Matt Richards - Mark Langthorne: Bohém rapszódia – Freddie Mercury élete, halála és öröksége

Freddie Mercury. A legenda, akinek nevét gyakorlatilag mindenki ismeri. Legalábbis nem találkoztam még olyannal, aki kérdőn nézett volna rám, hogy kiről beszélek. A Queen együttes, élén Freddievel beírta magát a zenetörténelembe, és hatásuk mind a mai napig érezhető. Karácsonyra megkaptam nővéremtől a kívánságlistám egyik legjobban vágyott könyvét, melyben Matt Richards és Mark Langthorne áldozatos munkájának köszönhetően megismerhetjük a legenda tragikus történetét.

A fülszöveg

Aki ​kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.

Kiadó: Könyvmolyképző, 2019

Oldalszám: 552 oldal

ISBN: 9789634575047

Megrendelhő: itt

2020 könyvek terén számomra egy hatalmas meglepetéssel indult. Tudtam, hogy szeretném elolvasni ezt az életrajzi regényt, de nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám. A vaskos, 550 oldalas kötetbe információra éhezve vetettem bele magam, hiszen alig valamit tudtam Freddie Mercuryról. Az együttes dalainak többségét ismerem, legendás budapesti fellépésükről és Freddie betegségéről természetesen tudtam, ennél többet viszont nem. A Bohém rapszódia (eredeti címe: Somebody to love) részletesen beavat minket abba a világba, amibe a kis Farrokh Bulsara született és életútját végigköveti a zenei ikonná válásán keresztül szomorú haláláig.

A kötet két szálon fut, melyből az egyik Freddie élettörténete, a másik pedig egy olyan vírus kialakulásának folyamatát mutatja be, mely emberek millióinak életét tette tönkre és pecsételte meg sorsukat. Sajnos tudjuk, hogy a két szál összeér a könyv végére.

Olvasmányos és elképesztően addiktív

Sok minden közrejátszott abban, hogy Freddie milyen életet élt felnőttkorában. Az azonban bizonyos, hogy egész életében szeretetre és biztonságra vágyott és ezt kereste, hiszen gyerekként hamar el kellett válnia a biztonságot nyújtó otthontól. Arról, hogy Freddie hogyan nőtt fel, viszonylag keveset tudhatunk. Zanzibáron született és korán meg kellett tanulnia az önállóságot, hiszen szülei bentlakásos iskolába küldték, messze az otthonától. Egyedül érezte magát az iskolában, és ez a fajta magány és elszigeteltség határozta meg későbbi kapcsolatait és zárkózottsága ide vezethető vissza. Ugyanakkor akit bizalmába fogadott, nagyon nagy megtiszteltetésben részesült. Freddie végtelen szeretetét élvezhette, aki soha semmit nem sajnált barátaitól anyagi téren sem. Rengeteg barátja volt és ezen nem is csodálkozom. A könyv és a neten fellelhető videófelvételek alapján egy életvidám és rendkívül szórakoztató embernek képzelem el, akire nem lehetett nem figyelni. Ez magával hozta mindemellett azt a tulajdonságát is, hogy meglehetősen nárcisztikus személyiség volt. Tisztában volt a tehetségével, amit az élettől kapott és folyamatosan jobb és jobb akart lenni, fejlődni. Hajtotta a tettvágy, a munkában nem ismert lehetetlent és vágyott az elismerésre. Ez a fajta odaadás és a zene iránti elkötelezettség, ami engem talán legjobban lenyűgöz benne. Zseni volt, szerintem tagadhatatlan. Az, hogy a magánéletében hedonista életmódot folytatott, és megszámlálhatatlan sok szeretője volt az évek során, mit sem von le abból, amit adott a világnak. Imádta az életet, az embereket, emlékezetes partikat adott és szerette volna, hogy körülötte mindenki boldog legyen.

Hosszú út vezetett odáig, hogy az egész család Angliába menekült, így került fiatalként Freddie Londonba, a kulturális élet központjába. Mindig is muzikális beállítottságú volt és több zenekar, többféle felállás után született meg 1971-ben a Queen. Olvasás közben csak hitetlenkedtem, hogy a zenei zsenit a többi, akkor már meglévő tag, Roger és Brian nagyon sokáig nem akarta bevenni a bandába. Ti el tudjátok ezt hinni?! Hála a jó égnek, hogy mégis megtörténhetett és később kiegészülve Johnnal kialakult a végleges felállás.

Freddie és a Queen története jóval azelőtt kezdődött, hogy én megszülettem, így esélyem sem volt megismerni azt a kort, az 1970-80-as éveket, amikor a zenekar megalakult és szépen lassan ismertté váltak. Ezért voltam kíváncsi egy hiteles és megbízható forrásra, ami róluk és az akkori társadalmi viszonyokról szól. Ez a könyv teljes egészében mutatja meg az olvasónak, hogy egyrészt hogyan jött létre a Queen, másrészt milyen volt a fogadtatásuk és megítélésük. Nemcsak a zenekart, hanem azokat a társadalmi viszonyokat ismerhetjük meg a könyv által, amiben a szüleink generációja felnőtt. Valószínűsítem, hogy többek között ez szintén közrejátszik abban, hogy ennyire magába szippantott a könyv.

Freddie, Brian, Roger és John a rockzenészek között különleges helyet foglaltak el már akkor, hiszen Freddie gondoskodott róla, hogy különcsége megmutatkozzon az együttes által képviselt stíluson is. Teljesen új vonalat képviseltek a zenei palettán, hiszen előttük a rockzenét senki nem vegyítette az operával. Nagyon merész és kockázatos lépés volt. Freddie és általa a zenekar többi tagja hitt benne, ami tehetségükkel tökéletes párost alkotva vitte őket a siker felé vezető úton.

Nagyon szerette a macskákat

Az óriási sikert és csillogást beárnyékolta az a tény, hogy Freddie áldozatává vált az évtized legnagyobb járványának: HIV-fertőzött lett, mely több év alatt elérte a betegség 5. stádiumát, az AIDS-betegséget. Valószínűsíthetően 1982-ben történt, de csak jónéhány évvel később diagnosztizálták nála. Az orvostudomány nem ismerte még ezt a betegséget, a kutatásokra nem kaptak elegendő támogatást és sok év után, megdöbbentő számú emberáldozat után kezdte komolyan venni a világ a betegséget. Emiatt nehéz volt felismerni, sőt, évekig fertőzöttként tünetmentesen élhet az ember és eszébe sem jutott Freddienek sem, hogy elkaphatta.

Ismeretek hiányában ráadásul összekötötték a betegség fogalmát a homoszexualitással, holott nemcsak a melegek és droggal élő, fecskendőt használók között terjedt a betegség. Így tulajdonképpen megbélyegezték az AIDS-betegeket.

Freddie nemi identitása mindig érdekelte a sajtót, ő azonban nyíltan soha nem mondta ki, hogy meleg. Az akkori társadalom megítélése miatt nem tehette meg, nem akart céltáblává válni és kockára tenni a karrierjét, viszont akik ismerték, egyértelműnek tartották, hogy a férfiakhoz vonzódik. Egyébként ez annyira érdekes volt a könyvben, hogy nyíltan senki nem mondta ki, mégis mindenki tudta. És igazából a közvetlen emberek Freddie körül sem tudták teljesen, mi történik. Az együttes tagjai sem voltak tisztában azzal, hogy Freddie milyen helyeken járt egy-egy turné során (melegbárok, vad bulik), ez főleg meglepett. Hiszen ők mégiscsak olyan emberek voltak, akikkel nap mint nap együtt alkotott és zenélt. A betegségével ugyanez történt. Körülbelül élete utolsó évében mondta el a tagoknak (ellentétben a filmmel, ahol a Live Aid előtt avatta be őket), csak a legbizalmasabb emberei tudtak arról, hogy elkapta a vírust. 

Hihetetlen, hogy mennyi erő és akarat lakozott Freddieben még akkor is, amikor már nagyon legyengítette a betegség. Az utolsó pillanatig dolgozott, dalokat írt és vett fel arra az időre, amikor ő már nem lesz itt, de az együttes tovább tud működni. 

A Live Aiden ott volt Diana hercegné és Károly herceg is, és David Bowie, különleges fotóra bukkantam

Nagyon nehezen engedem el ezt a történetet, mert leírhatatlanul tetszett minden szomorúságával, nehézségével és csodájával együtt. Számos dologra rákerestem olvasás közben és megtaláltam akkori botrányt kavaró újság címlapokat, arcokat társítottam nevekhez, így szinte interaktív volt az olvasás és persze hallgattam a Queen-slágereket. aztán nekiálltam a Youtube-on elérhető videófelvételekből válogatni, természetesem a Live Aid-es fellépésükkel kezdtem

A lehető legjobb könyvvel kezdtem az évet