Hercsel Adél: Magyar szeretők

Szép külső, romlott belső.

Ez volt az első gondolatom, amikor elkezdtem olvasni Hercsel Adél Magyar szeretők című könyvet. Már az előszó olvasásakor ledöbbentem: komolyan létezik külön weboldal arra, hogy az emberek szeretőt találjanak? :O Én kérek bocsánatot, naiv vagyok valószínűleg. Nem ítélem el azokat, akik szeretőt tartanak, de nem is tudok egyet érteni velük. Egyik-másik történetben azt állította a főszereplő, hogy a házassága nagyon jó, működik, szép ház, gyerekek, autó stb. Kérdezem én: akkor miért kell szeretőt tartanod, ha ennyire jó minden?


Komolyan ilyen önpusztító lenne az ember természete? Elrontja azt is, ami jó, pusztán egy kis kalandozásért?Hinni akarok benne, hogy nem mindenki ilyen. Hogy igenis a szerelem átalakul szeretetté egy idő után, és ennek ellenére sem fogja leendő párom máshol keresni a boldogságot. Nem vagyok férjnél, nem élek hosszú távú párkapcsolatban, szóval nem akarok én itt megmondó ember lenni. Csupán ledöbbentem.

„(…) Sőt, amióta van szeretőm, sokkal jobb lett a kapcsolatom a párommal, és én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.” Placcs, és ezzel a lendülettel adnék neki egy jó nagy pofont. Hogy lehet valakinek jobb a kapcsolata, ha szeretőt tart?!Ne akarja ezt senki bemagyarázni nekem..

Az első egy-két történet olvasása után pedig egyre kíváncsibbá váltam, hogy vajon mi hajtja ezeket az embereket és mikor jön el az a pont, amikor elkezdenek kikacsintgatni a kapcsolatukból. Engem leginkább az érzelmi oldala érdekelt ennek az egésznek, hogy vajon miként élik meg ezek az emberek a lelkiismeret furdalást, (ha egyáltalán éreznek ilyet), és hogyan tudnak a párjuk szemébe nézni otthon. Leginkább azoknál a történeteknél döbbentem le, ahol az illető naponta négyszer-ötször lefeküdt a szeretőjével, utána hazaérve pedig a feleségével is minden gond nélkül együtt volt. Hogyan képes így színészkedni és hazudni a feleségének/férjének? És mindezt látszólag teljesen érzéketlenül mesélte el.