Beavatott lettem!

Beavatódtam végre én is. Ez a könyv egyszerűen zseniális & lebilincselő!Különleges, izgalmas & nagyon más, mint amiket mostanában olvastam. A jövőben játszódik, egy olyan világban, ahol bizonyos emberi tulajdonságok dominálnak & ez által az emberek öt különböző csoportban élnek: vannak az Őszinték, a Bátrak, a Barátságosak, az Önfeláldozók & a Műveltek. Mindegyik csoport a saját tulajdonságának megfelelően éli mindennapjait, ugyanúgy dolgoznak, kikapcsolódnak, mint a rendszer létrehozása előtt, azonban minden egyes gondolatuk & tevékenységük az adott csoport fő tulajdonságának veti alá magát.
A történetet először filmen láttam, nagyon kíváncsian vártam & szerencsére nem kellett csalódnom. Mondjuk kissé elfogult vagyok Shailene Woodley-val szemben, de mivel a történet remek, így tetszett a film. Utána pedig egyre többször került a kezembe a könyvesboltokban nézelődve a könyvváltozat & felkeltette az érdeklődésemet, pedig eredetileg nem is annyira akartam elolvasni. És végül a könyvtárban, hosszú hetek várakozása után (mert persze mindig kivette valaki) végre ott várt a polcon & eljöhetett velem haza. Így kezdtem el olvasni a kötetet nem számítva arra, hogy mennyire magával sodor majd a sztori.

A Trilógia kötetei

A könyv nyilván részletesebb, de mégis olvasás közben Tris szerepében mindig Shailene Woodley volt előttem, jó választás volt a filmszerepre, a két főhősön kívül viszont nem maradt meg más arc a fejemben, de hamarosan újranézem úgyis a filmet. Lendületes, pörgős jelenetek, hiába ismertem a nagy részét a filmből. Számos dolgot jobban megértettem belőle & olvasás után megnézem ismét a filmet, így más lesz szerintem. Sokszor eszembe jutott napközben, amikor épp nem volt időm olvasni, járt rajta az agyam, és ilyen a jó könyv, gyakorlatilag beszippantott.
Egyre jobban belemélyedve a történetbe egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet. Rendkívül izgalmas, fordulatos, folyamatosan kattogott napközben az agyam rajta, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz a következő fejezete a történetnek. Őszintén szólva ez a könyv nagy meglepetés számomra, bár olvasás előtte csak pozitív értékeléseket olvastam róla.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. A könyv elkezdésekor nem terveztem elolvasni a folytatást (A Lázadó, A Hűtlen című kötetek), azonban ahogyan haladtam előre a könyvben, egyre inkább rájöttem, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra. Remélhetőleg a könyvtár ebben ismét segítségemre lesz! :)

Egy könyv, amitől megszépültem :D

Egy könyv, ami a borongós, esős őszi estéken visszahozza a nyarat egy kicsit.
Ez most elég költőien hangzott, pedig tényleg ilyen A nyár, amikor megszépültem című kötet Jenny Hantól. Pont ilyennek képzelek el egy fantasztikus nyarat Amerikában, az óceán partján, egy hatalmas házban azokkal az emberekkel, akiket nagyon szeretek.

Főhős lányunk Belly (és nem Bella :P), aki családjával utazik az óceánpartra édesanyja egyik barátnőjéhez & két fiához. Nagyon jól indul a nyár, az írónő remekül érzékelteti azt, hogy milyen érzés közeledni egy fullasztóan meleg nyári napon a hűsítő óceán felé, abszolút tudtam azonosulni Belly gondolataival.

Könnyed kis szórakozásnak indul a történet, ami szerelmet, nevetést & csupa klassz dolgot ígér, ezek meg is valósulnak, azonban a könyv második felétől kezdve megváltozik minden egy súlyos betegség miatt. Bellyt mindenki a kicsi lányként kezeli a családban, még a két fiú, Conrad & Jemeriah is. Sokszor kizárják őt a mókában, nem viszik magukkal szinte sehova annak ellenére, hogy nagyon jó barátokkal mindhárman, otthon jól eltöltik együtt az időt (úszómedence, közös filmezések stb.). Belly kedves, megértő, és tipikusan azok a dolgok miatt aggódik, amik egy ilyen fiatal lányt foglalkoztatnak: az alakja, mások véleménye, és természetesen a fiúk és a szerelem.

Jeremiahoz szoros barátság fűzi, rengeteg dolgot meg tudnak egymással beszélni, a srác sokszor önti ki neki a lelkét. Testvére, Conrad már más eset, Belly halálosan bele van esve a fiúba, hiába próbálja magában elnyomni ezt az érzést & ismerkedik mással (Cammel, aki egy bulin ismert meg a lány), a nyár végére világossá válik önmaga & a többiek számára is, hogy mindig is Conrad volt az,akiért bármit megtenne Belly.

„A jól ismert vonzalom ismét kezdett feléje sodorni. Megint magával ragadott az ár – az első szerelem sodra. Az első szerelem érzése folyton-folyvást visszavitt hozzá. Még mindig elakadt s lélegzetem attól, hogy a közelében lehetek. Előző éjjel hazudtam magamnak. Azt gondoltam, hogy szabad vagyok, hogy elengedtem. Mindegy volt, mint mondott vagy mit tett, soha nem fogom elengedni.” (242.oldal)

„Megfogtam a kezét, megszorítottam, és úgy éreztem, hosszú idő óta ez a leghelyesebb dolog, amit tettem. Ott ültünk a homokon, kéz a kézben, mintha mindig gy lettünk volna. Esni kezdett, először csak apró cseppekben. Ahogy az első esőcseppek a homokra hullottak, ide-oda görgették a homokszemeket.
Egyre jobban eleredt, és én a legszívesebben felálltam volna, hogy visszamenjek a házba, de tudtam, hogy Conrad nem akarja. Így ott ültem vele, fogtam a kezét, és nem szóltam semmit. Minden más olyan nagyon távolinak tűnt! Csak mi voltunk – ő meg én.” (243.oldal)

Tetszett olvasás közben, hogy sokszor éveket ugrik vissza az időben az írónő, hogy régi sztorikat elevenítsen fel, melyek nagyon kedvesek & aranyosak, jó volt benne az a nosztalgia.

Nagyon klassz, könnyen olvasható könyv, kíváncsian várom a következő részt, mely Nincs nyár nélküled címmel jelent meg.

Összekötve

Nos igen, levettem a könyvtár polcáról ezt a könyvet is. Egyszerűen kíváncsi voltam, bár továbbra sem tudom, hogy mit gondolok egészen Oravecz Nóráról, pontosabban az írásairól. Rengeteg követője van, akik olvassák a blogját, a posztjait FB-on & odavannak érte. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én egyetlenegyet sem olvastam & nem érdekel. Egy ideig rendszeresen követtem az írásait, azonban egy idő után az volt az érzésem, hogy ismétli önmagát & sokszor elég összefüggéstelenek a mondatai, meguntam őket, ezért már csak hébe-hóba kukkantok bele az írásaiba. Azt a hisztériát sem szeretem, ami őt körülveszi. Akik szeretik, védik ezerrel, akik utálják, azok pedig sorra írják pocskondiázó hozzászólásaikat minden fórumon. Én egyik táborba sem tartozom.

Az Összekötve című könyvvel kapcsolatban pont ezért voltak fenntartásaim, de úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne jó. Könyvek terén nem adok mások véleményére igazából, mert ha nekem egy történet tetszik, akkor mondhat bárki bármit, akkor is imádni fogom (Egy különc srác feljegyzései), ha pedig egy könyv nem fog meg, akkor hiába tömjénezik körülöttem kismillióan (Zabhegyező). Alapvetően ez egy nagyon mutatós könyv, szépnek tartom a borítót, jól néz ki a polcon, a Libri Kiadó jó munkát végzett a körítéssel, felkelti az ember érdeklődését. Legalábbis az enyémet sikerült.

Sokszor olvasok egy könyvbe való belekezdés előtt véleményeket a Molyon, azonban ez sohasem befolyásol azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e az adott könyv vagy sem, ahogy feljebb is írtam. Itt is számos eltérő véleményt olvastam. Aki szerette, az maximális csillagot adott neki, aki pedig utálta, attól a fél csillag is sok volt. És a szöveges értékelésről még nem is beszéltünk, hogy milyen szavakkal illeték...De szerintem nem is a könyvről, hanem legtöbbször inkább Nóráról írtak durva kritikát, a személyiségéről.
A történet végig pörgős, azonban erőteljesen érződik, hogy első könyv. Nagyon mai, fiatalos írás, nekem a végére sok volt már a szleng szavakból (pasi, csaj, „szkippeltem”,le/becsekkol és hasonló szavak), valamint a közösségi média (Facebook, Instagram) ennyire erőteljes jelenlétéből. Ezenkívül egy dolog idegesített még olvasás közben, az alábbi mondat: „Nem értem ezt a fiút.” Túl sokszor használta Nóra ezt a mondatot, nem lett volna szükség rá.

Éreztem, hogy Nóri nagyon jót akar írni, nagyon trendit & lendületeset, azonban túl sok volt a történetben a kiszámítható fordulat, túl sok „véletlen” egybeesés a két főhős kapcsolatának alakulásában. És nem igazán értem, hogy miért volt szükség a főhős lánynak magyarosított külföldi nevet adni (Chloé – Kloé), amikor minden más tényező (helyszín Budapest, helyek, többi szereplő neve) magyar volt. De ez csak szőrszálhasogatás a részemről, ettől függetlenül nem untam a könyvet, nem éreztem olyasmit, hogy ez olvashatatlan lenne (mint ahogy sokan ezt írták a Molyon). Csúnya lesz, amit most írni fogok: rosszabbra számítottam, de komolyan. Jó, nem egy világmegváltó történet, de azért akadt benne olyan gondolat, aminél megálltam egy pillanatra, általában Béla bá', a taxisofőr megszólalásainál. Például:

„Hagyjon egy kis időt, hogy kiderüljön, tényleg jól gondolja-e!Hagyja, hogy az élet döntsön, és ne maga!”

„Bármi is a helyzet, mindig csak azzal foglalkozz, ami előtted áll. Azt a görcsöt bogozd ki, arra koncentrálj, a felé haladj, aztán majd jöhet a többi!”

Viszont az utolsó körülbelül harminc oldalon már túlságos elegem lett a „véletlenekből” és csodákból, összecsapottnak is éreztem a befejezést, hogy a semmiből hirtelen megjelent egy új fiú Kloé életében, akiről a könyv nagy részében szó sem volt. Miért?! És az amerikai út leírása sem volt az igazi, nem erre számítottam sajnos.

Összességében, akárhogy is nézem, a külcsín, a borító többet mutatott, mint amennyit valójában tartalmaz sajnos. Pedig előítéletek nélkül, kíváncsian olvastam a kötetet. De első lépésnek, kezdésnek & indulásnak szerintem jó Nóri részéről.

Irány a cirkusz!

Nálam ez a könyv a filmmel kezdődött. Először a filmet láttam és nem sokkal utána tudtam meg, hogy ez a fantasztikus & szép film Sara Gruen könyve alapján készült. Régóta a polcomon várt a kötet, Dia által jutottam hozzá, cseréltünk, amit ezúton is nagyon köszönök neki!!

Igazi csemege ez a könyv annak ellenére, hogy már ismertem a történetet. Megmondom őszintén, hogy tartok azoktól a könyvektől, amiknek először a filmváltozatát láttam, ugyanis sajnos eddig több volt ezzel kapcsolatban a negatív tapasztalat, mint a pozitív.Ilyen volt az Állítsátok meg Terézanyut, Bridget Jones naplója & az egyik kedvenc filmem, az Egy lányról is könyvben. Viszont a Vizet az elefántnak szerencsére egyáltalán nem ilyen regény. Imádni való, érdekes, izgalmas & pontosan ugyanazt a hangulatot teremti meg számomra, mint amit a film nézése közben érzek minden egyes alkalommal & ez mindenképpen jót jelent. :)
A történet sokkal bővebb & részletesebb természetesen, mint a film, és ez így is van jól. Pár helyen ugyan eltér, néhány esemény, szereplőnév másmilyen, de ezek egyáltalán nem zavaró tényezők.
A regény főhőse Jacob Jankovski, aki állatorvosnak készül az amerikai Cornell Egyetemen, azonban egy szörnyű tragédia következtében álmai meghiúsulni látszanak. Szüleit autóbalesetben elveszti záróvizsgája napján, teljesen magára marad, ráadásul apjai adósságai minden vagyonát felemésztik. Nincs más lehetősége, mint hogy elindul a nagyvilágba, megpróbál más városban boldogulni. Elkeseredettsége és szomorúsága egyre csak nő, míg a vasúti sínek mellett étlen-szomjan gyalogol. Ekkor azonban feltűnik egy vonat, melyre csak úgy, mozgás közben felszáll. Azonban ez nem egy akármilyen, teherszállító vonat, hanem egy nagyon híre cirkusz, a Benzini Testvérek Világhírű Cirkuszának teljes létszámát és eszközeit szállító vonat. Egy nagyon különös és sokszor ijesztő világba csöppen Jacob, ahol jelen vannak mindenféle művészek és bűvészek, állatok, mutatványosok, légtornászok, szemfényvesztők, ami csak egy igazi cirkuszhoz kell.
Részletesen megismerhetjük a korabeli, amerikai cirkuszok világát, működését, az emberek hozzáállását a munkához. Rengeteg ember és állat, valamint eszköz (sátor,vonat, egyéb kellékek) kellett egy ilyen hatalmas méretű cirkusz fenntartásához, sokszor komoly árat kellett fizetni egy-egy beruházásáért, ami nem mindig csak anyagi fizetséget jelentett (munkások elbocsátása, több havi fizetségelmaradás).
A mai cirkuszok világát nem ismerem, utoljára gyerekkoromban láttam előadásukat. Azonban ha egy olyan, vagy legalábbis hasonló cirkusz érkezne a városunkba, mint a Benzini Testvérek cirkusza, biztosan ott lennék! Elsősorban nem is feltétlen maga az előadás érdekelne, hanem ahogyan az előadások előtt kipakolnak, készülődnek, gyakorolnak, ahogyan az állatokkal bánnak.
Kiemelném, hogy a könyv majdnem minden fejezetének elején egy korabeli kép látható, eredeti fotók az akkori cirkuszokról.Nagyon szépek!
Nagyon tetszett a történet befejezése, valamint a zárószó, amiből kiderült, hogy az írónő rengeteg időt töltött a témában való kutatással, és a regény számos jelenete a valóságban is megtörtént. Imádtam végig, ahogy az állatokról beszélt, nagy állatrajongóként odavagyok Rosie-ért, a tündéri főhős elefántért.
Azt hiszem, ideje lesz újranéznem a filmet! :)

Te döntesz!

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtár polcán, mivel elég új könyv, és persze rögtön lecsaptam rá, mert nagyon kíváncsi voltam régóta Fanny történetére. Tudtam, hogy nem lesz könnyű végigolvasni a könyvét, de biztos voltam benne, hogy el akarom olvasni. Mindig azok a könyvek érintenek meg igazán, amik a valóságot szembesítik az olvasóval & ez is ilyen. Őszintén szólva kissé félve, de annál nagyobb érdeklődéssel lapoztam fel itthon a könyvet. Számos alkalommal szorult el a szívem amiatt, hogy mennyi nehézségen & küzdelmen kellett túlesnie ennek a lánynak eddigi élete során & jó pár résznél potyogtam a könnyeim. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet kerekesszékben élni, ugyanakkor a könyvet olvasva rá kellett jönnöm, hogy bizony én is ugyanígy fognám fel a dolgokat valószínűleg, mint Fanny. Nem szabad feladni, mindig küzdeni kell, igyekezni kihozni minden helyzetből a legjobbat. Persze ezenkívül számos más tényező is szerepet játszik az ember életének eseményeiben, amiket nem tudtunk irányítani legtöbbször, nem elég a mi optimizmusunk. Minden elismerésem Fannyé, aki számos hullámvölgyön van már túl, ugyanakkor igyekszik minden erejével olyan életet élni, amelyből nem marad ki semmi azért, mert egy betegség miatt nem tud lábra állni, és ez rendkívül becsülendő, igazán felnézek rá.

Szerettem olvasni ezt a könyvet annak ellenére, hogy számtalanszor elszorult a szívem, máskor viszont nagyon örültem, amikor fantasztikus dolgot történtek Fannyval. Kimondhatatlanul örültem, amikor az osztálytársai elfogadták őt, segítették, és mellette álltak mindenben. A környezetben nincsen mozgáskorlátozott személy, de biztos vagyok benne, hogy én is így tennék, ahogy a lány barátai.

Van az életnek egy olyan eleme, amin mindenki átmegy függetlenül attól, hogy tud-e járni vagy sem. És ez pedig nem más, mint a szerelem. Fanny is számos csalódáson van túl, mint bárki más & e komoly érzelmi dolgok olvasása közben is azt éreztem, hogy itt van ez a lány teli vágyakkal és reménnyel a jövőjével kapcsolatban & nem adja fel. Hisz a szerelemben & NAGYON helyesen teszi!

Szeretem az olyan könyveket, mint Fannyé, aki újból megerősített abban, hogy az önmagunkba & a világ jobbá tételébe vetett hit mennyire fontos & igenis soha nem szabad feladni semmit, amit nagyon szeretnénk elérni, legyen szó bármiről.


Olyan természetesnek veszik sokan, hogy élnek, léteznek, minden érzékszervük működik, minden rendben velük, pedig hányan vannak, akiknek minden nap egy folyamatos küzdelem annak ellenére, hogy törekszenek teljes életet élni, nem kimaradni semmiből, csak mert mások.Sokféle érzés kavargott bennem olvasás közben, végig nagyon izgultam, hogy minden jóra forduljon Fanny életében. A kínai utazását & terápiát is végigizgultam, hogy működjön & hatásos legyen. Imádtam azokat a sorokat, ahol boldog & önfeledt dolgokról mesélt, mint például számos kalandjai barátnőivel, vagy épp egy mosógép sikeres beszerzése a még berendezetlen albérletbe. Ugyanakkor összeszorult szívvel olvastam a mindennapos nehézségek megéléséről, küzdelmekről, vívódásokról & arról, amikor mások szavakkal bántották őt. Ilyenkor leginkáb dühöt éreztem azok iránt, akik kicsit sem voltak megértőek vele, mint pl.: egy buszsofőr.
 

Olvasás közben, egy szombati napon Győrbe utaztunk vásárolgatni karácsonyra készülődve & pár nappal korábban az interneten böngészve klassz dologra bukkantam. Győrben azon a hétvégén tartották a Győri könyvszalon 2014-es rendezvényét, ahol rengeteg programmal várták az érdeklődőket, valamint a színházban könyvvásárt tartották három napon át szinte minden könyvkiadó standjával. Zseniális program, csak későn értesültem róla. Azonban szerencsére nem késtem le Mosolyka előadásáról, pontosabban egy beszélgetés volt a Nagyszínpadon vele, pont akkor, amikor olvastam a könyvét. Véletlenek nincsenek továbbra sem, ez most is bebizonyosodott. Tudtam, hogy nekem ott kell lennem & élőben látnom ezt a rendkívüli akaraterejű, vidám & mosolygós lányt. Nagyon örülök, hogy sikerült időben odaérnem, volt helyem (ezelőtt egyébként sosem volt alkalmam belülről látni a győri színházat, nagyon szép!). Sok mindent tudtam már a könyvéből róla, azonban élőben látni & hallani mindazt korántsem ugyanolyan. Igazi élmény volt számomra.

Bella Andre: A Sullivan család

Megmondom őszintén, hogy jó ideje ott állt már a polcomon ez a kötet & csak most jutottam el odáig, hogy ténylegesen a kezembe vegyem & elolvassam. Mutatós, színes, szép borítójú könyv, kíváncsian kezdtem el az olvasást.
A moly.hu oldalon a legtöbb esetben olvasás előtt végigböngészek egy-két véleményt, sosem bírom ki e nélkül, és ennél a könyvnél is így tettem, bár nem kellett volna. Ugyanis egy kicsit elvették mások a kedvemet az olvasástól. Pedig amikor belekezdtem a könyvbe, rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan rossz, mint vártam. Hamar beindulnak a könyvben az események, a helyszín, a párbeszédek tetszettek.

 

Kiemelném a részletes leírást, a történet ugyanis egy szőlészetben játszódik, csodás táj, hatalmas ház & gazdagság, mindezt kellő részletességgel írja le az írónő, tényleg klasszul el lehet képzelni mindent.
Két főhősünk Chloe és Chase. Chloe egy baleset folytán az autóút mellett reked egy éjjel, ráadásul zuhog közben az eső & ekkor lép a színre Chase, aki „megmenti”. Elszállásolja, és a szőlészetben marasztalja pár napra. Első pillanatól fogva vonzódnak egymáshoz, szinte elég számukra az első pillantás & „végük van”. Chloé rettenetes múltja elől menekül, Chase pedig keresi önmagát, fényképészként dolgozik. 

Rendkívül szenvedélyes történet, a két főhős között folyamatosan izzik a levegő. Nem is tudom, hogy ilyen a valóságban létezik-e vajon, hiszen a könyv összesen egy hetet ölel fel (vagy talán annyit sem?!), tényleg nem sok időt. Megmondom őszintén, hogy az utolsó negyedénél a könyvnek már kezdtem kicsit unni a hatalmas nagy szenvedélyt, mivel szinte másról sem szólt a történet, mint a Chloe és Chase között folyamatosan lángoló szexuális feszültségről. Persze valamennyire megismerték egymást, tudtak dolgokat a másikról, de mégis mindig ugyanoda lyukadtak ki & nem igazán hittem el, amikor Chase három nap után azt mondta a lánynak, hogy szereti. Komolyan ilyen létezik?!Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy nem ismered. Ez maximum erős vonzalom, szimpátia, vagy bármi szinonima rá, de nem szerelem. Ahhoz több idő kell & kész. Persze kíváncsi voltam, hogy mi lesz a befejezése a könyvnek, így folytattam, de valahogy egy kicsit csalódottan olvastam a könyv vége felé sajnos.

Összességében nem ezt vártam ettől a könyvtől. A borító igazán felkeltette az Ulpius-boltban az érdeklődésemet & sokat szemeztem vele, mire megvettem, de nem azt kaptam, amit vártam. A befejezés volt az egyedüli igazán izgalmas fordulat a történetben, és egy kissé keserű szájízzel csuktam be a könyvet. Szóval egyelőre nem gondolkodom a kötet további részeinek elolvasásában, de persze ki tudja, lehet egyszer mégis rászánom magam.