Lakatos Levente: Loveclub (Lengyel-sorozat 1.)

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz írnom Lakatos Levente Loveclub című regényéről. Régóta terveztem elolvasni, mégsem voltam felkészülve rá. A borítón árulkodó "erotikus thriller" enyhe kifejezés arra, amit átéltem. A könyv teljesen letaglózott, bekebelezett és nem eresztett. Egy feszült, izgalmas és letehetetlen olvasmányt kaptam. 

A történetről röviden

A könyv egy pszichopata sorozatgyilkosról szól, aki a neten hódító Loveclub weboldalon gyűjti be áldozatait, kihasználva a menedéket és szeretetet kereső fiatal lányok naivságát. Nem "egyszerű" gyilkosságokról van szó, mert tettesünk szexuális aberráltságát kiélvezve kínozza áldozatait és végül öngyilkosságnak álcázva öli meg őket. A nyomozásban részt vesz dr. Lengyel Dávid, a titokzatos és éles eszű pszichológus, illetve számos szereplőnk van, akik hozzásegítik főszereplőinket az igazság feltárásához. Lili, főhősnőnk újságíróként az események közepébe csöppen és nem is sejti, mi vár rá...

"Az online kapcsolatok önkifejezésre bátorítanak, nincs kontroll, és minden egyetlen gombnyomással kitörölhető."

Nagyon érdekes volt, ahogy Levente ugrált a szemszögek között. Egyrészt láthattuk E/3-ban Lili, dr. Lengyel és a többiek körül zajló eseményeket, másrészt E/1-ben beleláthattunk a gyilkos fejébe és megismerhettük az emberi lélek legsötétebb bugyrait. Utóbbi sokszor elborzasztott és kimondottan ijesztő volt. Leginkább azért, mert mai világunkban simán el tudom képzelni, hogy léteznek ennyire mentálisan beteg emberek, akik a saját fejükben és világukban élnek, nagyon messze és távol a valóságtól. Ennél már csak az volt szörnyűbb, hogy tettestársa is akadt és ahogyan Lengyel mondta: "Ilyen, amikor egymásra talál két pszichopata. Függőségi viszonyba kerültek egymással."
Egymást erősítve tervelték ki a kegyetlen gyilkosságokat. Természetesen a gyilkos szemszöge volt a legrémisztőbb az egész könyvben. Ha csak a másik szemszöget olvashattuk volna, akkor egy "sima" krimi lenne a regény, így viszont méltóan a thriller műfajához egy lebilincselő és vérfagyasztó történet bontakozott ki.

Lakatos Levente zsenialitása abban rejlik, hogy nem használ elcsépelt és unalmas mondatokat, hanem folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét és csak a legutolsó percben árulja el a titkokat és a végkifejlet sohasem szokványos a könyveiben és még csavar egyet a történeten az utolsó utáni pillanatban is. Itt szintén ez történt. Cicamica kilétét mondjuk sejtettem, de Daemonnal kicsit bajban voltam és meglepett, amikor kiderült az igazság.

Ami számomra igazán megdöbbentő és feszültséget okozó jelenet volt, az a végén az a bizonyos "egymás mellé" fekvős jelenet az elhagyatott vasútállomás épületében. Most is végigfut rajtam a hideg, ha rá gondolok. Nem szeretnék spoilerezni, de a lényeg az, hogy ez egy elképesztően nehéz és hátborzongató egy oldal a könyvből. Nagyon-nagyon nehezemre esett továbbolvasnom a regényt ezután, mert egyszerűen letaglózott a jelenet (ha elolvassátok a regényt, tutira rájöttök, mire gondolok). Egy részről elborzasztott az, amit Cicamica érzett, másrészt félelmetes volt belegondolni, hogy mennyire elvakította a szerelem (hú, még leírni is rémes ezt) egy olyan ember iránt, mint Bloodsmoke20.

"Körberajzolnak majd minket…"

A szereplők egyike sem volt idegesítő vagy felesleges, ennek kimondottan örültem. Az elején kissé megijedtem, hogy Lilinek hívják főszereplő lányunkat, mert ez egy irtó klisés név már manapság. Ugyanakkor a karaktere bebizonyította, hogy ez nem jelent semmit és nagyon megkedveltem. Bence mondjuk nem szerepelt túl sokat, de őt inkább mellékszereplőnek mondanám. Aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, az dr. Lengyel Dávid volt. Kicsit emlékeztet Mr. Szigorra. :D Imádtam az okos, intelligens személyiségét, éleslátását és a kifinomult stílusát. Remélem, hogy a következő részben még többet szerepel, mégiscsak ő a névadója a sorozatnak.

Levinek sikerült megmutatnia az emberi elme egy olyan részét, amit így leírni szerintem senki más nem tud. Ezt nemcsak a gyilkos szemszögére értem, hanem bizony ott van Lengyel, aki utalt rá, hogy neki is sötét dolgokat rejt a múltja. Egy részét megtudtuk a könyv végén, azonban úgy érzem, bőven tartogat még meglepetéseket az ő karaktere. Ő lett az abszolút kedvencem a történetből, és nemcsak azért, mert emlékeztet Szigorra.

"Ilyen az élet, kegyetlen játékokra képes. A szeretet és a ragaszkodás pedig a cinkosai."

A nyomozónő szintén egy olyan karakter a regényben, akit nehéz nem kedvelni. Küzd az érzéseivel kollégája iránt, közben megfelelési kényszere van, és bizonyítani szeretne önmagának és feletteseink persze. Tetszik a neve, Laura. Végre egy ritkábbnak mondható név! Egyedül talán Farkas volt, akit kevésbé jelentős személyiségnek mondanék a történetben, bár sok vizet nem zavart, sőt, inkább segített a sztoriban.

Amit már más regényében megfigyeltem Levinek, az az, hogy kifejezetten ügyel a részletekre. A leírásai nagyon aprólékosak, egy-egy helyszín, személy leírására nagy hangsúlyt fektet és ez szerintem a lehető legjobb dolog. Ennél már csak az volt jobb, hogy végül minden apró puzzle darab a helyére került és minden részletet felhasznált a könyv második felében. Gondolok itt egy-egy elejtett mondatra, pl. ahogyan visszautalt a végén a klímás furgonra. Imádom az ilyen dolgokat egy regényben.

"A víz túlélésre ösztönöz. Ahhoz, hogy ne fulladjon bele az ember, küzdenie kell. Csakúgy, mint az életben."

Amin viszont kikerekedtek a szemeim és elgondolkodtatott, az a gyilkos neve. Direkt nem írom le, nem lövök le senkinek semmilyen poént. A lényeg, hogy egy zseniális fricska volt Levi részéről, úristen! :D Csak ültem az ágyon és néztem magam elé, hogy "ne máár, most ez komoly?!". 

Maradjunk annyiban, hogy bőven van mit megemésztenem a napokban, mert ez a könyv lelkileg teljesen kimerített, ugyanakkor felpörgetett egyszerre, és legszívesebben olvasnám tovább most azonnal a következő részt. De tudom, hogy kell egy kicsi szünet (de csak kicsi, úgyse bírom sokáig). 

Végül szeretnék még valamit megemlíteni, ami viszont sokszor zavart. Ez pedig nem más, mint sok-sok elgépelés a könyvben. Nem tudom, hogyan lehetséges ennyi hiba egy regényben, ráadásul pl. a Szigor-kötetekben is nagyon feltűnő, de egyszerűen képtelen vagyok szó nélkül elmenni mellette. Jó lenne erre figyelnie a kiadónak, hiszen kis millióan olvassuk Levi regényeit és az olvasás élményéből sokat le tud vonni egy-egy ilyen dolog. Ettől függetlenül persze nagyon jó olvasmány és izgalmas, pörgős a történet. Ez csak egy észrevétel részemről.

Ez a könyv egy nagyon jó figyelemfelkeltés arra, hogy az internet mennyire veszélyes tud lenni. Ehhez nem kell Amerikáig és más országokba mennünk, mert itt, Magyarországon is simán megtörténhet bárkivel, aki az interneten beszélget ismeretlenekkel. Kellő figyelemmel és óvatossággal elkerülhetőek azok az emberek, akik pont a naiv és tudatlan emberekre vadásznak. Legyünk óvatosak, emberek!

Ha nyitottak vagytok a durvább sztorikra, mindenképpen olvassátok el a Loveclubot! De készüljetek fel, nem lesz egyszerű menet!

A sorozat három kötete (hamarosan olvasom a következő részt):

Képek forrása: saját, favim.com, Google