Ez a könyv pontosan annyit adott nekem, mint amennyit a borító és a fülszöveg mutat. Se többet, se kevesebbet. Ami nem feltétlen baj, nem erre gondoltam. Összességében vegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után, mert a végére már eléggé besokalltam Norah agymenéseitől és attól, hogy mennyire rengeteget káromkodik sajnos. Ahogyan Nick is. A lányok tényleg ennyit agyalnak apróságokon is?! (magamból kiindulva igen…) Mi is ilyenek voltunk ennyi idősen gimisként? Nick viszont alig akart megnyílni, magáról nem sokat árult el. Mivel az egész történet egyetlenegy éjszaka alatt zajlott le, a végére olyan érzésem volt, mintha én is egész éjjel fenn lettem volna a könyv olvasása közben és holt fáradt lennék. Fura érzés. Ez a történet egy másik, szintén "egyéjszakás" könyvre emlékeztetett, A titkok és exek éjszakája című LOL-könyvre.
A könyv befejezése, az utolsó harmada tetszett leginkább, ott már nem volt össze-vissza keverés, csak a két főhős & végre normálisan tudtak beszélgetni, nem zavarta őket össze a saját fejük és gondolataik. Ilyen jelenet kellett volna még sok-sok a történet elején is.
Egyszer olvasós, szép borítós könyv, nem egészen az én korosztályom lehet a célközönsége szerintem, de végigolvastam és nem bántam meg, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése