Vajon milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy egyedülálló anyának, aki bevándorlóként érkezik New York-ba? Erre a kérdésre keresi a választ Angie Cruz Meg ne fulladj egy pohár vízben című regényében. Ismerjétek meg Cara Romero történetét, kinek sorsa a szociális munkásával folytatott beszélgetéseken keresztül bontakozik ki előttünk, tartsatok velünk a nyereményjáték állomásain, és nyerjétek meg a Libri Kiadó által felajánlott példányt!
A fülszöveg
„A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni.”
„A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni.”
Így kezdődik Cara története, aki évtizedekkel ezelőtt egyedülálló anyaként, a kisfiával érkezett New York latin-amerikai bevándorlók által lakott negyedébe. Azt hitte, élete végéig a helyi lámpagyárban fog dolgozni, ám ötvenes éveinek közepén váratlanul elveszíti az állását, ami végzetes lehet számára, hiszen tartalékai nincsenek, a munkanélküli segély véges, szerény lakásának bérleti díját pedig fizetnie kell.
Állást kellene találnia mielőbb, és ebben hivatott segíteni őt az a kormányprogram, amelynek keretében Cara heti rendszerességgel találkozik egy szociális munkással. A találkozók során Cara, ez a melegszívű, életvidám asszony csak mesél és mesél: küzdelmekkel teli életéről, a barátairól, a családjáról, a bevándorlók apró-cseprőnek tűnő, mégis egész világokat romba dönteni képes ügyeiről, örömökről és bánatokról, arról, milyen az, ha valaki napról napra a társadalom peremén kénytelen egyensúlyozni.
Cara áradó mesélőkedve, szeretnivalóan esendő személyisége valósággal magával ragadja az olvasót, aki végig azon izgul, hogy Cara élete és sorsa egyenesbe jöjjön. Angie Cruz elképesztően fontos regényt írt, amelynek minden sora empátiára és emberségre tanít.
„Lulú adott egy doboz papír zsebkendőt. Bekapcsolta a rádiót. Bekapcsolta a tűzhelyet is, hogy vacsorát főzzön nekem, és azt mondta, addig maradok, ameddig szeretnék, para desahogarme. Sosem hallotta ezt a szót? Azt mondta, dominicana. Nem ért spanyolul? Ó, csak egy kicsit. Oké. Desahogar: kiszakadni, addig sírni, hogy már egyáltalán ne kelljen sírni.
Mindenesetre amikor Fernando elment, Lulú olyasmit tett értem, amit még a húgom, Ángela sem tenne. Amikor Ángela látta, hogy sírok, azt mondta, Bolhából csinálsz elefántot. Megmondom magának, Ángela hideg. De milyen hideg! Pfft! Nem érez irántam semmit. Lulú más. Ő megértette, hogy sírnom kellett, amíg ki nem szakadt, ami bennem volt.
Látom, hogy jegyzetel. Mennyi jegyzet. Igaz, írhat rólam könyvet, mert amit én megéltem, annak száz fejezete van.”
Kiadó: Libri Kiadó, 2024
Oldalszám: 220, puhatáblás
ISBN: 9789636041939
Eredeti cím: How Not to Drown in a Glass of Water
Fordította: Mesterházi Mónika
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Bár sosem éltem külföldön, kicsit mégis el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet beilleszkedni egy új világba, egy másik kultúrába és új otthont teremteni. Cara Romero több évtizede él New Yorkban és a mai napig minden egyes napja egy küzdelem. Különösen most, hogy két éve nem talál munkát. Ez minden értelemben nagyon veszélyes számára: elsősorban a számlák és az albérlet fizetése, másodsorban a mentális egészsége miatt. Egy program keretén belül lehetősége nyílik arra, hogy állást találjon, ha eljár egy szociális munkáshoz, és minden ülést vele végigül.
Ez alatt az idő alatt megismerjük Cara személyiségét, családi körülményeit és a múltját. Komoly traumák hordozói a nő, aki minden erejével a fennmaradásért küzd. Latin-Amerikából volt férje elől menekült, aki erőszakos és agresszivitásával veszélyeztette felesége és egyetlen fiúk életét. Ekkor döntött úgy Cara, hogy bármi áron, de jobb életet akar biztosítani maguknak. New Yorkba költözni nagy feladat, rengeteg kihívással jár. Magasak az árak, szigorúak a lakástulajdonosok, és a nyelvet sem beszéli igazán.
Fiával való kapcsolatára rányomja bélyegét az átélt trauma, és Cara nem könnyű természete. Nekem ő sokszor olyan a regényben, mint aki mindent mindenkinél jobban akar tudni. Őszintén szólva a való életben rendkívül idegesítenek a hasonló személyiségek. Fernandót is ez készteti arra, hogy megszüntesse anyjával való viszonyát és elköltözzön otthonról.
Cara magára marad, azonban a házban, ahol él, jópár barátja lakik, így mindig zajlik az élet körülötte. Testvére és a gyerekek jönnek, vagy épp az egyik szomszéd, van kire sütni-főzni, és van kivel kávét inni.
A kötetben számos olyan oldal van, ahol konkrét állásajánlatok, interjúkra való felkészítő kérdéssorok szerepelnek és a legtöbbnél olvasható Cara válasza is, ezek nagyon szórakoztatóak voltak. Cara nem egy lelkizős nő olyan értelemben, hogy tettrekész, nem gondolja túl a dolgokat, csak csinálja.
Ez a rövid kötet nem egy nagyívű regény, mégis átad egy olyan érzést, hogy értékeljük és becsüljük meg azt a keveset is, amink van, és tegyünk azért, hogy jobb legyen az életünk, minden körülmény között.
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyekben szintén központi téma a bevándorlók helyzete. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a könyv címét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladványom
“Nem kellenek a könnyek. A távozása előtti napokban és indulása reggelén mosolyognia kell, hogy emlékezhessenek a mosolyára.”
A turné állomásai
04.26. Könyv és más
04.28. Pandalány olvas
04.30. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.02. KönyvParfé
05.04. Szembetűnő