Már megjelenése óta kíváncsian vártam a népszerű olasz írónő, Ali Hazelwood tavalyi regényét. A Problémás nyári románc a korábbi Ez nem szerelem című történet folytatása, bár szerintem külön is teljesen érthető. Őszintén szólva nekem csak utólag esett le, hogy ez egy folytatás.
Nagyon nyári hangulatot sugároz a borító és a cím, az olvasót a napfényes Olaszországba repíti. Bár nem ez az első olvasmányom az írónőtől, mégis valahogy most realizáltam, hogy Hazelwood olasz származású. Imádom Olaszországot, hamarosan ismét lehetőségem lesz ott tölteni pár napot, szóval tökéletes ráhangolódás hozzá ez a történet.
A főszereplő Maya, aki a testvére esküvőjére érkezik kalandos úton a gyönyörű Szicilíába, ahol az esküvő előtti napokat egy pazar villában töltheti a jegyespár barátai társaságában. Maya eleinte nekem elég szerencsétlen karakternek tűnt, féltem, hogy átmegy "a szerencsétlen vicces" kategóriába, de végül nem így történt. Minden adott a tökéletes esküvőhöz, Mayát azonban első pillanattól lefoglalja a rejtélyes Connor, akivel közös múltja szépen lassan bontakozik ki az olvasók számára.
A múlt és jelen eseményei fejezetenként váltják egymást, így tudhatjuk meg, hogy mi történt közöttük három éve. Connor és Maya között folyamatosan téma a korkülönbségük, illetve úgy állítja be Mayát majdnem az egész társaság, mintha egy gyerekes kislány lenne, holott komoly fizikusi tudása van és épp két fontos lehetőség között őrlődik (California vs. Boston). Nem igazán értettem, miért jön elő folyton ez a két dolog egy-egy megjegyzés, viccesnek szánt mondat során. Ugyanakkor feltűnt, hogy sokszor tényleg tud gyerekes lenni és néha tényleg átment egy kis Bridget Jonesba. Kedveltem őket együtt, éreztem a kémiát a két főszereplő között, de sokszor azt éreztem, hogy Connor gyerekként kezeli Mayát, máskor pedig flörtöl vele, szóval erősen hozta ezt a hideg-meleg dolgot és nem bíztam benne. Ráadásul Zűrnek hívja Mayát, ami kifejezetten idegesítő.
Ali Hazelwood tökéletesen vegyíti a romantikát a humorral és az érzelmekkel, újabb szerethető történetet kaptam tőle.
A helyszín, az olasz életérzés teljesen mértékben átjött, a villában az olasz szakácsnő vendégszeretete nagyon hozta azt, amit én is megtapasztaltam már náluk. Valószínűleg ettől vált igazán autentikussá a történet.
Nagyon kapaszkodnom kellett a sok szereplőt megismerve, hogy épp ki beszél és ki kicsoda, nekem néhol ez már sok volt. Ezenkívül Hazelwood hozta a már szokásosnak mondható, sokszor kacifántos mondatait. Nekem legalábbis annak tűnt néhol, de pont ez teszi az írási stílusát egyedivé és számomra ettől válik többé a regénye, mint egy átlagos nyári könyv.
Ezenkívül nem lehet elmenni szó nélkül a tudományos vonal mellett sem. Maya, a bátyja, Eli, de Connor is mindannyian tudományos területen dolgoznak, mindegyikük okos ember, és kifejezetten szeretek ilyen karakterekről olvasni. Szeretem Hazelwoodot, amiért behozza a történeteibe a tudományt, kifejezetten üdítő élmény ilyen regényt olvasni, amiben elsősorban nem a szenvedély dominál a két főhős között, hanem sziporkáznak és szórakoztatnak.
