Megtisztelő feladatot kaptam Renáta W. Müller írónőtől, elolvashattam legújabb regényét, a TestVér első kötetét.
Mit is mondhatnék? Egy meglehetősen hosszú lélegzetvételű, remek regényt
kaptam. Bár e-book formátumban olvastam, de nagyon kíváncsi lennék, hogyan néz
ki nyomtatásban ez a kötet.
A történetről röviden
A főszereplő Hannah, aki
Londonban él tinikori szerelmével, Riverrel és divattervező álmait szeretné
megvalósítani. Legjobb barátnőjével, Rachellel közösen bérelnek egy
üzlethelyiséget, felette pedig a lakásukat, és ruhakölteményeik egyre nagyobb
elismerésnek örvendenek a szakmában. Hannah szüleit elvesztette, így a
családját mamája jelenti számára, illetve River családja: szülei, valamint
testvére, az Asperger-szindrómával élő Jamie. Mindeközben Hannah őrülten
szerelmes, és hamarosan ott csillog az ujján a jegygyűrű. A nászút mesésnek
indul, világkörüli út Riverrel, különleges helyek, ízek, közös élmények.
Azonban Hannah élete egy csapásra hatalmas fordulatot vesz, amikor az utolsó
állomáshoz, az Amazonas folyó dzsungelrengetegéhez érkeznek…
Nagyon meglepett a történet
témája, mert a fülszöveg alapján egy romantikus történetre számítottam és nem
gondoltam, hogy ennyire komoly témákat fog feszegetni (betegség, erkölcsi kérdések). Mindemellett
teli van szenvedéllyel, érzelmekkel és a pörgős történet teljesen magával
ragadja az embert.
Hannah karaktere nagyrészt valóságos
volt, az érzelemnyilvánításai, az érzései és gondolatai mind-mind olyanok
voltak, amiktől szimpatikussá vált már rögtön az elején. Nem mindig minden döntésével
értettem egyet, de ez egyáltalán nem baj. Drukkoltam neki, végig kedveltem.
A szakmája, a ruhatervezés tetszett, örömmel olvastam róla. Külön kiemelném, hogy nem volt tipikus ez a része sem a történetnek, mert abszolút a karrier elejétől láthattam a sikeressé válás folyamatát és nem úgy indult a sztori, hogy „álommeló” és szuper minden. Olyan jó volt látni, ahogy Hannaht egyre jobban elismerik, munkákat kap és bizonyítja tehetségét. Imádom az ilyen szakmákat és ha egy főhősnek ez a vágyálma, így olvastam volna róla még, még, még! :D
"– Csak annyit tehetsz, hogy hozzáteszed a dologhoz a legjobbat, ami tőled telik, és reménykedsz, hogy ez elég. Vannak dolgok, amiket nincs hatalmunkban befolyásolni."
A szakmája, a ruhatervezés tetszett, örömmel olvastam róla. Külön kiemelném, hogy nem volt tipikus ez a része sem a történetnek, mert abszolút a karrier elejétől láthattam a sikeressé válás folyamatát és nem úgy indult a sztori, hogy „álommeló” és szuper minden. Olyan jó volt látni, ahogy Hannaht egyre jobban elismerik, munkákat kap és bizonyítja tehetségét. Imádom az ilyen szakmákat és ha egy főhősnek ez a vágyálma, így olvastam volna róla még, még, még! :D
Az álompár. Gimis koruk óta
ismerik és szeretik egymást, igazi szerelem az övék. Bármit megtennének
egymásért, kapcsolatuk ennél jobb már nem is lehetne. Örök hűséget fogadnak
egymásnak családjuk és a barátaik körében, végérvényesen kikötnek egymás
mellett. Számomra nagy kedvenc lett a párosuk és River teljesen levett a
lábamról. Igazi férfi a javából, szenvedélyes, odaadó, őszinte és odavan
Hannahért. És még piszokul jóképű, tegyük hozzá. :D
Ő River öccse, aki tinédzserként
sokszor kiegészítette a River-Hannah párost, azonban ahogy elkezdett felnőni,
egyre távolabb került a szerelmesektől. Jamienél nagyobbként állapították meg
az Asperger-szindrómát, ami az autizmus egy enyhébb fajtája. Gyakorlatilag egy
számítógépes zseni, az agya elképesztő mennyiségű információt képes tárolni
sok-sok évre visszamenőleg is. Tinédzserként még nem tudták, hogy mi okozza
azt, hogy nem érti meg iskolatársait, hiperaktív és balhés srácnak titulálták, ami
hatással volt önértékelésére, valamint szüleivel való kapcsolatára. Felnőve egy vonzó, jóképű pasi vált belőle,
akiért bomlanak a nők. Kialakította életét, saját céget alapított és felnőtté
válva sikerült teljesen hozzászokni ahhoz, hogy ő kicsit más, mint a többiek és
előnyére fordította betegségét.
Őszintén szólva Jamie betegségéről
eddig nem sokat tudtam. A nevét igen és azt, hogy az autizmushoz szokták
kapcsolni, de semmi többet. Azonban a regény által testközelből ismerhettem meg
a felismerésétől egészen a diagnosztizálásig az Asperger-szindrómát. Annak ellenére, hogy egy komoly betegségről
beszélünk, ami kihat az illető életének gyakorlatilag minden pillanatára,
mégsem uralta le a regényt és lett nyomasztó a történet. Ez így teljesen jó
volt.
A testvéri kapcsolaton, az Asperger-szindrómán
és Hannah karrierjén kívül a könyv negyedik alappillére az erotika. Nos, ebben
sincs hiány! Mivel nehéz spoilermentesen írnom erről a részéről a könyvnek,
ezért csak annyit árulhatok el, hogy nagyon sok szenvedélyes jelenetnek
lehettem tanúja. Gyakorlatilag a könyv egészén végighúzódik a romantika és a
szerelem, legtöbbet a könyv második
felében kapunk belőle. És hála az égnek nem az a „durr bele a közepébe” dolog
benne az erotika, a szex, hanem szépen lassan bontakozik ki minden. Aminek örültem,
hogy nem ízléstelen vagy közönséges, hanem kimondottan romantikusak benne a
szerelmi jelenetek.
Pillantások, érintések és csupa-csupa érzelem ez a regény.
Nem tudok szó nélkül elmenni néhány
momentum mellett, amiket kifogásoltam olvasás közben. Befejezve a könyvet láttam
át dolgokat, és a könyv első feléhez képest a másodikra nagyon átalakult. Lendületesen,
izgalmasan és sok-sok pörgős jelenettel indult a könyv, a felétől azonban
átvette mindezek helyét a Hannah és Jamie közötti szenvedély. Ezzel alapvetően
nincs gond, hiszen erotikus regényről beszélünk, nagyon érzékletesen, szuperül
leírta az írónő ezeket a jeleneteket.
Azonban nagyon zavaró volt, hogy
a szereplők fél percenként siránkoztak a másik hiányán, miközben gyakorlatilag
minden egyes nap találkoztak, és egyébként szeretkeztek is. És ez az, ami
zavart. Miért kell minden egyes jelenetet a szexre kiélezni, miközben egy
normális, hosszabb beszélgetésük nem volt?! Az pedig, hogy közben River neve
alig merült fel, engem elszomorított. Nem az volt a lényeg, hogy Jamie Hannah
exsógora - és ezért néznek ferde szemmel a kapcsolatukra -, hanem az, hogy
River testvére. Engem ez visszatartott volna bármilyen kapcsolattól Jamievel.
Hiába nem vérrokonok.
A végkifejlet, az amerikai utazás
is erről szólt. 5 nap külön töltött idő nem a világ vége, ők mégis úgy élték
meg, mintha örökre el kellene búcsúzniuk. Itt rendesen fogtam a fejem, hiszen a
valóságban, ha valaki szereti a másikat, akkor egy ilyen lehetőség esetében nem
tartja vissza, hanem bátorítja, hogy „igen, menjél és csináld, nélkülem is
(mert én nem tudok veled tartani), én pedig majd itt várlak a reptéren, amikor
hazaérsz”. Még csak egy hétről se volt szó, csak öt napról.
Vártam a végén valamilyen
katarzist, valamilyen sokkoló fordulatot (spoiler miatt inkább nem árulom el,
hogy konkrétan mit), de ez csak részben jött el.
Összességében ez egy olvasmányos,
lendületes történet. A szereplők szimpatikusak, a karakterek elevenek és a
történetnek van mondanivalója. Bár nem vagyok teljes mértékben megelégedve a
történet kimenetelével, de mégis azt kell, hogy mondjam, ajánlom azoknak a
könyvet, akik szeretik a szépen megírt, érdekes témájú regényeket.
Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Képek forrása: saját, favim.com
Köszönöm. Mindig érdekes latni, hogy az emberek /olvasók mennyire különbözőek. Az egyik pont azt imádja a sztoriban, ami a masiknak az agyara megy. Az egyik imadja A karaktert a másik meg utalja A-t és vegig B-nek drukkol. 😊 Hála az égbek, h nem vagyunk mind egyformák. 😉
VálaszTörlésIgen, pontosan! Én mondjuk egyedül Rachelt nem bírtam, de valóban River volt a kedvencem, és vannak reményeim vele kapcsolatban. :)
TörlésHú, Pandalány! Az a benyomásom, hogy akkor neked kemény lenne a 2. könyv... Csak akkor olvasd, ha készen állsz a drámára. 🤔 Vagy talan jobb, ha megis hagyod! 💌
TörlésJaj, neee! :D Akkor erre még fel kell készülnöm, úgy érzem, de ugyanakkor kíváncsi is vagyok a folytatásra. Sok sejtető lett az utolsó oldal. :)
Törlés