Zajácz. D. Zoltántól ez a regény a második olvasmányom volt és biztos, hogy szépen sorban bepótolom idővel a korábbi Balaton-regényeit is. A retró krimi kifejezés nagyon találó az ő könyveire, hiszen visszarepít minket a '80-as évekbe, abszolút hozza azt a hangulatot és az akkori Magyarországot. Mondom ezt úgy, hogy én nem is emlékezhetek ezekre az évekre, még gyerekkorból sem. Mégis valamiért nemcsak a magyar, hanem külföldi történetekben is vonz minden, ami 1980-90-es években játszódik.
A Ködös Balaton azonnal megfogott a borítójával, imádom ezt a sejtelmes, kékes-szürkés, borongós hangulatú borítót. A főszerepben Petra áll, aki egy ködös novemberi estén egyedül indulni futni a Balaton-parton. Kezdjük ott, hogy a futás közel áll a szívemhez és ezért alapból tetszett a koncepciója a történetnek. Viszoooont soha, semmilyen körülmények között nem indulnék el futni novemberi estén, teljesen egyedül, mert egyrészt olyankor kint már teljes sötétség van, másrészt ebből kifolyólag veszélyes. Közben kiderül, hogy nemcsak futás volt a célja Petrának, mert magával vitte az útlevelét és egy hátizsákot is. Igazából ez meg sem lepett, érezhető, hogy volt tudatosság abban, hogy ilyen időben indult el sportolni. Eleinte a szülők nem aggódnak, majd hazaér, lehet csak egy baráthoz vagy az exbarátjához ment el a lány futás után. Viszont ahogy telik az idő, egyre ijesztőbb a helyzet: nem tud róla senki semmit, nem jelentkezett senkinél, és üzenetet sem hagyott. Ideje felhívni a rendőrséget.
Megkezdődik a nyomozás, a magyar hatóságok megkezdik mindenki kihallgatását, nyomok felkutatását. Petra egy népszerű, gyönyörű lány, amit tudott magáról és ki is használta ezt sok helyzetben. A barátai előtt voltak titkait, pasiügyek, és ki tudja még mi. A nyomozók minden szálat megmozgatnak, minden elejtett mondatot felülvizsgálnak. Természetesen felbukkan Adorján Máté és kedves, Laura zseniális párosa, akiknek nagyon örültem. Izgalmas volt, hogy mennyi szálon/helyszínen fut a cselekmény: Balatonfüred-Veszprém-Budapest. Kifejezetten ezért tetszik ez a könyvsorozat, magyar nevek, magyar helyszínek, amiket jelen esetben ismerek is. Ráadásul külön öröm volt egy mondatban felfedezni a szülővárosomat is (Pápa).
Talán egy valami van a regényben, ami kevésbé lett a végén kidomborítva, ez pedig a szülők reakciója. Az elején nagyon előtérben voltak, felhívtak ismerősöket, lementek a partra keresni Petrát. A nyomozás közben viszont alig szerepeltek, a végkifejletben pedig egyáltalán nem. Mindenféle spoiler nélkül elmondhatom, hogy ezt hiányoltam, kicsit érzelemmentessé vált ez által a történet lezárása, legalábbis őket szerettem volna még egyszer utoljára látni.
Zajácz D. Zoltán nagyon jól ír, a leírásai részletesek, a történetvezetése logikus, teljesen érthető a sok szereplő ellenére követhető, és az egész egy nagyon izgalmas nyomozássá alakul. Szerettem olvasni ezt a regényét, alig várom a következőt!
06.22. Pandalány olvas
06.24. Könyv és más
06.25. Kelly és Lupi olvas
