2021. június 2., szerda

BLOGTURNÉ: Chris Napier - A futás tudománya



A Libri kiadó jóvoltából bloggereinknek lehetősége volt tanulmányozni Chris Napier futással kapcsolatos új könyvét, amely segít az olvasóknak megérteni a futás anatómiáját, megtanulni elkerülni a sérüléseket, illetve megtanít jó néhány erősítő gyakorlatra is. Tartsatok velünk, hogy megtudjátok, mit gondolunk a részletes anatómiai ábrákkal és illusztrációkkal teli kiadványról! Ne feledjétek, hogy a turné végén a kiadónak hála meg is nyerhetitek a könyvet!

A fülszöveg
Bár a futás világszerte az egyik legnépszerűbb sportág, tudományos hátterével kevesen vannak tisztában – pedig ha alaposabban megismerjük testünk felépítését és működését, az edzéseink is hatékonyabbá válhatnak.
A FUTÁS ANATÓMIÁJA
Bemutatja a futás alapjául szolgáló élettani folyamatokat. Segít megérteni, mi történik a testünkben futáskor, és azt is megtudhatjuk, mire van szüksége szervezetünknek az optimális működéshez.
A SÉRÜLÉS MEGELŐZÉSE
Megtanulhatjuk, hogyan minimalizáljuk a sérülések veszélyét, s mit kell tennünk, hogy a már bekövetkezett sérülésekből gyorsan felépüljünk.
ERŐSÍTŐ GYAKORLATOK
Gyakorlatok, amelyekkel javíthatunk a testtartásunkon, s fejleszthetjük a futásban legfontosabb szerepet játszó izomcsoportokat.

Kiadó: Libri, 2021
Oldalszám: 224
Moly-adatlap: itt
ISBN: 9789634336846
Fordította: Molnár Csaba


Körülbelül 10-11 éve, hogy rendszeresen futok. Ez az a sporttevékenység, ami legjobban és igazán kikapcsol. Sokfélét kipróbáltam már: aerobic, jóga, küzdősport, azonban mindig a futáshoz tértem vissza. Aki szintén futó, tudja, hogy mi vonz ennyire ebben a sportágban. Teljes szabadságot ad, abszolút kizökkent a mindennapokból. Főleg a délutáni futást preferálom, ami levezeti a napomat, és kitisztítja a fejemet. Nemcsak fizikailag, mentálisan is. Amatőr futóként nagyon régóta vágytam már egy olyan könyvre, ami összefoglalja és hitelesen, érthetően mutatja be ezt a sportágat, és A futás tudománya pontosan ilyen kötet.

Egy nagy méretű, impozáns darab , mely már a borítójával felhívja magára a figyelmet. A korábban olvasott A jóga tudománya kötet alapján biztos voltam benne, hogy a futásról szóló sem fog csalódást okozni. Bár a könyv alapvetően nem hosszú, azonban a gyönyörű képekkel illusztrált sok-sok információ miatt egy rendkívül tartalmas, érdekes és hasznos kötet tart kezében az olvasó.

Azt gondolhatnánk, hogy a futás a világ legegyszerűbb sportja: csak elindulsz, energiát fektetsz használsz fel, figyelsz a légzésedre és ennyi. Azonban mint minden sportágban, nagyon fontos tudni a biológiai hátterét, hogy minél nagyobb hatékonyságot érhessünk el edzéseink során. Ez a kötet az alapoktól kezdi a sportág bemutatását, a futás mechanikájától egészen egy komplett edzésterv elkészítéséig. Részletgazdag képekkel, leírásokkal segít megérteni a helyes légzéstechnika fontosságát, az izomzat működési elvét, a futás anatómiáját. Természetesen megkerülhetetlen minden hasonló jelegű kötetben és ebből sem maradhat ki, hogy a futás tevékenységéhez szükséges parancsokat az agyunk küldi és irányítja, innen indul ki minden mozzanat. Ehhez kapcsolódik az egyensúlyérzékünk és a mozgáskoordinációnk megfelelő működése. Mindezeket úgy foglalja össze a szerző, hogy bárki megérthesse a leírtakat és utána hasznosítani tudja az információkat.

Futás és úgy általában mozgás során testünkben vannak olyan folyamatok, melyek nem tudatosak. E folyamatok működéséért felelős a vegetatív rendszerünk, mely szabályozza például a testhőmérsékletünket, a légzésünket, és a pulzusunkat is. A könyv figyelmet fordít az idegrendszer és a mozgást befolyásoló hormonok bemutatására, hogy hol található azok termelődési helye és milyen funkciót látnak el szervezetünkben.


A biológiai folyamatok, azaz a belső tényezők mellett figyelmet kell fordítani a futás külső tényezőire is. Ide tartozik az, hogy milyen terepen futunk, külsőleg mik befolyásolhatják a teljesítményünket. Például télen és nyáron eltérő időjárási körülmények között tudunk futni, legyen szó a hőmérséklet változásról vagy épp a csapadékról. Én személy szerint a hűvösebb időben jobban szeretek futni, mert kapok levegőt, és könnyebben megy olyankor a mozgás.A könyv első része az alapvető belső és külső tényezőkkel foglalkozik, utána pedig következik egy másik fontos eleme a sportnak (úgy általában), ez pedig a sérülések elkerülése. A könyv leírja a leggyakoribb sérülési típusokat, valamint segítséget nyújt, hogy mire érdemes figyelni ezek elkerüléséhez. Kiemeli a bemelegítés és a megfelelő futócipő jelentőségét, melynek magam is számtalanszor tapasztaltam már, hogy mennyire fontos szerepe van. Volt és jelenleg is van futósérülésem, ami után őszintén szólva kissé félve vágtam újra bele a sportba, azonban egy idő után elkezdett hiányozni a futás. Ebben a részben különböző bemelegítési gyakorlatokat, futógyakorlatokat és nyújtótechnikákat tanulhatunk. 

A következő szakaszban a futást kiegészítő, erősító gyakorlatokat ismerhetünk meg, melyek azért lehetnek hasznosak, hogy futási gyakorlatunk még hatékonyabb legyen, Többek között általuk a saját átlagtempónkon javíthatunk, illetve a futáshoz használt izmainkat erősíthetjük. Ez a rész többségében az egyes gyakorlatok részletes leírásából és az illusztrációik bemutatásából áll.

A könyv utolsó része foglalkozik az edzéstervekkel, hasznos tanácsokkal és tippekkel szolgál, hogy mire érdemes figyelni az edzéstervünk elkészítésekor. Magam is tapasztaltam, hogy apránként érdemes előre lépni, nem szabad egyből túl nagy célokat kitűzni elénk, legalábbis szépen lassan érdemes a cél felé haladnunk.

Hajrá, fussatok, eddzetek, a sport mindig fantasztikus erőt ad, motivál, és kikapcsol!

Nyereményjáték

Könyvünk a futással foglalkozik, így a játékunk is ezzel lesz kapcsolatos. El kell döntenetek, hogy az egyes állomásokon talált, futással kapcsolatos állítások igazak vagy hamisak?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom
“A vérkeringés fokozása hat az agyműködésre és a memória működésére is. Aki sportolni kezd, megtapasztalhatja, hogy könnyebben jutnak eszébe dolgok, nem lesz annyira feledékeny és frissebbé, fittebbé válik a mentális állapota is.”

A turné állomásai
06.02. Pandalány olvas
06.05. Olvasónapló
06.09. Hagyjatok! Olvasok!
06.11. Readinspo

2021. május 26., szerda

Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció


Jóbarátok. Friends. Egy sorozat, amit mindenki ismer és tudja miről van szó, még ha soha egy részt sem látott belőle. 1994-ben egy olyan történet indult útjára Amerikában, mely a tévézésben történelmet írt és megváltoztatta a világot. Nagy szavak ezek, azonban tudjuk, hogy a Friends a sitcomokat alapjaiban írta át. Nincs még egy olyan sorozat, amit ennyire szeretnek a nézők és világszerte a csatornák mai napig ismétlik megunhatatlanul. Mert tényleg ilyen, örök érvényű! Saul Austerlitz A Jóbarátok generáció című könyvét tavaly a megjelenéskor olvastam, azonban most, hogy a várva várt Reuniont megkapjuk mi, rajongók, ideje mesélnem róla.

A fülszöveg
Jó ​reggelt! Tényleg 1994-et írtunk, amikor a televízió műsorra tűzte az első epizódot?
Abban az évben, szeptemberben hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek – és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat – tehetséges megalkotóinak köszönhetően – szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.
De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!
Saul Austerlitz, a popkultúra ismert krónikása, exkluzív interjúkat készített az írókkal, a rendezővel, a producerekkel és a stáb tagjaival a sorozat történetéről, amely a Netflixen jelenleg is meghökkentő népszerűséggel éli utóéletét. Izgalmas részleteket közöl a forgatás körülményeiről, a Super Bowlról, londoni utakról, leszbikus esküvőkről, frizuradivatokról, szupersztárok cameoiról vagy a millió dolláros szerződésekről.
A Jóbarátok az új műsorokkal is felveszi a versenyt. Előkelő helyet foglal el televíziós adások népszerűségi listáin, az ismétlések is ott vannak a Top 10-ben! A Jóbarátok a 90-es évek televíziós szimbólumává vált, öröksége és sikere a legmerészebb ábrándokat is túlszárnyalja. Ez a letehetetlen, vidám, humoros könyv is ezt bizonyítja.

Kiadó: 21.század Kiadó, 2020
Oldalszám: 430
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt




Nagyon kíváncsian vártam ezt a könyvet, hogy végre megtudhassak minél több információt arról, hogyan született meg az ikonikus sorozat. Mivel imádok mindent, ami a filmgyártás folyamatairól, a háttérmunkáról szól, azonnal előrendeltem a kötetet. És az a helyzet, hogy csak olvastam, olvastam és egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Még több információt akartam, még több titkos pillanatot a színészek, a színpad és a forgatások mindennapjaiból. Információéhesen faltam a lapokat, teljesen beleélve magam a sorozat megszületésének történetébe. Visszarepültem az időben egészen 1994-ig, és csodás volt lapról lapra olvasni azt, ahogyan a két alkotó, David Crane és Marta Kauffman kitalálta, hogy kell egy ilyen sorozat, és miről fog szólni. Izgalmas abba belegondolni, hogy mennyire kockázatos vállalás volt a megvalósítás, hiszen csak utólag derült ki, hogy a döntéseik beváltják-e reményeiket és nem pazarolták-e a drága idejüket, erejüket, és pénzüket vagy pedig sikert aratnak. Természetesen ez ma ugyanígy működik, azonban abban az időben sokkal jobban kiéleződött ez a rizikó, ami a sorozat beindításával járt. 

Csak kapkodtam a fejem, amikor egy-egy karakter sorsáról döntöttek. Meglepő volt, hogy mennyire nem látták előre egy-egy évad eseményeit és az írók számára is meglepetést okozott jópár fordulat, főleg a szerelmi szálak alakulása. Nehéz lehet ilyen sok epizódot megírni úgy, hogy az eredménnyel a nézők, és egyébként a közvélemény úgy általában elégedett legyen. Szomorúan és kissé értetlenkedve olvastam, hogy a kritika sosem szerette különösebben a Jóbarátokat. Egyáltalán nem értem miért, bár én laikus vagyok persze, nem láthatom azt, amit ők egy történetben.
Azt viszont elképesztőnek tartom, hogy ennyi év után is új rajongókat szerez a hat jóbarát története, a régi motorosok pedig gyakorlatilag folyamatos újranézéssel tartják életben a sorozat iránti lázat és úgy tűnik, ez soha nem fog elmúlni.

A történet mellett a színészek kiválasztása volt számomra a könyvben az egyik legérdekesebb rész. A próbafelvételek során derült ki, hogy a jelentkezők közül kik lesznek a legalkalmasabbak a szerepekre, akik várhatóan a nézők szívéhez nőnek és teljesen rájuk illik majd a karakterük. Ezt előre látni nehéz feladat lehetett. Hat embert összeválogatni úgy, hogy mind a hat színész között működjön az a bizonyos kémia, amit mi a képernyőn láthatunk. Amitől nevetünk, amitől érezzük a kötődést közöttük, a barátságuk hitelességét, a szerelmeik őszinteségét, a karakterek lényével tudjunk azonosulni és egész egyszerűen szeretni őket. 
Számomra olyan ez a sorozat, mint egy társaság, akik itt laknak a szomszéd házban és bármikor velük tölthetem az időmet. A történeteik, a poénjaik kiállták az idő próbáját és a rajongók ugyanolyan lelkesedéssel, megunhatatlanul nézik világszerte az epizódokat. Én is, bármikor bármelyik részt még úgy is, hogy a jelenetek közül rengeteget már kívülről fújok.


Felemelő érzés lehetett az alkotóknak, amikor először ült össze a hat színész felolvasni a pilot epizód szövegét és azonnal érezték, hogy helyes döntéseket hoztak, most valami igazán nagy dolog kezdődik mindannyiuk életében. Voltak próbálkozások, hogy például Courtney Cox eredetileg Rachel szerepét szerette volna, de hála az égnek végül Monica lett. Mindegyik karakter-színész párosítást tökéletesen eltalálták. Egyébként én nagyon szeretem, hogy a hat szereplő barátsága olyan, hogy nemcsak akkor működik, ha mind a hatan együtt vannak, hanem külön-külön is igaz barátok mindenféle párosításban. Együtt éreznek a másikkal, együtt nevetnek és nincs olyan, hogy klikkesedés. Legalábbis én sosem éreztem ezt egyik epizódban sem. Persze vannak olyan szoros kötelékek, mint Chandler és Joey barátsága, de a többiek nincsenek kirekesztve, a bizalom az alap mind a hat ember között.

Talán azért tud ennyi néző azonosulni a történetükkel, mert teljesen hétköznapi életet élnek a karakterek. New York, munka vagy épp munkanélküliség, barátok, szerelmek, gyermekvállalás kérdése, családi konfliktusok, mindez elképesztően eredeti humorral megfűszerezve.

A rajongók évek óta reménykedtek és kampányoltak, hogy legyen folytatás a 10. évad után, és ez a nap is elérkezett. Pontosabban nem folytatást kapunk, amit én egyáltalán nem bánok, mert szerintem a 10 évad abszolút egy kerek, egész történet lett. A hat jóbarát sok év után újra találkozik, ellátogatnak a stúdióba, beszélgetnek, felidézik az ikonikus jeleneteket, pillanatokat, szöveget olvasnak fel, és megjelennek páran a mellékszereplők közül. Szerintem ez nagyon jó lesz, sok-sok érzelemmel, emlékkel és nemcsak a színészeknek, hanem nekünk is igazi élményt jelent majd. Nagyon kíváncsian várom, holnaptól, azaz május 27.-től, egy időben az amerikai premierrel elérhetővé válik az HBO Go kínálatában. 


Képek forrása: Pinterest, HBO Go, saját

2021. május 25., kedd

Boris Vian: Tajtékos napok

Boris Vian nevével először 2013-ban, a Tajtékos napok filmfeldolgozása kapcsán találkoztam. Moziban láttam az alkotást, mely rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. Azóta terveztem, hogy könyvben is szeretném ezt a történetet megismerni, és most végre elolvastam a regényt.

A fülszöveg
A ​Boris Vian – életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve „kötelező olvasmánya” az újabb és újabb ifjú generációknak.
A Tajtékos napok nem csupán a XX. század „legmeghatóbb szerelmes regénye” (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei – a szerelem és a zene – mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket.

Kiadó: Helikon, 2020
Oldalszám: 288
Moly-adatlap: itt




Az új kiadás meseszép borítója első pillantásra felhívja magára a figyelmet és hűen tükrözi azt a különleges világot, amit a történet elénk tár. Mivel a filmet már láttam, tudtam, hogy egy rendkívül színes és egyedi képzelettel rendelkező író könyvét fogom olvasni, és a kötet nem okozott csalódást. Nagyon sokak kedvenc története, már értem, hogy miért. Bár számomra nem lett minden idők legszebb szerelmi története, mégis teljesen magával rántott ez a látszólag meseszerű világ a maga színes-szagos mindennapjaival. Semmihez sem hasonlítható képi világot ír le Vian, mely egyszerre különc és bohém, de megvan benne a kellő érzelmi töltet és komolyság. Csakúgy, mint szereplőiben. A főszereplők, Colin és Chloé első pillantásra egymásba szeretnek, mely szerelemről hamar kiderül, hogy erős köteléket jelent számukra és megtalálták egymásban az igazi társat. Egy olyan szerelmi történetet tart kezében olvasó, ami lehet, hogy alapjaiban átlagosnak mondható, azonban az az írásmód, amivel Vian bemutatja a történetet, messze felülmúlja az átlagos romantikus könyvek színvonalát.

Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy nagyszerű, színes és pörgős mesefilmet néznék, ahol bármi megtörténhet. Azonban a Tajtékos napok sokkal több, mint egy vidám életmese. Valódi érzelmeket vonultat fel és metaforikussága csak egy játék, melyen át kell látnia az olvasónak ahhoz, hogy megértse a könyv mondanivalóját. Ebben a világban nem szokatlan, ha egy zongorajátékkal koktél keversz, vagy épp ha egy korcsolyapályáról halottakat söpörnek le. Egy idő után elengedtem olvasás közben, hogy mindent a realitás talaján kezeljek, és elkezdtem élvezni a történet képi világát. Eleinte persze furcsa érzés volt megismerni az író látásmódját, de hamar megértettem, hogy el kell rugaszkodnom fejben a valóságtól.

Rögtön az első oldalakon feltűnt, hogy az író mennyire sok hasonlatot és metaforát használ, és hamar világossá vált, hogy az egész történet egy hasonlat. Életre, érzésekre, betegségre, az élet kihívásaira. A Tajtékos napok egy színes, elképesztően szép történet, mégis benne van a szomorúság és elmúlás fájdalma is. Összességében olyan élményt számomra ez a könyv, ami maradandó, még úgy is, hogy egyébként nekem nem lett kedvenc. Semmiképpen sem szerettem volna kihagyni ezt a történetet, örülök, hogy elolvashattam.


Képek forrása: Pinterest, Google