Elakadt a lélegzetem - Csak lélegezz I.

A kép tetején egy bagoly figyel, a könyvjelzőm :)

Nehéz szavakat találni egy ilyen történet elolvasása után. A főhős lánynak, Emmának megszámlálhatatlanul sokszor elállt a lélegzete & bátran kijelenthetem, hogy olvasás közben számtalanszor nekem is. Egyszerűen minden benne van ebben a regényben, aminek lennie kell: barátság, szerelem, dráma. 

Főhősünk, Emma egy nagyon tehetséges lány, kiváló tanuló, több sportágban jeleskedik, van egy legjobb barátnője, Sara, mégis olyan lelki terror áldozata, amit egyáltalán nem érdemel meg. Nagynénje fizikailag bántalmazza őt, mióta odaköltözött hozzájuk & egyetlen esélye a menekülésre az iskola & egy gimnázium utáni ösztöndíj valamelyik egyetemen.

Erősen szorítottam a könyvet minden egyes jelenetnél, ahol nagynénje felbukkant, kifejezetten dühös voltam, hogy Emma nem tesz semmit, nem kér senkitől segítséget & még a legjobb barátnőjének sem hajlandó elmesélni semmit. Legszívesebben felordítottam volna, hogy "most már elég, de beteg nő (mármint Emma nagynénje), hagyd békén Em-et!!!". Huh, nagyon megbotránkoztatott a történetnek ez a része, elképzelésem sincsen, milyen érzés lehet mindezt valakinek a valóságban átélni, biztosan nehéz lehet erről beszélni, megélni. A regény nagyon jól bemutatja ennek az érzelmi oldalát Emma szemszögével, végig ő beszél a könyvben E/1.személyben.

Emma megismerkedik egy nagyon kedves sráccal, Evannel, aki a "megmentője" lehet a történetben & be is bizonyosodik, hogy mennyire szüksége van a lánynak támaszra. Sok idő, míg egymásra találnak, de kapcsolatuk alapja a barátság & ezáltal mély kötődés alakul ki közöttük. Nagyon jó karakter mindegyik szereplők, nagyon megszerettem őket olvasás közben.
Valószínűleg el fogom olvasni a trilógia következő részét is.

"– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult."

Lázadjunk és legyünk hűségesek - avagy befejeztem egy trilógiát

A beavatott trilógia első részét nagyon-nagyon szerettem olvasni tavaly, bár a filmet láttam előbb.
És aztán addig-addig jött szembe velem a könyvesboltok polcain, amíg rá nem vettem magam, hogy elolvassam. Bátran mondhatom, hogy abszolút megéri elolvasni, a film csak a jéghegy csúcsa.
 
A második részt, A lázadó című könyvet izgatott kezdtem fellapozni.
Egy több részes könyvsorozat esetén mindig nehéz az írónak, jelen esetben az írónőnek olyat alkotni, ami felülmúlja az első részt. A beavatott zseniális volt, imádtam minden sorát. A folytatás számomra ugyanazt a minőséget, hangulatot hozta & ettől lett igazán jó. Nagyon kíváncsian vártam az első rész végén, hogy mi lesz ezután, hova tart Trissel & barátaival az a bizonyos vonat. És nem csalódtam, szerintem A lázadó ugyanolyan szuper könyv, mint az első rész, abszolút lekötött, csak pörögtek egymás után az oldalak, nem volt hiányérzetem. Ráadásul nagyon meglepő fordulat volt számomra az utolsó harmada a történetnek, bár nem akarok spoilerezni,de én arról a bizonyos személyről már rég lemondtam, hogy „velünk” van, nagyon nagy meglepetés volt számomra.

Pedig eredetileg nem is terveztem elolvasni a trilógia további köteteit, csak az elsőt, most mégis azt mondom, hogy akarom tudni az egész sztorit. Különösen a könyv utolsó harmada tetszett, a csúcspont & ezt a könyvet is, ugyanúgy, mint az elsőt azzal a kérdéssel fejeztem be, hogy "Most akkor mi lesz ezután?".
 
A Lázadó előzetese,már nagyon várom a mozit:

Hűséges voltam ehhez a történethez, mert végigolvastam a trilógia mindhárom részét annak ellenére, hogy az utolsó részen eléggé kínkeservesen mentem végig, sajnos nem úgy alakult a történet, ahogy elképzeltem a befejezést. Csak úgy cikáztak a gondolataim olvasás közben, hogy „Mi?Mi történt?Miért?”, egyszerűen nem értem, hogy miért így kellett befejezni ezt a könyvsorozatot, ami annyira jól indult. Nagyon szerettem olvasni A beavatottat és A lázadót is. Izgalmas volt mindhárom kötet, csak épp a befejező rész eseményeit nem értettem, hogy miért így kellett sok mindennek történnie.

Tökéletes kémia - azoknak is, akik gimiben nem szerették a kémiát...

Teljesen kész vagyok ettől a könyvtől…Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz, alig bírom majd letenni & hogy ennyire megérint a történet.Egyszerűen zseniális!Teli érzelmekkel, humorral, nagyon fontos és igaz gondolatokkal, eszméletlen jó olvasmány!Két, merően különböző világból érkezett emberről szól, akik távolról sem kedvelik egymást & mégis olyan szoros kapocs alakul ki közöttük, ami egész eddigi életüket megváltoztatja. Hogy mit tanultam ebből a regényből?Azt, hogy küzdeni kell mindazért, ami teljes szívünkből szeretnénk elérni, merni kell kiállni önmagunkért & vágyainkért & akkor megvalósulhatnak a dolgok, ha teszünk értük.

A könyv két főhőse Brittany & Alex, akik Chicagóban, a Fairfield nevű gimnáziumban végzős gimnazisták. A került északi és déli területei között sok éve kibékíthetetlen ellentét van, mely a mindennapokra & a gimnázium diákjainak életére is rányomja bélyegét.

Brittany a suli egyik "sztárja", gazdag & sikeres, pasija pedig a suli legmenőbb fiúja, Collin. Azonban nem minden arany, ami fénylik... Ugyanis hazaérve Brittanny közel sem azt a fényűző életet éli, mint amit mindenki gondol róla: szülei nem foglalkoznak eleget vele, viszont elvárásaiknak mindig meg kell felelnie, illetve nővére súlyos beteg, akinek ellátása 24 órát vesz igénybe, így rengeteg problémával kell megküzdeni Brittanynek & családjának.
Alex, a mexikói srác a déli körzetben lakik, nehéz sorsú családjával: édesanyjával és két öccsével. Édesapjuk sok évvel ezelőtt meghalt egy maffiaakció során.
A két főhőst a címből sejthetően az iskola, egész pontosan a kémia óra hozza össze, közös feladatot kapnak. Lassan bontakozik ki kapcsolatuk, ismerik meg egymást & derül ki számukra,hogy a látszólagos "tűz és víz" ellenére mennyire hasonló az életük & jellemük.
Nagyon szeretem azokat a könyveket, amikben csak úgy izzik a levegő, illetve amikben a két főhős eleinte ki nem állhatja egymást & fokozatosan alakul át ellenszenvük vonzalommá.
 

A Könyvmolyképzős könyveknek megvan a sajátos hangulatuk annak ellenére, hogy sok írótól és írónőtől jelentet meg a kiadó regényeket. Mégis mindig ugyanolyan hangulatuk van olvasás közben, nagyon jó olvasmányai vannak a könyvkiadónak.
Alig várom a könyvsorozat következő részét! =)

"Nem tudom, miért és hogyan estem beléd, Alex, de megtörtént. Attól a naptól fogva, hogy majdnem elütöttelek az iskola parkolójában, képtelen vagyok kiverni a fejemből a gondolatot, hogy milyen lenne, ha te meg én együtt lennénk. És az a csók… Édes istenem, esküszöm, hogy még életemben nem éreztem ilyet. Igenis jelentett valamit. Ha a világ akkor és ott nem dőlt össze, akkor sohasem fog. Tudom, hogy őrület ez az egész, mert annyira különbözünk."

"Én viszont egyedül maradtam. Alex magával vitte a szívem egy részét, amikor elment. Megmaradt roncsait azonban tűzzel–vassal védelmezem. Azt a következtetést
vontam le ebből az egészből, hogy csak és kizárólag az én

életem felett van hatalmam. Alex a maga útját járja. A jelek szerint nélkülem."

 

 

"Hogyne lennék őrülten szerelmes ebbe a srácba? Az egymástól távol töltött idő semmin sem változtatott. Nem tagadhatok meg tőle még egy esélyt. Akkor magamtól is megtagadnám."