A fülszöveg
Mississippi, 1933. A nagy gazdasági világválság sötét árnyéka vetül a déli államokra, ahol a becsületnél csak a látszat fenntartása a fontosabb. Birdie Calhoun huszonnégy éves, hajadon, és pontosan tudja, mit jelent a nélkülözés. Pénzt kérni érkezik gazdag családba beházasodott húgához, ám hamarosan kiderül, hogy sógora családja nála is nagyobb bajban van. Hogy megmentse az ősi kúriát az elárverezéstől, Birdie egy semmiből felbukkant, különös és elszánt nő, Charlie segítségével kockázatos és merész vállalkozásba fog, amely alapjaiban kezdi ki a konzervatív kisváros képmutató erkölcseit. Eközben a helyi árvaház penészes falai között a tizenegy éves Meg a szabadságról és az anyjáról álmodozik, aki biztosan vissza fog jönni érte egyszer. Nem is sejti, hogy az árvaház gőgös igazgatónője miért gyűlöli őt annyira, ahogy azt sem, hogy sorsa végül Birdie és Charlie valószínűtlen és vakmerő szövetségének sikerén múlik majd. A Lázadó nők klubja szívszorító, fanyar humorú, mégis felemelő történet barátságról, kitartásról, túlélésről és a szabadság áráról egy olyan világban, ahol a nőknek nem osztottak lapot – s ezért úgy döntenek, inkább átírják a játékszabályokat.
Kiadó: Open Books
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 704
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635726455
Fordító: Dési András György
Megjelenés időpontja: 2026.07.06.
Gyönyörű új regénye jelent meg Kathryn Stockett írónőnek, akitől ez volt az első olvasmányom. Világhírű történetét, A segítséget csak filmen láttam (bár lehet egyszer elolvasom majd), ami méltán lett mind a könyves világ, mind a filmvilág egyik kiemelkedő alkotása. Ugyanezt a színvonalat hozta Lázadó Nők Klubja című új regénye is, mely 700 oldalas hosszúságával masszív olvasmánynak bizonyult.
A történet 1933-ban játszódik, az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság éveiben, mely a modern történelem legmélyebb és leghosszabb gazdasági összeomlása volt. Amerikában, Oxford város és környékén járunk. A cselekmény két szálon fut, melyek a könyv végére szépen egymásba fonódnak.
Az egyik szál Meg története, akit tizenegy éves kislányként ismerünk meg. Saját szemszögéből meséli el emléket, melyekből kiderül, hogyan került az árvaházba, és hogy milyen körülmények között kell élnie. Nem bánnak vele jól az árvaház dolgozói, Mrs. Garnett különös kegyetlenséggel nehezíti meg minden egyes napját. Igazán szívszorító és fájdalmas volt olvasni, hogy mennyi megaláztatáson kellett eddig keresztülmennie Megnek, aki azt sem tudja, hogy igazából miért büntetik folyton elzárással és egy ablaktalan-levegőtlen irodában kell töltenie a napjait ahelyett, hogy a társaival játszana. Felfoghatatlan és dühítő volt azt olvasni, hogy az itteni dolgozók mennyire érzéketlenek ezekkel a gyerekekkel, mintha csak tárgyak lennének. A kicsiket babusgatják, de a nagyobb gyerekeket semmibe vették és például Meget éheztették. Például amikor látogatási nap volt és leendő szülők jöttek, hogy kiválasszák a gyereküket.
Ráadásul Meget Mrs.Garnett direkt hátráltatta és akadályozta az örökbefogadását, pedig voltak, akik szerették volna őt magukkal vinni. De szerencsére jött egy házaspár, akiket nem tudott még Mrs.Garnett sem eltántorítani döntésüktől, és magukhoz vették Meget. Nagyon megható rész volt, alig vártam, hogy elinduljanak haza az árvaházból és Meg vissza se nézzen, drukkoltam neki, hogy jobbra forduljon a sorsa.
A másik szálon futó cselekmény főszereplője a huszonéves Birdie (nagyon tetszik ez a név <3), aki a kisvárosban otthonhagyja édesanyját és nagyanyját, és meglátogatja nővérét. Frances már férjhez ment egy jómódú emberhez, Roryhoz (erről a névre minden alkalommal Rory Gilmore jut eszembe egyébként :D), és egy hatalmas házban élnek, kiegészülve a "kedves mamával", azaz Frances anyósával. Amint Birdie megérkezik hozzájuk, éreztem a vibráló feszültséget az anyós és Frances között, erősen azt éreztem, hogy Rory a felesége az anyja közé szorult és próbál boldogulni.
Birdie eredetileg csak egy kis időre érkezik, azonban hamar kiderül, hogy nővérének segítségre van szüksége. Egyrészt az árvaházban dolgozik és a könyvelésen elkélne a segítség a számlákkal, másrészt Rory rövidesen felszívódik és minden értéket összepakolva elhagyja a házat.
Könnyen kitalálható, hogy Meg és Birdie szála az árvaházon keresztül fog összekapcsolódni, de a könyv hosszúsága sejteti, hogy nem lesz ez egy rövid folyamat. A munka során Birdie abban a szobában könyvel, ahol Megnek töltenie kell a napokat. A kislány természetesen eleinte nagyon bizalmatlan vele, hiszen eddig csak azt tapasztalta a lelencházban, hogy a felnőttek bántják és nem akarnak neki jót. Szép lassan kiderül számára, hogy Birdie segíteni szeretne neki, kezdve azzal, hogy lebontják a bedeszkázott ablakot, így fény és levegő jut a szobába, illetve ételt csempész be neki titokban a nő.
A két főszereplő fejezetei váltják egymást, és jól kiegészítik egymás történetét. Birdie a lelencházi munka mellett próbál segíteni nővérének a ház körül, mert mindig kiderül, Rory óriási adósságot halmozott fel. Gyakorlatilag nincs olyan üzlet, hely a városban, ahol ne tartozna valakinek. Banki dolgozóként valamennyi segítséget kapnak, de odági fajul a helyzet, hogy el kell küldeni a cselédeket, el kell adniuk rengeteg tárgyat az óriási házból és még az áramot is kikapcsolják.
Ráadásul végig az volt az érzésem, hogy Frances hiába egy férjezett asszony már, egyszerűen nem funkcionál feleségként. Se nem házias, se nem tud és akar főzni, a házat rendben tartani, ő csak vásárolgatni szeretne és költeni a férje nem létező pénzét. Engem teljes mértékben irritált az ő karaktere, mert a való életben sem szeretem az ilyen lusta és ingyenélő embereket. Ami pedig még inkább dühített, hogy még ő beszélt lenézően és pökhendien a húgával (és ez sokszor a való életben is így van az ilyen emberekkel). Nagyon vártam, hogy mikor szembesül a valósággal és kezd el megoldást találni, de ahogy gondoltam, Birdie volt az, aki a családot próbálta segíteni. Illetve az anyós amennyire eleinte hasonlóan unszimpatikus volt, annyira megkedveltem ezután, főleg amikor történeteket mesélt a családról és a férjéről (aki már nem él).
Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ha ez az alapsztori, akkor mit lehet erről 700 oldalon keresztül taglalni. Nos, abszolút jogos a kérdés. A történet nagyon lassan halad, rengetege benne a leírás, ugyanakkor én élveztem ezt a fajta belemerülést. Rég voltam már egy történetben ennyire sokáig benne, de imádom az ilyen, szinte történelmi fikcióba sorolható regényeket. Nem kifejezetten a történelmi események köré szőtt történetről van szó, de a nagy gazdasági válság hatását bemutatva olyan volt, mintha az lenne.
Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékunk középpontjában az 1933-as események állnak - mi felteszünk minden állomáson egy állítást, nektek pedig nincs más dolgotok, mint eldönteni, hogy az az állítás igaz vagy hamis. A megoldást írjátok a Tally megfelelő sorába!
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom:
1933-ban épült fel teljes egészében a Golden Gate híd San Franciscóban.
08.27. Kitablar
08.29. Olvasónapló
08.31. Veronika’s Reader Feeder
09.02. Pandalány olvas
09.04. Könyv és más
09.06. Spirit Bliss - Sárga könyves út
09.08. Readinspo
09.10. Ambivalentina
08.29. Olvasónapló
08.31. Veronika’s Reader Feeder
09.02. Pandalány olvas
09.04. Könyv és más
09.06. Spirit Bliss - Sárga könyves út
09.08. Readinspo
09.10. Ambivalentina
