Idén négy éve, hogy először olvastam Csabai Márk Egy csibész naplója című regényét. Most, átdolgozva, új külsővel egészen új élményt nyújtott a könyv és öröm volt olvasni. Egyrészt az újdonság erejével hatott a történet, mert sok mindenre nem emlékeztem, másrészt a karakterek viszont abszolút a fejemben éltek és régi ismerősként köszöntöttem őket minden fejezetben.
A történetről röviden
A könyv főhőse a címben megnevezett Csibész, azaz Barabás Viktor. Budapest kedvenc csibésze képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe sodorja magát, amiből megoldás egyfelé vezet csak: le kell merészkednie az alvilág fekete bugyraiba. És vajon van onnan kiút a fényre? Szép lábú nők, simlis ügyek, fegyverek és rengeteg izgalom rejtőzik e könyv sorai között.
Annyira örülök, hogy Márk megőrizte a történetnek azt az egyediségét, ami ismertté és népszerűvé tette magát a könyvet és önmagát is íróként. Egyértelműen a szarkasztikus humor az, ami a Csibész történetét kiemeli a krimik sokaságából. Mert mindazonáltal, hogy a magyar valóságot, a bűnözést mutatja be, igazán szórakoztató és vicces történet.
Bírom az ilyet!
"Nem lesz baj! Erről a mondatról túl sok jó dolog jutott az eszembe, mert akárki akárhányszor ezzel biztatott, az sosem sült el jól."
Számomra igazi élmény volt újraolvasni Viktor ügyes-bajos dolgainak történetét, együtt nevettem vele saját magán, sokszor örömében, máskor kínjában. :D A főhős karaktere szerintem abszolút valósághű. Hiszen kellő önbizalommal rendelkezik, ugyanakkor mégsem viszi túlzásba és az egója nem ösztönzi arra, hogy többet képzeljen magáról, mint ami. Tud magán nevetni, elég vakmerő és bátor azokhoz a feladatokhoz, amiket kap az élettől. Egyébként én végig Márkot láttam magam előtt újraolvasás közben Viktorként. Fogalmam sincs, ez miért lehet, de valószínűnek tartom, hogy kicsit önmagát is beleformálta a karakterbe Márk, legalábbis én pont ilyen csibészes, ugyanakkor karakán személyiségnek képzelem az írót is, mint Viktort.
A könyvet az új kiadás bemutatóján, február 19-án foghattam először kezembe és a kiadó kedvessége által magaménak tudhatom már.
Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak és az írónak, valamint a könyv mellé járó novellákat! :) Minden sorra kerül hamarosan.
Főszereplőnket, Viktort sodorják magukkal az események, amikor egyik este hazaér és látogatója érkezik egy csodálatosan szép lábú nő személyében (csak röviden: Széplábú), aki nem más, mint Gabriella. A nő határozott és eltökélt, nem ismer kegyelmet és kétes ügyletbe kényszeríti Viktort, onnantól pedig nincs megállás.
A férfi kénytelen beszállni a "buliba", így ismerkedik meg Rikkivel. Na, ő egy tipikus lakótelepi suhanc arc (már bocsánat :D). Susogós melegítőnadrág (ezen röhögtem egy sort), ahogy elképzelem, még fukszok is lógnak a nyakában a srácnak, és eléd áll, ő a Menő Jenő! Megmondja a frankót és közben olyan dumát ereszt meg, hogy leesik az állad. (Azt azért megjegyezném, hogy alacsonyságát kompenzálja ezzel a lökött dumával és képtelenség azt mondani, hogy nem szórakoztató)
Őszintén szólva eleinte iszonyatosan idegesített a lekezelő stílusa, aztán kezdtek Viktorral egymáshoz csiszolódni, hiszen együtt kellett működniük és átalakult számomra a karaktere. A könyv végére olyannyira megkedveltem, hogy szívesen olvastam volna még tovább róla, mi történt a lakótelep királyával. Mondjuk engem már a neve kiborított az elején, annyira idétlen...:D
"Hosszú idő után először biztonságban éreztem magamat, mert végre olyanok vettek körül, akikre bármikor, bármilyen körülmények között számíthattam."
Magáról a történetről sok mindent nem szeretnék elárulni, mert egyrészt rengeteg esemény zajlik benne, hihetetlen pörgős történet, másrészt nehéz lenne emiatt bármit is elmesélni belőle. A lényeg az, hogy teli van a könyv kétes üzletekkel, számonkérésekkel, sziporkázó párbeszédekkel és az alvilág kőkemény figuráival. Nincs mellébeszélés, a drogok világában nincsenek félreértések. Csak üzletelés, fegyverek, pénz, hűség és még több pénz van.
A cél: felderíteni a drogvonalakat, információt szállítani és túlélni
A történet két fő helyszíne Budapest és Róma. Két csodálatos város, melynek árnyoldalait ismerhetjük meg, pontosabban azt az oldalát, amit csak az tudhat, aki járt már az alvilágban.
A két helyszín |
Amit a könyv erősségének tartok a történet mellett, az a humor. Márknak szerintem nagyon egyedi írási stílusa van. Néha olyan érdekes kifejezéseket használ, amik nem mindennapiak, és a végén mindig sikerül úgy kerekítenie a mondatokat, hogy azok összeálljanak kerek egész jelenetté és történetté. Mikor azt hinnéd, elkalandozott az író, visszatér a jelenbe.
Nagyon tetszett, hogy a végkifejlet nem volt a legegyszerűbb és nem oldódott minden meg két másodperc alatt, sőt, még csak nem is sejtettem, mire számíthatok. Ettől lesz igazán izgalmas egy krimi!
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a jó humorú, szórakoztató krimiket, és szeretnének remek magyar könyvet olvasni. Alig várom a regény folytatását!
Képek forrása: saját, favim.com, Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése