Almási Kitti: Bátran élni

Aki követi a blogomat, emlékezhet rá, hogy már többször említettem, mennyire érdekel a pszichológia és szívesen olvasok ilyen témájú könyveket. Időről időre megtalálnak azok a témák és könyvek a pszichológián belül, amik hasznosak számomra a mindennapokban és akár át is segítenek egy-egy nehezebb perióduson.

Régóta kíváncsi voltam Almási Kitti írásaira, hiszen voltam már előadásán, találkoztam vele, néztem videókat az interneten és beszélgetéseket. Szaktudása teljesemértékben meggyőzött és nagyon szeretem a meglátásait. Első könyvem tőle a Bátran élni lett, mely tulajdonképpen az ő praxisában megfordult eseteken keresztül mutatja be, mit jelent bátornak lenni.  Ezáltal életünket olyan mederbe sodorhatjuk, amivel elégedettebbek és boldogabbak lehetünk. Manapság sajnos a környezetünk olyannyira befolyásol minket, hogy félünk önmagunk lenni. És ez az, ami talán a legnagyobb kihívás az életben: felvállalni önmagunkat akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik.

Roppant érdekes téma, és amennyire könnyűnek tűnik, annyira összetett dolog bátornak lenni. Saját magam is tapasztalom, hogy mennyire hatással van ránk a környezet, az emberek ítélkezése akár tudatlanul is. De igazából nemcsak arról van szó, hogy felvállaljuk magunkat vagy sem. Hanem a bátorság kihat mindenre: merjük-e azt az életet élni, amit szeretnék.

Például ha nem érezzük jól magunkat egy élethelyzetben, akkor merünk változtatni. Legyen szó egy unalmas és kihívások nélküli munkahelyről, vagy egy rossz párkapcsolatról. Mindkettőből csak bátorsággal lehet kilépni és változtatni. Almási Kitti a leírt esettanulmányok mindegyikéhez leírja a magyarázatot, hogy mi miért történt a páciensekkel. Olyan módon tálalja ezeket a leírásokat, hogy laikus olvasók is (mint én) megértsék a lényeget és ne azt érezzük, hogy szakkönyvet olvasunk. És Kitti talán ezért is ennyire népszerű.

Számtalan példát találunk a kötetben arra, hogy a mindennapokban hogyan lehetünk bátrak akár a legkisebb dolgokban. Alapvetően úgy gondolom, hogy mindenki bátor, aki képes a komfortzónáján kilépni. Kis lépésekkel kezdődik minden, ez is. Nem kell nagy dolgokra gondolni elsőre. Bátorság kell ahhoz, hogy például nemet mondjuk valamire, amire előtte mindig igent mondtuk, holott szívünk szerint nem ezt tettük volna, vagy mondjuk belevágjunk egy olyan projektbe, amiről ábrándoztunk (vállalkozás, tanfolyam, jogsi megszerzése). Vagy számomra ilyen bátorság és komfortzóna elhagyás volt, amikor nagyvárosba költöztem vidékről. Nagyobb volt a kíváncsiságom, mint a félelmem és nem akartam úgy leélni az életemet, hogy megbánjam, hogy ezt nem léptem meg. Csak egy példa, ami mindig eszembe juttatja, hogy mennyire jó, ha az ember képes a saját korlátait feszegetve kihívásokat keresni.

A fejlődés visz minket előre, azonban ehhez bátorság kell (nekem se két perc volt, amíg összegyűjtöttem).  E nélkül csak állóvízben élnénk, nem történne velünk semmi, és még csak boldogok se lennénk. Ez most úgy hangzott, mint valami önsegítő könyv részlete, de
Almási Kitti könyve ennél ezerszer jobb és hasznosabb.

Ha bármilyen hasonló, jól megírt könyvet tudtok, ne fogjátok vissza magatokat, írjátok meg kommentben! Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik előbbre visznek.

Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton. Költő, slammer és számomra a kortárs irodalom lenyűgöző reménysége.

Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem verseivel a Rókák esküvője című kötetében. Verseihez, mint persze általában minden szépirodalmi alkotáshoz, hangulat kell. Különleges világába bepillantást enged sorain keresztül. Olyanok az írásai, mint egy jó bor: elolvasod, ízlelgeted, majd lassan kortyolod el őket és kiélvezed minden cseppjét. Nekem alapvetően a versekhez mindig hangulat kell, és Márton művei különösen ilyenek. Többször el kell olvasni számos versét, hogy megláthassuk a sorok között megbújó érzéseket, és nekem ez teszi igazán emlékezetessé a Rókák esküvőjét. Méltán jelölték idén Libri Irodalmi Díjra, nagyon-nagyon drukkoltam, hogy megnyerje.

Időközben kiderült, hogy egy gimibe jártunk Simon Mártonnal (amikor ő végzős volt, én akkor voltam pici gólya :D, sajnos esélytelen, hogy emlékezzek rá, de a tablójuknak utána fogok nézni). És emiatt büszkének is érzem magam, hogy ilyen tehetséges emberrel járhattam egy suliba.
Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a borító. Mint maga a kötet, a külseje is igazán figyelemfelkeltő az egyszerűségével. Egyedi és kitűnik a könyvek sokaságából, nagyon tetszik.
Sajnos a Könyvhéten nem jutottam ki a dedikálásra, de nagyon szeretnék találkozni a költővel legközelebb, addig úgyis újraolvasom a verseket.

Már e kötet elolvasása előtt is követtem őt, a tevékenységét, ezentúl pedig pláne. Következő olvasmányom tőle a Polaroidok lesz.

"A horizont rózsaszín, a lábunk alatt aranyló izzás. 

A fejünk fölött hullócsillagok. 

A háttérben lassú szintetizátorzene szól. 

Sétálgatunk.

Felírok mondatokat. Attól jobb lesz. 

Attól mindig jobb. 

Nem vagyok itt. 

Úristen, mit csináltam már megint."

Képek forrása: Libri, saját fotó