Lana Millan: Átkozott Hannah Brown

Hannah Brown története egy ideje már a polcomon várt szépen türelmesen & végre elérkezett az idő, hogy kezembe vegyem a könyvet (nemcsak azért, mert könyvtári kötet :D).

„Reggel minden könnybb, egy új nap következik, és ez már jó dolgokat ígér. Már az is a pozitív hozzáállás diadala, hogy esténként beállítjuk a vekkert, hiszen nem tudhatjuk, felébredünk-e egyáltalán.”

Szóval, főhősnőnk Hannah, aki az első fejezetek alapján egy amolyan Bridget Jones-típusú karakternek tűnt, de szerencsére nem igazolódott be a gyanúm. Hasonlóan egy mostanában olvasott könyvemhez (Asztrológiai útmutató összetört szíveknek), Hannah is egy TV-stúdiónál dolgozik, műsorszerkesztőként.

 

„Itt lenne az ideje kitalálni, hogy mit kezdjek az életemmel.”

Azonban a történet első fejezeteiben már rendesen beindulnak az esemény, ugyanis Hannaht bedobják a mélyvízbe: neki kell a reggeli adást (Jó reggelt, Anglia!) vezetnie és szegény lány kicsit sem érzi, hogy ez neki való munka lenne. Már előre féltem, hogy vajon milyen ökörségeket fog művelni a kamerák kereszttüzében, de hála az Égnek nem csinált akkora marhaságokat, mint vártam. Itt jöttem rá, hogy ő nem lesz olyan szerencsétlenkedő, mint Bridget és nem is akartam hozzá hasonlítani egyébként sem a történetet.

„Hát mi értelme az életnek, ha még csak ki sem alhatom magam?”


Alapvetően szimpatikus főhős Hannah, valahogy mégsem tudtam vele igazán azonosulni. Kedveltem, drukkoltam neki, de ennyi. Nem nőtt a szívemhez, mint általában olvasmányaim főhősei. A mellékszereplők ugyancsak megmaradtak ezen a szinten.

Hannah életét a munkahelyi zűrzavar mellett egy csapásra felbolygatja két barátnője is, Amanda & Amy, akik csak úgy beköltöznek hozzá. Sokszor engem ők rendkívül idegesítettek, mindent meg akartak mondani Hannahnak, hogy hogyan csinálja, mit tegyen pasiügyben és szerintem egy igaz barát nem ilyen. Támogat, elmondja az őszinte véleményét, de nem oktat ki és irányít. Egyikőjük sem volt valami túl szimpatikus karakter.

„Értem. Megint komplett idiótát csináltam magamból. Hol vehetem át a kitüntetésem?”

És ha még nem volt elég ez a két meglehetősen érdekes szituáció, beállít az erkélyen keresztül egy pasi ruha nélkül, aki a felső szintről toppant Hannah erkélyére. Izgalmas, váratlan helyzet, ez a legjobb része a történetnek. A pasi, Clive vonzó, magabiztos és jó humora is van.
Hannahn kívül egyedül a férfi főszereplőt, Clive-ot csíptem, azonban sajnos ő a történet töredékében szerepelt, mivel a könyv kb. két harmadánál baleset éri és ki tudja, hogy mi lesz vele…

„Sokszor érzi azt az ember, hogy nézik, de azt ritkán, hogy látják is.”

Összességében jó olvasmánynak tartom a regényt, pörögtek elég gyorsan az oldalak, tényleg nem unalmas, klisés sztori.
A könyv erősségének leginkább a humorát tartom, nem is feltétlen a cselekményt. Nézzétek csak meg Molyon az általam kiírt idézeteket, nagyon jó humora van az írónőnek, remek szófordulatokat használ, klasszak a párbeszédek, főleg Clive és Hannah között.

Ha egy remek hétvégi olvasmányt kerestek, mindenképpen ajánlom a regényt.

Képek forrása: google.com