Hív Amszterdam

Ma délután sikeresen végére értem Katie Fforde: Hív Amszterdam című könyvének. Az írónő könyvei bestsellerek, egy ideje már kíváncsi voltam rá, milyen történeteket ír. Nos, elég vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ugyanis eleinte nagy erővel vetettem bele magam a történetbe, majd egy idő után kezdtem unatkozni rajta, majd a végére ismét klassz lett, az utolsó öt-hat fejezet kimondottan tetszett & izgalmas volt. Tipikus romantikus regény egyébként, ugyanakkor mégsem éreztem csöpögősnek (nem is tudtam volna akkor végigolvasni), vagy erőltetettnek. A könyv főhőse két nő, Jo és Dora, akik ugyan más-más úton, de megtalálják a boldogságot. Két külön korosztályba tartoznak,mégis remekül megértik egymást, gyakorlatilag barátnők lesznek & támogatják a másikat. Egy bárkán kezdenek új életet bonyolult párkapcsolataik lezárása után abban a reményben, hogy a jövő csak jobbat hozhat ennél :) ÉS természetesen így is lesz.


Katie Fforde-tól szeretném mindenképp elolvasni Recept szerelemre című könyvét is, kíváncsian várom! ;)

Helló, Tavasz! ♥

Végre hivatalosan is itt a tavasz, joggal "követelhetjük" mostantól a napsütést!

Viccet félretéve, már ideje volt, hogy vége legyen a hosszú télnek, amit egyébként szeretek, de már sok volt belőle. Napsütés, virágok, kényelmes cipő, téli kabát eltéve a szekrénybe, ezekre vágyom ebben a hónapban :P Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

♥ "Behunyom a szememet, hátradőlök, fejemet a támlának támasztom. Lehet,hogy Capote-tal úgy jó, ahogy történt. Csak mert valami nem tart örökké, nem jelenti azt, hogy semmi értelme nem volt, amíg tartott. Nem jelenti azt, hogy nem volt fontos." ♥

Ma elolvastam a Candace Bushnell Nyár és New York című könyvét, mely a Carrie naplója második része. Klassz volt olvasni, leginkább azok a részek tetszettek belőle, amikor a városról ír: az emberek, a metró, az utcák, a közlekedés & egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a fél városban elment az áram & gyertyákkal lehetett csak túlélni az éjszakát. Bár még sosem jártam a Nagy Almában, pont ilyennek képzelem a várost. Nyüzsgő, zajos & sok helyen koszos, mégis összességében csodás hely lehet. A város, amely sosem alszik. Ahogy Carrie Bradshaw sem. Mintha mindig is ott élt volna, teljesen ez volt a benyomásom olvasás közben. Alig esik szó a régi barátairól,kivéve egy otthoni látogatást & azt, amikor Maggie meglátogatja őt a városban. A kötetben megtudhatjuk, hogyan lettek barátnők hárman Carrie, Miranda & Samantha. És ahogyan azt végig vártam, természetesen Charlotte is feltűnik a színen. jó olvasmány volt, sokszor mulatságos jelenetekkel.