2026. június 18., csütörtök

BLOGTURNÉ: Shelby Van Pelt - A ​boldogságnak nyolc karja van


Mi történik, ha egy magányos özvegy és egy rendkívül intelligens óriáspolip sorsa váratlanul összefonódik? Shelby Van Pelt szívmelengető regénye humorral, érzelemmel és egy csipetnyi rejtéllyel mesél a veszteségről, a barátságról és a második esélyekről. Vajon egy akvárium különös lakója képes lehet megfejteni egy évtizedek óta őrzött családi titkot? Tarts velünk, és ismerd meg ezt a különleges történetet, amely világszerte meghódította az olvasók szívét!


A fülszöveg
Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?


Kiadó: General Press
Év: 2026
Oldalszám: 384
Fordította: Gieler Gyöngyi



A boldogságnak nyolc karja van már első megjelenésekor nagyon érdekes könyvnek tűnt, de csak most, a filmes borító megjelenésével került sor rá, hogy elolvassam. Gyönyörű és nagyon megható alkotás, ami egyszerre szól gyászról, fájdalomról, elengedésről és reményről.

Tova az amerikai (fiktív) kisvárosban, Sowell Bayben tölti nyugdíjas mindennapjait. Takarít a közeli akváriumban, és közben készül beköltözni az idősek otthonába. Egyedül él, mióta Will, a férje pár éve betegségben elhunyt, Eric, a fiuk pedig 18 éves korában a mólónál eltűnt. A rendőrség hivatalos álláspontja szerint öngyilkos lett, de Tova ebben sosem hitt. 
Olykor nyugdíjas barátnői (a Lókötők) társaságában tölt el egy délutánt, ezenkívül az akváriumban, de otthon mégis magányosnak érzi magát. A fájdalom átjárja minden egyes napját, amit szeretett férje és fia nélkül kell töltenie, ezért döntött az otthon mellett. Barátnői ezt bár elfogadták, mégsem értenek vele egyet. Ennyi idősen egy új helyre költözni, miközben minden Sowell Bayhez köti.

Az akváriumban töltött estéken beszél az állatokhoz, kitakarítja az akváriumot a naponta megjelenő tömeg után. Itt ismerkedik meg az akvárium egyik legrejtélyesebb lakójával, Marcellusszal, az óriáspolippal. Az állat szeret rendszeresen kiszökni, kalandozgatni az akvárium területén és egy este lebukik. Tova segít neki visszakerülni a helyére és így indul a kapcsolatuk. Nagyon különleges kapcsolódás kezd kibontakozni köztük és Tova nem is sejti, hogy Marcellus mennyi mindent ért az emberek világából.

Közben a városba érkezik Cameron, a fiatal férfi, aki épp próbálja összeszedni az életét. Az állásából kirúgták, a barátnője szakított vele, nincs pénze. Elkeseredésében elköszön nagynénjétől és elindul, hogy megtalálja az apját. Így kerül ebbe a kisvárosba, ahol eleinte szintén nem találja a helyét. Ő is az akváriumban kezd el dolgozni, így barátkozik össze a zárkózott Továval.

A könyvnek három elbeszélője van: Marcellus, Cameron és Tova. Cameron és Tova fejezetei E/3. személyben íródtak, de a polip érdekes módon E/1. Tetszett ez a hármas történetmesélés, mert így mindhárom főszereplő szemszögéből láthattam az eseményeket. Sajnos Marcellus fejezetei nagyon rövidek voltak, ráadásul nem is kapott akkora szerepet az ő és Tova kapcsolódása, mint vártam. Ez egy kicsit csalódást okozott, mire a könyv végére értem, azonban az érzelmi töltet kárpótolt ezért a hiányért. A történet utolsó harmada nagyon érzelmes, megható, és konkrétan sírtam rajta.

Összességében nagyon tetszett a könyv, az írónő gyönyörűen építette fel Tova és Cameron életútját, hogy megértsük, min mennek keresztül. Osztoztam a fájdalmukon, a kétségeiken, ugyanakkor érezhető és valamelyest kiszámítható volt a végkifejlet. Nagyon szerethető és kedves, szép történetet kaptam, örülök, hogy elolvastam.




Nyereményjáték

A regény egyik narrátora egy óriáspolip, ezért játékunk is rájuk fog fókuszálni. A feladatotok mindössze annyi, hogy találjátok meg a helyes választ az állomásokon feltett kérdésekre.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom:
Az óriáspolipnak mennyi tapadókorongja van egy karján?


A turné állomásai:
06.10. Readinspo
06.12. Zakkant olvas
06.14. Ambivalentina
06.16. Olvasónapló
06.18. Pandalány olvas

2026. június 15., hétfő

BLOGTURNÉ: Kristie Frederick Daugherty - Láthatatlan húrok - 113 költő reagál Taylor Swift dalaira


Könyvmolyképző Kiadó egy igazán különleges kötetet hozott el a magyar Swiftieknek. Egy könyvet, amiben egybeforr Taylor Swift, a zene, a költészet és a versek iránti rajongásuk. A Láthatatlan húrok című gyűjtemény 113 költő versét tartalmazza, melyek mindegyikét egy-egy Taylor-dal ihletett. Ráadásul ha jól ismeritek az énekesnő dalait, akár felismerhetitek az egyes dalokat benne. Tartsatok velünk a turnén és nyerhettek belőle egy példányt!

A fülszöveg
Ki tudod találni, hogy melyik vers melyik slágerhez szól?
Taylor Swift dalai által inspirált verses antológia olyan neves kortárs költőktől, mint Kate Baer, Maggie Smith vagy Joy Harjo.
Taylor Swift egyedülálló jelenség a popzenében. Ő minden idők egyik legtehetségesebb dalszövegírója, zenéje rajongók millióit szólítja meg szerte a világon egyedi történetmesélésével és az érzelmekre rezonáló dalaival.
A Láthatatlan húrokban Kristie Frederick Daugherty költő, tanár és elkötelezett Swiftie 113 kortárs verset gyűjtött össze, amelyek mind egy-egy konkrét Taylor Swift-dalra reagálnak.
A tiszteletadás és együttműködés szellemében a költők abból indultak ki, hogy Swift mennyire szeret utalásokat használni és rejtvényeket feladni rajongóinak, ezért minden vers úgy utal egy dalra, hogy nem idézi a konkrét szövegét.
A rajongók érezni fogják a Swift szövegeire jellemző mélységet és nüanszokat a versekben is, miközben megtalálják a versek helyét Swift korszakaiban. Ez az antológia egyedülálló gyűjtemény napjaink legünnepeltebb költőitől.
Kezdődjék a rejtvényfejtés!


Eredeti cím: Invisible Strings: 113 Poets Respond to the Songs of Taylor Swift
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Kamper Gergely
Megjelenés dátuma: 2026.05.05.
ISBN: 9789636758318
Kiadás: kartonált füles
Oldalszám: 320




Taylor Swift karrierjét alapjaiban határozza meg a dalszövegírás. Elképesztő sikerének titka első albumától kezdve az, hogy dalszövegeivel könnyen azonosulnak az emberek, és teljesen hétköznapi érzéseket, helyzeteket ír le bennük. Swiftiek között gyakori mondás, hogy "minden szituációra tudok egy Taylor Swift-dalt". Ezzel én is így vagyok.

Az énekesnő népszerűsége dalról dalra, albumról albumra egyre nagyobb méreteket ölt, és hatása óriási nemcsak a zeneiparra, hanem sok olyan területre is, aminek semmi köze a zenéhez. Például egyetemen tanítják az ő karrierútját, elemzik a dalait, összehasonlítják szövegeit Shakespeare műveivel. De például Taylor Swift Education Center működik Nashvilleben (USA) vagy megemlíthetjük azt is, hogy az Eras Tournak kimutatható gazdasági hatásai voltak, akármelyik országban is lépett épp fel.
Nem csoda, hogy rendszeresen készülnek róla tanulmányok, nem hivatalos könyvek, vagy épp dokumentumfilm. A most megjelent Láthatatlan húrok egy olyan gyűjtemény, amiben 113 külföldi költő írt egy-egy verset (természetesen a 13-as szám benne van), akiket megihletett valamelyik Taylor-dal. Nagyon izgalmas koncepció, mert ezekben a versekben benne van az, hogy mennyire szeretik Taylor-dalait, ugyanakkor a már meglévő dalszövegekre reflektálnak ezekkel a versekkel. Elolvasva őket viszont nem könnyű feladat kitalálni, hogy melyik dalok voltak a múzsáik. Elég jól ismerem Taylor dalszövegeit, úgy érzem, mégsem tudtam rájönni egyértelműen az eredeti dalokra. Sok versben vannak hasonló elemek, de nem tudtam egyiket sem beazonosítani.
Igazából szerintem ennek a kötetnek nem is ez a célja (bár a fülszöveg mást sugall). Sokkal inkább az az érdekes a megírt versekben, hogy mit adott egy dal a költőnek. Milyen gondolatfonalat indított el bennük, amik egy vers megszületéséhez vezettek. Vannak rövidebb, szinte haiku szerű versek, de vannak kifejezetten hosszabbak is, amiknek egy-egy sora komplett mondattá áll össze. 

Számomra Taylor költészete különösen a TTPD album megjelenéséve került előtérbe, bár a covid időszak során írt két albuma, a Folkore és Evermore testvéralbumok is olyan dalszövegeket tartalmaznak, amik nem állnak messze a költészettől. A TTPD pedig tematikában is kimondottan irodalmi és a költészethez kapcsolódik: írógép, könyvek, írás, elég csak az albumhoz készült fotósorozatot megnézni. De elég csak az album címét boncolgatni, tortured poets department (megkínzott költők társasága).





Nyereményjáték

Mostani játékunk során az lesz a feladatotok, hogy minden állomáson találtok egy dalcímet, amiből hiányoznak betűk és ki kell találnotok, hogy melyik dalról van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladványom
_ _ e     t_r_ _ r_ _    p_e_ _   d_p_ _ _m_ _ t





A turné állomásai
06.15. Pandalány olvas
06.18. Kitablar blog
06.21. This is my (book) universe

2026. június 13., szombat

BLOGTURNÉ: Lucy Steeds - A művész


A művész
egy lassan kibontakozó, különleges atmoszférájú történet, amelyben a művészet nemcsak alkotás, hanem menedék, vágy és önkifejezés is. Lucy Steeds regénye finoman egyensúlyoz érzelmek és emberi kapcsolatok között, miközben egy érzékeny női sors rajzolódik ki előttünk. A Blogturné Klub következő állomásain egy gyönyörűen megírt, elgondolkodtató regény vár ránk. Tartsatok velünk 2026.06.09–13. között, és merüljetek el velünk együtt A művész különleges világában!

A fülszöveg:
Provence, 1920.
Ettie némán jár-kel a régi, félreeső udvarházban, észrevétlenül teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy a nagybátyja művészi zsenialitása kiteljesedhessen.
Joseph, a feltörekvő újságíró meghívást kap a művész otthonába. Úgy gondolja, nevet szerezhet magának, ha interjút készít a visszahúzódó festővel, a nagy Edouard Tartuffe-fel.
Mindenkinek megvannak a maga titkai. És a sötétség leple alatt Ettie évek óta gondosan rejtegeti a sajátját. A perzselő nyár azonban leolvasztja a hamis rétegeket, és lassan előtűnnek a valódi színek.
Mert Ettie készen áll arra, hogy végre megmutassa magát.
Még akkor is, ha ehhez lángra kell lobbantania a saját világát.

WATERSTONES ÉV KÖNYVE DÍJÁNAK NYERTESE 2025-BEN
A WALTER SCOTT-DÍJ 2026-OS DÖNTŐSE
AZ ÉV KÖNYVE A SUNDAY TIMESNÁL


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 294 oldal
ISBN: 9786151041413
Fordította: Ács Eleonóra




Lucy Steeds debütáló regénye nagyon izgalmas koncepciót mutat bea lelkes művészlélek újságíró, Jonathan egy remeteként élő, zsémbes, de zseniális festőművészt próbál megismerni és cikket írni róla. Ez a kiindulópont elsőre az Üvöltő szelek felépítésére emlékeztetett, de csak ennyiben (a történet további része semmiképpen), illetve az egész könyv hangulatát első perctől áthatja valamilyen megmagyarázhatatlan feszültség.

Edouard Tartuffe egy fiktív, világhírű festőművész, aki bár sorra gyártja a csodaszámba menő képeket, mégis kerülve a társasági életet, a világtól elzártan él unokahúgával, Sylvettetel. Rajta kívül csak kereskedőjével beszél, aki Párizsban értékesíti a műveit, így a neve köztudott művészi körökben.

A történet Saint-Auguste-de-Provenceben (Franciaország) játszódik, 1920-ban kezdődik, Európa épp az első világháborúból próbál újraépülni. Joseph a művész Tartuffefel szeretne interjút készíteni és munkásságról cikket írni, így ellátogat ebbe a kis faluba. A fogadtatás meglepően hűvös, azonban végül Tartuffe megenyhül és amennyiben modellt áll neki Joseph, akkor maradhat a házban és azt ír, amit akar róla. Kecsegtető ajánlat ez számára, hiszen így bepillantást nyújthat a festő mindennapjaiba és az alkotási folyamatba, valószínűleg eltart majd egy darabig a festmény, a Narancsot tartó ifjú elkészítése, amihez ő lesz a modell.


Az eseményeket Jonathan és Sylvette ("Ettie") szemszögéből ismerhetjük meg, és általuk ismerjük meg "Tatát" (Tartuffe) is, a család múltbéli eseményeit és traumáikat. Szinte azonnal egyértelművé vált számomra a könyv elején, hogy Tata és Sylvette traumatizált szereplők

Sylvette nem ismerte az apját, anyja pedig elhagyta őket a kislány hétéves korában, Amerikába szökött egy ismeretlen férfival, így maradt nagybátyjánál. Később az édesanyja rejtélyes körülmények között meghalt és visszahozták a faluba. Abban a pillanatban, hogy ketten maradtak Tata és Ettie, azonnal fel kellett nőnie a (7 éves!) kislánynak: háztartást vezetni úgy, hogy még a mosogatót sem érte fel, főzni, a faluba bejárni ügyeket intézni és a legfontosabb feladata mindemellett az volt, hogy a festészetbe menekülő Tartuffet kiszolgálja. Mindig az adott festményhez szükséges eszközöket, tárgyakat beszerezze, és aztán lebonyolítsa a művek elszállíttatását. Borzasztó volt azt olvasni, hogy ettől a kislánytól elvették a gyerekkorát. Nemcsak az anyja, aki itthagyta, hanem a nagybátyja is, aki bár fizikailag sosem bántotta, természetével és a saját traumáival tovább mélyítette az eddigi fájdalmait. Nos, nekem már itt teljesen ellenszenvessé vált Tartuffe, hiszen úgy kezelte Ettiet, mint egy cselédet. Ahogy beszélt vele, ahogy látszólag tett érte dolgokat, de közben magához láncolta. Az a lelki terror, amiben 27 évig élnie kellene Sylvettenek, beleivódott a lelkébe és bár mindig vágyott a lány egy jobb életre, nem hitte el, hogy számára ez megadatik valaha.

Egészen addig, amíg Jonathan fel nem bukkant a házban, Ettie nem hitte, hogy bármi megváltozhat. A fiú megjelenésével új dinamikája lett az életének, és kezdte felfogni, hogy egy lehetőséget kapott, hogy kiteljesedjen és ne uralja le az életét a nagybátyja.

Jonathan egyáltalán nem toxikus karakter, azonban neki is megvan a maga feldolgoznivaló traumája: az édesanyja nemrég meghalt, akihez nagyon kötődött. Két testvére van: egyikük Rupert, aki katona volt és nemrég hazatért a háborúból hat év után. A háború okozta poszttraumás stressz miatt kórházba került és aztán a pszichiátriára, de inkább csak rosszabbodott az állapota. Mindezeket megélve Jonathan újságíróként szinte menekült a feladatokba, mint a Tartufferől készülő cikk, jelenleg egyetlen hugával tartja a kapcsolatot, rendszeresen leveleznek. 

A könyv sajátos, különleges hangulatával nagyon könnyen magába szippantott, szinte faltam az oldalakat, hogy megtudjam, mi történik a három főszereplővel. Eleinte, a könyv első felében teljesen úgy érzékeltem, hogy a két férfi irányítja az eseményeket, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából Ettie mozgatja a szálakat. Elég feltűnő volt, ahogy az írónő folyamatosan utalást tesz a tűz jelenségre, hogy valami nagyszabású és mindent megváltoztató befejezést szán a történetének. Nem csalódtam, a vége teljes katarzis. Ráadásul kapunk a végén egy olyan epilógust, ahol már több tíz év eltelt.

"A hold csillogó olajfoltként tükröződik a vízen."

Lucy Steeds az az írónő, akire figyelni kell, mert ha ilyen gyönyörű, szinte szépirodalmi minőségű történetet írt első regényeként, akkor milyen lesz a következő. Nagyon kíváncsian várom. Rengeteg csodás gondolata van, számtalan metaforát használ és a történet negyedik főszereplője maga a művészet, a festészet. Nemcsak keretet ad a könyvnek, hanem olvasás közben magam előtt láttam a festményeket, a színeket, a kompozíciókat Tartuffe műtermében.



Nyereményjáték

A Blogturné Klub turnéja során most a művészet világába kalandozunk! Ha szeretitek a festészetet, az alkotásokat és az izgalmas történeteket, akkor érdemes velünk játszanotok is. Három állomáson három kérdés vár rátok – a helyes válaszokat gyűjtsétek össze, majd küldjétek el a megadott felületen!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A feladványom:
Melyik híres festmény alkotója Leonardo da Vinci?



A turné állomásai
06.09. Milyen könyvet olvassak?
06.11. Olvasónapló
06.13. Pandalány olvas