Egy nagyon érzelmes, izgalmas és különleges könyvolvasmányom volt az év elején. Éreztem, hogy ez a történet nekem szól, és karácsonyra megkaptam a kötetet.
A fülszöveg
Valamikor a közeli jövőben, amikor a globális klímaváltozás miatt egymás után halnak ki a fajok, Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját az egész földgolyót átszelő utazásukon. Az apró madarak évente kétszer teszik meg az északi sarkkörtől a déli sarkkörig tartó távot, és a tudósok szerint ez lesz utolsó vándorlásuk, miután élőhelyeik pusztulása miatt nem élik túl az utat.
A fiatal nő a kihalt tengereket hiábavalóan kutató halászhajó, a Saghani fedélzetén ered a madarak nyomába a kiüresedő világban, valódi céljai azonban nem csupán a legénység többi tagja, hanem önmaga előtt is rejtettek. Milyen traumák, tragédiák és kétségbeesett remények hajtják őt és a legénységet ezen az őrült úton, Grönland partjaitól az Antarktisz olvadó jégmezőiig, és miért akar vándorlása végén Franny véget vetni az életének?
Az ausztrál írónő, Charlotte McConaghy műve első sorától kezdve rabul ejt, magával ragadó utazás a végső kétségbeeséstől az esélytelenség dacára feltámadó reményig.
Az utolsó vándorlást az Amazon szerkesztői 2020 legjobb regényének választották, és A korona főszerepét játszó Claire Foy készít belőle filmadaptációt Benedict Cumberbatch közreműködésével.
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789635820375
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Tavaly nagyon nagy hatással volt rám az írónő Egykor farkasok éltek ezen a tájon című regénye, ezért nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni első könyvét is. Szerencsére nem csalódtam. Különleges írási stílusa és látásmódja emlékezetessé tette ezt a történetet is, nagyon szerettem olvasni.
A történetben megismerhetjük Franny Lyncht, akinek eltökélt szándéka követni a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját utolsó útjukon, mivel élőhelyeik pusztulásra vannak ítélve a klímaváltozás miatt.
Franny mindent megtesz azért, hogy megoldja a hosszú utat és találjon olyan hajót, mely hajlandó felvenni őt és a bizonytalan útnak nekivághasson. A nyílt vizekről minden hajó kitiltásra került, a halászat szigorúan tilos, így különösen komoly kihívás előtt áll.
Ez a regény egy lélektani utazás
A könyv témája és ezáltal a hangulata nagyon komoly, mégsem lehangoló és emiatt teljesen magába szippantott. Szerettem olvasás közben, hogy tudtam azonosulni Frannyvel, az érzéseit nagyon szépen mutatja be a regény és át tudtam érezni minden fájdalmát, aggályát. Hosszú utat tesz meg a könyv végéig, mely alatt végiggondolja eddigi életét, a vele történt eseményeket.
A hajó, melyre felfogadják, lesz az otthona az elkövetkezendő időszakra, azonban a legénység nem fogadja őt olyan lelkesen, mint amennyire Franny hálás nekik. A zárt közösség nehezen fogadja őt be, ráadásul az sem segít a helyzeten, hogy Franny természetesen nem ismeri a hajózás szabályait, a hajón szükséges teendőket az út során. Időbe telik, amíg beilleszkedik és elkezdik elfogadni őt, ehhez kell az is, hogy megtanulja, mik a tenger szabályai.
Összehasonlítva a farkasokról szóló regénnyel, ebben a történetben az érzelmek és emberi kapcsolatok állnak előtérben, míg a másik regényben inkább a klímaváltozás játszott nagyobb szerepet.
Imádom, hogy az írónő mindkét regénye a természet szerepét nem egy mellékes tényezőnek tekinti, hanem gyakorlatilag e köré épül mindkét történet. Mégsem éreztem egy percig sem, hogy biológia/földrajz könyvet olvasnék. Szinte pörögtek az oldalak, észrevétlenül.
Képek forrása: Pinterest, saját kép
