Tisza Kata neve számomra most már
etalon. Hiteles, magával ragadó és különleges minden, amit ő alkot. Így van ez
Akik nem sírnak rendesen című kötetével is. Írásai az emberi lélek legmélyebb
bugyráig lenyúlnak és lecsupaszítják a lelkünket, nehéz kifejezni, hogy pontosan
milyen érzés olvasni Kata könyveit. Legyen szó egy verséről, vagy hosszabb,
akár több oldalas alkotásáról. Egytől egyig elgondolkodtatnak és kiszakítanak a
valóságból, vagy épp rádöbbentenek a való élet számos olyan momentumára, amire
a hétköznapokban nem igazán figyelünk.
Természetesen lelkiállapottól is
függ, hogyan fogadja be az olvasó. Nekem ez a kötet pont jókor jött, mint az
első olvasmányom tőle, azaz a legjobb hely a városban te vagy. Abszolút ráhangolódtam a kissé borongós hangulatú történetfoszlányokra és átéreztem a fájdalmukat. A kötet teli van olyanok impulzusokkal,
pillanatokra felbukkanó érzésekkel, amik örökre a szívünkben maradnak. Tisza
Katára figyelni kell, nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Amit ő képvisel,
különleges és érdekes. Nagyon-nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom két
könyvét is. Ha bármikor menedéket keresnék az élet nehézségei elől, csak
leveszem a polcról és olvasok belőlük, végiggondolva a dolgaimat.