Amanda-Jane Pearce eredetileg 2018-ban megjelent első regényében a II. világháború Londonjába kalauzolja olvasóját. Ezen belül is egy női magazin szerkesztőségében találjuk magunkat, ahol a konzervatív Mrs. Bird szigorúan válogatja meg, milyen témájú olvasói levelekre válaszol rovatában. De vajon hogy kerülnek be mégis kényes levelek a lapba? S melyek is pontosan ezek a kényes levelek? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, járj utána a rejtélynek, s a turné játékán megnyerheted a kötet egy példányát az Alexandra Kiadó jóvoltából!
London, 1940: a Luftwaffe bombái könyörtelenül záporoznak a városra. Az ügyvédi irodában titkárnősködő Emmy Lake ki akarja venni a részét a háborús erőfeszítésekből, ezért esténként önkéntes munkát végez a tűzoltóságnál. Ám amikor meglát egy álláshirdetést egy nagy londoni lapnál, egyszerre megvalósíthatónak látja álmát, hogy női haditudósító legyen.
Hamar kiderül, hogy valójában a tekintélyes tanácsadó rovatot vezető Henrietta Bird gépírójának vették fel, Emmy csalódása pedig nem ismer határokat – különösen azért, mert Mrs. Bird minden kellemetlenséget tartalmazó olvasói levelet a kukába hajít. Ám amikor egy bizonyos Wendyért elhagyja szerelme, a háború pedig egyre nagyobb rombolást okoz az országban és az emberek életében, a megrendítő leveleket olvasva Emmy rájön, hogy nagyon is fontos feladata van: neki kell válaszolnia ezeknek a segítséget kérő nőknek. Természetesen Mrs. Bird nevében, és természetesen Mrs. Bird tudta nélkül.
A. J. Pearce elbűvölő és ellenállhatatlan bemutatkozó könyve a London bombázásának rettenetét is híven ábrázoló történelmi regény, amelynek főhőse hiába akar hátat fordítani a férfiaknak és a házasságnak: nem menekül a szerelemtől sem.
A.J. Pearce: Kedves Mrs. Bird
Kiadó: Alexandra Kiadó
Fordította: Kiss Viktória
Terjedelem: 384 oldal
Műfaj: történelmi
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Az utóbbi hetek könnyed olvasmányai után most visszarepültem az időben egészen az 1940-es évek Londonjába, a II. világháború idejére. A komoly téma ellenére mégsem egy nyomasztó és nehéz történetet kaptam, hanem egy kedves, szívmelengető könyvet. 
Nagyon könnyen megkedveltem Emmyt, aki a nagyvárosban próbál boldogulni és a háborús helyzetben keresi azt a lehetőséget, hogy hogyan tudna segíteni, nem szeretne tétlen maradni. Haditudósítói álmát követve ügyvédi állását egy kissé bizonytalan, újságírói lehetőségre cseréli a London Evening Chroniclenél. Azonban már az első munkanapján csalódnia kell, mivel kiderül, hogy az állás igazából gyakornokságot jelent a Woman’s Friend Henrietta Bird segít rovatnál és egyetlen feladata csupán levélírásból áll: a főnökéhez, Mrs. Birdhöz érkező leveleket kell kiválogatás után megválaszolni, melyek később nyomtatásba kerülnek. Mrs. Bird egy szigorú, nehéz természetű nő, akivel nehéz szót érteni és szinte minden levelet kidobat Emmyvel, hiába tesznek fel az olvasók megválaszolható, akár a háború szempontjából is jelentős kérdéseket. Emmy érzi, hogy ez nincs jól így, tennie kell valamit, ezért titokban válaszolja meg azokat a leveleket, amiket Mrs. Bird kidobna.
Szinte az első oldalaktól éreztem, hogy a főszereplő lánnyal abszolút tudok azonosulni, együttérzek vele amiatt, hogy mennyire vágyik arra, hogy tegyen valamit a háború megoldásáért, segítsen, ahol tud. Az igazságérzete pedig egy olyan szituációba sodorja az új munkahelyén, ami előbb-utóbb úgyis ki fog derülni. De legalább tett valamit és nem érzi magát tétlennek, amíg a férfiak a fronton küzdenek hazájukért.
Az írónő stílusa egyből megfogott, könnyen, de érzelmesen ír, a leírásokkal magam előtt láttam a kor Londonját, a lebombázott és akár megsemmisül épületeket. Emmy egy ház emeletén lakik legjobb barátnőjével, Buntyval, esténként pedig a tűzoltóságon önkénteskedik telefonhívásokkal segítve a tűzoltók munkáját.
Időnként hazalátogat a családjához, akik szintén szimpatikus karakterek a történetben, támogatják nagyvárosi lányukat és remélik, hogy az öccse épségben túléli a katonai szolgálatot.
A könyv két fő eleme a történelem és a romantika, melyekből szerintem a történelmi szál sokkal jobban kiemelésre került. Érzelmes, de nem túlságosan romantika központú Emmy története. Ugyanakkor a könyv nem merül bele annyira a háború és a politika világába, hogy elnyomná a romantikus szál jelentőségét és szárazzá tenné a történetet. A regénynek nem is célja véleményt formálni.
Élmény volt belelátni egy akkori angol újság hétköznapjaiba, a sziporkázó beszélgetések mellett láthatjuk, ahogy az olvasói levelek feldolgozásra kerülnek. Emlékszem, tinikoromban a mi magazinjainkban is voltak ilyen levelek, manapság sajnos ez már eléggé kikopott műfaj, az internet korában nem írnak kézzel levelet az emberek már. Pedig megvolt a varázsa.
Tetszett, hogy a regény nem gyors, szépen lassan bontakozik ki a cselekmény és bemutatja a hétköznapi emberek életét a világháború idején. Látjuk, hogyan kezelnek egy bombatámadást, hogyan próbálják élni az életüket egy ilyen nehéz és komoly helyzetben.
Nyereményjáték
Mostani játékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyek történetének fontos szereplője az újságíró vagy az újságírás. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet az adott könyvből. A feladatotok pedig az, hogy a könyv (magyar) címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladványom:
"Nem gondolom, hogy a múltat kellene élnünk, vagy azt a világot próbálnunk visszahozni saját életünkbe. Akkor sem, ha a történelem szeszélye most néhányunknak megengedi, hogy visszatérjünk a kastélyokba. De abban hiszek, hogy meg kell őriznünk azt a darabot, amit még lehet, és tudnunk kell a helyét."
08.09. Szembetűnő
08.11. Pandalány olvas
08.13. Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése