Őszintén szólva eléggé vonakodva, mégis kíváncsian kezdtem el olvasni a „szürke könyv” második kötetét, A sötét ötven árnyalata címmel. Az első könyv sokkoló fejezeti után ugyanakkor érdekelt, hogy mi történhet még két köteten keresztül. Hiszen Ana otthagyta a csábos Christian Greyt, ami meglátásom szerint helyes döntés volt, de biztos voltam benne, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ana más. Nem tudott csak úgy lemondani arról a szenvedélyről, amit Greyjel átélt. Számomra ez a történet az első kötet olvasásakor nagyon érdekes volt, engem leginkább a lelki háttere érdekelt, nem pedig Christian Grey játékszobája. Mindenesetre nem tudtam simán letenni a könyvet, muszáj volt elkezdenem olvasni a trilógia további köteteit.
Szokatlan azt olvasni, hogy ők ketten elmennek egy szupermarketbe vásárolni, hiszen Christian Grey dúsgazdag, limuzinnal & sofőrrel jár mindenhova, nyilván nem ő vásárol be nap mint nap.
„Tedd be a csirkét a hűtőbe. – Nem vártam, hogy valaha is ezt a mondatot hallom Christian Greytől.”
Természetesen ez a kötet is teli van szenvedéllyel, Christian & Ana úgy vonzódnak egymáshoz, mint két mágnes, mi lesz ennek a vége?! Tetszik, ahogy Ana belső istennőjét bemutatja, aki folyton a helyzetnek megfelelően reagál, hol épp egy heverőn fekszik, hol tornagyakorlatot mutat be Ana fejében. Mulattató & vicces részei a könyvnek, igazán feldobják az olvasó hangulatát. Ugyanakkor mindemellett teljesen ugyanazt érzem olvasás közben, mint az első kötet esetében. Ugyanazt a hangulatot adja a „sötét könyv”, a harmadik is ilyen lesz, gondolom. Ebben a könyvben már érződik, hogy nemcsak a szexről szól Grey & Anastasia kapcsolata. Ez az első kötetben is így volt, de ott ennyire nem lehetett érezni a köztük lévő kapcsolat lényegét. A második könyvben újrakezdik kapcsolatukat az után, hogy a szürke könyv azzal ért véget, hogy Ana lehagyta a férfit. Most viszont ismét egymásra találnak, sokkal inkább érezni, hogy egymás számára olyanok, mint a levegő. És ki is mondják, ez már sokkal inkább hasonlít egy párkapcsolatra, mint korábban.
És itt az ideje, ebben a regényben kell megismernünk a rejtélyes „Mrs. Robinson
t”. A nő, aki fontos része ennek a különös, titokzatos Mr. Greynek. Ideje volt, hogy végre láthassuk őt. Akárhányszor felbukkan a könyv oldalain, mindig az ezeréves dal jut eszembe a Diploma előtt című filmből, hiszen erre utal a Mrs. Robinson név is, igazán találónak & ötletesnek tartom.
Az ötödik fejezetben kezd egy kisebb fajta krimibe átmenni a történet, mivel megjelenik egy lány Christian múltjából, aki valószínűleg pszichiátriai kezelés alatt áll & célba vette a két főhőst. És elhangzik egy mondat Grey szájából, ami engem először lep meg vele kapcsolatban: „Tőled másként látom a világot, Anastasia. Te nem a pénzemért akarsz. Te... reményt adsz.” Nos, itt megmutatkozik a férfi eddig számomra rejtett oldala, kezdem azt hinni, hogy ebből a kapcsolatban lehet még valami jó. Őszintén szólva eddig meg voltam győződve arról, hogy nem fognak együtt maradni Ana-val, viszont ez a mondat sokat változtatott a véleményemen.
Szépen, lassan rajzolódik ki Grey személyisége, bár valamennyire az első kötetben is megismerhettük természetesen. Most Ana azonban közelebb kerül például a Grey mellkasát & hátát fedő sebekhez, melyeknek eredete nem derül ki, súlyos emlékek kapcsolódnak hozzá, ebben biztos vagyok.
Azért azt meg kell hagyni, hogy a történet bizarr, szexéhes oldala továbbra is megvan ugyanúgy, mint az első kötetben. Christian Grey valóvan ötven árnyalatban elcseszett ezen a téren, bármit is jelentsen ez pontosan. A sikamlós részek szemléletesek, Anát továbbra is rabul ejti a férfi vonzereje, messzire elmegy a kedvéért ezen a téren.
(1).png) |
|
A könyvben természetesen fény derül arra, hogy miért egy gyönyörű álarc látható a borítón. Nos, egy álarcosbál kelléke, ezzel nyilván nem mondok újdonságot. Christian adja az álarcot Anának pezsgőzés közben, mielőtt elindulnak a bálba. A partit Grey édesanyja szervezi, hatalmas „hacacáré”, a felső tízezernél már csak így megy. Fekete-fehér kockás táncparkett, lámpások mindenütt, jégszobrok, pezsgő, élő zene, klassz lehet egy ilyen mulatság! Nagyon sok emberrel ismerkedik meg Ana a bálon, találkozunk Miával, Grey lánytestvérével, illetve az ő barátnőivel, utána pedig sztárok, orvosok, cégvezetők mutatkoznak be a lánynak. Sőt, Ana találkozik Christian nagyszüleivel, akik kedvesen fogadják! Nem semmi véget ér a bál, egy aspeni (Colorado, USA) hat napos pihenésre licitálással Ana részéről, potom 24 ezer dollárért!!De többet nem árulok el azoknak, akik még nem olvasták a könyvet.
Mondjuk nekem egyes részek elég nevetségesnek tűnnek, például amikor Grey szó szerint elfenekeli Anát.Miért, minek kell ez?!Mi lehet ezen élvezni?!Nem értem, lehet más igen.
Ahogy az várható volt, megtörténik Anastasia & Mrs. Robinson találkozása, a bálon szólítja meg az idősebb nő Anát. Meglepőek Mrs. Robinson mondatai Ana számára, bár nekem, mint olvasónak, egyáltalán nem. Viszont arra egyáltalán nem számítottam, hogy gyakorlatilag megfenyegeti Anát a nő, aki erre nagyon találóan reagál, visszavág mondataival.
Eddig is nyilvánvaló volt, hogy teljesen magával ragadta Ana Christian Greyt, életében először a férfi igazán szeret valakit, nemcsak használja bizonyos dolgokra. Ugyanakkor Grey birtokolja is a lányt, amit ő viszonylag jól visel.
A második kötetben elhangzik a bűvös szó & Christian Grey kimondja Anának, hogy szereti. Végre! Valahogy sejtettem, hogy eljut idáig a kapcsolatuk, az elejétől fogja érezni lehet már a „sötét könyv”-ben, hogy Grey milyen átalakuláson megy keresztül, folyamatosan alakul, Anának köszönhetően megmutatja gyengéd oldalát & hogy mit takar a kemény külső. Meglepő számomra, ugyanakkor örülök neki, és nekik. Kezd kialakulni az a dolog, amit mások párkapcsolatnak hívnak, azonban mindkét főhősünk számára ez újdonság. Lassan bontakozik ki a történetnek ez az oldala, szépen.
„Ez a férfi, aki az Úrajándéka a nőknek, engem szeret.”
Végre nemcsak a testiségről szól a kapcsolatuk, hanem egyre többet beszélgetnek, például a tengerparton az SP nevű helyen. Érezni lehet, hogy valami megváltozott, más lett, és jobb lett közöttük. Minél több múltbéli emlékre derül fény mindkettejükről egymás számára, annál belsőségesebbé válik a viszony.
Számomra a kötet második felétől válik igazán izgalmassá a történet. Sokszor szinte krimibe illő jelenetek, melyet egy romantikus gesztus, vagy épp mondat vált át szerelmi történetté. Grey & Ana kapcsolata egyre mélyebbé, tartalmasabbá válik, mígnem eljutunk addig a kérdésig, amit én már egy ideje sejtettem, hogy fel fog tenni Christian a lánynak: „Hozzám jössz?(358.oldal)
A lány olyan „gyógyszer” a férfi számára, aki a múltbéli szörnyűségek fájdalmát enyhíti számára. Ez nyilvánvaló és egyértelmű most már.
„-Nem. Azért kértelek meg, mert végre találkoztam valakivel, akivel le akarom élni az életemet."
Ó! A szívverésem kihagy egy ütemet, és elolvadok. Hogy képes a lehető legelcseszettebb helyzetek kellős közepén a lehető legromantikusabb dolgokat mondani? A döbbenettől tátva marad a szám.” (359.oldal)
Nem kerülte el a figyelmemet sem az első, sem ebben a második kötetben, hogy Christian Grey minden nőnemű lénynek tetszik, aki szerepel a regényekben. Ana mindegyikre úgy tekint, mint akik éhesen lesik minden mondatát & mozdulatát a férfinek. Nekem viszont ez annyira nem szimpatikus. Biztos vagyok benne, hogy találnánk olyan nőt, aki nem olvad el Greytől. A regényben épp elég dolog van, ami miatt szeretni lehet ezt a pasit, külső-belső adottságokról egyaránt beszélhetünk. Szóval nem értem, hogy ezt miért kell mindig kihangsúlyozni, pl: a kiszolgáló pincérnő, recepciós vagy épp az ingatlanközvetítő nő jeleneténél.
Végére érve a könyvnek tényleg izgalmassá vált a történet. Nem laposodott el, bár egy kis szünetet muszáj lesz tartanom, mielőtt tovább folytatom a „szabadság könyvvel”, vagyis A szabadság ötven árnyalatával. Egyelőre sok volt Anából & Christianból közel 600 oldalon keresztül, meg kell emésztenem az olvasottakat.
A viccet félre téve, azt kell, hogy mondjam, hogy minőségi kötet volt ez is. Sokszor zavar ejtő dolgokat műveltek főhőseink, máskor nevetnem kellett rajtuk, sőt, egyes részeknél pedig úgy éreztem, hogy mindjárt kifolyik a kezemből a könyv, annyira nyálas. Mégis végül egy klassz történet bontakozott ki a kötet második felében. Kíváncsian várom a trilógiát befejező, harmadik kötetet.
 |
| Az én fejemben Ő Mr.Grey |
A második könyv olvasása közben egyre inkább elgondolkodtam azon, hogy vajon melyik színész fogja alakítani a vásznon Christian Greyt. Hiszen nyilvánvaló, hogy film fog belőle készülni, a hírek is erről szólnak. A leginkább esélyesnek Matt Bomer
t tartom, neki drukkolok. Ránézve egyértelmű az az elegancia és sárm, ami a könyvből árad Greyből. És ki lesz a szerencsés lány, aki Anastasia Steelet fogja alakítani?Leginkább Alexis Bledel
t szeretném, akit Rory Gilmoreként ismerhetünk a Szívek szállodája sorozatból.
Szóval az ő párosuk tetszene legjobban, de igazság szerint bárki is fogja alakítani őket, biztosan megnézem a filmet, ez nem kétséges.
Ma befejeztem a Csokoládécipő című regényt Joanne Harristől. Ugyanolyan hangulatú volt,mint az első rész, a Csokoládé. Igazán élveztem a hosszú leírásokat mindenről, szinte éreztem a csokoládé finom illatát, láttam magam előtt a szép "chocolaterie"-t, a szereplőket & Párizs utcáit :) Sokkal több benne az ármány, a varázslat (és a csokoládé :P), mint az első kötetben. Nagyon tetszett, hogy minden fejezetben más beszél, más viszi tovább az eseményeket, a saját szemszögéből, mégsem válik érthetetlenné az írás. Teljesen bele lehet merülni, őszintén szólva nem erre számítottam. Azt gondoltam, hogy ez is csak egy folytatás lesz & nem "übereli" majd a Csokoládét. De szinte ki merem jelenteni, hogy jobb volt, mint az első. Mondjuk lehet csak azért érzem így, mert az első könyv sztoriját a filmből ismertem már, amikor olvastam, viszont a Csokoládécipőről semmit sem tudtam. Szívesen megnézném filmen ezt a regényt is, és valószínűleg el fogom olvasni a trilógia harmadik kötetét is, mely Csokoládé barack címmel jelent meg 2012-ben.
