BLOGTURNÉ: Kristie Frederick Daugherty - Láthatatlan húrok - 113 költő reagál Taylor Swift dalaira

A Könyvmolyképző Kiadó egy igazán különleges kötetet hozott el a magyar Swiftieknek. Egy könyvet, amiben egybeforr Taylor Swift, a zene, a költészet és a versek iránti rajongásuk. A Láthatatlan húrok című gyűjtemény 113 költő versét tartalmazza, melyek mindegyikét egy-egy Taylor-dal ihletett. Ráadásul ha jól ismeritek az énekesnő dalait, akár felismerhetitek az egyes dalokat benne. Tartsatok velünk a turnén és nyerhettek belőle egy példányt!

A fülszöveg

Ki tudod találni, hogy melyik vers melyik slágerhez szól?

Taylor Swift dalai által inspirált verses antológia olyan neves kortárs költőktől, mint Kate Baer, Maggie Smith vagy Joy Harjo.

Taylor Swift egyedülálló jelenség a popzenében. Ő minden idők egyik legtehetségesebb dalszövegírója, zenéje rajongók millióit szólítja meg szerte a világon egyedi történetmesélésével és az érzelmekre rezonáló dalaival.

A Láthatatlan húrokban Kristie Frederick Daugherty költő, tanár és elkötelezett Swiftie 113 kortárs verset gyűjtött össze, amelyek mind egy-egy konkrét Taylor Swift-dalra reagálnak.

A tiszteletadás és együttműködés szellemében a költők abból indultak ki, hogy Swift mennyire szeret utalásokat használni és rejtvényeket feladni rajongóinak, ezért minden vers úgy utal egy dalra, hogy nem idézi a konkrét szövegét.

A rajongók érezni fogják a Swift szövegeire jellemző mélységet és nüanszokat a versekben is, miközben megtalálják a versek helyét Swift korszakaiban. Ez az antológia egyedülálló gyűjtemény napjaink legünnepeltebb költőitől.

Kezdődjék a rejtvényfejtés!

Eredeti cím: Invisible Strings: 113 Poets Respond to the Songs of Taylor Swift

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fordító: Kamper Gergely

Megjelenés dátuma: 2026.05.05.

ISBN: 9789636758318

Kiadás: kartonált füles

Oldalszám: 320

Moly-adatlap

Beleolvasó

Megrendelem

Taylor Swift karrierjét alapjaiban határozza meg a dalszövegírás. Elképesztő sikerének titka első albumától kezdve az, hogy dalszövegeivel könnyen azonosulnak az emberek, és teljesen hétköznapi érzéseket, helyzeteket ír le bennük. Swiftiek között gyakori mondás, hogy "minden szituációra tudok egy Taylor Swift-dalt". Ezzel én is így vagyok.

Az énekesnő népszerűsége dalról dalra, albumról albumra egyre nagyobb méreteket ölt, és hatása óriási nemcsak a zeneiparra, hanem sok olyan területre is, aminek semmi köze a zenéhez. Például egyetemen tanítják az ő karrierútját, elemzik a dalait, összehasonlítják szövegeit Shakespeare műveivel. De például Taylor Swift Education Center működik Nashvilleben (USA) vagy megemlíthetjük azt is, hogy az Eras Tournak kimutatható gazdasági hatásai voltak, akármelyik országban is lépett épp fel.

Nem csoda, hogy rendszeresen készülnek róla tanulmányok, nem hivatalos könyvek, vagy épp dokumentumfilm. A most megjelent Láthatatlan húrok egy olyan gyűjtemény, amiben 113 külföldi költő írt egy-egy verset (természetesen a 13-as szám benne van), akiket megihletett valamelyik Taylor-dal. Nagyon izgalmas koncepció, mert ezekben a versekben benne van az, hogy mennyire szeretik Taylor-dalait, ugyanakkor a már meglévő dalszövegekre reflektálnak ezekkel a versekkel. Elolvasva őket viszont nem könnyű feladat kitalálni, hogy melyik dalok voltak a múzsáik. Elég jól ismerem Taylor dalszövegeit, úgy érzem, mégsem tudtam rájönni egyértelműen az eredeti dalokra. Sok versben vannak hasonló elemek, de nem tudtam egyiket sem beazonosítani.

Igazából szerintem ennek a kötetnek nem is ez a célja (bár a fülszöveg mást sugall). Sokkal inkább az az érdekes a megírt versekben, hogy mit adott egy dal a költőnek. Milyen gondolatfonalat indított el bennük, amik egy vers megszületéséhez vezettek. Vannak rövidebb, szinte haiku szerű versek, de vannak kifejezetten hosszabbak is, amiknek egy-egy sora komplett mondattá áll össze. 

Számomra Taylor költészete különösen a TTPD album megjelenéséve került előtérbe, bár a covid időszak során írt két albuma, a Folkore és Evermore testvéralbumok is olyan dalszövegeket tartalmaznak, amik nem állnak messze a költészettől. A TTPD pedig tematikában is kimondottan irodalmi és a költészethez kapcsolódik: írógép, könyvek, írás, elég csak az albumhoz készült fotósorozatot megnézni. De elég csak az album címét boncolgatni, tortured poets department (megkínzott költők társasága).

Nyereményjáték

Mostani játékunk során az lesz a feladatotok, hogy minden állomáson találtok egy dalcímet, amiből hiányoznak betűk és ki kell találnotok, hogy melyik dalról van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom

_ _ e     t_r_ _ r_ _    p_e_ _   d_p_ _ _m_ _ t

A turné állomásai
06.15. Pandalány olvas
06.18. Kitablar blog
06.21. This is my (book) universe

BLOGTURNÉ: Lucy Steeds - A művész

A művész egy lassan kibontakozó, különleges atmoszférájú történet, amelyben a művészet nemcsak alkotás, hanem menedék, vágy és önkifejezés is. Lucy Steeds regénye finoman egyensúlyoz érzelmek és emberi kapcsolatok között, miközben egy érzékeny női sors rajzolódik ki előttünk. A Blogturné Klub következő állomásain egy gyönyörűen megírt, elgondolkodtató regény vár ránk. Tartsatok velünk 2026.06.09–13. között, és merüljetek el velünk együtt A művész különleges világában!

A fülszöveg:

Provence, 1920.

Ettie némán jár-kel a régi, félreeső udvarházban, észrevétlenül teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a nagybátyja művészi zsenialitása kiteljesedhessen.

Joseph, a feltörekvő újságíró meghívást kap a művész otthonába. Úgy gondolja, nevet szerezhet magának, ha interjút készít a visszahúzódó festővel, a nagy Edouard Tartuffe-fel.

Mindenkinek megvannak a maga titkai. És a sötétség leple alatt Ettie évek óta gondosan rejtegeti a sajátját. A perzselő nyár azonban leolvasztja a hamis rétegeket, és lassan előtűnnek a valódi színek.

Mert Ettie készen áll arra, hogy végre megmutassa magát.

Még akkor is, ha ehhez lángra kell lobbantania a saját világát.

WATERSTONES ÉV KÖNYVE DÍJÁNAK NYERTESE 2025-BEN

A WALTER SCOTT-DÍJ 2026-OS DÖNTŐSE

AZ ÉV KÖNYVE A SUNDAY TIMESNÁL

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2026

Oldalszám: 294 oldal

ISBN: 9786151041413

Fordította: Ács Eleonóra

Moly-adatlap

Beleolvasó

Megrendelem

Lucy Steeds debütáló regénye nagyon izgalmas koncepciót mutat be: a lelkes művészlélek újságíró, Jonathan egy remeteként élő, zsémbes, de zseniális festőművészt próbál megismerni és cikket írni róla. Ez a kiindulópont elsőre az Üvöltő szelek felépítésére emlékeztetett, de csak ennyiben (a történet további része semmiképpen), illetve az egész könyv hangulatát első perctől áthatja valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség.

Edouard Tartuffe egy fiktív, világhírű festőművész, aki bár sorra gyártja a csodaszámba menő képeket, mégis kerülve a társasági életet, a világtól elzártan él unokahúgával, Sylvettetel. Rajta kívül csak kereskedőjével beszél, aki Párizsban értékesíti a műveit, így a neve köztudott művészi körökben.

A történet Saint-Auguste-de-Provenceben (Franciaország) játszódik, 1920-ban kezdődik, Európa épp az első világháborúból próbál újraépülni. Joseph a művész Tartuffefel szeretne interjút készíteni és munkásságról cikket írni, így ellátogat ebbe a kis faluba. A fogadtatás meglepően hűvös, azonban végül Tartuffe megenyhül és amennyiben modellt áll neki Joseph, akkor maradhat a házban és azt ír, amit akar róla. Kecsegtető ajánlat ez számára, hiszen így bepillantást nyújthat a festő mindennapjaiba és az alkotási folyamatba, valószínűleg eltart majd egy darabig a festmény, a Narancsot tartó ifjú elkészítése, amihez ő lesz a modell.

Az eseményeket Jonathan és Sylvette ("Ettie") szemszögéből ismerhetjük meg, és általuk ismerjük meg "Tatát" (Tartuffe) is, a család múltbéli eseményeit és traumáikat. Szinte azonnal egyértelművé vált számomra a könyv elején, hogy Tata és Sylvette traumatizált szereplők. 

Sylvette nem ismerte az apját, anyja pedig elhagyta őket a kislány hétéves korában, Amerikába szökött egy ismeretlen férfival, így maradt nagybátyjánál. Később az édesanyja rejtélyes körülmények között meghalt és visszahozták a faluba. Abban a pillanatban, hogy ketten maradtak Tata és Ettie, azonnal fel kellett nőnie a (7 éves!) kislánynak: háztartást vezetni úgy, hogy még a mosogatót sem érte fel, főzni, a faluba bejárni ügyeket intézni és a legfontosabb feladata mindemellett az volt, hogy a festészetbe menekülő Tartuffet kiszolgálja. Mindig az adott festményhez szükséges eszközöket, tárgyakat beszerezze, és aztán lebonyolítsa a művek elszállíttatását. Borzasztó volt azt olvasni, hogy ettől a kislánytól elvették a gyerekkorát. Nemcsak az anyja, aki itthagyta, hanem a nagybátyja is, aki bár fizikailag sosem bántotta, természetével és a saját traumáival tovább mélyítette az eddigi fájdalmait. Nos, nekem már itt teljesen ellenszenvessé vált Tartuffe, hiszen úgy kezelte Ettiet, mint egy cselédet. Ahogy beszélt vele, ahogy látszólag tett érte dolgokat, de közben magához láncolta. Az a lelki terror, amiben 27 évig élnie kellene Sylvettenek, beleivódott a lelkébe és bár mindig vágyott a lány egy jobb életre, nem hitte el, hogy számára ez megadatik valaha.

Egészen addig, amíg Jonathan fel nem bukkant a házban, Ettie nem hitte, hogy bármi megváltozhat. A fiú megjelenésével új dinamikája lett az életének, és kezdte felfogni, hogy egy lehetőséget kapott, hogy kiteljesedjen és ne uralja le az életét a nagybátyja.

Jonathan egyáltalán nem toxikus karakter, azonban neki is megvan a maga feldolgoznivaló traumája: az édesanyja nemrég meghalt, akihez nagyon kötődött. Két testvére van: egyikük Rupert, aki katona volt és nemrég hazatért a háborúból hat év után. A háború okozta poszttraumás stressz miatt kórházba került és aztán a pszichiátriára, de inkább csak rosszabbodott az állapota. Mindezeket megélve Jonathan újságíróként szinte menekült a feladatokba, mint a Tartufferől készülő cikk, jelenleg egyetlen hugával tartja a kapcsolatot, rendszeresen leveleznek. 

A könyv sajátos, különleges hangulatával nagyon könnyen magába szippantott, szinte faltam az oldalakat, hogy megtudjam, mi történik a három főszereplővel. Eleinte, a könyv első felében teljesen úgy érzékeltem, hogy a két férfi irányítja az eseményeket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából Ettie mozgatja a szálakat. Elég feltűnő volt, ahogy az írónő folyamatosan utalást tesz a tűz jelenségre, hogy valami nagyszabású és mindent megváltoztató befejezést szán a történetének. Nem csalódtam, a vége teljes katarzis. Ráadásul kapunk a végén egy olyan epilógust, ahol már több tíz év eltelt.

"A hold csillogó olajfoltként tükröződik a vízen."

Lucy Steeds az az írónő, akire figyelni kell, mert ha ilyen gyönyörű, szinte szépirodalmi minőségű történetet írt első regényeként, akkor milyen lesz a következő. Nagyon kíváncsian várom. Rengeteg csodás gondolata van, számtalan metaforát használ és a történet negyedik főszereplője maga a művészet, a festészet. Nemcsak keretet ad a könyvnek, hanem olvasás közben magam előtt láttam a festményeket, a színeket, a kompozíciókat Tartuffe műtermében.

Nyereményjáték

A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

Melyik híres festmény alkotója Leonardo da Vinci?

A turné állomásai
06.09. Milyen könyvet olvassak?
06.11. Olvasónapló
06.13. Pandalány olvas

BLOGTURNÉ: Taylor Jenkins Reid - Atmosphere

Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből!

A fülszöveg

Joan Goodwin gyerekkora óta a csillagok bűvöletében él. A csendes, elmélyült nő a Rice Egyetem fizika- és csillagászattan-oktatójaként és a koraérett Frances nagynénjeként elégedett az életével. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy hirdetésre, amiben először keresnek női tudósokat a NASA űrsiklóprogramjához. Joannak ettől fogva minden vágya bekerülni azon kevesek közé, akik feljuthatnak az űrbe. Miután 1980 nyarán több ezer jelentkező közül őt is beválasztják az űrhajósjelöltek kivételes csapatába, megkezdi a kiképzést a houstoni Johnson Űrközpontban. Míg az újonnan verbuválódott csapat tagjai az első repülésükre készülnek, Joan olyan érzéseket tapasztal meg, amikről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Egy elsöprő szerelem alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit addig tudni vélt a világegyetemben betöltött helyéről. Ám 1984 decemberében, az STS-LR9 küldetésen egy pillanat alatt megváltozik minden… Egy lebilincselő, felemelő és megrendítő regény bátorságról, önazonosságról és a szeretet mindent átalakító erejéről… ezúttal a csillagok között.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2026

Oldalszám: 416

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636756673

Fordító: Margittay

Megjelenés időpontja: 2026.06.11.

Moly-adatlap: itt

Megrendelem

Beleolvasok

Megjelenése óta tervben volt elolvasni az Atmospheret, és végre sorra került nálam! Félig angolul, félig magyarul olvastam és igazából ritkán csinálok ilyet, de a téma miatt nem bántam, hogy nem teljesen angolul olvastam el. Az űrkutatás szakszavai miatt jobb volt így olvasnom.

Taylor Jenkins Reid évek óta a kedvenc írónőim egyike és ismét egy olyan témával rukkolt elő, ami teljesen betalált nálam. Egy ideje érdekel minden olyan történet, ami az űrkutatásról, űrutazásról, a NASA-hoz kapcsolódó témáról szól. Az Atmoszféra tökéletes módon ötvözi a tudományt a romantikával, mert egyszerre repít vissza a '80-as évek azon időszakába, ahol a nők egy ilyen területen labdába sem rúghattak nagyon sokáig (vagy akár a mai napig is mondhatnánk), és közben a történet középpontjában egy különleges szerelmi történet áll.

Joan Goodwin egyetemen oktat csillagászatot és az esélytelenek nyugalmával jelentkezik egy hirdetésre, ahol most először keresnek női tudósokat egy NASA űrprogramhoz. Bár szereti nyugodt életét, titkon mindig is álmodozott arról, hogy űrhajós legyen. Beválogatják a szerencsés kiválasztottak közé és az élete óriási fordulatot vesz. Mindent megtesz a képzés során, hogy helytálljon, ugyanakkor feszíti belülről a bűntudat, hogy nem tud elég időt tölteni unokahúgával, a kislány Francesszel.

Közben megismerkedik űrhajós társaival és a tanulás, a képzések összehozzák a társaságot, ahogyan ez bármilyen oktatási rendszerben szokott lenni. Griff, Steve, Donna, Hank, Lydia, és Vanessa, mennyi különböző ember, mégis egy a céljuk: űrhajóssá válni és a NASA-nak kutatásokat végezni, és persze legalább egyszer látni az űrből a Földet.

Mindeközben kialakulnak a kapcsolati szálak a szereplők között és Joan egyre több időt tölt egy bizonyos nőtársa társaságában. Vanessa egy életvidám, erős nő, aki élvezi Joan társaságát és kapcsolatuk egyre bensőségessé válik. TJR gyönyörűen mutatja be a két megismerkedését és kapcsolatuk egyre mélyebbé válását. Az eleinte csak elejtett egy-egy félmondat, kétértelmű megjegyzés világossá teszi Joan számára, hogy milyen irányba szeretne haladni az életében és mire vágyik. 1980-as éveket írunk, ebben az időszakban szó sem lehetett nyílt kapcsolatról két nő között, különösen nem egy olyan intézmény falain belül, mint a NASA. Joan és Vanessa tudja, mit vállal mindezzel, és kapcsolatukat évekig titkolják. Környezetük eleinte semmit nem érzékel ebből, de aztán szép lassan nyilvánvalóvá válik társaik számára, hogy ők mit jelentenek egymás számára.

Joan családja azonban semmit sem sejt. Testvére, Barbara engem kifejezetten idegesített, mert nem volt se megértő, se túl kedves a saját testvérével. Ráadásul hálátlannak tartom, pedig Joannek rengeteg mindent köszönhetne a lánya nevelésével kapcsolatban. És ha még ez nem lenne elég, folyamatosan azt éreztem, hogy féltékeny Joanre és szeretné felülmúlni őt. Ezt a sok felesleges energiát fektethette volna a lánya, Frances nevelésébe is, akivel nem törődik. Nagyon mérges voltam ott a vége felé is, ahol kvázi elhagyta őt és rábízta Joanre a kislányt.

Összességében Taylor Jenkins Reid megint elérte, hogy meghatódjak a történetén és újabb kedvencet avassak. Egyszerre megható, izgalmas, érdekes történet és nagyon el tudnék képzelni belőle egy filmet. A végéről a spoiler miatt nem beszélnék, de annyit elárulok, hogy nagyon izgalmas, izgultam mindenkiért.

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

Melyik ország juttatott először embert a Holdra?

a) Oroszország

b) Kína

c) Amerikai Egyesült Államok

A turné állomásai:
06.04. Kitablar
06.06. Readinspo
06.08. Pandalány olvas
06.10. Veronika’s Reader Feeder
06.12. Spirit Bliss - Sárga könyves út
06.14. Zakkant olvas
06.16. Utószó
06.18. Ambivalentina

#blogturnéklub #blogturné #kmk #könyvmolyképző #taylorjenkinsreid #atmosphere #atmoszféra #aranypöttyös

Képek forrása: Christina Koch IG, Pinterest