A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Amint megláttam ezt a könyvet, tudtam, hogy muszáj elolvasnom!

A cím, a borító egyszerűen kikerülhetetlenné teszi ezt a kis méretű kötetet. Ugyanakkor becsapós is, mert egyszerre érződik benne a borító által sugallt boldogság és a fülszövegből kiderülő szomorúság. Megláttam a könyvtár polcán a kötetet, rögtön kikölcsönöztem!

A tartalomról röviden

A történet középpontjában egy tragédia áll, amit főhősnőnk, Diane próbál feldolgozni: autóbalesetben elveszítette férjét, Colint, és ötéves kislányukat, Clarát. A tragédia óta eltelt egy év, Diane azonban képtelen visszarázódni a mindennapokba, nem mozdul ki párizsi lakásából, nem dolgozik, a családjától is eltávolodott. Legjobb barátja, Felix próbál neki segíteni, tartja benne a lelket, és közben vezeti közös üzletük, A boldog emberek olvasnak és kávéznak nevű helyet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Diane úgy dönt, itt az ideje kezdenie magával valamit és elutazik Írországba, egy kis falucskába. Itt próbál kizökkenni a megszokott négy fal közül, megismerkedik új emberekkel, a mogorva szomszéddal és lassacskán kezd megtörni a jég.

Szeretem a bús-borongós, érzelmekkel teli könyveket, és ez a történt pontosan ilyen volt. Egyszerre sajnáltam, és éreztem együtt Diane-nel, ugyanakkor benne van a remény, az optimizmus is, egy szebb jövő képe. Volt, hogy összefacsarodott a szívem, hogy mennyire szenved a férje és gyereke hiányától, máskor pedig hangosan felkacagtam a párbeszédeken. Természetesen a tragédia mellett egy lehetséges szerelem is felbukkan a könyvben romantikus történet lévén, méghozzá a goromba, és sokszor már bunkónak mondható szomszéd pasi személyében. És hogy mi lesz ebből? Nem árulom el, de az biztos, hogy meglepett a befejezés.

A karaktereket nem teljesen éreztem közel magamhoz, ennek ellenére drukkoltam nekik, a többség szimpatikus volt, leginkább Diane-nel tudtam azonosulni, bár magamat ismerve nekem nem kellett volna egy év, hogy kicsit összeszedjem magam (nem szeretek sokáig tétlen lenni). Diane szomorúsága végig rányomja a bélyegét a könyvre, mégsem lesz tőle melankolikus és nyomasztó hangulatú. Nehezen lehet a bizalmába férkőzni, tipikusan egy introvertált ember. Hasonlóan hozzá a másik főszereplő, Edward sem egy túl nyitott ember. Sokszor már kimondottan idegesített a könyv első felében, hogy mekkora egy bunkó paraszt (már bocsánat!), egyébként nem lehetett kiismerni igazán a könyv végére sem, de jóval szimpatikusabb lett, mint amilyennek eleinte tűnt.

A mellékszereplők voltak azok, akikkel nehezen tudtam kibékülni olvasás közben. Egyrészt ott van Edward húga, aki egy pörgős, hebrencs kiscsaj és kotnyeles is még ráadásul. Aztán persze az ex, Megan a létező legrosszabb fajta, féltékeny, gonosz és még buta is. Ki nem állhattam, azt hittem sosem érti meg, hogy mi a szitu. Egyedül Felix az, akit kedveltem, mert tényleg legjobb barátja Diane-nek, mondjuk kaphatott volna nagyobb szerepet is a történetvezetésben.Talán majd a folytatásban! :)

A könyv szinte minden második oldalán rágyújtanak, vagy isznak valamit. Tényleg ilyenek a franciák és az írek? Nekem ez olyan fura. Kicsit becsapva érzem magam, mert a borító, a cím eléggé mást sugall, mint amilyen maga a történt. Helyes, kis romantikus történetnek tűnik a kis alakú könyv, ezzel a sárga-szürkés borítóval és nagyjából ezt is kapjuk, de kevés benne a boldogság és a kávézó. A borítón említett Bridget Jones és Love story végül is megvan benne, de azért ne arra a stílusra számítsatok.

Nos, engem nagyon meglepett, hogy a cím egyben egy kávézó neve. És könyvmolyként imádnék egy ilyen irodalmi kávéházat, ahogy elképzelem Diane és Félix üzletét. Azonban azt sajnos el kell mondanom, hogy a történetben nem sokat szerepel a kávéház, több jelenetet is el tudtam volna képzelni ott. Remélem, a következő kötetben többet kapunk belőle.És ha minden igaz, a fülszöveg alapján így lesz. Itt el tudjátok olvasni az új könyv tartalmát: A boldog emberek esőben csókolóznak. A borítót a második kötet esetében is eltalálták szerintem:

Képek forrása: favim.com, Google