Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Mielőtt megismertelek.
A könyv, amiről mindenki beszél. Amiről a Molyon már kis millió karcot, értékelést láttam. És amit eredetileg nem is terveztem elolvasni. Előttem szinte mindent leírtak róla, amit le lehet, megpróbálom azonban én is elmesélni, milyen élmény volt számomra a Jojo Moyes könyve (akinek a neve nagyon tetszik).

„A mi családunkban semmi olyasmi nem történhet, 

amit ne lehetne megoldani egy csésze teával. Állítólag.”

Igazából régóta szemeztem már vele a könyvtár polcán, de sosem éreztem azt,hogy annyira nagyon el kell olvasnom. Aztán jött a film trailere és meggyőzött. Nekem ezt a filmet látnom kell, de csakis úgy, hogy olvastam a könyvet. És a könyves borító rátett egy lapáttal, annyira gyönyörűséges. Kivételes eset, amikor a filmes borító jobban tetszik, mint az eredeti (ilyen volt még a John Greentől a Csillagainkban a hiba számomra).

Lássuk először is a trailert, hátha más is kedvet kap tőle az olvasáshoz (aztán persze a filmhez!)!

A könyv – Vigyázat, spoiler veszély!

Első, amit mindenképpen tudni kell a Mielőtt megismertelekről: CSODÁLATOS történet. Két főhősünk Will és Louisa.

Louisa épp elvesztette a munkáját és nehezen boldogul munka nélkül. Otthon zajos családi életet élnek szüleivel, testvérével és annak kisfiával. Nem tudja, mit tegyen, hogy megfelelő munkát találjon, illetve igazából nem is tudja, hogy mit szeretne csinálni: dolgozni és/vagy továbbképezni magát. Ekkor jön egy állásajánlat, ami által megismerkedik Willel, aki egy súlyos baleset következtében kerekesszékbe kerül és addigi aktív életét fel kell adnia. Kvadriplégiában szenved, ami azt jelenti, hogy négy végtagja közül egyedül az egyik karját tudja mozgatni.

Lounak a feladata Will gondozása, főként a szórakoztatása, elsősorban nem fizikai ellátásról van szó. Nehezen, kissé döcögősen indul a kapcsolatuk, Will rendkívül zárkózott, magába forduló, depresszív tüneteket produkál, amit nem is csodálok. Vele szemben ott van Lou, aki egy életvidám lány, állandóan valamilyen fura, színes ruhát visel. Lou képes elérni, hogy Will megnyíljon neki, azonban sajnos Lou sem képes megmásítani Will döntését, mely szerint hat hónap múlva elmenjen Svájcba, egy különleges klinikára, ahol engedélyezik az eutanáziát. Rendkívül komoly témájú könyv, mégsem nyomasztó. Voltak megmosolyogtató jelenetek, főleg Lou apja tudott cinikus megjegyzéseket tenni lányára. :D

„– Atyaúristen! – mondta otthon az apám – El tudjátok ezt képzelni? Mintha annak a szerencsétlennek nem lenne épp elég nagy büntetés, hogy egy rohadt tolószékben végezte, még a mi Lou lányunk is felbukkan majd, hogy szórakoztassa!”

A szereplők egytől egyig szerethető figurák, mindegyikőjüknek megvan a maga helye, senkinek nem túl sok vagy kevés a sztoriban. Egyedül talán Lou testvérét találtam az elején nem túl szimpatikusnak, nem éreztem túl közel a testvéréhez, vagy hogy mellette állna, de a végére megkedveltem.

„Bárhogyan is, Will kicsit boldogabbnak látszik, mióta Lou itt van. Néha hallottam a nyitott ablakon át kiszűrődő beszélgetéseiket, és megesküdnék rá, hogy Will nevetett.”

Olvasás előtt mindenkitől csak azt hallottam, hogy tutira sírni fogok, biztosan kell zsepi hozzá.

Sokáig vártam azt a pillanatot olvasás közben, hogy „Na, most fogok pityeregni!”, és végül az utolsó 20-30 oldal olvasása közben tört el nálam a mécses. Akkor, amikor már sejteni lehetett, hogy Will nem változtatja meg a döntését. És ha belegondolok, hogy milyen lesz ezt filmen látni…te jó ég. Ami számomra az egyik legemlékezetesebb lesz ebből a könyvből később is, az Will levele lesz a végén. Szerintem többször újraolvasom majd a regényt később, de ez a levél, ettől teljesen kész voltam. Mindenféle elfogultság nélkül megérdemli a könyv Molyon az 5 csillagot, és a 96%-ot is.

Plusz infó: a könyv végén perforáltan van egy szép könyvjelző, idézettel. :)

Gyönyörű a borító, ugye?