Van élet a búcsú után?

Csodálatos, szívet tépő és komoly történet.
Nehéz szavakat találni Cynthia Hand Amikor búcsúzunk című regényére. Sejtettem, hogy egy különleges drámát tartok a kezemben, amikor leemeltem a könyvet a könyvtár polcáról, hiszen a Dream Válogatás kötetei eddig sosem okoztak csalódást. A borító meseszép, a színeit, a hangulatát imádom és hűen tükrözi a tartalmat.Azonnal felkeltette a figyelmemet, amikor először megpillantottam.

A történetről

A történet rendkívüli, lelki mélységekbe viszi el az olvasót és mindenféle túlzás nélkül mutatja be azt a poklot, amit egy hozzátartozó érez, amikor elveszti egy közeli családtagját.
A halál az élet része, mondják sokszor, de amikor ott van előtted, és te tehetetlen vagy, akkor nem tudsz ilyen klisékre gondolni. Csak arra, akit elvesztettél. Ráadásul, ha a szeretted önszántából választotta ezt a végzetes utat, akkor még inkább nehéz látni a kiutat abból a mellkasodban lyukat égető érzésből, ami talán soha nem gyógyul be. Enyhülhet, de nem múlik el soha.

 

A könyv rendkívül komoly témát boncolgat (a könyv végén, a Köszönetnyilvánításnál kiderül, hogy az írónő miért ezt a témát választotta). A főhős lány, Lexi szinte robotként éli mindennapjait az öccse öngyilkossága óta és csak a túlélésért küzd. Élethű álmok gyötrik, nem eresztik őt, a továbbtanulás lehetőségért folytatott küzdelme az egyetlen hajtóerő, ami munkálkodik benne. Édesanyjával ketten élnek abban a házban, ahol az egész család régen együtt volt. A történet felépítése logikus. Érthető, hogy mi miért történt, mi hova vezetett, igazán érdekes pszichológiai regénynek mondanám. Lexit megkedveltem, végig drukkoltam neki, hogy rendbe jöjjenek a dolgai.

 
Témájából adódóan meglehetősen szomorkás, borongós hangvételű regény, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, nagyon olvasmányos. Csak úgy pörögtek a lapok, kíváncsi voltam minden fejezet után, hogy vajon hogyan tovább.
A könyv hangulatához illő dal szerintem:

 Képek forrása: saját fotó, valamint favim.com