Az első kötet, az Amilyen akkor voltam után nagy reményekkel kezdtem bele ebbe a kötetbe, mert szerettem Eden történetét minden fájdalma és borúja mellett. Annyira őszintének és igaznak éreztem, és hasonlóra számítottam a folytatásban is.
Nagyon meglepett ez a könyv, mert azt sejtettem, hogy tetszeni fog, de arra nem számítottam, hogy sokkal jobban, mint az első rész. Elképesztően könnyen magával sodort, alig bírtam letenni. A történet szerint Eden lassan végez a gimiben és megkezdi főiskolai tanulmányait, mindeközben Kevint letartóztatták és a tárgyalás napja közeledik (előzmény: első könyv eseményei). Eden mindennél jobban vágyik az újrakezdésre és úgy érzi, hogy álmai főiskolája megadja neki ezt a lehetőséget, ahova fel is veszik, Dallasban a Tucker Hill Egyetemre. A szülei bár támogatják, mégis túlságosan féltik és nehezükre esik elengedni őt.
De már nem dönthetnek helyette, így Eden elköltözik otthonról. Bátyja, Caelin nagyon örül az örömének és tudja, hogy Eden traumafeldolgozásának fontos része lesz az új környezet, új város, messze a múlt kísérteteitől, amik mindenhol ott vannak az otthonukban, legfőképp a saját szobájában. Az első kötetben kevésbé éreztem azt, hogy Eden képes továbblépni és előre tekinteni, itt viszont olyan, mintha az eltelt idő alatt nagyon sokat változott volna a karaktere, például terápiára jár, ami a létező legjobb segítség számára, és nagyon örültem, hogy a könyv úgy mutatja be a terápiát, mint a gyógyulási folyamat jelentős elemét. A főiskolára költözve sem hagyta abba a terápiát, hanem megoldotta az üléseket és nem engedte el.
Eden Dallasban nem lesz teljesen egyedül, ugyanis volt barátja, Josh házába költözik be a campusra, pár emelettel lejjebb. Érzelmileg sosem tudtak elszakadni egymástól, bárki mellett is voltak éppen az előző könyv eseményei óta. Eden rendbe akarja hozni a dolgait: felhagyott a vad bulizással és a kalandozásokkal, és tiszta lappal akar indulni az új iskolában és Joshsal is. Erre Josh is nyitott és sosem szűntek megérzései a lány iránt, így a fizikai közelség csak segíti kapcsolatuk rendbehozását.
Josh mindig is féltette Edent, igazán szerette és ezen nem változtatott sem az idő, sem a fizikai távolság. Most pedig úgy tűnik, nem áll közéjük semmilyen akadály. Kíváncsian vártam, hogy Eden hogyan éli meg mindezt, mennyire áll készen arra, hogy egyedül boldoguljon. Valószínűleg az új környezet segített neki abban, hogy előre tekintsen és Josh stabil várként állt mellette végig. Nagyon szerettem olvasni azokat a jeleneteket, ahol csak ketten szerepeltek, teljesen át tudtam érezni Eden egyfajta bizonytalanságát, Josh végtelen szeretetét iránta és nagyon sokszor felnevettem élcelődéseiken. Ugyanakkor kapcsolatuk mélysége az eltelt idő ellenére megmaradt, és érettebben folytatták onnan, ahol előző találkozásukkor abbahagyták.ű
Kifejezetten örültem, hogy nincsenek játszmázások, mint az átlag romantikus regényekben, ugyanakkor egy ponton sem vált unalmassá a történet és nem laposodott el. Érzelmi mélysége ugyanolyan ennek a könyvnek, mint az első résznek volt: a tárgyalásos jeleneteke érzelmileg megterhelőek, ahol szemtől szemben kellett találkoznia Kevinnel.
Nagyon szerettem olvasni Eden és Josh történetét, őszintén szólva tudtam volna még olvasni és kíváncsi lennék egy harmadik kötetre is, nem tudom erre mennyi esély van.
a Rafflecopter giveaway
