Grecsó Krisztián neve ismerős lehet azoknak, akik szeretik a szépirodalmat. Számomra felemelő érzés volt megismerkedni vele és elolvasni Mellettem elférsz című regényét. A kötetet születésnapomra kaptam két nagyon kedves barátnőmtől, ráadásul személyre szólóan dedikálva, csak ámultam! :) Köszönöm szépen csajok, Kata és Vivi! :)
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.
Régóta kerülgettem Grecsó Krisztián könyveit, egy ideje szerettem volna úgyis több szépirodalmat olvasni. Tudtam, hogy nagyon népszerű író, érdekes és különleges írásmódja van. És mióta megismertem Kata barátnőmet, elég erőteljes hatást gyakorolt rám, hogy "olvass Grecsót!". Szóval eljött az ideje, hogy megismerkedjek vele. Nagyon örülök, hogy az első olvasmányom tőle ez a regény lett, mert alapvetően regénypárti vagyok és teljesen levett a lábamról. De szeretem egyébként a verseket, novellákat, biztosan fogok abban a műfajban is olvasni tőle.
A Mellettem elférsz című kötetében az író saját családját mutatja be, visszatekintve a nagyszülők és a további felmenők életére, a családi viszonyokra. Mindeközben bemutatja hazánk adott társadalmi helyzetét, betekintést nyújtva egy olyan világba, amit mi már csak nagyszüleinktől vagy a történelemkönyvekből ismerhetünk.
Érdekes és lebilincselő élmény volt számomra visszautazni az időben. Krisztián előszeretettel használ a kornak megfelelő kifejezéseket, a párbeszédei is hűen tükrözik az akkori világot. Teljesen más, mint amiben mi ma élünk. Ebből adódik, hogy a történet lefolyása meglehetősen lassú. Engedi, hogy belemerüljön az ember, lelassuljon és kizökkenjen mai, felgyorsult mindennapjainkból. Szerettem olvasni, pont ezért. Nem mondom, hogy mindig, minden nap volt hangulatom a könyvhöz, viszont amikor olvastam, abszolút kiléptem a valóságból és beszippantott a könyv.
"[…] az élet nagy dolgai ilyen nevetséges, apró pillantásokkal dőlnek el, egy ilyen pillantás, és két ember egymás mellé kerül, vagy egy félrenézés, és két idegen tovább bukdácsol a saját, magányos útján."
Az eddig megszokott, mai olvasmányaimhoz képest ez egy eltérő regény olyan szempontból, hogy milyen a hangulata. Nem olyan, hogy bárhol, bármikor kinyitom és azonnal visszazökkenek a történetbe. Nyugodt környezet és idő kell ahhoz, hogy az olvasó megértse és végiggondolja, amit olvas. Legalábbis nekem így történt Grecsó könyvével. A könyv elején és végén található egy felrajzolt családfa, ami olvasás közben nagyon sok segítséget nyújtott. Sokszor odalapoztam, hogy követni tudjam, Grecsónak épp melyik rokonáról van szó, kiről mesél gyerekkori történetet és kinek a szerelmi életét ismerhetjük meg. A könyv nincs külön fejezetekre bontva, de ez nem zavaró. Sokszor az volt az érzésem, hogy egyfajta életérzést, pici anekdotákat jelenít meg az író. A kifejezésmódja gyönyörű, a szavakat kellő tisztelettel és alázattal használja. Nemes egyszerűséggel szépen ír. Biztosan újra fogom olvasni ezt a könyvet a jövőben.
Csodálatos utazás ez a történet, nagyon-nagyon örülök, hogy ez lett az első olvasmányom tőle.
És mi lesz a következő olvasmányom tőle?
Lássuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése