John Fowles A lepkegyűjtő című könyve egy rendkívül nyomasztó történet, készülj fel rá. Szeretnék egy kicsit segíteni Neked, hogy mire számíts.Kezdjük azzal, hogy milyen a felépítése. Csupa tőmondat, a párbeszédek nincsenek rendesen, gondolatjellel elválasztva, és ez által nehéz követni az eseményeket, hogy épp ki szólalt meg. Ez még hagyján, de ráadásul nincsenek fejezetek, csak négy, különálló nagy egység, azon belül viszont tömören kapja az olvasó a szöveget. Szerintem ez egyértelműen hozzájárul a könyv hatásához és a feszültségkeltéshez. Alapvetően zseniális elgondolás. Nem azt mondom,hogy ez így olvashatatlan vagy rossz lenne – hiszen végigolvastam –, csak számomra megnehezítette az olvasást és lassabb volt a tempóm vele, mint terveztem. Nem gondoltam volna.
A főhős, Ferdinand egy pszichopata, saját világában élő ember, aki megszállottan keresi Mirandát, a lányt, akit birtokolni akar. A férfi lepkéket gyűjt és Mirandára is úgy tekint, mint egy különleges lepkére, akit be kell gyűjtenie és nézegetni, őrizni szeretné az örökkévalóságig. Beteges gondolat, ami odáig fajul, hogy egy pincébe zárja be a lányt. Ugyanakkora fura az egész helyzet, hiszen megad számára mindent, étel-ital, minden, amire csak szüksége van a lánynak.
Idegesítő volt számomra a sok felesleges részletezés, apróságok megemlítése, amik nem hagyták, hogy haladjon tovább a történet. Mindemellett nem tetszett az, hogy próbált Miranda a művészetről úgy beszélni, mint egy szakértő, mint egy igazi művészlélek, de sajnos nem sikerült neki. Inkább csak olyan volt ezeket a részeket olvasni, mintha a gondolatait egymás mellé tették volna és ebből egy nagy zagyvaság jött volna létre. Semmi értelme nem volt, nem élveztem ezeket a részeket kicsit sem.Agyament egy könyv ez, az egyszer biztos!
„Másképp nem megy, le kell innom magam.” Na, körülbelül én is így éreztem magam bizonyos részeknél olvasás közben. :D :D
Egyes jelenetei érdekesek, kimondottan izgalmasak voltak, már amennyire az adott történet engedi, máshol viszont szívem szerint letettem volna a könyvet. De nem hagyott nyugodni a történet, hogy vajon mi lesz a vége, így persze tovább olvastam.
Az látszik,hogy nem egy mai könyv, mert számos helyen a nyelvezete rémes volt, felesleges belemerülés a részletekbe, mindkét szereplő agymenései sokszor az idegeimre mentek, bár lehet pont ez volt a célja. És a befejezéstől dobtam egy hátast!!Milyen lehet ez a könyv színpadon?!Megnézném mindenképpen, már csak Bereczki Zoltán miatt is.
*A bejegyzés címe egyben egy sor a könyvből, nem saját gondolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése