Fejős Éva: Karibi nyár

Karibi nyár az erkélyen

Egy könyv, ami rendkívül lenyűgözött. Csupán két szó: Karibi nyár. Minden egyes alkalommal olvasás közben egy távoli világba csöppentem, a Karib-tengerre, egy csodás luxushajóra, ahol minden lehetséges. A cselekmény több szálon fut, számos sorsot ismerhet meg az olvasó. És ezek mindegyike egy útkeresés & rátalálás, egyszerűen imádtam olvasni. Korábbi könyveit is örömmel olvastam mindig az írónőnek, és ez a könyv szintén teljesen „fejősévás”. Vitt magával a történet, csak úgy pörögtek egymást után az oldalak (és az olvasással töltött órák munka után :P).


A történet szerint létezik egy sziget a Karib-térségben, ahol él egy titokzatos nő, Carol Santos, akinek éneke mindenkinek segít megtalálni a boldogságot, és aki igazán szerencsés, valóban eljuthat erre a helyre. Van, aki nyíltan vállalva keresi a szigetet, mások viszont csak suttogni mernek róla, nehogy kitudódjon, hogy tudnak a sziget legendájáról és ezért esetleg nem ők lesznek a kiválasztottak.

Izgalmas, fordulatos történet, mely megtanít hinni a csodákban és abban, hogy minden lehetséges. Igazán üdítő & remek olvasmány, minden pillanatát élveztem. Arról nem is beszélve, hogy a kinti esős-szeles-borús időjárásból teljesen kiszakadtam olvasás közben & magamon érezve a nap sugarait én is ott süttettem a hasamat a tengerparton a hajó utasaival együtt. Ilyen az igazán jó könyv: teljesen belemerülsz a történetbe olvasás közben & semmi nem zökkent ki. A könyv világában élsz, gondolkodsz rajta akkor is, ha épp nem olvasod & magadban fejtegeted az eseményeket, próbálod kitalálni a folytatást.
Nagyon kedvelem Fejős Éva írói stílusát. Azt, ahogyan leírja & bemutatja a szereplőket, helyszíneket & ennek köszönhetően mindent magam előtt látok olvasás közben. Mindez remek humorral & párbeszédekkel páros, minden könyvét öröm olvasni :)

Csak ajánlani tudom őket!

"Keljen fel és menjen át a barátnőjéhez, mert az embernek muszáj életben tartania a barátságait. Hiszen a barátság olyasmi, amibe újra és újra bele kell adnunk valamit, amibe mindig muszáj belefektetnünk, időt, energiát, csak így lesz maradandó. Ha valakit bezársz oda belülre, tudod, a szívedbe, attól csak jóra számíthatsz. És idővel már pontosan tudni fogod, hogy ki érdemli meg, hogy oda zárd." (176. oldal)