Kedves, romantikus és végtelenül szeretnivaló.
Stephanie Perkins végérvényesen kedvenc íróm lett. A sorozat
befejező kötete méltó búcsúzás volt a karakterektől, a csodálatos helyszínektől
és az egész sorozattól.
Hiányozni fog ez a sorozat ❤
Emlékszem, az első két részt egyszerre olvastam, és az Anna és a francia csók hatalmas nagy kedvencem lett. Egy ideje terveztem elolvasni
Isla történetét is, és mikor kiderült,
hogy megjelenik magyarul, már tudtam, hogy beszerzem. Nagyon jó döntés volt.
A záró kötet két korábbi mellékszereplő, Isla és Josh
történetét foglalja magába. Otthon, New Yorkban töltik a nyár nagy részét,
azonban ősszel természetesen ismét a párizsi gimnáziumba járnak, amit a korábbi
Anna-könyvből már jól ismerhet az olvasó. Isla plátói szerelmet táplált már
évek óta Josh iránt, azonban ez a vonzalom egészen mostanáig nem volt
nyilvánvaló a srác számára. Messziről figyelte mindig is őt, de sosem volt
bátorsága hosszabban beszélgetni vele és kimutatni az érzéseit. Azonban egy
véletlen találkozás mindent megváltoztat. Kiderül, hogy az érzés bizony
kölcsönös!
A könyv abszolút hozta számomra azt a színvonalat, történetet és hangulatot, amit vártam tőle. Lehet, hogy már említettem, de nekem egy könyvsorozat akkor hiteles és szerethető, ha mindegyik kötet ugyanolyan hangulatú, és nincsenek hatalmas nagy eltérések a kötetek között. Nos, ez itt így is volt, mégsem volt unalmas. A regény megmutatja, milyen érzés reménytelenül szerelembe esni és milyen az, amikor mindez valósággá válik. A könyv teli van vicces, szórakoztató párbeszédekkel, megmosolyogtató jelenetekkel, egyre komolyabbá váló érzelmekkel. Jelen van benne egy komoly betegség is, azonban nem kap akkora szerepet, hogy ez elvigye a történetet egy teljesen más irányba.
Isla – a lány, aki örök romantikus, imád álmodozni, olvasni,
és messziről évek óta figyelemmel kíséri kiszemeltje, Josh életét. Nem
emlékeztem rá, hogy pár rövid jelenet erejéig szerepet az Anna-könyvben, de ez
itt említés szintjén kiderült. Islával végig tudtam azonosulni, szerettem, hogy
az ő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, bár egy váltott nézőpontos
könyvet is el tudtam volna képzelni.
Josh – a srác, akit az Anna-könyvben totál félreismertem.
Tipikus művészlélek, akihez nagyon nehéz hozzáférkőzni és őt nem lehet
egyszerűen kiismerni. Ezzel szembesül Isla is, amikor végre észreveszi őt az
áhított fiú. A kezdeti fellángolás és rózsaszín felhő után (ami egyébként
nagyon jó része a könyvnek) világossá válik Isla számára, hogy Josh nehezen nyílik
meg neki, nehezen fogad bárkit is a bizalmába. Josh művész, fantasztikusan
rajzol, alkot, fest. Nagyon-nagyon tetszett,ahogy leírta az írónő az ő világát,
a szobáját, és az a képregény könyv!Atyaég, imádtam azt a fejezetet.
Kurt – a legjobb barát. Betegsége nem olyan feltűnő, mint
amit maga a szó, az autista jelent a köztudatban, mégsem lehet
elvonatkoztatni teljesen ettől olvasás közben. Imádja a térképeket, a „helyes”
(legegyszerűbb) útvonalakat és nehezen viseli a nagy változásokat, amit például
Josh megjelenése jelent számára Islával való barátságára nézve.
A helyszínek
New York – bárcsak még több jelenet lett volna itt
is!Mármint így is kaptam belőle rendesen, de sosem elég NYC-ből! :D Azt viszont
el kell mondani, hogy fontos jelenetek játszódnak itt, jelentőségteljesek, amik
beindítják a könyvet.
Párizs – a könyv legnagyobb része természetesen itt
játszódik, mivel a fiatalok itt járnak iskolába. Stephanie Perkins briliánsan
beleszőtte a regénybe azokat a helyszíneket és elemeket a történetbe, amiktől
az egész könyv élővé vált. Olyan emberekre, helyekre gondolok, amik már az
Anna-könyvben is szerepeltek és jó érzés volt visszatérni ide, mintha már
ismerném a „környéket”.
Barcelona – ehhez a városhoz fontos momentum köti Islát és Josht, ugyanakkor ez a kiindulópontja is a későbbi bonyodalmaknak. Szintén részletes leírást kapunk a városról, pedig nem is olyan hosszú időt tölt itt a város.
"Joshua Wasserstein. Úgy belezúgtam, hogy az szinte elviselhetetlen."
Kimondottan vártam, hogy felbukkanjanak a már ismert
szereplők: Étienne St.Clair, Anna, Lola, Crickett, mégis csak egy zárókötetről
van szó. Szerencsére meg is kaptam ezt az érzést, imádtam a Josh által mesélt
sztorikat Étiennékről, és tetszett, ahogy az ő szemszögéből olvashattam Annáék
kapcsolatának alakulásáról.
A könyv utolsó harmadában várható volt, hogy történik
valamilyen bonyodalom, nézeteltérés, csalódás, bármi, amitől az eddig
felépített idill megszűnni látszik. Továbbra sem szeretnék spoilerezni, így
csak annyit mondok erről, hogy Isla és Josh közös világa más, mint amiben addig
külön-külön éltek és ez bizony bonyodalmakat okoz, előbb-utóbb felszínre tört
volna.
Mindenesetre a befejezés, a lezárás tetszett, elégedett
vagyok vele. Egyik szemem sír, a másik nevet, amiért lezárul Stephanie Perkins
szuper sorozata, de biztos vagyok benne, hogy a három könyvből kettőt újra
fogok olvasni, Isla is belopta magát a szívembe. Minimum annyira,mint Anna és
Étienne története. Nehéz szívvel engedem el a sorozatot, de ez a három kötet
pontosan úgy jó, ahogy van, nem változtatnék rajtuk semmit.
Viszlát, Étienne, Anna, Isla, Josh és a többiek!
Képek forrása: saját fotó, montázs a Favim és Google oldalak képeiből