Atyaég, ennek a könyvnek már az
előszava levett a lábamról, zseniális! Végig mosolyogva olvastam, Ellen nem
semmi stílusban ír, ez az első olvasmányom tőle. A talk showját szeretem, bár
mivel külföldi csatorna, így azt nem mondanám, hogy rendszeresen nézem. De
követem a közösségi médiában a tevékenységét és nagyon kedvelem őt, így
mindenképpen kíváncsi voltam az új könyvére.
Megmondom őszintém, hogy nem egészen
erre számítottam, mielőtt elkezdtem az olvasást. Azt gondoltam, hogy életrajzi,
vagy legalábbis valami ahhoz hasonló könyv lesz ez, megtudhatok mindenfélét
Ellen életéről, eddigi tevékenységéről, elért eredményeiről. Végül is ez megvalósult,
de minden ez a könyv, csak épp nem önéletrajz! :D
„Számomra a szépség leginkább azt jelenti, ha valaki jól érzi magát a bőrében.”
Gyakorlatilag ez egy „útmutató az
élethez” típusú könyv, ugyanakkor mégsem. Nehéz volna kategóriába sorolnom.
Egyrészt minden fejezet külön témát takar, kimond életigazságokat, másrészt
viszont mindegyikhez van valami humoros hozzászólása, története, amitől az
egész elég szürreális lesz. Sok helyen kicsit olyan a könyv, mintha belelátnánk
Ellen fejébe, ami telis teli van mindenféle, helyenként össze-visszaságnak tűnő
gondolatokkal, ugyanakkor a lényeg abszolút érthető és összeáll a kép végül
minden fejezet végére.
Ellent pontosan ilyen energikus,
életvidám nőnek képzelem el a valóságban is, mint amilyen a könyv által, róla
elképzelt kép a fejemben.
„Nem szeretem az összevisszaságot. Szilárdan hiszek abban, hogy mindennek megvan a helye és mindennek ott kell lennie, ahol a helye van. Azt is tudom, hogy az ilyeneket, mint én, hogy hívják: rendmániás.”
A könyv címe Szórakozol velem?! és az a helyzet, hogy a tartalma is pont ilyen. Ne számítsatok semmi komoly, drámai fejtegetésekre, ha kezetekbe veszitek a könyvet. Ez sokkal inkább egy megmosolyogtató, jó kedvet sugárzó könyvecske, amit bármikor szívesen veszel majd le a polcról. Mert ilyen. Egyben végigolvasva, de akár csak egy-egy fejezetet is el lehet belőle olvasni (egyébként megjegyezném, hogy rövidek a fejezetek, talán pont ezt a célt szolgálva). Ellen humora kissé szarkasztikus, néhol fárasztó, szeretem az ilyen vidám embereket, mint ő.
„A legfontosabb az, hogy élvezni tudd az életed, és minden napodat értékeld. Ezt még akkor is meg tudod tenni, ha mindig csak az adott pillanatra figyelsz.”
A könyv kivitelezése nagyon magával ragadó, kívül-belül nagyon tetszik, szívesen veszem kézbe később is. Kemény fedeles, a borító nagyon szép és a fülszöveg abszolút egyedi. Már azon jót mosolyogtam.
„És egyébként ki az, aki megmondja, mi a jobb és mi a rosszabb? Vagy egyáltalán, hogyan határozzuk meg, hogy mi a normális vagy az elfogadott? Mindannyian mások vagyunk, és megvan a lehetőségünk arra, hogy különbözzünk egymástól. Ha valaki azt mondja neked, nagyon furi vagy, köszönd meg neki. Na jó, pukedlizni azért nem kell.Az már túlzás lenne. Elég, ha meghajolsz. És emeld meg a képzeletbeli kalapod. Úgy ni, ez már elég is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése