Legalábbis nekem eddig ez a kedvencem tőle. Minden benne van, amitől olvasmányos egy könyv: humor, izgalom, utazás. Imádtam, hogy sok helyen járnak a főhősök, sokat utazgatnak, ráadásul olyan helyeken, ahova én is nagyon szeretnék eljutni: New York, London, San Fransisco, Seattle. Végig érdekes volt és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a lezárás. Elégedett vagyok vele. Az írónő csak sejteti, hogy mi lesz a főhősökkel, kissé mégis nyitva hagyja a történet végét. A szereplők szimpatikusak, drukkoltam nekik nagyon, hogy végül megtalálják azt a bizonyos térképet egymáshoz.
Szerettem a képeslapküldős incselkedésüket. Szerintem nagyon jó dolog, ha valaki a mai, felgyorsult világunkban ad ilyenre, én is szoktam egy barátnőmmel ilyet csinálni és nagyon klassz dolognak tartom, hogy e-mail helyett/mellett egy képeslapot is küldök egy-egy szülinap, vagy más ünnepre.
Nagyon szívesen lettem volna Julie helyében, amikor Londonba költözött, bár az alapszituációért – a new york-i életért – is odavoltam már a regény elején. Imádom az utazós regényeket (Csak egy nap, a soha határa)!
A téli szünet alatt vendégségben jártam, ahol majdnem benn ragadtunk a liftben. Mondanom sem kell, hogy egyből ez az olvasmány jutott eszembe, elég vicces jelenet volt. (bár sajnos a liftben itt nem volt senki, akit Owennek hívtak volna)
Képek forrása: google.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése