Szabó Magda: Az őz

Erről a regényről először a Margó Fesztiválon hallottam. Végre részt tudtam venni egy újabb irodalmi rendezvényen (októberben jön a folytatás). Ebben az évben elkezdtem több figyelmet fordítani a szépirodalmi, magyar könyvekre és nagy örömömre szolgált, hogy láthatóan sok ember olvas hagyományos értelemben vett irodalmat.

Vecsei H. Miklós, Juhász Anna és Orvos-Tóth Noémi beszélgettek Szabó Magda Az őz című regényéről, mely most jelent meg Poket-könyv formájában. 

Úgy döntöttem, ez lesz az első könyvem az írónőtől, épp itt volt már az ideje, hogy megismerkedjek életművével.

Orvos-Tóth Noémi, Juhász Anna és Vecsei H. Miklós

A fülszöveg

Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Szabó Magda neve reményeim szerint mindenki számára ismert. A kortárs irodalom meghatározó írónője volt, aki a mai napig hatással van ránk és könyvei népszerűsége töretlen. Újabb kiadások, előkerült történetek lepik el a könyvesboltok polcait.
Sajnos én még csak most olvastam tőle először. Szinte szégyellem bevallani. Viszont sikerült olyan könyvével indítanom a sort, amit nagyon sokan dicsérnek és szeretnek, fontos regénynek tartják. És ezt most már teljesen alá tudom támasztani.

Minden nőben ott él egy Encsy Eszter. Akár bevallod, akár nem. Tudsz féltékeny, gonosz, önző lenni, ugyanakkor a szeretett férfiért bármire késznek lenni és nem hátrálni. Főhősnőnk, Eszter az érzelmek széles skáláját bemutató karakter, rendkívül összetett személyiség.
A regény E/1. személyben íródott, és tulajdonképpen csak és kizárólag Eszter szemszögéből ismerhetjük meg a történet másik főszereplőjét, Angélát. Ez azért érdekes többek között, mert így csak azt tudjuk, hogy Eszter milyennek látja őt. Ráadásul a közöttük álló férfi gyakorlatilag mellékszereplővé válik, többnyire ez volt az érzésem vele kapcsolatban.
Eszter Angélát egy segítségre és megmentésre szoruló, mindentől félő lánynak mutatja be, akit óvni kell még a széltől is. Viszont kívülről, vagy a szeretett férfi szemszögéből nem derül ki, hogy Angéla tényleg ilyen karakter vajon.

A történet gyerekkoruktól meséli el Eszter és Angéla kapcsolatát, mely meglehetősen bonyolult. Eszter már fiatal lányként gyűlölettel gondolt Angélára, ami számomra hihetetlenül ijesztő volt. Ez az intenzív érzés nem merült ki a féltékenységben és a gonoszkodásban, sokkal erősebb volt ennél. Irigységgel, rosszindulattal és bántással párosult. Odáig fajult Eszterben ez a mindennapos érzés, hogy az a bizonyos őz, ami a könyv jelképévé vált, sem maradhatott Angéláé. Ugyanakkor a másik oldal, Angéla igazán szerette Esztert. Érthetetlen számomra, hogyan nem vette észre a lány Eszter igazi jellemét és hogyan nem látott át rajta, a mesterkedésein. Megdöbbentő volt ezt látni.

Tinilányként nekünk is voltak az iskolában harcaink, barátnős veszekedések, rivalizálás, mindez viszonylag normálisnak mondható szinten. Azonban Eszterben olyan fokú gyűlölet tombol végig Angéla iránt, amit ép ésszel nehéz felfogni. Nem egy jelenetnél eltűnődtem azon, hogy egy ember hogyan lehet ennyire gonosz. Mi az oka annak, hogy valaki már gyerekként ilyenné váljon és felnőttként ez csak fokozódjon benne?!

Az a helyzet, hogy elolvastam a regényt, utána megnéztem Szabados Ági és Ott Anna beszélgetését róla és rájöttem, hogy nekem ezt még egyszer el kell ahhoz olvasnom, hogy igazán megértsem, vagy legalábbis jobban, mint első olvasásra. Annyira sokrétű a történet, a jelentős, mégis apró mozzanatok, amiket elsőre nem vettem észre.
Nekem Poket-kötetben van meg a könyv, de esélyes, hogy megveszem a legutóbbi, kemény fedeles kötésben, aminek elképesztően különleges, és kissé félelmetes a borítója, nem? Így, elolvasva a regényt értelmet nyer számomra és most már látom, mit szimbolizál.

Képek forrása: saját, Google