerelem is kellően nagy szerepet játszik történeteiben, de mindig belesző a regényekbe egy-egy izgalmas szálat, pl: nyomozás, vagy épp ebben a könyvben egy forradalmat. Izgalmas volt olvasás közben, ahogy váltották egymást a fejezetek, ahogyan váltakozva meséltek a szereplők. Volt benne minden,ami kell: izgalom, humor, romantika.

Különösen szeretem azt az írónő könyveiben, hogy abszolút mai stílusban szólal meg. Ez alatt azt értem, hogy a szereplők úgy beszélnek, ahogyan a való életben is általában az emberek. Nem túl sok a szleng, nem túlságosan modern, a leírások részletesek, követhető & érthető olvasás közben a történet & a párbeszédek is. Fejős Éva nagyon jól vegyíti regényeiben & a Száz éjjel vártamban is a könnyed, romantikus elemeket a krimi illő izgalmakkal, ebben a történetben például egy forradalom részesei lehetünk, politika & szerelem keveréke a regény. Nagyon izgalmas volt olvasni, végig fenntartotta az érdeklődésemet & ezáltal nagyon gyorsan is végeztem a kötettel. Kíváncsian várom a kötet folytatását, melyet tudomásom szerint jelenleg is ír az írónő!

Képek forrása: erawan.hu, favim.com

Beavatott lettem!

Beavatódtam végre én is. Ez a könyv egyszerűen zseniális & lebilincselő!Különleges, izgalmas & nagyon más, mint amiket mostanában olvastam. A jövőben játszódik, egy olyan világban, ahol bizonyos emberi tulajdonságok dominálnak & ez által az emberek öt különböző csoportban élnek: vannak az Őszinték, a Bátrak, a Barátságosak, az Önfeláldozók & a Műveltek. Mindegyik csoport a saját tulajdonságának megfelelően éli mindennapjait, ugyanúgy dolgoznak, kikapcsolódnak, mint a rendszer létrehozása előtt, azonban minden egyes gondolatuk & tevékenységük az adott csoport fő tulajdonságának veti alá magát.
A történetet először filmen láttam, nagyon kíváncsian vártam & szerencsére nem kellett csalódnom. Mondjuk kissé elfogult vagyok Shailene Woodley-val szemben, de mivel a történet remek, így tetszett a film. Utána pedig egyre többször került a kezembe a könyvesboltokban nézelődve a könyvváltozat & felkeltette az érdeklődésemet, pedig eredetileg nem is annyira akartam elolvasni. És végül a könyvtárban, hosszú hetek várakozása után (mert persze mindig kivette valaki) végre ott várt a polcon & eljöhetett velem haza. Így kezdtem el olvasni a kötetet nem számítva arra, hogy mennyire magával sodor majd a sztori.

A Trilógia kötetei

A könyv nyilván részletesebb, de mégis olvasás közben Tris szerepében mindig Shailene Woodley volt előttem, jó választás volt a filmszerepre, a két főhősön kívül viszont nem maradt meg más arc a fejemben, de hamarosan újranézem úgyis a filmet. Lendületes, pörgős jelenetek, hiába ismertem a nagy részét a filmből. Számos dolgot jobban megértettem belőle & olvasás után megnézem ismét a filmet, így más lesz szerintem. Sokszor eszembe jutott napközben, amikor épp nem volt időm olvasni, járt rajta az agyam, és ilyen a jó könyv, gyakorlatilag beszippantott.
Egyre jobban belemélyedve a történetbe egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet. Rendkívül izgalmas, fordulatos, folyamatosan kattogott napközben az agyam rajta, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz a következő fejezete a történetnek. Őszintén szólva ez a könyv nagy meglepetés számomra, bár olvasás előtte csak pozitív értékeléseket olvastam róla.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. A könyv elkezdésekor nem terveztem elolvasni a folytatást (A Lázadó, A Hűtlen című kötetek), azonban ahogyan haladtam előre a könyvben, egyre inkább rájöttem, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélhetőleg a könyvtár ebben ismét segítségemre lesz! :)

Egy könyv, amitől megszépültem :D

Egy könyv, ami a borongós, esős őszi estéken visszahozza a nyarat egy kicsit.
Ez most elég költőien hangzott, pedig tényleg ilyen A nyár, amikor megszépültem című kötet Jenny Hantól. Pont ilyennek képzelek el egy fantasztikus nyarat Amerikában, az óceán partján, egy hatalmas házban azokkal az emberekkel, akiket nagyon szeretek.

Főhős lányunk Belly (és nem Bella :P), aki családjával utazik az óceánpartra édesanyja egyik barátnőjéhez & két fiához. Nagyon jól indul a nyár, az írónő remekül érzékelteti azt, hogy milyen érzés közeledni egy fullasztóan meleg nyári napon a hűsítő óceán felé, abszolút tudtam azonosulni Belly gondolataival.

Könnyed kis szórakozásnak indul a történet, ami szerelmet, nevetést & csupa klassz dolgot ígér, ezek meg is valósulnak, azonban a könyv második felétől kezdve megváltozik minden egy súlyos betegség miatt. Bellyt mindenki a kicsi lányként kezeli a családban, még a két fiú, Conrad & Jemeriah is. Sokszor kizárják őt a mókában, nem viszik magukkal szinte sehova annak ellenére, hogy nagyon jó barátokkal mindhárman, otthon jól eltöltik együtt az időt (úszómedence, közös filmezések stb.). Belly kedves, megértő, és tipikusan azok a dolgok miatt aggódik, amik egy ilyen fiatal lányt foglalkoztatnak: az alakja, mások véleménye, és természetesen a fiúk és a szerelem.

Jeremiahoz szoros barátság fűzi, rengeteg dolgot meg tudnak egymással beszélni, a srác sokszor önti ki neki a lelkét. Testvére, Conrad már más eset, Belly halálosan bele van esve a fiúba, hiába próbálja magában elnyomni ezt az érzést & ismerkedik mással (Cammel, aki egy bulin ismert meg a lány), a nyár végére világossá válik önmaga & a többiek számára is, hogy mindig is Conrad volt az,akiért bármit megtenne Belly.

„A jól ismert vonzalom ismét kezdett feléje sodorni. Megint magával ragadott az ár – az első szerelem sodra. Az első szerelem érzése folyton-folyvást visszavitt hozzá. Még mindig elakadt s lélegzetem attól, hogy a közelében lehetek. Előző éjjel hazudtam magamnak. Azt gondoltam, hogy szabad vagyok, hogy elengedtem. Mindegy volt, mint mondott vagy mit tett, soha nem fogom elengedni.” (242.oldal)

„Megfogtam a kezét, megszorítottam, és úgy éreztem, hosszú idő óta ez a leghelyesebb dolog, amit tettem. Ott ültünk a homokon, kéz a kézben, mintha mindig gy lettünk volna. Esni kezdett, először csak apró cseppekben. Ahogy az első esőcseppek a homokra hullottak, ide-oda görgették a homokszemeket.
Egyre jobban eleredt, és én a legszívesebben felálltam volna, hogy visszamenjek a házba, de tudtam, hogy Conrad nem akarja. Így ott ültem vele, fogtam a kezét, és nem szóltam semmit. Minden más olyan nagyon távolinak tűnt! Csak mi voltunk – ő meg én.” (243.oldal)

Tetszett olvasás közben, hogy sokszor éveket ugrik vissza az időben az írónő, hogy régi sztorikat elevenítsen fel, melyek nagyon kedvesek & aranyosak, jó volt benne az a nosztalgia.

Nagyon klassz, könnyen olvasható könyv, kíváncsian várom a következő részt, mely Nincs nyár nélküled címmel jelent meg.

Összekötve

Nos igen, levettem a könyvtár polcáról ezt a könyvet is. Egyszerűen kíváncsi voltam, bár továbbra sem tudom, hogy mit gondolok egészen Oravecz Nóráról, pontosabban az írásairól. Rengeteg követője van, akik olvassák a blogját, a posztjait FB-on & odavannak érte. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én egyetlenegyet sem olvastam & nem érdekel. Egy ideig rendszeresen követtem az írásait, azonban egy idő után az volt az érzésem, hogy ismétli önmagát & sokszor elég összefüggéstelenek a mondatai, meguntam őket, ezért már csak hébe-hóba kukkantok bele az írásaiba. Azt a hisztériát sem szeretem, ami őt körülveszi. Akik szeretik, védik ezerrel, akik utálják, azok pedig sorra írják pocskondiázó hozzászólásaikat minden fórumon. Én egyik táborba sem tartozom.

Az Összekötve című könyvvel kapcsolatban pont ezért voltak fenntartásaim, de úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne jó. Könyvek terén nem adok mások véleményére igazából, mert ha nekem egy történet tetszik, akkor mondhat bárki bármit, akkor is imádni fogom (Egy különc srác feljegyzései), ha pedig egy könyv nem fog meg, akkor hiába tömjénezik körülöttem kismillióan (Zabhegyező). Alapvetően ez egy nagyon mutatós könyv, szépnek tartom a borítót, jól néz ki a polcon, a Libri Kiadó jó munkát végzett a körítéssel, felkelti az ember érdeklődését. Legalábbis az enyémet sikerült.

Sokszor olvasok egy könyvbe való belekezdés előtt véleményeket a Molyon, azonban ez sohasem befolyásol azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e az adott könyv vagy sem, ahogy feljebb is írtam. Itt is számos eltérő véleményt olvastam. Aki szerette, az maximális csillagot adott neki, aki pedig utálta, attól a fél csillag is sok volt. És a szöveges értékelésről még nem is beszéltünk, hogy milyen szavakkal illeték...De szerintem nem is a könyvről, hanem legtöbbször inkább Nóráról írtak durva kritikát, a személyiségéről.
A történet végig pörgős, azonban erőteljesen érződik, hogy első könyv. Nagyon mai, fiatalos írás, nekem a végére sok volt már a szleng szavakból (pasi, csaj, „szkippeltem”,le/becsekkol és hasonló szavak), valamint a közösségi média (Facebook, Instagram) ennyire erőteljes jelenlétéből. Ezenkívül egy dolog idegesített még olvasás közben, az alábbi mondat: „Nem értem ezt a fiút.” Túl sokszor használta Nóra ezt a mondatot, nem lett volna szükség rá.

Éreztem, hogy Nóri nagyon jót akar írni, nagyon trendit & lendületeset, azonban túl sok volt a történetben a kiszámítható fordulat, túl sok „véletlen” egybeesés a két főhős kapcsolatának alakulásában. És nem igazán értem, hogy miért volt szükség a főhős lánynak magyarosított külföldi nevet adni (Chloé – Kloé), amikor minden más tényező (helyszín Budapest, helyek, többi szereplő neve) magyar volt. De ez csak szőrszálhasogatás a részemről, ettől függetlenül nem untam a könyvet, nem éreztem olyasmit, hogy ez olvashatatlan lenne (mint ahogy sokan ezt írták a Molyon). Csúnya lesz, amit most írni fogok: rosszabbra számítottam, de komolyan. Jó, nem egy világmegváltó történet, de azért akadt benne olyan gondolat, aminél megálltam egy pillanatra, általában Béla bá', a taxisofőr megszólalásainál. Például:

„Hagyjon egy kis időt, hogy kiderüljön, tényleg jól gondolja-e!Hagyja, hogy az élet döntsön, és ne maga!”

„Bármi is a helyzet, mindig csak azzal foglalkozz, ami előtted áll. Azt a görcsöt bogozd ki, arra koncentrálj, a felé haladj, aztán majd jöhet a többi!”

Viszont az utolsó körülbelül harminc oldalon már túlságos elegem lett a „véletlenekből” és csodákból, összecsapottnak is éreztem a befejezést, hogy a semmiből hirtelen megjelent egy új fiú Kloé életében, akiről a könyv nagy részében szó sem volt. Miért?! És az amerikai út leírása sem volt az igazi, nem erre számítottam sajnos.

Összességében, akárhogy is nézem, a külcsín, a borító többet mutatott, mint amennyit valójában tartalmaz sajnos. Pedig előítéletek nélkül, kíváncsian olvastam a kötetet. De első lépésnek, kezdésnek & indulásnak szerintem jó Nóri részéről.

Irány a cirkusz!

Nálam ez a könyv a filmmel kezdődött. Először a filmet láttam és nem sokkal utána tudtam meg, hogy ez a fantasztikus & szép film Sara Gruen könyve alapján készült. Régóta a polcomon várt a kötet, Dia által jutottam hozzá, cseréltünk, amit ezúton is nagyon köszönök neki!!

Igazi csemege ez a könyv annak ellenére, hogy már ismertem a történetet. Megmondom őszintén, hogy tartok azoktól a könyvektől, amiknek először a filmváltozatát láttam, ugyanis sajnos eddig több volt ezzel kapcsolatban a negatív tapasztalat, mint a pozitív.Ilyen volt az Állítsátok meg Terézanyut, Bridget Jones naplója & az egyik kedvenc filmem, az Egy lányról is könyvben. Viszont a Vizet az elefántnak szerencsére egyáltalán nem ilyen regény. Imádni való, érdekes, izgalmas & pontosan ugyanazt a hangulatot teremti meg számomra, mint amit a film nézése közben érzek minden egyes alkalommal & ez mindenképpen jót jelent. :)
A történet sokkal bővebb & részletesebb természetesen, mint a film, és ez így is van jól. Pár helyen ugyan eltér, néhány esemény, szereplőnév másmilyen, de ezek egyáltalán nem zavaró tényezők.
A regény főhőse Jacob Jankovski, aki állatorvosnak készül az amerikai Cornell Egyetemen, azonban egy szörnyű tragédia következtében álmai meghiúsulni látszanak. Szüleit autóbalesetben elveszti záróvizsgája napján, teljesen magára marad, ráadásul apjai adósságai minden vagyonát felemésztik. Nincs más lehetősége, mint hogy elindul a nagyvilágba, megpróbál más városban boldogulni. Elkeseredettsége és szomorúsága egyre csak nő, míg a vasúti sínek mellett étlen-szomjan gyalogol. Ekkor azonban feltűnik egy vonat, melyre csak úgy, mozgás közben felszáll. Azonban ez nem egy akármilyen, teherszállító vonat, hanem egy nagyon híre cirkusz, a Benzini Testvérek Világhírű Cirkuszának teljes létszámát és eszközeit szállító vonat. Egy nagyon különös és sokszor ijesztő világba csöppen Jacob, ahol jelen vannak mindenféle művészek és bűvészek, állatok, mutatványosok, légtornászok, szemfényvesztők, ami csak egy igazi cirkuszhoz kell.
Részletesen megismerhetjük a korabeli, amerikai cirkuszok világát, működését, az emberek hozzáállását a munkához. Rengeteg ember és állat, valamint eszköz (sátor,vonat, egyéb kellékek) kellett egy ilyen hatalmas méretű cirkusz fenntartásához, sokszor komoly árat kellett fizetni egy-egy beruházásáért, ami nem mindig csak anyagi fizetséget jelentett (munkások elbocsátása, több havi fizetségelmaradás).
A mai cirkuszok világát nem ismerem, utoljára gyerekkoromban láttam előadásukat. Azonban ha egy olyan, vagy legalábbis hasonló cirkusz érkezne a városunkba, mint a Benzini Testvérek cirkusza, biztosan ott lennék! Elsősorban nem is feltétlen maga az előadás érdekelne, hanem ahogyan az előadások előtt kipakolnak, készülődnek, gyakorolnak, ahogyan az állatokkal bánnak.
Kiemelném, hogy a könyv majdnem minden fejezetének elején egy korabeli kép látható, eredeti fotók az akkori cirkuszokról.Nagyon szépek!
Nagyon tetszett a történet befejezése, valamint a zárószó, amiből kiderült, hogy az írónő rengeteg időt töltött a témában való kutatással, és a regény számos jelenete a valóságban is megtörtént. Imádtam végig, ahogy az állatokról beszélt, nagy állatrajongóként odavagyok Rosie-ért, a tündéri főhős elefántért.
Azt hiszem, ideje lesz újranéznem a filmet! :)

Te döntesz!

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtár polcán, mivel elég új könyv, és persze rögtön lecsaptam rá, mert nagyon kíváncsi voltam régóta Fanny történetére. Tudtam, hogy nem lesz könnyű végigolvasni a könyvét, de biztos voltam benne, hogy el akarom olvasni. Mindig azok a könyvek érintenek meg igazán, amik a valóságot szembesítik az olvasóval & ez is ilyen. Őszintén szólva kissé félve, de annál nagyobb érdeklődéssel lapoztam fel itthon a könyvet. Számos alkalommal szorult el a szívem amiatt, hogy mennyi nehézségen & küzdelmen kellett túlesnie ennek a lánynak eddigi élete során & jó pár résznél potyogtam a könnyeim. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet kerekesszékben élni, ugyanakkor a könyvet olvasva rá kellett jönnöm, hogy bizony én is ugyanígy fognám fel a dolgokat valószínűleg, mint Fanny. Nem szabad feladni, mindig küzdeni kell, igyekezni kihozni minden helyzetből a legjobbat. Persze ezenkívül számos más tényező is szerepet játszik az ember életének eseményeiben, amiket nem tudtunk irányítani legtöbbször, nem elég a mi optimizmusunk. Minden elismerésem Fannyé, aki számos hullámvölgyön van már túl, ugyanakkor igyekszik minden erejével olyan életet élni, amelyből nem marad ki semmi azért, mert egy betegség miatt nem tud lábra állni, és ez rendkívül becsülendő, igazán felnézek rá.

Szerettem olvasni ezt a könyvet annak ellenére, hogy számtalanszor elszorult a szívem, máskor viszont nagyon örültem, amikor fantasztikus dolgot történtek Fannyval. Kimondhatatlanul örültem, amikor az osztálytársai elfogadták őt, segítették, és mellette álltak mindenben. A környezetben nincsen mozgáskorlátozott személy, de biztos vagyok benne, hogy én is így tennék, ahogy a lány barátai.

Van az életnek egy olyan eleme, amin mindenki átmegy függetlenül attól, hogy tud-e járni vagy sem. És ez pedig nem más, mint a szerelem. Fanny is számos csalódáson van túl, mint bárki más & e komoly érzelmi dolgok olvasása közben is azt éreztem, hogy itt van ez a lány teli vágyakkal és reménnyel a jövőjével kapcsolatban & nem adja fel. Hisz a szerelemben & NAGYON helyesen teszi!

Szeretem az olyan könyveket, mint Fannyé, aki újból megerősített abban, hogy az önmagunkba & a világ jobbá tételébe vetett hit mennyire fontos & igenis soha nem szabad feladni semmit, amit nagyon szeretnénk elérni, legyen szó bármiről.


Olyan természetesnek veszik sokan, hogy élnek, léteznek, minden érzékszervük működik, minden rendben velük, pedig hányan vannak, akiknek minden nap egy folyamatos küzdelem annak ellenére, hogy törekszenek teljes életet élni, nem kimaradni semmiből, csak mert mások.Sokféle érzés kavargott bennem olvasás közben, végig nagyon izgultam, hogy minden jóra forduljon Fanny életében. A kínai utazását & terápiát is végigizgultam, hogy működjön & hatásos legyen. Imádtam azokat a sorokat, ahol boldog & önfeledt dolgokról mesélt, mint például számos kalandjai barátnőivel, vagy épp egy mosógép sikeres beszerzése a még berendezetlen albérletbe. Ugyanakkor összeszorult szívvel olvastam a mindennapos nehézségek megéléséről, küzdelmekről, vívódásokról & arról, amikor mások szavakkal bántották őt. Ilyenkor leginkáb dühöt éreztem azok iránt, akik kicsit sem voltak megértőek vele, mint pl.: egy buszsofőr.
 

Olvasás közben, egy szombati napon Győrbe utaztunk vásárolgatni karácsonyra készülődve & pár nappal korábban az interneten böngészve klassz dologra bukkantam. Győrben azon a hétvégén tartották a Győri könyvszalon 2014-es rendezvényét, ahol rengeteg programmal várták az érdeklődőket, valamint a színházban könyvvásárt tartották három napon át szinte minden könyvkiadó standjával. Zseniális program, csak későn értesültem róla. Azonban szerencsére nem késtem le Mosolyka előadásáról, pontosabban egy beszélgetés volt a Nagyszínpadon vele, pont akkor, amikor olvastam a könyvét. Véletlenek nincsenek továbbra sem, ez most is bebizonyosodott. Tudtam, hogy nekem ott kell lennem & élőben látnom ezt a rendkívüli akaraterejű, vidám & mosolygós lányt. Nagyon örülök, hogy sikerült időben odaérnem, volt helyem (ezelőtt egyébként sosem volt alkalmam belülről látni a győri színházat, nagyon szép!). Sok mindent tudtam már a könyvéből róla, azonban élőben látni & hallani mindazt korántsem ugyanolyan. Igazi élmény volt számomra.

Bella Andre: A Sullivan család

Megmondom őszintén, hogy jó ideje ott állt már a polcomon ez a kötet & csak most jutottam el odáig, hogy ténylegesen a kezembe vegyem & elolvassam. Mutatós, színes, szép borítójú könyv, kíváncsian kezdtem el az olvasást.
A moly.hu oldalon a legtöbb esetben olvasás előtt végigböngészek egy-két véleményt, sosem bírom ki e nélkül, és ennél a könyvnél is így tettem, bár nem kellett volna. Ugyanis egy kicsit elvették mások a kedvemet az olvasástól. Pedig amikor belekezdtem a könyvbe, rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz, mint vártam. Hamar beindulnak a könyvben az események, a helyszín, a párbeszédek tetszettek.

 

Kiemelném a részletes leírást, a történet ugyanis egy szőlészetben játszódik, csodás táj, hatalmas ház & gazdagság, mindezt kellő részletességgel írja le az írónő, tényleg klasszul el lehet képzelni mindent.
Két főhősünk Chloe és Chase. Chloe egy baleset folytán az autóút mellett reked egy éjjel, ráadásul zuhog közben az eső & ekkor lép a színre Chase, aki „megmenti”. Elszállásolja, és a szőlészetben marasztalja pár napra. Első pillanatól fogva vonzódnak egymáshoz, szinte elég számukra az első pillantás & „végük van”. Chloé rettenetes múltja elől menekül, Chase pedig keresi önmagát, fényképészként dolgozik. 

Rendkívül szenvedélyes történet, a két főhős között folyamatosan izzik a levegő. Nem is tudom, hogy ilyen a valóságban létezik-e vajon, hiszen a könyv összesen egy hetet ölel fel (vagy talán annyit sem?!), tényleg nem sok időt. Megmondom őszintén, hogy az utolsó negyedénél a könyvnek már kezdtem kicsit unni a hatalmas nagy szenvedélyt, mivel szinte másról sem szólt a történet, mint a Chloe és Chase között folyamatosan lángoló szexuális feszültségről. Persze valamennyire megismerték egymást, tudtak dolgokat a másikról, de mégis mindig ugyanoda lyukadtak ki & nem igazán hittem el, amikor Chase három nap után azt mondta a lánynak, hogy szereti. Komolyan ilyen létezik?!Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy nem ismered. Ez maximum erős vonzalom, szimpátia, vagy bármi szinonima rá, de nem szerelem. Ahhoz több idő kell & kész. Persze kíváncsi voltam, hogy mi lesz a befejezése a könyvnek, így folytattam, de valahogy egy kicsit csalódottan olvastam a könyv vége felé sajnos.

Összességében nem ezt vártam ettől a könyvtől. A borító igazán felkeltette az Ulpius-boltban az érdeklődésemet & sokat szemeztem vele, mire megvettem, de nem azt kaptam, amit vártam. A befejezés volt az egyedüli igazán izgalmas fordulat a történetben, és egy kissé keserű szájízzel csuktam be a könyvet. Szóval egyelőre nem gondolkodom a kötet további részeinek elolvasásában, de persze ki tudja, lehet egyszer mégis rászánom magam.

LOL!

Ahhoz képest, hogy ez egy ifjúsági regény & nem egészen az én korosztályom a célközönség, nekem nagyon tetszett. Néha jó olvasni ilyen laza, kis könnyű történetet, ráadásul igazán vicces is volt. Az alapötlet eredeti, a megvalósítás is. Különösen tetszett, hogy nagyon mai, pl: Ellen Showban szerepel főhősünk. Összességében jó volt, remek humor, klassz szereplők jellemzik a történetet. Nem volt benne igazán idegesítő figura, ennek örültem.

 
A másik LOL-könyv, amit mostanában elolvastam a Titkok és exek éjszakája címet viseli.

Könnyen, gyorsan olvasható történet, kiszámítható befejezéssel.Összességében egy tipikus gimis sztori, kissé gyerekesnek tartom ezt az „ellopom a noteszt & felteszem a netre” dolgot,de azért tetszett, nem bántam meg, hogy elolvastam. Néha kellenek az ilyen, kevésbé nyomot hagyó történetek. A lényeg benne volt: barátság, szerelem, testvéri szeretet. Kedvenc karakterem egyértelműen Cooper, viszont a két barátnőtől sokszor a falra másztam.

Ennél zöldebb nem lesz!

Kíváncsian vártam, hogy vajon ez a könyv tényleg segít-e kicsit tisztábban látnom a saját életemet & szerencsére nem kellett csalódnom. Hasznos & elgondolkodtató olvasmány. Teli van rengeteg igazán jó & bármikor használható gyakorlattal, ugyanakkor nincsenek benne elcsépelt & agyon magyarázott gondolatok, amiket mindenki csak közhelyként ismer. Olvasás közben – szokásomhoz híven post-itekkel – megjelöltem & kigyűjtöttem a könyvből azokat a szösszeneteket, mondatokat, amiket különösen jónak tartok, íme néhány:

„Ha nincs is döntési jogod egy helyzet létrejöttében, abban mindig van, hogyan reagálj rá.”

„A komfortzóna legnagyobb hátránya, hogy rögzült mintáid vannak arra vonatkozólag, hogy mit gondolsz magadról, hogyan viselkedsz, mire tartod magadat képesnek vagy képtelennek. Ezektől a megszokott környezetedben nehéz megszabadulni, hiszen minden ismerős tényező azt segíti elő, hogy újra és újra belehelyezkedj a megszokott szerepekbe. Ebből kell kimozdulnod: új élményekkel, új emberekkel, új helyzetekkel könnyen kizökkentheted a régi lemezt.”

„A „felnőttség” is egy azok közül a szavak közül, amit gyakran használunk, de sosincs igazán meghatározva, mit is jelent. Valójában nem lesz olyan pont, amikor „kész vagy”: mindannyian, életünk végéig változunk.”

„A magaddal szembeni őszinteség alapköve, hogy megengeded magadnak az érzelmeket, és előnyödre tudod fordítani őket. Amiből tudsz, erőt merítesz. Megéled, amit meg kell, de nem hagyod, hogy ellened dolgozzon, és el tudod engedni azt, ami már elengedhető.”

A könyv teli van jobbnál jobb & valóban használható ötletekkel, amik segítségével sokkal jobban ki tudjuk használni az időnket, nem szakadunk szét a sok teendő közepette & mindennel határidőre tudunk végezni. Ez igaz mind a munkahelyre & az otthon töltött időre is. Mindemellett sok olyan tanácsot tartalmaz a könyv, amiket én nap mint nap alkalmazok, a legtöbbet tudatosan, hogy a hétköznapok ne váljanak túlságosan unalmassá & minden nap kicsit más legyen, mint a többi. Tényleg csupa olyat ír le Farkas Lívia, amit lehet használni & nem kell hozzá különösebb dolog, csak egy kis odafigyelés és akaraterő.

„Nem minden nap jó, de minden napban van valami jó, és különösen akkor fontos, hogy megtaláld, amikor nagyon rossz napod volt. Ha találsz valamit (legyen az bármilyen csekélység), könnyebb lesz kezelned a nehezebb helyzeteket is.”

És végül egy sor a padlóról, ahol mindannyian jártunk már:

„A padló megtanít az elengedésre, megtanít elfogadni, hogy nem mindig az van, amit te akarsz (és nem akkor, amikor akarod); kihagyhatatlan lehetőséget kínál arra, hogy picit elengedd a gyeplőt. Ha semmi más hozadéka nincs is a mélypontnak, ez az öt szó biztosan: ezt is túl tudod élni. Ez bármilyen súlyos mélypont legfontosabb tanulsága.”

Házas-Társas

Kép forrása: facebook.com

Házas-Társas.Már a cím önmagában is figyelemfelkeltő & a borító szintúgy. Minden internetes és más forrásból származó vélemény szerint, amit elolvastam, ez a könyv zseniális. Nálam már a borító miatt is egy plusz ponttal indult az olvasás. Egy netes csere által jutottam hozzá a könyvhöz (alig vártam, hogy hozza végre a postás!) és kimondhatatlan kíváncsisággal lapoztam fel az első oldalnál a könyvet. A lapok csak úgy pörögtek egymás után, olvastatja magát a regény, gyakorlatilag letehetetlen. És hogy mi ennyire lebilincselő benne?

Főhősünk Tom Violet, egy hatalmas washingtoni cég marketingosztályán dolgozik szövegíróként, mely mellett íróként szeretne érvényesülni. Azonban ez nem egy könnyű feladat egy olyan apa mellett, akinek a fél világ a könyveit imádja, ismert és népszerű. Ráadásul otthon sincsen minden rendben Tom magánéletében, együtt él feleségével Annával & kislányukkal, Allie-vel, azonban az utóbbi időben valami megváltozott az életükben.

Az író stílusa, a Tom fején átsuhanó gondolatok & a többi szereplővel folytatott párbeszédek mind-mind nagyon szórakoztatóak & eredetiek, ezért tetszik ez a regény. Mint például ez a mondat:

"Az ebédnél minden békésen zajlott egészen odáig, míg elkottyintottam, hogy a csirkés szendvicsem és a jeges teám közötti szinergia megérdemel majd egy feedbackelést, ha stratégiát elemzünk."

 

Nem zseniális? :)

Tom egy multicégnél dolgozik és nagyon tetszett az, ahogyan elmesélte a mindennapjait, ahogyan kívülről látja a kollégáit, főnökeit, a saját munkáját. Mivel én egy kis cégnél dolgozom, nem vagyok otthon az ekkora méretű cégek világában, így nagy érdeklődéssel olvastam a dolgos mindennapjairól, és sokszor alig vártam, hogy megint bemenjen a munkahelyére & lássam, hogyan telik egy munkanapja. Jókat mulattam a hasonlatain, a sokszor cinikus megjegyzésein.

 

 "Eredetileg úgy terveztem, természetesen nem kötök nyakkendőt ma sem. De miféle lázadás az ilyen - ugyanazt tenni, amit mindig? Ez az őrültség definíciója. Nem, ez a nap valami újért kiált, valami igazán hibbant és gyerekes tettért. Valami ütős gesztusért, amire később büszke lehetek." (265.oldal)

Nagyon szerettem a karakterek szinte mindegyikét, különösen kedvencem lett a kislányuk, Allie, akit egy kis tündérnek tudok elképzelni. Az okos kis megszólalásai, ahogyan magam elé képzelem, ahogyan belefeledkezve nézi sokadjára Az oroszlánkirályt. És az a szeretet, ami őt körülveszi, főhősünk odavan érte:


"Újra megölelem és olyan sokáig szorítom magamhoz, hogy ő szól rám végül, mennie kell, különben elkésik az olvasásóráról. Leveszem a sapkáját, a kezébe nyomom, aztán elbúcsúzunk. Az ablakon át még figyelem, ahogy végigmegy a folyosón, a táska súlya lehúzza a kabátot a vállán. Valamit beszél még pár gyerekkel, egy kislányt megölel, aztán eltűnik az osztályterem ajtaja mögött. Annyira szeretem, hogy még a lélegzetvétel is nehezemre esik." (309.oldal)

A könyv felét átlépve pedig kezdenek igazán beindulni az események. Különösen az a rész tetszett, ahol főhősünk bombát robbant a munkahelyén, nagyon izgalmas rész, szerintem sokan vagyunk vele, akik néha ilyesmiken gondolkodnak egy-egy unalmasabbnak mondható munkanap végén, azonban sosem valósítjuk meg a dolgot. Tom azonban belevág & zseniálisat alkot.

Nemcsak a munkájában, hanem magánéletében is változás közeleg. Nagyon érdekes egy férfi szemszögéből végignézni egy házasság változásait, a Tom fejében lévő gondolatok változatossága és sokasága nagyon izgalmassá tette a történetet. Mindig van egy pont, ahol vagy megáll az ember, vagy továbbmegy, akkor viszont nincs visszaút. Tom & felesége életében is eljön ez a pont, és nagyon vártam, hogy vajon mit fognak tenni, melyik utat választják. Tetszett a befejezés, ami valamelyest kiszámítható, de ez nem vesz le a történet értékéből & nem válik unalmassá, sőt!Remek olvasmány, nagyon jó írói stílus, csak ajánlani tudom mindenkinek!

The Sea of Tranquility - Egy újabb zseniális Rubin Pöttyös könyv

Egy újabb Rubin Pöttyös könyv, egy újabb igazán minőségi darab. A borítója egyszerűen vonzza az ember tekintetét a könyvesboltban, szerintem legalábbis nagyon különleges & gyönyörű. Közelebbről megnézve vettem csak észre, hogy a két fekete, egymás felé forduló arc között egy kiborult pohár fagyi (a könyvet elolvasva már biztosan tudom,hogy ez fagyi :P) tölti ki a teret, ráadásul ez a része a borítónak fényesebb papírból van, mint a többi. Nagyon szép, teljesen levett a lábamról.
Két főhősünk Nastya Kashnikov & Josh Bennett.Már az első sorok olvasásakor rájöttem, hogy ez nem lesz egy egyszerű történet, pedig a Hopeless után azt gondoltam, engem már nem lehet meglepni, mégis sikerült. Itt már a legelső pillanattól fogva titok van a levegőben. Nekem elsőre Nastya nagyon fura volt, antiszociális, mindenkit kerülő, valószínűleg mély lelki sebeket hordozó lány. És a harmadik fejezet végére ki is derült, mi az alapvető gond ezzel a lánnyal: egyáltalán nem beszél. Se az iskolában, se otthon, se sehol. Hogyan lehetséges ez?!Mindenesetre kíváncsian folytattam az olvasást. Vajon mi vezetett odáig a múltjában, mi történt vele, amiért nem szól senkihez, még a saját családtagjaihoz sem?! 

Nastya neveket gyűjt, megjegyzi a jelentésüket, emellett régen zongorázott.
Jelenleg nem otthon, hanem nagynénjénél, Margot-nál lakik, távol a családjától.
Egy idő után egyre jobban kezdett zavarni a lány némasága, hogy képtelen bárkinek is válaszolni, beszélgetni a körülötte lévő emberekkel.Nagyon vártam a pillanatot, hogy végre valakinek ne csak a tekintetével válaszoljon, hanem ki is mondjon akárcsak egy aprócska szót is.Sokszor gondoltam magamban olvasás közben, hogy „Te lány, mondjál már valamit, most azonnal!”. 

Josh Bennett a történet másik főszereplője, aki szintén komoly lelki sérüléseket kapott a múltban, elvesztette egész családját: a szüleit & húgát is. Egyedül él, nagyapját otthonba költöztették, sajnos azonban őt is elveszti hamarosan, így Josh magára marad. Imád barkácsolni, egyfajta terápia számára az iskolai technika órán & otthon a garázsban is, illetve nagyon tehetséges is. Asztalokat, polcokat gyárt.
Sejtelmesség. Talán ez az egyik legjobb szó a könyvre, amit olvasás közben éreztem a történettel kapcsolatban. Adott egy fiú és egy lány, akik komoly lelki sérüléseket szereztek a múltban, melyek örökre megváltoztatták további életüket, azonban találkozásuk gyógyír lehet sebeikre, és lelkiállapotukban javulást hozhat. És láthatóan hoz is.
Összességében tetszett a könyv, vitt magával a történet, és nagyon elgondolkodtató volt végig mindaz,ami a két főhős lelkivilágában végbemegy.Különösen a befejezés tetszett, a múlt lezárása, vagy legalábbis az erre való törekvésük & nem egy tipikus „happy end”-sztori szerencsére. 

Komoly trauma, érzelmek, szerelem, barátság, család, mindennek tökéletes helye van a regényben. Maradandó könyvélmény, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Austenland - avagy utazás egy fiktív világba

Könnyű, romantikus történet, mely Jane Austen világába repít minket.

 

Mindenki ismeri Mr. Darcyt (nem Bridget Jones szerelmét :P) a Büszkeség és balítélet örök klasszikus történetéből. Nos, ez a könyv róla szól. Pontosabban egy lányról, Jane-ről, aki teljesen belehabarodott Mr. Darcyba & elmerült Austen világában. Évek óta képtelen elszakadni attól az ábrándtól, hogy egyszer az ő párja pontosan olyan lesz, mint ő. Azonban, mint azt tudjuk, az álmok sokszor csalókák, és kellő realitásérzékkel kell kezelni a regényeik fiktív szereplőit.

Jane ajándékba kap egy angliai nyaralást, és reményekkel telve száll fel a repülőre. Angliában egy olyan parkban tölt el három hetet, ahol megteremtették Austen világát, gyakorlatilag minden korhű, igazi színészek játsszák a kisasszonyokat & úriembereket. Hihetetlen világ, számomra kissé ijesztő is egyben, hiszen ebben a világban semmi nem való, legalábbis semmi nem létezik itt, ami a mai kor számára természetesen, például egy egyszerű mobiltelefon.
A nők hatalmas szoknyákat, fűzőt viselnek, mindennapi programjaik a séta, az olvasás, udvarias beszélgetések, varrás.Nekem néha már sok volt az eleganciából & a kimért udvariasságból, de összességében tetszett a történet érdekes volt, a befejezés is.

Mindenesetre én nem bírnám ki három hétig egy ilyen helyen, mint ez a park, ahova a főhős Jane elutazik. :) Mindannyiunknak van vagy volt olyan ismert személy (akár képzeletbeli, akár valós), akiért rajongtunk & szerettük volna, hogy megjelenjen előttünk. Azonban néha muszáj visszatérni a Földre, a talajon maradni, hiszen az álmok & képzelgések sokszor okoznak csalódást.
Ez a könyv egy tipikus álmodozónak készült (mint én…), bár engem annyira nem szippantott magába mégsem ez a világ, amit bemutat. Sokkal inkább töltenék el három hetet például Roxfortban :P Jane Austen világa merőben más, jó volt a végén visszatérni a való világba.
A borító nálam csillagos ötös, a tartalom viszont erős négyes csak.

Hopeless - egy igazi könyvélmény

Az első Rubin Pöttyös könyvem, ami már az első fejezetek olvasásakor teljesen levett a lábamról. Főhősünk Linden Sky Davis, röviden csak Sky, aki magántanulóként töltötte a gimi első három évét, végzősként azonban rendesen jár suliba, ahogy barátnője, Six is (igen, tényleg így hívják őt). A helyszín Texas.

Sky egy fiatal, szép lány. Szeretne írással foglalkozni a jövőben, valamint imádja a könyveket, amitől nekem máris szimpatikus lett. Emellett azzal is, hogy Sky szokott járni futni, mint én is.

Nevelőanyjával, Karennel él együtt 5 éves kora óta. Alapvetően jó a kapcsolatuk, bár sok mindent nem mond el a lány neki. Például a titkos találkákat zárt szobaajtaja mögött egyes fiúkkal. Sky még sosem volt igazán szerelmes, azonban a végzős év ebből a szempontból is nagy változás számára.

Megismerkedik rögtön első iskolai napján a piszokul jóképű & titokzatos Dean Holderrel. A srác nem messze lakik Sky-éktól és megszólítja őt a szupermarket parkolójában. Hihetetlenül nagy hatással van a lányra Holder, teljesen szétesik a közelében.

Visz magával a történet végig, tipikus letehetlen regény. Nincsenek benne elcsépelt első, megismerkedős mondatok, jelenetek, különleges könyv, ez hamar kiderült számomra.
Egyre jobban belemerülve a történetbe bizonyossá vált, hogy kedvenc lesz. Egyszerűen zseniális. A két főhős, Sky & Dean párbeszédei lenyűgöznek, a humora is remek az írónőnek, és csak faltam az oldalakat, pörögtek egymást után nagyon gyors tempóban.

Könnyed, gimis szerelmes történetnek indult a könyv, azonban a kötet közepétől kezdve olyan titkokra derül fény Sky számára, amik megváltoztatnak mindent: eddig életét teljesen át kell értékelni, gondolnia. Mindent, amiről eddig azt hitte, hogy valós & igaz az életében. Végig mellette van Holder, támogatja őt, ami még inkább elmélyíti kapcsolatukat. És amikor azt gondolná az olvasó, hogy végre minden titokra fény derül, minden részletét ismerjük a múltnak, egy újabb kegyetlen titok derül ki.Megdöbbentő, sokkoló & ijesztő is volt egyben számomra a sok új információ, ami a regény második felében derült ki. Mindenképpen egy elgondolkodtató, érdekes regény, a végkifejlet pedig váratlan.

Kiemelném azt a momentumot, hogy Sky minden mai technikától elzárkózva élt eddig, azaz se mobiltelefon, se internet, se Facebook, se TV, és ez szintén egy piros pont az írónőnek, jól kitalálta. Később persze kiderül, hogy erre miért is volt szükség. Eleinte én naiv azt gondoltam, hogy ez csak egy különlegesség, nincs jelentősége. Tévedtem. 

 

Ugyanakkor persze Dean & Sky megismerkedése után nem sokkal elkerülhetetlen a saját telefon, így Holderrel elkezdődnek a véget nem érő sms-ezések, amiket szintén imádok. Csipkelődős, élcelődös üzenetek váltják egymást, amiken jókat kuncog az olvasó.♥ Később fény derül arra is, miért kellett egészen idáig a modern technikától elzárkózva élnie Skynak.

Nemcsak a két főszereplő volt szimpatikus & eredeti karakter a regényben, hanem a mellékszereplők is. Kiemelném Sky legjobb barátnőjét, Sixet, valamint iskolai „öribariját” (ő használta ezt a szót a könyvben xD), Breckint. Mindketten nagyon jól kitalált figurák, kellenek a történetbe.

Az első könyv, amiben nagy kedvencem, Channing Tatum nevét olvashattam:
Six mondja Skynak esti filmezés előtt: 

 

„- Azt hiszem, nálam alszunk. Ez az utolsó hetem itthon, aztán fél évre eltűnök. Ráadásul ott van Channing Tatum szélesvásznon.” (19.oldal)

Sky telhesen odavan Holderért:

„Elővesz egy kést, és fölszeleteli a paradicsomot. Még az is fantasztikus, ahogy a paradicsomot szeleteli, döbbenet. Létezik egyáltalán valami, amiben nem ennyire jó?” (125.oldal)

És egy újabb példa erre:

„Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy ezután a pillanat után már soha többé nem leszek az, aki előtte. A puszta jelenléte olyan elementáris erejű mágnesként hat rám, hogy ha még egyszer megbánt, aligha úszom meg ép elmével. Darabokra fogok hullani, nincs mese.” (177.oldal)

Nagyon tetszik, hogy a könyvben nemcsak a megszokott gépírással írták & nyomtatták a fejezeteket, hanem vannak benne részek, amik más betűtípussal íródtak, például Six levele Skynak, vagy az sms-eik. Egy kicsit más, mint amit megszoktunk olvasáskor.

Elképesztő, szenvedélyes, szívszaggató, máskor igazán humoros, nagyon sok jelzőt tudnék rá mondani.

Mindenképpen említésre méltó a regény címe, hiszen önmagában véve figyelemfelkeltő volt számomra anélkül, hogy elolvastam volna a kötet tartalmát. Végig jelen van a „reménytelen” szó a történetben & tetszett, hogy nemcsak egyetlenegy jelentést & magyarázatot kapott, hanem számos értelemben is kapcsolódik Sky & Holder történetéhez.
Köszönöm Colleen Hoover, igazi élmény volt ez a könyv számomra.