Margaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő
teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood
lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor
Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek.
Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Marian nem akar mást, csak normális életet. Egy piackutató cégnél dolgozik,
a barátnőjével közösen bérel lakást, és amikor Peter, a kissé unalmas, ám
megbízható barátja megkéri a kezét, engedelmesen igent mond.
Az eljegyzés után nem sokkal Mariant az a különös érzés fogja el, mintha
belső énje és a teste lassan elválna egymástól. Képtelen enni, mert úgy
érzi, Peter őt magát is felfalja…
Margaret Atwood első, 1969-ben megjelent regényét végre magyarul is kézbe
vehetik az olvasók.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadási év: 2020
Fordító: Csonka Ágnes
Oldalszám: 468 oldal
Megrendelheted: itt
Mivel szeretnék minden Atwood-regényt elolvasni, nem volt kérdés, hogy
érdekel-e Az ehető nő. Nagyon kíváncsian vártam, hogy vajon honnan indult az
írónő, és mennyire lesz más olvasni első kiadott regényét, mint a később
világsikert hozó A szolgálólány meséjét.
Érdekelt, hogy milyen Margaret Atwood, ha nem disztópiáról mesél az
olvasóknak. Meglepett, hogy már akkor, karrierje kezdetén mennyire sajátos
stílussal rendelkezett, és bár elég kiforratlannak éreztem magát a
történetet, de az írói hang olyan, mint most. Egyedi, semmi máshoz sem hasonlítható.
A történetet viszonylag egyszerű cselekmény jellemzi, nem egy pörgős,
fordulatokban gazdag könyv, sokkal inkább a főhősnő érzelmi világa áll a
középpontjában. Marian, egy fiatal nő életéről szól, aki látszólag boldog
életet él, azonban a felszín mögött egészen más van. Egy piackutató cégnél
dolgozik, a munkatársai megbecsülik és szeretik. A magánélete is rendezett,
párkapcsolatban él, vannak barátai, szerető családja. Panaszra nincs
oka.
Marian azonban egyre inkább úgy érzi, hogy nem saját meggyőződése szerint
éli az életét, hanem sokkal inkább a társadalmi normáknak és elvárásoknak
megfelelőn cselekszik. Ennek köszönhetően egyre kevésbé érzi jól magát a
bőrében és nem tudja, merre lehet a kiút helyzetéből. Azt veszi észre magán,
hogy érdektelenné válik a világ dolgai iránt és csak egy mellékszereplő a
saját életében, míg odáig jut, hogy a lelki problémák fizikai tüneteket
produkál és szervezete képtelen lesz befogadni az ételt. Itt már
egyértelműen megmutatkoznak azok a fontos témák, melyek Margaret Atwood későbbi
regényeiben minden alkalommal előtérbe kerülnek, mint például a nők helyzete
és szerepe a társadalomban, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, a nők
és férfiak közötti egyenjogúság, a férfiak által uralt társadalom.
Bár még nem olvastam minden könyvét, tudom, hogy az írónőt ezek a
témák foglalkoztatják és szinte természetes, hogy történeteit ezek köré
építi.
a Rafflecopter giveaway
A turné állomásai
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska
A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor Peter, az udvarlója megkéri Marian
kezét, és ez teljesen kibillenti őt az addigi egyensúlyából. Marian egyre furcsább dolgokat művel, például a barátaiknál való
vendégeskedés során bemászik az ágy alá, vagy egyszer csak fogja magát egy
beszélgetés közepén és elfut a barátja elől, aki egy autóval éri utol
őt. Nagyon érdekes és elgondolkodtató jelenetek
ezek a történetben, egyfajta szimbolikus értékkel bírnak, ugyanakkor kissé
komikusan hatnak. Hiszen a valóságban egy ilyen szituációban értetlenül
néznénk a másikra, ahogy azt Peter és barátaik is tették. Úgy éreztem, hogy
ez egyfajta lázadás és egyben menekülés Marian részéről, még ha ezt a
környezete nem feltétlen látja át elsőre és nem érzik annak, őket inkább
mulattatja a jelenet. Szimplán azt látják, hogy valami megváltozott
Marianban, ő viszont belülről emészti magát, hogy mi tévő legyen az
életében, mit várnak el tőle, és mennyire nem tud és nem akar ezeknek az
elvárásoknak megfelelni.
A házasság köteléke, és aztán a gyermekvállalás a két talán legfontosabb
kérdés, amivel a könyv foglalkozik. Marian nem áll készen az anyaságra és
azt sem tudja, egyáltalán valaha szeretne-e gyermeket. Ha igen, vajon
Petertől vagy sem, ez is egy megválaszolatlan kérdés. Látja, ahogyan Clara
barátnője éli az életét gyerekekkel körülvéve, miközben boldog, de Marian
ezt az érzést nem tudja elképzelni, hogy őt az anyaság ennyire boldoggá
tenné. Fél a felelősségtől, a szüléstől és attól, hogy bár teljesítené az
elvárásokat, ő maga nem lenne boldog. Márpedig mi az élet célja, ha nem a boldogság?!
Az a helyzet, hogy nagyon tudtam azonosulni Mariann
gondolatvilágával.
Az, hogy mit várnak el tőlünk, hogy milyenek legyünk, mit érezzünk, mit
tegyünk, hogyan éljünk, az esetek többségében eltér attól, amit mi valójában
gondolunk és szeretnénk.
Nem egyszer kaptam meg én is hasonló, kedvesnek szánt, de korántsem jól eső
megjegyzéseket, kérdéseket, hogy mit miért és hogyan teszek az életemben,
miközben belülről éreztem, hogy helyesen döntök. Sajnos olyan világban
élünk, ahol nagyon könnyen ítélkeznek az emberek.
Közben megismerkedik egy sráccal, Duncannel, aki egy hasonlóan lázadó
karakter. Legalábbis ezt mutatja másoknak, semmit nem a megszokott módon
csinál. Kedvenc tevékenysége a vasalás (igen, jól olvassátok), ami a ruhák,
a dolgok elsimítását, kijavítását jelenti, ezt is lehet egyfajta
szimbólumként értelmezni a történetben. Nem volt számomra egyértelmű, hogy
tulajdonképpen mit is szeretne Mariantól, egyáltalán van-e köztük valamilyen
kapcsolódás. A rendszer és társadalom ellen való lázadás, a korlátok
feszegetése egyértelműen közös vonásuk, viszont én ennél többet nem láttam
ebben.
Már olvasás előtt foglalkoztatott a könyv címe.
Az ehető nő. Vajon mit takar, mire utal, mit szimbolizál ez a különleges
cím? Őszintén szólva az első oldaltól azt vártam, hogy mikor teszi Atwood
egyértelművé a cím jelentőségét. Végig azt éreztem, hogy erre konkrét
választ nem fogunk kapni és aztán meglepett az írónő. Lényeg az, hogy
számomra a cím leginkább azt jelenti, hogy a főszereplő, Marian egy olyan
nő, akit a felé állított elvárások felőrölnek. Ehető nő, azaz olyan személy,
akit a társadalom bekebelez és nem tud ezek alól a kötelékek alól
kibújni.
Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt az Atwood-regényt, és alig várom a
következőt, ami talán nemsokára érkezik, információim szerint még idén
ősszel.
Köszönöm az élményt!
Nyereményjáték
Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű,
fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások
alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy
regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy
beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre
postáz.)
A feladványom:
Egy igaz történet egy fiatal nőről, akit gyilkossággal vádolnak meg, de
vajon tényleg ő az elkövető?
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska