2020. január 21., kedd

BLOGTURNÉ - Jessica Park: 180 másodperc


Karácsonyra egy új Jessica Park regénnyel kedveskedett nekünk a Könyvmolyképző Kiadó. A mindent elsöprő szerelmi történetről a Blogturné Klub tagjai mesélnek és extra állomásokat is találsz a turnén.

A fülszöveg
Három ​perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet.
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.
Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára.
Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele!


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 368
ISBN: 9789634576747
Megrendelheted: itt



Micsoda érzés volt három év után ismét Jessica Parktól olvasni! Úgy szeretem a stílusát és a könyveit, öröm volt visszatérni hozzá. Alapvetően a Flat-out-love kötetével és annak folytatásaival robbant be a köztudatba, és a new adult regények között szerintem fontos helye lett, legalábbis számomra mindenképpen. Újra is kellene olvasnom azokat a köteteket. Jól emlékszem a könyvsorozatra és ahhoz képest a 180 másodperc egy sokkal komolyabb történet. Ugyanakkor azt le kell szögeznem, hogy Jessica írói stílusa mit sem változott az elmúlt években és jól esett visszatérni hozzá, belemerülni a világába. De úgy érzem, hogy íróként fejlődött. A stílus maradt, de a történetvezetése változott, a jó irányba.


Ez a regénye hasonlóan az eddigiekhez, igazán derűsen, vidáman indul, teljes mértékben áthatja a romantika és megismerhetjük Allisont. A főszereplő lányt nagyon könnyű volt megkedvelnem, sok tekintetben magamra ismertem benne. A regényt az írónő E/1. személyben írta meg, így Allison szemén keresztül élhettem át az eseményeket. Allison elsőéves egyetemista és látszólag jól elvan a saját világában, ahova nem enged be senkit, rendkívül szűk ez a komfortzóna,és nehezen fér bárki is a közelébe lelkileg. Nevelőszülők adták őt kézről kézre és az állandóságot soha nem ismerhette meg mindaddig, amíg nem vette magához Simon, aki apja helyett apja szeretne lenni. Összeszorult a szívem minden egyes ilyen jelenetnél, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy Allison egy sérült lány és csak nagyon nehezen tudott megnyílni és bízni Simonban. Gimnazista gyereket örökbe fogadni életre szóló lecke, és hatalmas vállalás (persze kisgyereket szintén). Simon mégis érezte, hogy neki ezt meg kell tennie. Hitt benne, hogy ha megküzd érte, Allison megbízik majd benne és apja lehet.

A történet egy meglehetősen abszurd, ugyanakkor pont ezért különleges szituációval indul igazán be. Allison egyetemi első évét próbálja túlélni. Épp hazafelé tart, amikor az utcán berántja őt valaki egy bárba, egy kísérlethez alanynak, kérdés nélkül. A kísérlet lényege pedig annyi, hogy két ember ül egymással szemben 3 percig és csak nézik egymást. Nem szólnak semmit a másikhoz, tartják a szemkontaktust, nem mozdulnak el, nem történik ezenkívül más. Allison így találkozik Esben Baylorral, és az a találkozás nagy hatással lesz rá.
A lányt a távol élő legjobb barátnője, Steffi biztatja, hogy legyen bátor és élje meg a pillanatokat, gyűjtsön élményeket. Így Allison kezdi szárnyait bontogatni és elhinni, hogy vannak olyan emberek, akiknek ő fontos és akikben megbízhat. Így kezdi elhinni, hogy Esben nem akar neki rosszat, sőt...
El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet, amikor sok éven át úgy élsz, hogy nem számíthatsz senki másra, csak magadra és egyedül kell megküzdened minden nehézséggel és akadállyal az életedben. Allisont gyerekként nem fogadta örökbe senki, mindenki "kipróbálta" és eldobta magától. Szörnyű és szomorú ebbe belegondolni, hogy mennyi fájdalmat élhetett meg ez a fiatal lány. Egyedül Steffi volt mellette, aki hasonló problémákkal küzdött és végül elsodorta őket egymástól az élet, bár a kapcsolatot folyamatosan tartják. 
És most itt van ez a jóképű, láthatóan népszerű srác, Esben, akiről eleinte nem tudja eldönteni Allison, vajon megbízható-e. Aztán szépen lassan kibontakozik a cselekmény és Allison rájön, nincs egyedül. Ez az érzés uralja a könyv első felét. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy mennyire szeretném látni, hogy ez a reményvesztett lány átélje, hogy a világ nemcsak rossz lehet és vannak, akik szeretik. Esben egy igazi reménysugár, nemcsak Allison számára. A srác az internet segítségével törekszik segíteni másoknak, és visszaadni nekik a reményt. Például megszervezi egy kislány születésnapi buliját, amire az osztálytársai nem mentek el, csak mert a kislány kicsit más, mint a többiek.
Mi ez, ha nem jóság és szeretet? És ez a másik, ami az érzelmi töltet mellett nagyon megfogott a regényben: az üzenete. Az, hogy tudunk tenni és segíteni másokon, ha akarunk. És ez a regény második felében is bebizonyosodik. 

A könyv felétől átalakul a történet hangulata. Jessica egy olyan fordulatot vitt bele, amire egyáltalán nem számítottam. Teljesen meglepett és onnantól totálisan beszippantott az amúgy is olvasmányos regény. Abszolút látható a kontraszt a kötet első és második fele között. Éles váltás az addig derűs, vidám, klasszikusan romantikus történet és a reményvesztett, rideg valóság között. 

Mivel spoilerezni nem fogok, így többet nem mondhatok róla. Csak annyit, hogy Jessica ezzel engem teljesen meglepett, és hiába olvastam régebben az előző könyveit, szerintem ez drámaibb lett sokkal. 

Kifejezetten örültem, hogy a mellékszereplők élete és sorsa majdhogynem ugyanolyan szerepet kapott a történetben, mint a két főhősé. Kerry, Steffi és Simon nélkül nem sikerült volna ennyire kerek, egész történetté válni a 180 másodpercnek. Nagyon megkedveltem őket. Őszintén szólva Steffi, a neve alapján eleinte teljesen más volt a szememben és tartottam tőle, hogy a főhősnő elkényeztettetett és féltékeny barátnője szerepet kapja, de hála az égnek nem így történt. Kerry, Esben kishúga pedig nagyon jófej, igazából klasszikus "ott segít, ahol tud" karakter, ugyanakkor az ő múltja sem a legboldogabb.

Az érzelmek kifejezése és a szereplők közötti kapcsolatok (apa-lánya, barátság, szerelem) bemutatása sokkal részletesebb lett, és nekem ez így nagyon-nagyon tetszett. Voltak pillanatok, fejezetek, amikor nagyon nehéz volt nem elsírnom magam a buszon olvasás közben, és bizony volt, hogy elmorzsoltam pár könnycseppet.

Végül szeretnék pár szót mondani a borítóról. Miután elolvastam a regényt, alaposabban megvizsgáltam a különleges, széttört tükrös borítót. Teljes mértékben összeállt a kép a fejemben a történet és a borító közötti kapcsolatról. Olyan a borító, mintha Allison lelki világát szimbolizálná. A lány egész gyerekkorát és fiatal felnőttkorát a szeretetéhség határozta meg, ami odáig fajult, hogy a lány teljesen széttört. A lelke apró szilánkokra esett szét, mint a borítón látható tükör. Nehéz út vár rá, örökre sebeket okozott neki a szülők nélküli lét, de van kiút. Simon, Esben és Steffi segítségével. Csodálatos történet részese lehettem, és a meseszép borító csak hozzátesz az élményhez.

Meghatott, és egy csodálatos történt részese lehettem



Nyereményjáték

Jessica Park neve a hazai olvasók előtt sem ismeretlen, több regénye is megjelent már itthon. A mostani játék során minden állomáson egy Jessica Park regényből találtok idézetet, a feladatotok, hogy rájöjjetek mely regényből idézünk, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a választ :) 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:

"Mert az emberek ezt csinálják: ott hagyják a másikat. Akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok, az emberek elmennek."


A turné állomásai
01.11. - Readinspo
01.13. - Sorok Között extra állomás
01.15. - Veronika's Reader Feeder
01.17. - Sorok Között értékelés
01.19. - Csak olvass!
01.21. - Pandalány olvas
01.23. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
01.25. - Hagyjatok! Olvasok! értékelés
01.27. - Deszy Könyvajánlója

2020. január 19., vasárnap

Matt Richards - Mark Langthorne: Bohém rapszódia – Freddie Mercury élete, halála és öröksége


Freddie Mercury. A legenda, akinek nevét gyakorlatilag mindenki ismeri. Legalábbis nem találkoztam még olyannal, aki kérdőn nézett volna rám, hogy kiről beszélek. A Queen együttes, élén Freddievel beírta magát a zenetörténelembe, és hatásuk mind a mai napig érezhető. Karácsonyra megkaptam nővéremtől a kívánságlistám egyik legjobban vágyott könyvét, melyben Matt Richards és Mark Langthorne áldozatos munkájának köszönhetően megismerhetjük a legenda tragikus történetét.

A fülszöveg
Aki ​kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.


Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 552 oldal
ISBN: 9789634575047
Megrendelhő: itt


2020 könyvek terén számomra egy hatalmas meglepetéssel indult. Tudtam, hogy szeretném elolvasni ezt az életrajzi regényt, de nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. A vaskos, 550 oldalas kötetbe információra éhezve vetettem bele magam, hiszen alig valamit tudtam Freddie Mercuryról. Az együttes dalainak többségét ismerem, legendás budapesti fellépésükről és Freddie betegségéről természetesen tudtam, ennél többet viszont nem. A Bohém rapszódia (eredeti címe: Somebody to love) részletesen beavat minket abba a világba, amibe a kis Farrokh Bulsara született és életútját végigköveti a zenei ikonná válásán keresztül szomorú haláláig.

A kötet két szálon fut, melyből az egyik Freddie élettörténete, a másik pedig egy olyan vírus kialakulásának folyamatát mutatja be, mely emberek millióinak életét tette tönkre és pecsételte meg sorsukat. Sajnos tudjuk, hogy a két szál összeér a könyv végére.


Olvasmányos és elképesztően addiktív


Sok minden közrejátszott abban, hogy Freddie milyen életet élt felnőttkorában. Az azonban bizonyos, hogy egész életében szeretetre és biztonságra vágyott és ezt kereste, hiszen gyerekként hamar el kellett válnia a biztonságot nyújtó otthontól. Arról, hogy Freddie hogyan nőtt fel, viszonylag keveset tudhatunk. Zanzibáron született és korán meg kellett tanulnia az önállóságot, hiszen szülei bentlakásos iskolába küldték, messze az otthonától. Egyedül érezte magát az iskolában, és ez a fajta magány és elszigeteltség határozta meg későbbi kapcsolatait és zárkózottsága ide vezethető vissza. Ugyanakkor akit bizalmába fogadott, nagyon nagy megtiszteltetésben részesült. Freddie végtelen szeretetét élvezhette, aki soha semmit nem sajnált barátaitól anyagi téren sem. Rengeteg barátja volt és ezen nem is csodálkozom. A könyv és a neten fellelhető videófelvételek alapján egy életvidám és rendkívül szórakoztató embernek képzelem el, akire nem lehetett nem figyelni. Ez magával hozta mindemellett azt a tulajdonságát is, hogy meglehetősen nárcisztikus személyiség volt. Tisztában volt a tehetségével, amit az élettől kapott és folyamatosan jobb és jobb akart lenni, fejlődni. Hajtotta a tettvágy, a munkában nem ismert lehetetlent és vágyott az elismerésre. Ez a fajta odaadás és a zene iránti elkötelezettség, ami engem talán legjobban lenyűgöz benne. Zseni volt, szerintem tagadhatatlan. Az, hogy a magánéletében hedonista életmódot folytatott, és megszámlálhatatlan sok szeretője volt az évek során, mit sem von le abból, amit adott a világnak. Imádta az életet, az embereket, emlékezetes partikat adott és szerette volna, hogy körülötte mindenki boldog legyen.

Hosszú út vezetett odáig, hogy az egész család Angliába menekült, így került fiatalként Freddie Londonba, a kulturális élet központjába. Mindig is muzikális beállítottságú volt és több zenekar, többféle felállás után született meg 1971-ben a Queen. Olvasás közben csak hitetlenkedtem, hogy a zenei zsenit a többi, akkor már meglévő tag, Roger és Brian nagyon sokáig nem akarta bevenni a bandába. Ti el tudjátok ezt hinni?! Hála a jó égnek, hogy mégis megtörténhetett és később kiegészülve Johnnal kialakult a végleges felállás.

Freddie és a Queen története jóval azelőtt kezdődött, hogy én megszülettem, így esélyem sem volt megismerni azt a kort, az 1970-80-as éveket, amikor a zenekar megalakult és szépen lassan ismertté váltak. Ezért voltam kíváncsi egy hiteles és megbízható forrásra, ami róluk és az akkori társadalmi viszonyokról szól. Ez a könyv teljes egészében mutatja meg az olvasónak, hogy egyrészt hogyan jött létre a Queen, másrészt milyen volt a fogadtatásuk és megítélésük. Nemcsak a zenekart, hanem azokat a társadalmi viszonyokat ismerhetjük meg a könyv által, amiben a szüleink generációja felnőtt. Valószínűsítem, hogy többek között ez szintén közrejátszik abban, hogy ennyire magába szippantott a könyv.
Freddie, Brian, Roger és John a rockzenészek között különleges helyet foglaltak el már akkor, hiszen Freddie gondoskodott róla, hogy különcsége megmutatkozzon az együttes által képviselt stíluson is. Teljesen új vonalat képviseltek a zenei palettán, hiszen előttük a rockzenét senki nem vegyítette az operával. Nagyon merész és kockázatos lépés volt. Freddie és általa a zenekar többi tagja hitt benne, ami tehetségükkel tökéletes párost alkotva vitte őket a siker felé vezető úton.

Nagyon szerette a macskákat
Az óriási sikert és csillogást beárnyékolta az a tény, hogy Freddie áldozatává vált az évtized legnagyobb járványának: HIV-fertőzött lett, mely több év alatt elérte a betegség 5. stádiumát, az AIDS-betegséget. Valószínűsíthetően 1982-ben történt, de csak jónéhány évvel később diagnosztizálták nála. Az orvostudomány nem ismerte még ezt a betegséget, a kutatásokra nem kaptak elegendő támogatást és sok év után, megdöbbentő számú emberáldozat után kezdte komolyan venni a világ a betegséget. Emiatt nehéz volt felismerni, sőt, évekig fertőzöttként tünetmentesen élhet az ember és eszébe sem jutott Freddienek sem, hogy elkaphatta.
Ismeretek hiányában ráadásul összekötötték a betegség fogalmát a homoszexualitással, holott nemcsak a melegek és droggal élő, fecskendőt használók között terjedt a betegség. Így tulajdonképpen megbélyegezték az AIDS-betegeket.
Freddie nemi identitása mindig érdekelte a sajtót, ő azonban nyíltan soha nem mondta ki, hogy meleg. Az akkori társadalom megítélése miatt nem tehette meg, nem akart céltáblává válni és kockára tenni a karrierjét, viszont akik ismerték, egyértelműnek tartották, hogy a férfiakhoz vonzódik. Egyébként ez annyira érdekes volt a könyvben, hogy nyíltan senki nem mondta ki, mégis mindenki tudta. És igazából a közvetlen emberek Freddie körül sem tudták teljesen, mi történik. Az együttes tagjai sem voltak tisztában azzal, hogy Freddie milyen helyeken járt egy-egy turné során (melegbárok, vad bulik), ez főleg meglepett. Hiszen ők mégiscsak olyan emberek voltak, akikkel nap mint nap együtt alkotott és zenélt. A betegségével ugyanez történt. Körülbelül élete utolsó évében mondta el a tagoknak (ellentétben a filmmel, ahol a Live Aid előtt avatta be őket), csak a legbizalmasabb emberei tudtak arról, hogy elkapta a vírust. 
Hihetetlen, hogy mennyi erő és akarat lakozott Freddieben még akkor is, amikor már nagyon legyengítette a betegség. Az utolsó pillanatig dolgozott, dalokat írt és vett fel arra az időre, amikor ő már nem lesz itt, de az együttes tovább tud működni. 


A Live Aiden ott volt Diana hercegné és Károly herceg is, és David Bowie, különleges fotóra bukkantam
Nagyon nehezen engedem el ezt a történetet, mert leírhatatlanul tetszett minden szomorúságával, nehézségével és csodájával együtt. Számos dologra rákerestem olvasás közben és megtaláltam akkori botrányt kavaró újság címlapokat, arcokat társítottam nevekhez, így szinte interaktív volt az olvasás és persze hallgattam a Queen-slágereket. aztán nekiálltam a Youtube-on elérhető videófelvételekből válogatni, természetesem a Live Aid-es fellépésükkel kezdtem


A lehető legjobb könyvvel kezdtem az évet


2019. december 31., kedd

Ilyen volt számomra 2019


Az év utolsó heteiben mindig elkezdem végiggondolni, hogy mi történt velem az eltelt évben, merre jártam, mit csináltam, miket olvastam és összességében milyen év volt. Szilveszter napján és újévkor pedig elengedve az egészet új lapot nyitok gondolatban.

Nos, 2019 már a második évem volt Budapesten, és összességében úgy érzem, remekül sikerült. Mind könyves, mind az életem egyéb területein.
Januárban az első olvasmányom egy viszonylag hosszú és komoly történet, Colleen Hoover Too late című regénye volt. Ez megalapozta az évemet, hiszen jópár, hasonlóan fontos témájú történetet olvastam még.
Gondolkodtam, hogy összeszedem a top 5 vagy 10 könyvemet az évből, de inkább azt mondanám, hogy megmutatom, mik lettek a legemlékezetesebb és legfontosabb olvasmányaim idén.

Az év első felében olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című regényét, ami egy fájdalmas, ám letehetetlen könyv. Családon belüli bántalmazás és egy szörnyű betegség a témája. Különösen azért érintett meg a történet, mert valós eseményeket mesél el és nem fikció. Aztán az év során előnyben részesítettem magyar íróinkat, és így ismerkedtem meg Mucha Dorka Puncs című bemutatkozó regényével. Amilyen rövid, annyira fontos ez a történet, szerencsére megfelelő figyelmet kapott, például részt vettem egy beszélgetésen róla a Margó Fesztiválon. Jövőre pedig biztosan újraolvasom.
Nem lehet szó nélkül elmenni a Könyvfesztiválon beszerzett könyveim mellett sem, melyek közül D.Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak újrakiadott könyve egy gyönyörűen megírt emlék édesanyjáról. A fesztiválos szerzemények közül elolvastam Grecsó Krisztián Veráját és végre megismerkedtem az író könyveivel, kettőt olvastam el közülük eddig. A komoly témákat feldolgozó olvasmányaim közül kiemelnék még összesen hármat. Az első Hajdú-Antal Zsuzsa Visszatérünk című regénye, mely egy magyar tragédiának állít emléket. A könyv méltó egy olyan eseményhez, melyet egy egész ország gyászol. Utána olvastam Nyáry Luca bemutatkozó regényét, a Vigyázz, törékeny!-t, mely szintén nagyon nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy az évem egyik legfontosabb olvasmánya lett.


Újraolvasós, egyértelműen. A gyász folyamatát és a depresszió  betegségét testközelből ismerhetjük meg benne, mindezt egy igen fiatal lány tollából. Az évem utolsó olvasmánya egy olyan könyv lett, amit igazából jövőre terveztem olvasni, de mivel rövid, így nekiálltam vasárnap és még aznap éjjel befejeztem. Ez a regény feltette az évemre a koronát, és egy fájdalmas, ugyanakkor elképesztő élménnyel gazdagodtam. Ez a könyv pedig nem más, mint Péterfy-Novák Éva Egyasszony című élettörténete. A könyv őszinte vallomás Éva múltjáról, átélt tragédiájáról.

A felsorolt könyveken kívül olvastam számos vidám, izgalmas, érdekes könyvet is, hiszen a komoly témájú könyvek olvasásába muszáj  beiktatni könnyedebb műveket is. Voltak köztük életrajzok, valós történetek (Michelle Marly: Coco Chanel), izgalmas utazások (David Attenborough:Utazások ​a világ túlsó felére), igazi meglepetések (André Aciman: Szólíts a neveden). Szerencsére az idei olvasmányaim között körülbelül egy vagy kettő olyan volt, amivel kissé mellélőttem és nem nyerte el nagyon a tetszésemet az adott történet. Mivel sok könyvet olvasok, most már az évek alatt eljutottam oda, hogy ismerem az ízlésemet és egy fülszöveg vagy az első oldal olvasásából már érzem, mely könyvek valók nekem.


Több számomra új, igazán tehetséges író alkotásait ismertem meg idén, és váltak kedvenccé. Ilyen többek között Budai Lotti, akitől ráadásul előolvasással olvastam el új regényét, az Édes ébredést. Valamint régóta terveztem megismerkedni Simon Marcival (akivel egy gimibe jártam :P), neki pedig beszereztem mindhárom kötetét és elolvastam őket (Rókák esküvője, Polaroidok, Dalok a magasföldszintről). 

A régóta tervezett Harry Potter-újraolvasást szeptember elsején, azaz a Roxfort Expressz indulásának napján kezdtem meg, mely sokadik újraolvasásra is fantasztikus élményt adott. Sajnos mind a hét kötet nem került sorra idén, az első négyet sikerült elolvasnom, de 2020-ban folytatom az egyik nagy kedvencemmel, a Főnix rendjével. Alig várom!

Instagramon az alábbi  kilenc kép  volt a legnépszerűbb:


Végül lássunk egy listát arról, mik történtek velem 2019-ben:

- elolvastam 53 könyvet
- elolvasott oldalak száma: 14 058
- a blog látogatottsága 101 000-rel zárja az évet
- 69 db új könyvem lett, mellyel jelenleg a nyilván tartott könyveim száma 342 db
- rész vettem a Könyvfesztiválon
- ott találkoztam először Grecsó Krisztiánnal, illetve részt vettem egy beszélgetésen D. Tóth Krisztával és Szentesi Évával (aki másodszor is dedikálta nekem a már aláírt könyvét :D vicces volt)
- voltam a Könyvhéten
- először jártam a Margó Irodalmi Fesztivál tavaszi és őszi eseményén is, ami nagyon-nagyon tetszett
- találkoztam Vecsei H. Miklóssal (kétszer is)
- előolvasóként elolvastam és rákerültem Budai Lotti Édes ébredés című regényére
- megkerestem A Pál utcai fiúk emlékszobrát a Corvin-negyedben
- beszereztem sok régóta vágyott könyvet a Libri raktárvásárán
- lefutottam egy balatoni futóversenyen a 7 kilométeres távot
- elolvastam André Aciman Szólíts a neveden regényét, amit az őszi Margón dedikáltattam a hazánkba látogató íróval, megvettem hozzá a folytatást
- jelentkeztem a Blogturné klub felhívására és elkezdtem velük az együttműködést
- egy előadást hallgattam meg a csodálatosan szép New York Kávéházban
- újraolvasom a Harry Pottert
- megismertem a podcastek csodálatos világát és rendszeres hallgatója lettem három csatornának
- bekövettem Instagramon Ott Annát, akinek irodalomszeretete lenyűgöz és imádom, amit csinál
- a blog Facebook oldalán 500-an lettünk
- elrepültem Milánóba egy szál hátizsákkal és két nagyon jó barátnőmmel <3

- újra repülni az évem egyik legjobb része volt
- végre eljutottam a Hadik Irodalmi Kávéházba
- meghallgattam egy nagyon érdekes és szuper beszélgetést a Harry Potterről
- megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve jubileumi kiadását (Griffendél)
- végignéztem egy amerikai foci meccset Tatabányán
- egyedül voltam színházban és végre láthattam A lepkegyűjtőt
- barátokkal kirándultam a János-hegyen

- egyik kedves barátnőmmel nyaraltam a Balcsin egy hetet és abszolút kipihenten, lebarnulva tértünk haza
- részt vettem egy Jóbarátok kvízesten, majd egy Harry Potteresen
- életemben először buliztam a Budapest Parkban, ráadásul a kedvenc zenekarom, a Margaret Island koncertjén
- akiknek előtte voltam a szimfonikus koncertjén a Margitszigeti szabadtéri színpadon
- eljutottam Lakatos Levente dedikálására, így most már minden könyve a polcomon dedikált
- megvettem az álom könyvvásznamat
- ezeken kívül számos könyvbemutatón, beszélgetésen vettem részt, megszámolni is nehéz

Nagyon bízom benne, hogy 2020 hasonlóan tartalmas év lesz minden szempontból. Szeretnék még több élményt gyűjteni, nemcsak könyves vonatkozásban, szeretnék utazni és ehhez kapcsolódó terveim is vannak. 
Természetesen nemcsak pozitív élményeket tartogatott 2019, de úgy érzem, hogy a sok jó mellett talán egy kicsit eltörpül az, ami kevésbé volt kellemes. Mint mindig , most ia a jóra érdemes  emlékezni. 

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és mindenkinek, aki erre jár!