Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Nagyon érdekes könyvet olvastam legutóbb, E.Lockharttól a Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája című regényt. Nos, a tavalyi olvasmányom (A hazudósok) után nagy reményekkel vágtam bele ebbe a kötetbe. A borító abszolút levett a lábamról, szerintem nagyon eredeti lett, olyan „menő”, jobb szót nem találok rá. Fiatalos, figyelemfelkeltő, pont olyan, amilyennek egy borítónak kell lennie.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a GABO Kiadónak!

A történetről röviden

Adott egy fiatal, másodéves gimnazista lány, Frankie Landau-Banks. A nevét a könyv végére sikerült megjegyeznem. :D Egy elitnek számító gimnáziumba jár, az Alabasterbe  Amerikában, bentlakásos suli, nagy múlttal és sok-sok diákkal, akik mind abban a reményben kezdik meg itt tanulmányaikat, hogy utána valamelyik borostyánligás egyetemre bejuthatnak. És hogy miről szólna egy gimis regény?Naná, hogy balhékról, kihágásokról, barátságokról és szerelmekről. Röviden, tömören így tudnám leírni a történetet.

Az Alabaster a képzeletemben ilyen lenne

"Frankie nem akarta olyannak elfogadni az életet és a világot, ahogy az éppen adódott számára.Személyiségének alapvető jellegzetessége volt ez."

A könyv első harmada alatt még nem igazán éreztem át a történet lényegét, de szerencsére utána beindultak az események. Kezdtem megszokni az írónő egyedi stílusát, ami eleinte A hazudósokban is furcsa volt. Itt leginkább a szóhasználatra gondolok, mert sokszor olyan kacifántos kifejezésekkel fejezi ki magát, hogy újra kell olvasni a mondatot az értelmezéséhez. De ez nem vesz el az olvasás élményéből, inkább különlegesség teszi. Legalábbis nálam bejött.

A könyvtár meglehetősen fontos szerepet kap a történetben,ennek nagyon örültem. :)

„(..)a jelentéktelen kislány nukleáris töltetű bombázóvá változott.”

Frankie, a főhősünk egy nyelvtanmániás könyvmoly. Szeret a könyvtárban ücsörögve könyveket bogarászni, legjobb barátnője Trish, és halálosan belezúgott a suli sztárjába, Matthew Livingstonba, akivel egy véletlen folytán szóba elegyednek és elkezdenek járni. Nagyon érdekes társaságba keveredik Frankie. Ott van Alpha, akivel a nyáron összefutott a parton, de a fiú „állítólag” nem emlékszik rá, aztán Dean, aki szintén nem emlékszik, hogy valaha beszélt volna Frankievel (pedig igenis beszélgettek már). Van jó néhány ilyen momentum a könyvben, amit annyira nem tudtam hova tenni, hogy kell bele. De sebaj, a történet a lényeg, ezek csak apróságok, amik feltűntek.

„ - Gonosz kis elméd van, tudod-e?”

Frankie rendkívüli módon próbál bejutni a fiúk zárt, titkos klubjába, amiről az iskola vezetősége nem akar tudomást venni, azonban a sok-sok évre visszanyúló múltat nem lehet megkerülni. A klubba kizárólag fiúk tartozhatnak, így Frankienek esélye sincs a közelükbe férkőzni, mert még a barátja, Matthew is titkolózik, nem árul el neki semmit, mindig kifogásokat keres és füllent. Frankiet a családja és a barátai egy visszahúzódó, jókislánynak könyvelik el, így is kezelik, azonban ő megmutatja, milyen is igazából. Olyan dolgokat eszel ki, amikre senki sem számít. Pontosabban tőle nem számítanak ilyesmikre, őszintén szólva senki nem nézné ki belőle, hogy tud lázadó lenni. Márpedig tud! Harcol az igazáért és az ellen, hogy lenézzék, csak mert lány és nem pedig fiú. A kötet erősen feminista jellegű, Frankie igazságérzete folyamatosan dolgozik.

Persze hozzá kell tennem, hogy mivel egy gimnáziumban játszódik a történet, így elkerülhetetlenek a gimis évődések a fiúk és lányok között. (Talán mi is pontosan ilyenek voltunk?!)

"A titkok akkor jelentenek hatalmat,ha az emberek tudnak a létezésükről."

Frankie és Matthew párbeszédei kimondottan szórakoztattak, ahogy kötözködtek egymással, kijavították egymás nyelvtani furcsaságait. Frankie karakterén erőteljesen érződött, hogy hatalmas az igazságérzete és bizony visszaszól, ha valami nem tetszik neki. Ez nagyon tetszett!

A kezdeti nehézségeket túlélve a vége nagyon tetszett. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a történet erőteljesen feminista vonásai nem kerültek bővebb kifejtésre, de ugyanakkor mégis egy kerek, egész történetet kaptam.

Szívesen ajánlom a könyvet mindenkinek!

„– Éljen a nőiségben rejlő erő!”

Képek forrása: saját montázs a Google és a Pexels oldalak képeiből