Harry Potter, avagy szívemcsücske újraolvasás

Harry Potter és a bölcsek köve

Harry Potter. Két kis szavacska, mégis mennyi mindent jelent. A gyerekkoromat. Egy olyan könyvsorozatot, aminek az olvasás szeretetét köszönhetem. Aki nem könyvmoly, ezt úgysem érti. Legalábbis sokan csak legyintenek, hogy „Ó, olvasol, akkor tutira nincs életed és milyen unalmas lehet Neked.” Egy frászt! Büszkén vallom, hogy az olvasás az egyik legfontosabb része az életnek & csak sajnálni tudom azt, aki a HP-re azt mondja, hogy gyerekes. Na de visszakanyarodva Harryhez: nagyon jó érzés volt sok-sok, körülbelül 16 év után újraolvasni. Hihetetlen, hogy mennyire belém ivódott sok jelenet akár a könyvből, akár a filmből. Rengeteg mondatra, szófordulatra, bekezdésre emlékeztem és magam előtt láttam az egész történetet. Leginkább ebben rejlik szerintem J.K.Rowling zsenialitása. 

 

Olyan részletességgel mutatja be a szereplőket, helyszíneket, hogy könnyen el tudja az olvasó képzelni. Emlékszem, hogy anno, amikor először láttam moziban a filmet, mennyire jó érzés volt, hogy a filmgyártók is úgy képzelték el Harry világát, mint ahogyan én és kicsit sem volt csalódás a film. Hála az Égnek! Mindig is szívem csücske marad Harry Potter története & nagyon örülök, hogy megvan a teljes sorozat a polcomon. Eszembe sem jutna eladni vagy elcserélni. A lapjai az egyes köteteknek már elég sárgák, de pont ettől értékesek számomra. Az első könyveim, mindegyiket megjelenéskor vagy nem sokkal utána kaptam/vettem meg. Becses darabjai könyvespolcomnak.

Harry Potter és a Titkok Kamrája

Újraolvasni a Harry Potter-könyveket szívmelengető érzés számomra, komolyan. Visszatérni Roxfortba fantasztikus élmény, már az első kötetnél így volt, de a Titkok Kamrájában még inkább. Imádom ezt a világot, az összes lényével, varázslójával & boszorkányával együtt. Persze itt is vannak idegesítő karakterek (Gilderoy Lockhart, Friccs), de nekik ez a szerepük, hogy az olvasó ne igazán kedvelje őket.
Különösen azt szeretem a HP-sorozatban, hogy rendkívül részletes. Mindent el tudok képzelni, magam előtt látom a kastélyt, a Tiltott Rengeteget, a kastély termeit, folyosóit, mindent. És mindemellett az írónő képes volt úgy megírni a hét részes sorozatot, hogy az első kötetek elemei a későbbi részekben sem merülnek feledésbe, és még az utolsó kötetekben is visszautal az első részekre. Ilyen Denem naplója is.
Ez, a második kötet még javában meseszerű, minden úgy alakul, ahogy kell. A harmadik rész, filmben is, már jóval sötétebb, komolyabb & érződik, hogy valami nagy dolog készül. A filmeken is egyértelműen látszik: az első két film színesebb (mármint szó szerint), mint a további részek.

Képek forrása: saját, illetve favim.com