Erin Watt: Papír hercegnő (Royal-fiúk 1.)

Az év egyik nagy felfedezése volt számomra Erin Watt Papír hercegnő című regénye. Különleges történetről van szó, amit a Könyvmolyképző Kiadó hozott el nekünk, a Rubin Pöttyös könyvek kategóriájában. Mivel a Rubin Pöttyösök a kedvenceim a kiadótól, így nem volt kérdés, hogy érdekel-e a történet. Előrendeltem és jól is tettem, mert pillanatok alatt újranyomást kért a kiadó, annyira elkapkodták a kötetet mindenhol. Hozzátenném, nem csodálkozom, mert szuper történet.

A történetről röviden

Adott egy fiatal, 17 éves lány, Ella, aki nehéz hónapokon van túl, nemrég hunyt el édesanyja, akivel addig élt. Most kallódik a világban, édesanyja papírjaival idősebbnek adja ki magát. Szeretne leérettségizni, addig is sztriptíz táncosként dolgozik esténként, hogy el tudja tartani magát. Egyszer csak munka közben megjelenik egy férfi, aki felkapja és magával viszi autóval egy hatalmas nagy, fényűző villába. Kiderül, hogy Callum - az ismeretlen férfi – Ella apjának legjobb barátja volt. Ella apját, Steve nemrég halt meg, és Callum vállalta a gyámságot a lánya felett. Így Ella élete teljesen váratlan fordulatot vesz, amikor belecsöppen a Royal család világába és elkezd velük élni. Callumnak öt fia van, akik persze egytől egyig helyes, sportos srácok és bizalmatlanul fogadják apjuk új kegyeltjét.

Számomra ez a könyv hatalmas meglepetés volt.

A bloggerek előzetes értékelései alapján, amikor még csak külföldön jelent meg a regény, felkeltette az érdeklődésemet és kíváncsian vártam a magyar megjelenést. Annyira örülök, hogy elolvastam Ella történetét, az idei eddigi olvasmányaim között nagy kedvenc lesz! Még a felénél sem jártam az olvasásnak, de már tudtam, hogy a sorozat következő részét is előrendelem.

Elkezdtem olvasni a regényt, és nem hittem a szememnek, hogy egy fiatal lány sztriptíz táncosnőként dolgozhat. Aztán persze kiderült, hogy egyedül van, nincs mellette szülő, Ella szomorú és elkeseredett lány, akinek a vetkőzés egy utolsó kapaszkodó a jobb élet reményében. Így már értettem, hogy mit miért tesz. Ezután már könnyen tudtam a karakterével azonosulni, nagyon drukkoltam neki. Jófej, vagány csaj, pedig kőkeményen helyt kell állnia az életben és feltalálnia magát. Szomorú, hogy nincsenek mellette a szülei és egyedül küzd meg mindennel.

"Néha már arra gondolok, hogy a sors megtiltotta nekem a boldogságot."

A történet szereplőin végig azt éreztem, hogy mennyire kidolgozottak, összetettek és igazán elevenek. Senkinél sem tűnt úgy, mintha összecsapott vagy felesleges karakter lenne. Mindenkinek megvan ebben a világban a helye, a szerepe. Annyira boldog voltam, amikor a könyv elején feltűnt a színen Callum, aki csak úgy felkapta Ellát és magával vitte a "kastélyába", hogy segítsen neki. Persze ettől még nem lett minden happy ending, de legalább már nem volt egyedül a lány. Az öt Royal-srác hihetetlen karakter, közelebből Reedet és Eastont ismerhettük meg, kíváncsian várom a többi kötetben, hogy a többiek is kibontakozhassanak. Persze eleinte úgy tekintenek Ellára, mint aki ellopta az apjukat és a vagyonukra pályázik, de aztán szépen lassan olvad a jégcsap és kiderül, hogy nem is olyan rossz, ha az embernek van egy "húga".

Lássuk a főbb karaktereket!

Ella – a lány, aki a könyv elején totál egyedül van, igyekszik túlélni, a történet végére pedig kap egy remek (és egyszerre kiborító :D) családot, egy apa figurát és elindul azon az úton, ami jobbá teszi az életét.

Easton – a tipikus öcs figura. Bohóckodik, eszetlenkedik, beszólogat, mégsem lehet haragudni rá. Mint mindegyik Royal-fiú, ő is népszerű, jóképű és sportmániás. A legtöbb jelenetében bírtam, azonban az nem tetszett, hogy mennyire függ Reedtől és Reed a döntéshozó, ő pedig meglehetősen határozatlan tud lenni.

"Itt és most ő nekem a világ középpontja."

Reed – a Royal-fiúk és a könyv vezérhíme. :D De komolyan. Egyrészt ő a leginkább férfia közülük, másrészt a személyisége neki a legérettebb. Eleinte, a könyv kb. első harmadában nagyon nem kedveltem a nyers modora, az érzéketlensége miatt, legalábbis ezt mutatta magáról. Aztán kiderült, hogy igenis vannak érzései és ki is tudja mutatni őket valamennyire. Mivel nem akarok spoilerezni, ezért csak annyit mondok, hogy én bízom benne és hiszem, hogy a befejezés megoldást kap a második kötetben és győz az igazság. :D

Callum – annyira szerettem az ő karakterét, majdnem annyira, mint Reedet. Szerintem tökéletes támasz Ella számára és remélem, hogy a képletes apa-lánya kapcsolat a további kötetekben el tud mélyedni majd és többet kapunk belőle. Annak ellenére, hogy egy komoly üzletember, nem mogorva és nyers, kimondottan tetszett az igazságossága és az, ahogy Ellát támogatja.

"Ez a ház egy illúzió. Csillog – villog, de az álom, amit Callum próbál eladni nekem, olyan tünékeny, mint egy papír. Ezen a világon semmi sem csillog örökké."

Valerie – eléggé szeleburdi csaj, jóindulatú Ellával, megpróbál segíteni beilleszkedni, ami egy elit suliban nehéz dolog. Alapvetően kedveltem, bár nem éreztem olyan közel Ellához, mint egy igazi legjobb barátnőt, remélem ez még alakul a második részben.

A cím

Végig izgalomban tartott az a kérdés, hogy a cím mit takar, mire utal és milyen kapcsolatban fog állni a történettel. Nos, a végére érve sem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy mit jelent, de nagyjából értem szerintem. Arra gondolok, hogy a papír hercegnő kifejezés arra utal, hogy Ella nem vér szerinti Royal-családtag, azonban sikerül beilleszkednie, és formálisan mégis azzá vált. A sztriptíz táncosnőből igazi hercegnő vált az öt herceg mellett. :D 

Az álnév

Azt eddig nem említettem, hogy az Erin Watt név egy írói álnéven, ami két igazán tehetséges alkotót takar. Az egyik Elle Kennedy, akit a new adult műfaj kedvelőinek nem hiszem, hogy be kell mutatnom. Ő írta a fantasztikus Off-Campus sorozatot, ami szintén Könyvmolyképzős kiadvány, eddig az első két részt kaphattuk meg belőle magyarul, Az üzlet és A baklövés című köteteket. Szóval aki szereti a new adult regényeket, és még nem ismeri Elle-t, mindenképpen ajánlom figyelmébe. Hamarosan pedig érkezik a sorozat harmadik része is hozzánk, A pont címmel. Nagyon várom! A másik írónő, akit az álnév takar, Jen Frederick. Őt igazából nem ismerem, de így, hogy elolvastam a Papír hercegnőt, bátran állítom, hogy további történeteire is kíváncsi lennék. A könyvön végig éreztem Elle stílusát és gondolom többek között ezért tetszett ennyire. Kreatív, tehetséges emberek mindketten.

Abszolút kedvencet avattam.

Szerintem az idei év egyik nagy nyertese a szerzőpáros és a Royal-sorozat. Múlt hétvégén Bécsben jártam és voltunk egy könyvesboltban, ahol szinte azonnal kiszúrtam a köteteket. Megcsodáltam őket, ott már kijött németül az első három rész, és ráadásul a német verzió borítóján a minta igazi csillámporos. Nagyon szép, persze ez nem azt jelenti, hogy a magyar ne tetszene, csak ámultam, amikor megláttam. Tipikusan a kevesebb néha több elvet követték a borító készítői és telitalálat lett. Mind a négy kötet borítója csodálatos, alig várom, hogy nálunk is megjelenjenek!
A második rész novemberben érkezik.

Képek forrása: saját, favim.com, Google

Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

Nehéz szavakat találnom erre a történetre.

Margaret Atwood nevével először az első könyvklubos összejövetelünkön találkoztam még tavasszal. Láttam messziről a könyvet már a könyvesboltban, de mindig csak azt hittem rá, hogy valamilyen absztrakt borító, sosem néztem meg közelebbről, hogy mit/kit is ábrázol. Pedig kellett volna. Azóta kerülgettem, majdnem meg is rendeltem egyszer, de végül könyvtárból kölcsönöztem ki. Hozzátenném, hogy az se lett volna gond, ha megrendelem, mert egy igazán érdekes és fontos történetet kaptam és nem bántam volna, ha a polcomon marad a kötet.  

A történetről röviden

Főhősnőnk Fredé, aki szolgálólányként él a Parancsnok és neje házában. Szigorú szabályok korlátozzak mindennapjait, az egész történet egy disztópikus társadalom bemutatásán alapul, főhősünk szemén keresztül ismerjük meg az eseményeket és a társadalom életét. A nők társadalomban elfoglalt helyét az határozza meg, hogy szültek-e már, tudnak-e még szülni, mert amennyiben igen, akkor esélyük van szerencsésebbnek mondható életre, egyébként selejtnek minősülnek és Nemnőként telepekre kerülnek, ahol éjt nappallá téve dolgozhatnak életük végéig. Vallás alapú társadalomról van szó, azonban ehhez a vallásnak vajmi kevés köze van…

Tudom, ez így brutálisan hangzik és elolvasva a könyvet tényleg az.

Egy kegyetlen világot bemutató, rendkívüli könyv. Központi szerepet kap benne a nők helyzete és egy olyan társadalomról szól, ahol a nő eszköz. Sokszor éreztem olvasás közben, hogy igazságtalan, teljesen abszurd világ, ugyanakkor ijesztő volt belegondolni, hogy akár ilyen létezhetne is. Erősen elgondolkodtatja az embert arról, hogy milyen a mostani társadalmunk, a felfogás, a nők megítélése.

Ami már az első oldalakon feltűnt, az a sok-sok leírás. Az írónő részletesen mutat be minden szereplőt, helyszínt. A könyvet általánosságban jellemzi ez az alaposság és végig dokumentum jellegűnek éreztem a történetet. Minden részletet pontosan leír, és ettől válik a történet igazán hitelessé. Maga a cselekmény nem olyan pörgős, vagy fordulatos, mint más disztópiákban, itt inkább a főhős érzelemvilága, felfogása az, ami uralja a történetet. És ez teszi igazán feszültté az egész olvasmányt.

Érdekes élmény volt elolvasni egy ennyire nőközpontú regényt, amiben a legtöbb szereplő nő, és a férfiak szinte háttérbe szorulnak. Számomra azért volt feszült, lebilincselő a könyv, mert kiszámíthatatlan. (A pszicho thrillereket is ezért szeretem.) Sohasem tudtam megtippelni, hogy mi fog következni, és nagyon olvastatta magát a regény ez által.

Ugyanakkor mindemellett szinte ijesztő volt az az „agymosottság” (nem tudom másnak nevezni), ami a bemutatott társadalom vezetőit jellemezte. Például az átnevelő táborok vezetői, a Nénik, rendkívül átszellemült és elvetemült nők, akik elektrosokkolóval a kezükben járnak a lányok között és bármikor lesújthatnak vele. Rémes érzés volt az ilyen, és ehhez hasonló jeleneteket olvasni, mert sokszor rájuk kiabáltam volna, hogy nyissák már ki a szemüket és lázadjanak fel.

Egy társadalom, ahol egy nő csak akkor értékes,

ha tud szülni?

Kissé tartottam attól, hogy a könyv arról fog szólni, hogy a Parancsnok hogyan alázza meg a szolgálólányt, Fredét, de nem. A Parancsnok szinte ugyanúgy elszenvedője ennek a társadalomnak és igazából társaságra vágyik, ezért Fredét cinkosának tekinti. Az ő karakterével nem tudtam zöld ágra vergődni a végére sem, hogy a történetnek vajon pozitív vagy negatív szereplője inkább. Mindenesetre nem mutatkozott meg egészen a személyisége, végig kiismerhetetlen maradt. Mellette a Parancsnokné, Serena Joy (érdekes, hogy pont egy ilyen átlagos nevet kapott a többi szereplőhöz képest) kissé másabb karakter volt, bár szintén kiismerhetetlen. Ő eleinte nagyon szigorúnak tűnt, aztán kiderült, hogy ő szintén csak elszenvedője ennek a társadalomnak, és igazából a háta közepére kívánja az egészet. Az a helyzet, hogy a Néniken kívül szinte mindenki esetében ezt éreztem. Hogy van egy vezetőség, akik ezt kitalálták, de egyébként senkinek nem jó ez az életforma. Se a férfiaknak, se a nőknek, hiszen olyan szinte korlátozzák a mindennapjaikat a furcsa szabályok, hogy levegőt venni alig mernek. Én is sokszor lélegzetvisszafojtva olvastam a sorokat és hihetetlen feszültség volt bennem végig. A könyv olvasása óta már két regényt is befejeztem, mégis a mai napig bennem van a történet.

A könyv néhány borítója, szerintem sokatmondóak, érdemes megnézni őket:

Számomra az volt még igazán elgondolkodtató, hogy ez a történet, ez a regény most lett igazán világhírű és ismert a nagyközönség számára, holott az írónő már 1985-ben megírta és kiadták. Hihetetlen, hogy csak most kapott nagyobb figyelmet és nemrég készült belőle sorozat.

A Netflix elkészítette a könyvből a filmsorozatot, de egyelőre nem mertem elkezdeni (az időhiány is oka). Mindenképpen úgy szerettem volna, hogy először elolvasom a könyvet, és utána nézem meg, így most már bátrabban fogok nekiállni. Bár tudom, hogy nem lesz könnyű egyik epizód sem. Kíváncsi vagyok, az biztos! 

A sorozat főszereplői, bal oldalon pedig az írónő, Margaret Atwood

Szívem szerint mindenki kezébe nyomnám a regényt elolvasásra, mert ez egy annyira egyedi történet, amiről mindenkinek tudnia kellene. 

Az írónőnek hamarosan megjelenik következő regénye, amit elő is rendeltem. Hasonlóan feszült történetre számítok, „laza” 700 oldal körüli hosszúságú lesz, bővebben itt olvashattok róla és előrendelhetitek. A borító nagyon szép lesz és bizony ebből is készül filmsorozat!

A megjelenés napja: 10.24. (eredetileg 10.18. volt, de sajnos csúszik)

Képek forrása: saját fotó, Google, libri.hu