Jessica Koch: Közel a szakadékhoz

Tavaly év elején olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című, megdöbbentő regényét. Őszinteségével egyenesen sokkolt és teljesen padlóra küldött. Nemrég pedig megjelent a folytatása Közel a szakadékhoz címmel, és nagyon kíváncsian vetettem bele magam a kötetbe. Nem gondoltam volna, hogy lehet fokozni azt a feszültséget, amit az első könyvben tapasztaltam. Leginkább az sokkolt, hogy a regény cselekménye valós eseményeken alapul.

A fülszöveg

Danny pontosan 10 éves, mikor darabokra hullik az élete. Egy súlyos sorscsapás arra készteti a családját, hogy az Egyesült Államokból Németországba költözzenek. De ez még nem minden: Danny apja alkoholba fojtja bánatát, és egy olyan kegyetlen viselkedési mintához tér vissza, amiről azt hitte, a házassága révén végleg megszabadult. Danny védtelenül ki van szolgáltatva az apjának – de nem adja fel…

Egy nyári táborban Danny megismerkedik a francia Dominique-kal. A fiú kimenti a lányt egy életveszélyes helyzetből, és a szerelmük segít Dannynak, hogy elszakadjon a családjától, és ezzel attól a felfoghatatlan, pusztító erőszaktól, amely a fiatal életét fenyegeti.

Könyörtelen harc kezdődik az elismerésért, a szabadságért, az igazságért és a szerelemért.

Csak fekszem a hátamon és bámulom a plafont. Üresnek és kimerültnek érzem magam lelkileg. Kavarognak a gondolatok a fejemben, és szóhoz sem jutok. Bárcsak fikció lenne! Akkor talán könnyebben dolgoznám fel az olvasottakat. De nem.

Nehéz megfogalmaznom és leírnom, hogy pontosan mit érzek a könyv befejezése után. Rögtön az első oldalak ábrázolják, hogy mennyire feszült és komoly történetről van szó. Természetesen gondoltam, hogy a sorozat második része sem lesz könnyű olvasmány, de erre mégsem számítottam. A történet főhőse Danny, akinek az első kötetben láthattuk Jessicával, a könyvek írónőjével való megismerkedését, most pedig visszarepít minket a múltba, Danny gyerekkora áll a kötet középpontjában. Egy pszichopata apa és mentálisan beteg anya mellett felnőni elképesztően nehéz és minden egyes nap egy kihívás. A tízéves Danny zárkózott, minden napja az iskolán kívül rettegéssel és szorongással telik. A környezetének csak a fiú visszahúzódása tűnik fel, senki nem feltételezné, hogy valami komolyan nincsen rendben otthon. Azonban a négy fal között elszabadul a pokol.

A könyv minden sorából árad a kilátástalanság és a reményvesztettség. Hol a kiút egy kisgyerek számára, akit mentálisan és fizikailag bántalmaznak? Nincs, aki megvédje, aki felismerné, hogy itt azonnal segítségre van szükség. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy változás álljon be és ez az ártatlan és kedves fiú örökre olyan sérüléseket kapott minden értelemben, amikből felgyógyulni nem lehet. Leírhatatlan, hogy milyen dühös voltam és vagyok, ha csak rágondolok, hogy Dannynek így kellett felnőnie és örökre megbélyegezte az életét az az 5 év, amit a könyv leír. Egyetlen dolog segített számára a túlélésben, ami szinte sorsszerűen érkezett az életébe: a sport. Küzdősportokat kezdett el megtanulni, amik sokat alakítottak a személyiségén és erőt adtak neki a mindennapokhoz.

Megtanult különböző védekezési technikákat, erős és magabiztos fiatal fiúvá vált a küzdőtéren. Otthon azonban ez nem mindig volt elegendő ahhoz, hogy a mentális bántalmazástól is megvédje magát. Fizikailag erősebb lett, a rettenetes szavaktól és apja súlyos lelki terrorjától azonban nem volt menekvés.

Danny többször kísérelt meg szökést, de egy gyermek sajnos ennyi idősen szinte tehetetlen, mert nem veszik komolyan. Később egy franciaországi táborban megismerte Dominiqueot, akivel végre őszintén beszélgethetett arról, mi történik vele. Ha nincs ez a lány, talán sosem változtak volna meg a dolgok. Mindig eljön egy pont, ahonnan nincs tovább, ahol már csak egyetlen dolog segíthet: az igazság felfedése. Kívülállóként nehéz megítélni mások helyzetét és az adott szituáció súlyosságát. Danny esetében is eljött ez a pont, és szinte vártam, mikor történik végre valami. Mikor ér véget ez a rémálom.

Egy olyan könyvélményt kaptam, amire mindig emlékezni fogok.

A könyvet olvasni az első feléig nagyon kimerítő volt, minden egyes sorából árad a feszültség. Frusztráltnak éreztem magam és körülbelül 30 oldalnál már azt éreztem, hogy nem tudom végigolvasni a könyvet, annyira megvisel lelkileg. A kötet közepétől változás történt, mert ahogy Danny idősebb lett, egyre tisztábban látta a saját helyzetét, ezáltal elkezdett azon dolgozni, hogy ne őrüljön bele ebbe az egészbe. Komoly és nehéz történet, ami újra és újra eszembe jut és bár kicsit tartok a sorozat utolsó, harmadik kötetétől, gyakorlatilag most azonnal olvasnám. Egyelőre csak eredeti  nyelven, azaz németül találtam meg, de erősen gondolkodom, hogy e-bookon beszerzem Amazonról és elolvasom. 

Képek forrása: saját, Google, Favim