Baráth Viktória: Egy év Rómában (előolvasás)

Van-e annál nagyobb megtiszteltetés, mint amikor egy írónő felkér, hogy olvassam el a készülő könyvét megjelenés előtt és kíváncsi a véleményemre? Bloggerként ez hatalmas dolog számomra és igazán hálás vagyok a lehetőségért, nagyon szépen köszönöm ezúton is Baráth Vikinek, hogy megtisztelt a bizalmával és elolvashattam a várva várt, Egy év Rómában című regényét. 

A korábban megismert részletek alapján nagyon-nagyon kíváncsi voltam a történetre, és most már bizton állíthatom, hogy nem mindennapi sztori, higgyetek nekem! :) És az, hogy már most, megjelenés előtt több héttel megismerhettem a regényt, elképesztő érzés.❤

Na de miről is van szó, lássuk!

A fülszöveg

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Nincsenek szavak. Elfogytak. Ez a történet teljesen magával ragadott, végigsöpört a lelki világomon. Mivel az írónőnek ez már a harmadik regénye, ezért megszokhattuk, hogy szereti kipróbálni magát teljesen más műfajokban, erre azonban én sem voltam felkészülve. Az Első tánc romantikája, A főnök izgalmas krimije után most egy olyan témához nyúlt, ami abszolút egyedi, és szinte tabunak mondható.

A regény főszereplőjét, Leilát egy érzelmi és írói válság kellős közepén ismerhetjük meg a történet elején és a regény végére hosszú utat tesz meg. Egyrészt elutazik Rómába inspirációt, ihletet gyűjteni legújabb regényéhez, másrészt olyan jellembeli változáson megy át a környezetváltozás hatására, ami örök életre megváltoztatja őt. Mi pedig vele utazhatunk.

Nehéz és súlyos lelki terheket cipel magával Leila, amiket egyetlen ember sem tudna elviselni, ő sem. Összetörik, feladja a harcot és önmagát és csak sodródik az árral. Rómát sem tudja eleinte értékelni, szenved és kételkedik abban, hogy bármi értelme lenne ennek az egy évnek az örök városban. Azonban ekkor egy olyan ember lesz a segítője és támasza, akire soha nem gondolt volna. Jonathan Raymond, a fiatal pap.

Igen, jól olvassátok, a könyv másik főszereplőjének hivatása az, hogy az egyházat szolgálja. Raymond atya segíti a lányt, támasza lesz és kapcsolatuk egyre jobban és jobban elmélyül. Közben Leila munkát vállal egy étteremben és Jonathan segítségével elkezdi értékelni az életét és az őt körülvevő embereket, dolgokat. Már nem is tűnik annyira reménytelennek a helyzet!

"Érzem, hogy ez az év csodálatos dolgokat tartogat még a számodra."

Leila és az atya sok időt töltenek együtt, megosztják egymással legféltettebb titkaikat, és barátság alakul ki közöttünk. Leila eleinte próbálja elnyomni magában azokat a furcsa és kicsit sem illendő érzéseket magában, amik Raymond atya felé irányulnak, azonban eljön az a pont, amikor már képtelenség tudomást sem venni róluk. Hiszen egy papról beszélünk! Akármilyen jóképű, fiatal, vonzó férfi, ő akkor is egy pap. Efféle gondolatok cikáznak Leila fejében, ugyanakkor észrevehetően nem egyoldalú a dolog...

Érzelmek kavalkádja ez a regény

Eleinte szinte zavarban voltam olvasás közben, amikor Leila illetlen gondolatait olvastam, ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hogy ez vajon hová fajulhat, hiszen veszélyes játékot űzött a lány. Saját magával és az atyával szemben is. És egyre mélyebbre sodródott az érzelmek viharában, amikor az egész már nem játék többé. Felkavart, megdöbbentett és lenyűgözött. Baráth Viki legújabb regénye egy lelki utazás volt számomra is, nemcsak főhősnőnknek. Az írónő képes volt ezt a történetet úgy megírni, hogy az olvasó abszolút bele tudja magát élni a szereplők helyzetébe. Érzelmeket, érzéseket közvetít oly módon, ahogy nagyon kevés író képes. Nincsenek benne közhelyek, klisék és az utolsó pillanatig kiszámíthatatlan a történet.

Az idei olvasmányaim eddigi legnagyobb élménye ez a történet, komolyan mondom. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez egy tökéletes regény. Elképesztő, a szó minden értelmében. Az utolsó körülbelül 30-40 oldal olvasása közben egyetlenegy dalt hallgattam, mert szerintem abszolút visszaadja a regény hangulatát, érdemes akár a dalszöveget is elolvasnotok, de most csak a dalt mutatom meg (amúgy imádom ezt az együttest):

Szerintem ha valaki elolvassa Baráth Viki mindhárom regényét egymást után, szépen sorban, akkor határozottan látni fogja az írói fejlődést, mert totálisan látszik, hogy mennyit változott az első könyve óta. Egyértelműen a jó irányba. A mondatai nagyon szépek, a leírások nincsenek eltúlozva vagy épp nem minimálisak. Pont annyi, amennyi kell ahhoz, hogy egy adott helyszínt, szituációt el tudjon képzelni az olvasó.

A másik, amit kiemelnék, azok a párbeszédek. A karakterei valósak, élettel teliek és a beszélgetéseik életszerűek. Arról nem beszélve, hogy mennyire humorosak! Számos alkalommal felnevettem a könyvön, mert Raymond atya humora zseniális. Persze Leilát sem kell félteni. És mellettük a mellékszereplők sem szabad elfelejteni, hiszen pontosan olyanok, amit megkíván a történet. Érdekesek, szórakoztatóak, ugyanakkor nem vonják el a figyelmet túlságosan a két főszereplőről.

Őszintén szólva nehezen találtam vissza a valóságba, miután elolvastam az utolsó oldalt és becsuktam a könyvet. Kavarogtak a gondolataim és kerestem a helyem. De most már helyre jöttem. :D És legszívesebben most azonnal újrakezdeném az olvasását. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam az elkészült könyvet, a csodás borítóval!

A könyv bemutatója április 15-én lesz Budapesten, az Álomgyár könyvesboltban, gyertek el minél többen! :)

A részletekről itt találtok infót: https://www.facebook.com/events/147324602630754/

Köszönöm az ÉLMÉNYT, így, csupa nagy betűvel!❤

A könyvet itt rendelheted elő

Képek forrása: favim.com, Google