Grecsó Krisztián: Vera

Idén ismerkedtem meg Grecsó Krisztián regényeivel és ideje volt ismét olvasnom tőle. Választásom legutóbb megjelent kötetére, a Verára esett. Hatalmas népszerűségnek örvend mind az író, mind a történetei, Grecsó Krisztián a kortárs irodalom egyik legnagyobb alkotója. Olvassatok tőle minél többet!

A fülszöveg

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

Kezdjük a bejegyzést egy rövid videóval! Vecsei H. Miklós felolvassa a fülszöveget és a videó megadja a könyv hangulatát.

Emlékszem, megjelenésekor akármelyik könyvesboltba mentem be, mindenhol Vera-köteteket láttam. Tornyokban, szinte halmokban vagy több polcon szépen elrendezve mindenütt Vera nézett szembe velem. Jó érzés volt látni, hogy nagyon sokáig vezette a könyves sikerlistákat. Végül a Könyvfesztiválon szereztem be a regényt és lehetőségem adódott dedikáltatni, ami örök emlék marad. Krisztián mindenkivel váltott pár szót, aláírta a köteteket és a közös képektől sem zárkózott el. Kedves, közvetlen embernek tartom.

Mivel ez a második olvasmányom volt tőle, már valamennyire tudtam, hogy Krisztián írási stílusa milyen. Az első könyvem (Mellettem elférsz) családregény volt, Vera története azonban jóval másabb alkotás. Itt az író nem saját családját mutatja be, hanem egy olyan világot, amiben Vera, a negyedik tagozatos kislány próbál elboldogulni.
1980-ban járunk, amikor az élet, a mindennapok egészen máshogy teltek, mint napjainkban. Egyrészt nem volt ennyire felgyorsult a világ, ilyen modern, másrészt jóval szerényebben éltek a családok.

Krisztián elképesztő tehetséggel írta meg Vera szemszögéből az egész könyvet és egy percig sem éreztem hiteltelennek. Végig tudtam azonosulni Vera problémáival és azokkal a kétségekkel, amik nap mint nap gyötörték az iskolában és otthon. Úgy éreztem magam olvasás közben, mintha Vera a kishúgom lenne és meg kellene őt védenem a világ rossz dolgaitól. Szentimentálisan fog hangozni, de legszívesebben megöleltem volna.

Vera szemén keresztül láthatjuk a családja életét, a kapcsolatokat és a konfliktusokat. Érdekes és lebilincselő olvasmány számomra ez a könyv, teljes mértékben bele tudtam élni magam a történetbe. Mi foglalkoztat egy alsó tagozatos kislányt? Természetesen az iskola, az osztályon belüli viszonyok, és egyre inkább a fiúk. Vera kíváncsi, ugyanakkor tapasztalatlan lány.

"(..)csak cikáztak benne a mama mondatai, meg a borzalmas felismerés, hogy akkor ez az egész sajnos kívülről is látszik, mások is tudják, hogy ők – legalábbis reméli, hogy ők, és nem csak ő – valahogyan más emberek lettek. Más emberek, igen, nem más gyerekek. Mert ő biztos benne, hogy ez a lázongó, fájdalmas, izzó rész, ami a gyomrában jött létre valahol, ami egyszerre olyan gyönyörű és rettenetes: ez felnőtt dolog."

Olyan gyönyörű, ahogy Grecsó fogalmaz. Szeretek az ilyen részeknél elmélázni kicsit, megrágni a mondatokat, újraolvasni. Már a Mellettem elférsz bejegyzésében leírtam, hogy szerintem Grecsó mennyire tisztelettel bánik a szavakkal és most is ez volt az érzésem végig, minden egyes oldalnál. Csak ámultam nagyon sok megfogalmazásánál.
Vera személyében egy őszinte, önzetlen lányt ismertem meg, aki nem mindig érti, mi zajlik körülötte. Meglehetősen naiv, bár ez szerintem egy ennyire fiatal lánynak nem róható fel (én is ilyen voltam, khm). Sárival, legjobb barátnőjével való kapcsolata egy csapásra megváltozik, amint megjelenik náluk az új lengyel fiú, Józef. Felüti fejét a féltékenység, a versengés és a lányok közé áll egy fiú, és nincs rá garancia, hogy ezt túléli-e a barátságuk.

Lenyűgöző, ahogy Grecsó Krisztián belelát egy fiatal lány fejébe. Végig hiteles marad, Vera gondolatai és tettei teljesen olyanok, mint  a valóságban egy tizenévesé. Az iskola legjobb tanulója, mellette sportol. Józef megismerésével Vera egy olyan oldala mutatkozik meg, amit addig sem önmaga, sem a környezete nem ismert. Szeretne szeretve lenni, és kapaszkodik Józefbe, akit sajnos annyira nem ismerhettünk meg, mint szerettem volna.

"Az az igazán ijesztő, hogy akkor is azt kívánja, hogy Józefnek legyen jó, ha az már neki rossz." 

Mivel a főszereplő egy tizenéves kamasz, a konfliktusai és félelmei is ezen a szinten mozognak. Ugyanakkor egy percig sem éreztem azt olvasás közben, hogy azok ne lennének fontosak, hiszen Vera számára ezek voltak az aktuális problémák.

Emlékezzünk csak vissza a saját tizenéves, ügyes-bajos dolgainkra. Mai fejjel elbagatellizálnánk és kinevetnénk saját magunkat, hogy "komolyan ez volt a legnagyobb problémád?", azonban akkor és ott bizony kulcsfontosságá volt, hogy ki mellett ültünk az osztályteremben, kivel voltunk jóban és bizony folyamatosan zajlottak a lányok közötti barátnős harcok egy-egy fiú miatt. Vera a sportban, a lovaglásban sem ismer tréfát, mindent megtesz azért, hogy versenyt nyerhessen. Nem riasztja el a dresszel való trükközés sem. És itt bizony már komoly harc veszi kezdetét Sárival. Ennél a pontnál gondolkodtam el igazán, hogy vajon tényleg olyan ártatlan lány Vera, amilyennek eleinte hittem. Nem feltétlen. Leleményes és  vakmerő, sokszor sajnos meggondolatlan.  Nagyon megszerettem az egész könyv alatt, drukkoltam neki.

Grecsó Krisztián képes volt úgy megírni a történetet, hogy egyáltalán ne érződjön a sorain, hogy ezt egy felnőtt férfi írta. Leginkább engem ez lepett meg. Biztos voltam benne, hogy remek, olvasmányos regény lesz, erre a részére viszont nagyon kíváncsi voltam. És teljes mértékben felülmúlta a várakozásaimat. Igazság szerint szívesen elolvasnék egy olyan regényt is, amiben Vera már idősebb, mondjuk 18-20 éves. Kíváncsi lennék, mennyit változott, hogyan alakult a sorsa.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni Verát és mindenképpen ajánlom Nektek,

korosztálytól függetlenül!

Képek forrása: saját, Google

Baráth Viktória: Az igazság árnyékában (Igazság #2)

Márciusban jelent meg Baráth Viktória legújabb regénye, mely az Igazság-trilógia második kötete, Az igazság árnyékéban címet kapta. Nemrég én is elolvastam és leesett az állam. Vikinek ez már az ötödik regénye, így ismerem a stílusát, az írásmódját, sikerült neki megint egy fordulatos, izgalmas regényt alkotnia. Jöjjenek a részletek!

A fülszöveg

VÁRATLAN ​FORDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN
Hannah Jones immár San Franciscóban egyengeti karrierjét. Ő az iroda első számú védőügyvédje, így amikor egy fekete férfit gyilkossággal vádolnak, ő kapja a feladatot, hogy képviselje a védelmet. Ám az ügy igencsak kellemetlen, és nagy port kavar, mivel az áldozatok mind jómódú, fehér lányok. Hannah-nak félre kell tennie a saját érzelmeit. Hisz abban, hogy az igazi áldozat a vádlottak padján ül, és mindent megtesz azért, hogy ezt bebizonyítsa. 
Hannah töretlen lelkesedéssel végzi munkáját egészen addig, míg a múltja ismét árnyékot nem vet karrierjére és szerelmi életére.

Képes lehet egy nő elfeledni minden fájdalmat, amit a számára legfontosabb ember okozott? Hogyan tudja feldolgozni az árulást és a hazugságokat? Létezhet második esély egy romokban heverő kapcsolatban?

Baráth Viki tehetsége vitathatatlan. 

Ezt már bizonyította nekünk eddigi regényeiben, most azonban legutóbbi olvasmányom tőle kicsit mást képvisel. Viki az egykötetes regényeket elhagyva egy trilógia megírására vállalkozott. Az első rész megadta a történet alapját, megismertük a szereplőket, és megalkotta azt a világot, amiben a sorozat játszódni fog. (Az első kötetről, Az Igazság nyomában regényről itt írtam). Viki szereti a kihívásokat, hiszen nem könnyű feladat egy könyvsorozat megírása. Úgy érzem, befejezve a második kötet olvasását, hogy az írónő megugrotta ezt az akadályt és abszolút olyan történetet írt meg a sorozat folytatásaként, ami hozza az első rész színvonalát és méltó hozzá.

Szeretem a könyvsorozatokat és nálam akkor lesz kedvenc egy-egy kötetet, ha hozza azt a hangulatot és élményt, amit az első kötet adott. Nos, jelen esetben teljesen mértékig úgy érzem, hogy Az igazság árnyékában olyan volt bizonyos értelemben, mint az első: izgalmas, fordulatos és eredeti történet. A karakterek, Hannah és Jason (és persze nem elfelejtve a mellékszereplőket sem) ugyanolyan erős jellemek, mint az első kötetben.

Hannaht továbbra is nagyon kedvelem, erősnek és bátornak tartom, céltudatos és meglehetősen karrierista nő. Az egyik kedvencem Viki karakterei közül.

És persze itt van a mi szexi, levakarhatatlan Jasonünk is, akinek ebben a regényben megismerhetjük a sebezhető és érzelmesebb oldalát. Nekem ő ebben a kötetben sokkal inkább tetszett, mint az elsőben. Sokkal több egy dögös, vonzó pasinál, és nagyon érdekes karakter. Úgy érzem, hogy a harmadik kötetben is nagyon fogjuk őt szeretni, és újabb oldalát mutatja majd meg jellemének.

Baráth Viki első regénye óta fantasztikus fejlődésen ment keresztül és mostanra teljes mértékben kialakult az az írásmódja és stílusa, amitől a könyvei igazán "baráthvikisek" lesznek. Teljesen mindegy, hogy romantikáról, krimiről vagy épp egy bírósági tárgyalás részleteiről ír. Szeretem, amikor egy írót vagy írónőt már gyakorlatilag az első fejezet olvasásakor felismerek abból, ahogyan ír. Ez szerintem kulcsfontosságú ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az írásban.

Az ügyvédek és bírósági tárgyalások világa számomra továbbra is olyan téma, amiről örömmel olvasok. Őszintén szólva az első két kötet közül az első tárgyalási ügye jobban tetszett, de persze ez is érdekes volt és pörgős sztori. Nagyon kíváncsian várom, hogy mit tartogat számunkra Viki az őszre, a harmadik kötetben. 

Alig várom az októbert!

Képek forrása: Google, Libri

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Nyáron mi mást is szeretne az ember olvasni, mint egy igazi, hamisítatlan nyaralós regényt. Tökéletes választás ehhez R. Kelényi Angelika vadiúj, friss ropogós könyve, a Barcelona, Barcelona. Lehetőségem nyílt megjelenés előtt pár nappal elkezdenem olvasni a regényt és most, a befejezése után úgy érzem, máris indulnék a napfényes Spanyolországba.

A fülszöveg

Barcelona ​és a szerelem íze… 

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. 

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét. 

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja. 

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért. 

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát. 

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is. 

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. 

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra… 

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Egy igazi nyár illatú regény

Nagyon kíváncsian vártam Angelika új regényét, mivel eddig csak történelmi romantikus műfajban olvastam tőle. A műfajváltással egy új, izgalmas irányba indult. Pontosan abban bíztam, ami történt: a könnyed stílus is jól áll az írónőnek és újfent lenyűgözött tehetségével.

Már a könyv első fejezetei olvasásakor érződőtt, hogy ez más lesz, mint amit eddig megszoktunk tőle. Most nem a történelem egy szegletébe kalauzol el minket, hanem könyve a jelenben játszódik.

A történet főszereplője Caroline Wood, aki Londonban egy népszerű női magazinnál dolgozik asszisztensként. (Nálam már itt telitalálat a sztori, hiszen odavagyok Londonért.) A lány alapvetően szereti a munkáját, a magazint, azonban mostani feladatainál (teakészítés és társai) többre vágyik és úgy érzi, ő ennél többre hivatott. Nem szeretne elbúcsúzni a magazintól, írói álmokat dédelget. Lehetőséget kap, hogy bizonyítson: szabadságra megy a napfényes Barcelona városába, hogy inspirálódjon és anyagot gyűjtsön cikkéhez, mellyel bebizonyíthatja rátermettségét vaskalapos főnökének.

Természetesen ez nagyon jól hangzik, de mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Caroline megérkezik Barcelonába és kezdetét veszi a kalandos nyaralás. Spanyol, ígéretesnek tűnő férfiakkal randizik, napozik, felfedezi a spanyol és katalán gasztronómiát, élvezi az életet, mindössze egy hétig. Mindeközben megismerkedik a szállodában egy rejtélyes idegennel, Thomas Adamssel. A férfi angol és meglehetősen sok időt tölt a szállodában, végül Caroline segítségére lesz a randik során.

"Tele volt a lelkem szépséggel és örömmel."

Engem legjobban a regény hangulata ragadott magával. Az az életérzés, amit a könyv sugall, nagyon-nagyon jó. Nyári történet, szinte éreztem a tenger illatát, a napfényt és magam előtt láttam Barcelona nyüzsgő városát. Éles váltás volt London után a napsütéses Barcelonába megérkezni, még így is, a könyv oldalain keresztül. Őszintén szólva sosem éreztem késztetést arra, hogy Spanyolországba látogassak, azonban a könyv megtette hatását. Felcsigázott és örömmel megismerném a valóságban is ezt a pezsgő várost, a tengerpartján sütkéreznék és megkóstolnám a jellegzetes ételeiket.

Könnyen tudtam azonosulni Caroline karakterével annak ellenére is, hogy láttam, sokszor ugyanolyan hibákba esett - leginkább a férfiakkal kapcsolatban -, mint szerintem bármelyikünk, és én magam is. Sokszor megcsillant a jellemében Bridget Jones szelleme pár pillanatra, de ez inkább vicces volt, mintsem szánnivaló. Nagyon szeretem azt az öniróniát, amivel főhősnőnk rendelkezik és amivel elmeséli az eseményeket.

A randevúkon megismert férfiakról különösebben nem szeretnék mesélni, nem célom lelőni a poént. Hihetetlen szórakoztatóak voltak számomra. Bátor volt Caroline, hogy ezt így bevállalta.

"Rosszul viselem a „ mi lett volna, ha..” kérdést. Jobban szeretem megvalósítani azokat a dolgokat, melyek piszkálnak, és megélni a pillanatokat, ahelyett hogy később azon rágjam magam, mit szalasztottam el."

Ahogy feljebb említettem, ez a könyv engem a hangulatával fogott meg. A könyv minden lapjáról sugárzik a vidámság és mosolyt csalt az arcomra olvasás közben. És szívesen olvasnék hozzá egy folytatást. Nagyon érdekelne, mi történt Caroval ezután, hogyan alakult az élete.

Köszönöm az élményt, kötelező olvasmány strandolóknak!

Képek: saját, Google