2014. szeptember 28., vasárnap

Alaska nyomában

Az az igazság, hogy nagyon kíváncsian vártam John Greennek ezt a könyvét, hiszen az első olvasmányom tőle, a Csillagainkban a hiba nagy kedvencem lett. És ebben a könyvben sem kellett csalódnom. A regénynek már az első sorai és később is számomra Stephen Chbosky Egy külön srác feljegyzései regényét idézik, valamint J. D. Salinger Zabhegyezőjét, mármint nem úgy, mintha egy „utánzat” lenne vagy ilyesmi, erről szó sincs. Egyszerűen csak a hangulata, stílusa olyan, mint az említett két könyvnek.

Főhősünk 
Miles, egy visszafogott fiú, aki gimis éveiben elkerül otthonról, Floridából egy bentlakásos iskolába Atlanta államban. Itt szobatársa lesz az Ezredes, illetve megismerkedik egy merész & bevállalós lánnyal, Alaskával, akibe szinte azonnal beleszeret.

Mindig is szerettem az olyan regényeket, amikben a főhős új hellyel, akár iskolával, akár új lakóhellyel, vagy épp mindkettővel birkózik meg & ez a könyv is ilyen. Miles beköltözik, kezdi megszokni a helyzetet, az embereket, az iskolát. Alaska barátsága azonban könnyen bajba sodorhatja, hiszen a lány szereti megszegni az iskola szabályait: éjszakai meglógások a kollégiumból, dohányzás, balhék. Minden, ami eddig nem volt része Miles életének.
Az író humora remek, számos párbeszéden jókat derültem, különösen tetszett az a jelenet, amikor Takumi, egy újabb ismeretségből lett barát rappelni kezd, az Ezredes pedig adja hozzá a ritmust (55.oldal). A rappelés többször is megjelenik a könyvben, nagyon jól szemlélteti a gimisek lazaságát. Illetve azt is újra kellett olvasnom, mert nagyon tetszett, amikor egy kosárlabdameccsen az Ezredes biztatja a saját szurkolótáborukat & mindenfélét bekiabál a tömegbe.
„ Kenyér! - ordította.
-Zsömle! - válaszolt a tömeg.
-Bázis!
- Sav!
Aztán mindenki együtt: - A mi IQ-nk ma-ga-sabb!”


A regényben nincsenek különálló fejezetek, hanem helyette visszaszámol az író, hogy mennyi nap van még hátra. Már csak az a kérdés, hogy mihez. Végig érezni lehet, hogy közeledik valami nagyon erőteljes & meghatározó esemény a történetben, ami nem egy szimpla diákcsíny & balhé lesz, hanem valami sokkal komolyabb. A gyanúm be is igazolódott, miután elértem az „Azután” kezdetű részt a könyvben. 

Teljesen átalakult innentől kezdve számomra a történet, és az igazi mondanivalója, témája csak most következett, nem mintha eddig unalmas lett volna a történet. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit árulok el, hogy az eddig könnyednek látszó gimis sztori átcsap valami teljesen másba. A szereplők nem változnak ugyan meg egyik pillanatról a másikra, de megismerjük gondolkodásmódjukat sokkal közelebbről, beleláthatunk a fejükbe, főleg a két főhős fiú, Miles & az Ezredes fejébe.

Megrázó volt számomra a befejezés, mostanában sikerült több olyan könyvet is kiválasztanom & elolvasnom akaratlanul, ami a halál utáni léttel foglalkozik. Nagyon szép az Alaska nyomában című regény, érdemes volt elolvasnom, elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése