2019. december 31., kedd

Ilyen volt számomra 2019


Az év utolsó heteiben mindig elkezdem végiggondolni, hogy mi történt velem az eltelt évben, merre jártam, mit csináltam, miket olvastam és összességében milyen év volt. Szilveszter napján és újévkor pedig elengedve az egészet új lapot nyitok gondolatban.

Nos, 2019 már a második évem volt Budapesten, és összességében úgy érzem, remekül sikerült. Mind könyves, mind az életem egyéb területein.
Januárban az első olvasmányom egy viszonylag hosszú és komoly történet, Colleen Hoover Too late című regénye volt. Ez megalapozta az évemet, hiszen jópár, hasonlóan fontos témájú történetet olvastam még.
Gondolkodtam, hogy összeszedem a top 5 vagy 10 könyvemet az évből, de inkább azt mondanám, hogy megmutatom, mik lettek a legemlékezetesebb és legfontosabb olvasmányaim idén.

Az év első felében olvastam Jessica Koch Közel a horizonthoz című regényét, ami egy fájdalmas, ám letehetetlen könyv. Családon belüli bántalmazás és egy szörnyű betegség a témája. Különösen azért érintett meg a történet, mert valós eseményeket mesél el és nem fikció. Aztán az év során előnyben részesítettem magyar íróinkat, és így ismerkedtem meg Mucha Dorka Puncs című bemutatkozó regényével. Amilyen rövid, annyira fontos ez a történet, szerencsére megfelelő figyelmet kapott, például részt vettem egy beszélgetésen róla a Margó Fesztiválon. Jövőre pedig biztosan újraolvasom.
Nem lehet szó nélkül elmenni a Könyvfesztiválon beszerzett könyveim mellett sem, melyek közül D.Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak újrakiadott könyve egy gyönyörűen megírt emlék édesanyjáról. A fesztiválos szerzemények közül elolvastam Grecsó Krisztián Veráját és végre megismerkedtem az író könyveivel, kettőt olvastam el közülük eddig. A komoly témákat feldolgozó olvasmányaim közül kiemelnék még összesen hármat. Az első Hajdú-Antal Zsuzsa Visszatérünk című regénye, mely egy magyar tragédiának állít emléket. A könyv méltó egy olyan eseményhez, melyet egy egész ország gyászol. Utána olvastam Nyáry Luca bemutatkozó regényét, a Vigyázz, törékeny!-t, mely szintén nagyon nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy az évem egyik legfontosabb olvasmánya lett.


Újraolvasós, egyértelműen. A gyász folyamatát és a depresszió  betegségét testközelből ismerhetjük meg benne, mindezt egy igen fiatal lány tollából. Az évem utolsó olvasmánya egy olyan könyv lett, amit igazából jövőre terveztem olvasni, de mivel rövid, így nekiálltam vasárnap és még aznap éjjel befejeztem. Ez a regény feltette az évemre a koronát, és egy fájdalmas, ugyanakkor elképesztő élménnyel gazdagodtam. Ez a könyv pedig nem más, mint Péterfy-Novák Éva Egyasszony című élettörténete. A könyv őszinte vallomás Éva múltjáról, átélt tragédiájáról.

A felsorolt könyveken kívül olvastam számos vidám, izgalmas, érdekes könyvet is, hiszen a komoly témájú könyvek olvasásába muszáj  beiktatni könnyedebb műveket is. Voltak köztük életrajzok, valós történetek (Michelle Marly: Coco Chanel), izgalmas utazások (David Attenborough:Utazások ​a világ túlsó felére), igazi meglepetések (André Aciman: Szólíts a neveden). Szerencsére az idei olvasmányaim között körülbelül egy vagy kettő olyan volt, amivel kissé mellélőttem és nem nyerte el nagyon a tetszésemet az adott történet. Mivel sok könyvet olvasok, most már az évek alatt eljutottam oda, hogy ismerem az ízlésemet és egy fülszöveg vagy az első oldal olvasásából már érzem, mely könyvek valók nekem.


Több számomra új, igazán tehetséges író alkotásait ismertem meg idén, és váltak kedvenccé. Ilyen többek között Budai Lotti, akitől ráadásul előolvasással olvastam el új regényét, az Édes ébredést. Valamint régóta terveztem megismerkedni Simon Marcival (akivel egy gimibe jártam :P), neki pedig beszereztem mindhárom kötetét és elolvastam őket (Rókák esküvője, Polaroidok, Dalok a magasföldszintről). 

A régóta tervezett Harry Potter-újraolvasást szeptember elsején, azaz a Roxfort Expressz indulásának napján kezdtem meg, mely sokadik újraolvasásra is fantasztikus élményt adott. Sajnos mind a hét kötet nem került sorra idén, az első négyet sikerült elolvasnom, de 2020-ban folytatom az egyik nagy kedvencemmel, a Főnix rendjével. Alig várom!

Instagramon az alábbi  kilenc kép  volt a legnépszerűbb:


Végül lássunk egy listát arról, mik történtek velem 2019-ben:

- elolvastam 53 könyvet
- elolvasott oldalak száma: 14 058
- a blog látogatottsága 101 000-rel zárja az évet
- 69 db új könyvem lett, mellyel jelenleg a nyilván tartott könyveim száma 342 db
- rész vettem a Könyvfesztiválon
- ott találkoztam először Grecsó Krisztiánnal, illetve részt vettem egy beszélgetésen D. Tóth Krisztával és Szentesi Évával (aki másodszor is dedikálta nekem a már aláírt könyvét :D vicces volt)
- voltam a Könyvhéten
- először jártam a Margó Irodalmi Fesztivál tavaszi és őszi eseményén is, ami nagyon-nagyon tetszett
- találkoztam Vecsei H. Miklóssal (kétszer is)
- előolvasóként elolvastam és rákerültem Budai Lotti Édes ébredés című regényére
- megkerestem A Pál utcai fiúk emlékszobrát a Corvin-negyedben
- beszereztem sok régóta vágyott könyvet a Libri raktárvásárán
- lefutottam egy balatoni futóversenyen a 7 kilométeres távot
- elolvastam André Aciman Szólíts a neveden regényét, amit az őszi Margón dedikáltattam a hazánkba látogató íróval, megvettem hozzá a folytatást
- jelentkeztem a Blogturné klub felhívására és elkezdtem velük az együttműködést
- egy előadást hallgattam meg a csodálatosan szép New York Kávéházban
- újraolvasom a Harry Pottert
- megismertem a podcastek csodálatos világát és rendszeres hallgatója lettem három csatornának
- bekövettem Instagramon Ott Annát, akinek irodalomszeretete lenyűgöz és imádom, amit csinál
- a blog Facebook oldalán 500-an lettünk
- elrepültem Milánóba egy szál hátizsákkal és két nagyon jó barátnőmmel <3

- újra repülni az évem egyik legjobb része volt
- végre eljutottam a Hadik Irodalmi Kávéházba
- meghallgattam egy nagyon érdekes és szuper beszélgetést a Harry Potterről
- megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve jubileumi kiadását (Griffendél)
- végignéztem egy amerikai foci meccset Tatabányán
- egyedül voltam színházban és végre láthattam A lepkegyűjtőt
- barátokkal kirándultam a János-hegyen

- egyik kedves barátnőmmel nyaraltam a Balcsin egy hetet és abszolút kipihenten, lebarnulva tértünk haza
- részt vettem egy Jóbarátok kvízesten, majd egy Harry Potteresen
- életemben először buliztam a Budapest Parkban, ráadásul a kedvenc zenekarom, a Margaret Island koncertjén
- akiknek előtte voltam a szimfonikus koncertjén a Margitszigeti szabadtéri színpadon
- eljutottam Lakatos Levente dedikálására, így most már minden könyve a polcomon dedikált
- megvettem az álom könyvvásznamat
- ezeken kívül számos könyvbemutatón, beszélgetésen vettem részt, megszámolni is nehéz

Nagyon bízom benne, hogy 2020 hasonlóan tartalmas év lesz minden szempontból. Szeretnék még több élményt gyűjteni, nemcsak könyves vonatkozásban, szeretnék utazni és ehhez kapcsolódó terveim is vannak. 
Természetesen nemcsak pozitív élményeket tartogatott 2019, de úgy érzem, hogy a sok jó mellett talán egy kicsit eltörpül az, ami kevésbé volt kellemes. Mint mindig , most ia a jóra érdemes  emlékezni. 

Nagyon Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és mindenkinek, aki erre jár!


Péterfy-Novák Éva: Egyasszony




Magam sem gondoltam volna, hogy a 2019-es évem utolsó olvasmánya egy nehéz és rendkívül komoly könyv lesz. Péterfy-Novák Éva tevékenységét egy ideje követem az interneten és nagyon megkedveltem azt, amit képvisel. Könyvet ír, véleményt formál és fontos ügyek mellett áll ki. Mindemellett éli mindennapjait családjával, háztartást vezet. Első olvasmányom tőle Egyasszony című regénye, mely őszintén és nyíltan tárja elénk Éva múltját.

A fülszöveg
Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Kiadó: Libri, 2019 (eredeti kiadás: 2014)
ISBN: 9789633103852
Megrendelheted: itt



Megrázott, felkavart és megríkatott

Tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány ez a rövid, de annál jelentősebb mondanivalót tartalmazó regény. Ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hiszen már annyit hallottam és olvastam róla. Beszélgetések és riportok által ezt-azt tudtam, de teljesen nem ismertem Éva történetét.
Az első oldalak olvasásánál feltűnt, hogy mennyire személyes a hangvétel és ez egyértelműen azt sugallta, hogy Éva minden szépítést mellőzve fogja elmesélni élete meghatározó és nehézségekkel teli első házasságát és fogyatékkal született gyermeke, Zsuzsika betegségét. Ráadásul E/1-ben írja le az eseményeket, így még személyesebb a könyv. 

1984-et írunk, a fiatal Éva első gyermekét várja, izgatott és ijedt egyszerre, hiszen fél a szüléstől, és attól, hogyan fognak férjével, Istvánnal boldogulni ezután.  A szülést az orvos sietteti, és ezért az asszonynak "Forszírozott, rohamos szülés során somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemője" születik. Döbbenetes, amin ennek a fiatal nőnek végig kell mennie a kórházban, senki nem mond semmit, segítség nincs, felelősségre vonás semmi. Mindezek mellett férje agresszíven bánik vele és egyre többször tettlegességig fajulnak a dolgok. Feleségét rettegésben tartva élnek, nem kímélve akkor sem, amikor épp beteg gyermeküket tartja kezében a nő. Ahogy olvastam lapról lapra a könyvet, egyre jobban feszültté váltam és csak reménykedtem, hogy ez az ember megkapja méltó büntetését mindazért, amit felesége és gyermeke ellen elkövet.

Akárhol és akármikor hallok, olvasok családon belüli bántalmazásról vagy bármilyen bántalmazásról, mindig dühös leszek. Mit gondolnak emberek magukról, hogy felsőbbrendűnek érzik magukat és jogot formálnak arra, hogy másokat bántsanak akár verbálisan, akár fizikailag!? Ebben a történetben a férj komoly problémákkal küzd önmagában és ezt a feszültséget a legközelebb állókon, azaz családján vezeti le. Nagyon szomorú volt látni kívülállóként, hogy milyen eszközökhöz folyamodik egy-egy bántalmazás alkalmával és utána hogyan próbálja szépíteni azt, amit nem lehet.

A családon belüli bántalmazás mellett Zsuzsika betegsége a másik komoly téma, mely szintén mindenféle túlzást nélkülözve került leírásra. El sem tudom képzelni, mit élhetett át az asszony, amikor kiderült, lánya valószínűleg nem éri meg a felnőttkort. Erre csak egy rendkívül erős nő képes. Éva mindent megtett Zsuzsikáért, amit abban az időben a lehetőségei megengedtek. Sajnos egy idő után az otthoni ápolás annyira nehézzé vált, hogy egy egri intézetbe került a kislány. Édesanyja természetesen minden pillanatban vele volt, bármire szüksége volt Zsuzsinak, ő ott volt mellette.

Nehéz úgy írnom erről a regényről, hogy közben előttem van Éva arca, az asszony, aki mindezeket átélte, az élete része örökre, nem pedig csak fikció. A könyvet egy délután alatt olvastam el, mert bármennyire is fájt, nem bírtam letenni. Annyira együtt éreztem, annyira drukkoltam ennek a fiatal nőnek, hogy forduljon jobbra a sorsuk Zsuzsikával, és megszakadt a szívem értük. Az utolsó harmadát a könyvnek potyogó könnyekkel olvastam végig. Olvastam valakinél, hogy azt írta az Egyasszonyról: elég tárgyilagosan fogalmaz. Ez így is van, viszont nekem ez azt sugallta, hogy az írója, azaz Éva egy erős nő és képes szinte kívülállóként mesélni arról, ami vele történt.
Eddig is nagyon kedveltem Éva nyíltságát, kedvességét és humorát, a történetét megismerve pedig rendkívül felnézek rá. Ráadásul mindezt elénk tárta, valószínűleg egyfajta terápia lehetett számára az, hogy kiírta magából a múlt eseményeit. Volt bátorsága és ereje lánya betegsége mellett szembeszállni férjével és kiállni magáért egy szebb jövő reményében. 

Az idei olvasásaimat ezzel a felejthetetlen és FONTOS REGÉNNYEL zártam, még jár rajta az agyam, nem könnyű elengedni. A könyvből készült egy monodráma, Tenki Réka főszereplésével, amit biztosan meg fogok nézni, amint lehetőségem adódik. Bővebb infót itt találtok róla.

Szabó Magda: Örömhozó, bánatrontó


Szabó Magdától idén olvastam először, Az őz című regényét. Most pedig folytattam tőle egy olyan könyvvel, amiben a főszereplő szintén egy állat, csak épp kicsit más értelemben. Ő pedig Évuka, a macska. Nagyon kedves könyv az Örömhozó, bánatrontó, melyben Magda a macskájuk szemszögéből mutatja be életüket, mindennapjaikat.

Alapvetően nem egy hagyományos értelemben vett írást olvastam. Ez alatt azt értem, hogy nem feltétlen lehetett célja Évuka leveleinek, hogy bármikor is kiadásra kerüljön. Legalábbis  nem volt ennyire egybefüggő történet, ugyanakkor én nagyon örülök, hogy olvashattam mégis. A rövid kötetben leveleket olvashatunk, melyben Szabó Magdáék macskája a szomszéd Nénit és Bácsit megszólítva meséli el, mik a nagy események a mindennapok során. Legyen szó egy vendégről a lakásban vagy épp arról, hogy Évuka leesett a párkányról. Megmosolyogtató volt olvasni Magda sorait, aki mindig is nagyon szerette az állatokat, remekül megértette a nyelvüket. 

Évuka macska egy rendkívül öntudatos, különleges cica, akinek virágot hoznak, és lelegeli a pálmákat, sétálgat a Néniék lakása és a sajátjuk közötti hídon. Szinte magam előtt láttam, ahogy jár-kel a lakásban ez a meseszép macska és magában morfondírozik a napi történéseken.

Nagyon szórakoztató kötetnek bizonyult ez a könyv, ajánlom minden macska barátnak.

Decemberben szereztem be és karácsonyi olvasmány lett belőle

2019. december 30., hétfő

André Aciman: Szólíts a neveden (Call me by your name)



Vannak könyvek, amik egyszerűen csak megtalálnak minket. Jókor, jó helyen.

Mindig ott volt a tudatomban ez a történet, azonban csak idén éreztem azt, hogy nem hagy nyugodni, és tényleg el szeretném olvasni. Rengeteg alkalommal jött szembe velem a könyv, a film, a plakát, végül a kedvenc vloggerem (@heyheyjulie) és Ott Anna, az irodalmi "mentorom" adta meg a végső löketet, hogy beszerezzem a könyvet.

A fülszöveg
André ​Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet. 
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált. A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.





Különleges történetet kaptam, és őszinte leszek, arra nem számítottam, hogy ennyire tetszeni fog és az idei olvasmányaim egyik kiemelkedő kötete lesz. Arra igen, hogy témájából adódóan más lesz, mint amiket eddig, mostanában olvastam. Azonban már az első oldalakon éreztem, hogy ez a történet engem most megtalált. Később, mint megjelent, később, mint film lett belőle és Oscar-díjat nyert, de megérkezett hozzám. És szerintem a lehető legjobbkor.

Ami elsőként megfogott benne, az a hangulata volt. Alapvetően akkor lesz emlékezetes nekem egy történet, ha beszippant a hangulata és olyan, amit nem könnyű elfelejteni és egyszerűen teljesen kizökkent a valóságból. A Szólíts a neveden olvasásának már a legelején éreztem, hogy ez az én regényem lesz. Az író elképesztően gyönyörűen mutatja be a kezdeti vonzalomtól a beteljesülésig a szerelem izgalmas folyamatát. Elio teli van aggodalmakkal, gátakkal és félelmekkel. Ugyanolyan szorongó fiatal srác, mint bármelyik kortársa, akik kezdik felfedezni az érzelmek végtelen és összetett világát. Megérkezik nyaralójukba Oliver, a magabiztos, tehetséges és nála idősebb író. 

Eliot egyre több, számára még ismeretlen és szokatlan érzés keríti hatalmába. Azt veszi észre, hogy megállás nélkül a a vendégükön jár az esze, keresi a kapcsolódási pontokat és ürügyeket a beszélgetésre. Az író tökéletesen írja le azt, milyen, amikor valaki elkezd többet érezni egy másik személy iránt, egy idő után másként néz rá és végül szerelembe esik. És itt fontos elmondanom, hogy mennyire lényegtelen, hogy ezt egy férfi érzi egy nő iránt, vagy épp egy fiatal srác egy férfi iránt.
André Aciman olyan tehetséggel mutatja be a szerelem érzését, amilyennel még nem találkoztam. Elio félelmei, szorongásai, reményei mind-mind megjelennek a könyvben, és az olvasó magára ismerhet ezek által. A valóságban ugyanígy zajlanak ezek a fázisok, amiket Elio él át, ő is reménykedik, gyötrődik és világgá kürtölné boldogságát, amikor érzései viszonzásra találnak.

Hiába csak az egyik szemszöget látjuk, Elio szemszögét, mégis az volt az érzésem, hogy Olivert is kellő képpen megismerhettem. Szinte faltam a sorokat, teljesen magával ragadott a történet. Fontos könyv, mely segít jobban megértenünk az azonos neműek közötti kapcsolatokat és szerelmeiket. Az író nem esik túlzásba, szerencsére nem viszi el egy olyan irányba a történetet, amitől nyálasnak és mesterkéltnek tűnne. Sokkal inkább éreztem azt, hogy ez egy valódi történet és Elio-Oliver párosa bármikor elbiciklizhet mellettem az utcán.

Nem lehet elmenni szó nélkül a helyszín mellett sem. Olaszország, perzselő nyár. Imádtam azt a laza életérzést, ami a könyv szinte minden sorából árad. Teljes mértékben nyári könyv, örülök, hogy én is ekkor olvastam. Szinte éreztem a bőrömön a sós tengervizet, a tikkasztó hőséget és úgy éreztem, mintha én is egy vendég lennék Elioék házában, külső megfigyelőként. Ráadásul októberben lehetőségem nyílt ellátogatnom Olaszországba, így bár rövid időre, de bepillanthattam az olaszok mindennapjaiba, ez csak hozzátett a könyvélményhez (bár utólag, de az részletkérdés).




Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mely először hazánkban, a Margó Irodalmi Fesztiválon volt elérhető, itt mutatták be a nagyvilágnak. Az író, André Aciman ellátogatott Magyarországra és a fesztiválon egy beszélgetést követően, éjszakába nyúlóan dedikált, így mindkét könyv a polcomon aláírt, a beszélgetés pedig nagyon szuper volt (angolul zajlott, és hálistennek nagyon érthető volt). Alapvetően ez egy olyan könyv, amihez nem feltétlen képzelek el folytatást, önmagában kerek egész. Ugyanakkor a második kötet szerintem nem fog rontani rajta, és az az érzésem, hogy nem csalódunk. Alig várom! 2020-ban ez a regény is sorra kerül. 




A könyvet elolvasva nagyon hamar megnéztem a belőle készült filmet és hála az égnek, hogy pont olyan lett, mint vártam. Hozta számomra a könyv hangulatát, a színészek tökéletesen választották ki a karakterekhez, a helyszín mesés és a zenék abszolút passzolnak minden jelenethez. Nagyon tetszett!

Képek: saját, Google

2019. december 9., hétfő

BLOGTURNÉ - David Attenborough: Utazások a világ túlsó felére



Az Egy ifjú természettudós történetei után a Park Kiadó jóvoltából elolvashatjuk David Attenborough-tól az Utazások a világ túlsó felére című könyvet is, melyben bejárhatjuk vele Pápua Új-Guinea, Madagaszkár és Ausztrália Északi terület néven ismert tájait, megcsodálhatjuk növény- és állatvilágukat, valamint bepillantást nyerhetünk az ott élők életébe, kultúrájába. Ezt az izgalmas túrát most hat bloggerünkkel követhetitek végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Fülszöveg:
Az 1950-es évek közepén született Egy ifjú természettudós történetei Állatkerti gyűjtőutak című könyvének sikere után az 1960-as évek elején az ifjú David Attenborough újabb utakra indul. Ezúttal Madagaszkárt, Új-Guineát és a Csendes-óceán térségét, valamint az ausztráliai Északi területet keresi fel filmes stábjával. Kalandos utazásairól olvasva megismerjük többek között Pentecost szigetének toronyugróit, az ősi tongai királyi kavaceremóniát, és olyan különleges állatokat is, mint a paradicsommadarak, a kaméleonok és a szifakák. A bőséges képanyaggal és térképekkel ellátott kötet szellemes, könnyed és áradóan mesélő stílusával méltán varázsolja el olvasóját.

Kiadó: Park Kiadó
Kiadási év: 2019
Oldalszám: 368 oldal
ISBN: 9789633554531
Fordította: Szabó Olimpia
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt


David Attenborough nevét valószínűsítem, hogy mindenki ismeri. Természettudós és az ismeretterjesztő televíziós megteremtője lett az 1950-es években. Hihetetlen kalandjait bemutatva közvetlen nyelven beszél közönségéhez, akár dokumentumfilmről, akár könyveiről legyen szó. Jelen olvasmányomban olyan egzotikus és messzi tájakra kalauzolja el az olvasókat, mint Madagaszkár, Ausztrália és Új-Guinea. David Attenborough idén lett 93 éves, és úgy éreztem magam olvasás közben, mintha ő maga ülne mellettem és mesélné el sok évvel ezelőtti élményeit. Idén részt vehettem egy VIP mozizáson, ahol megnéztük az Our Planet című, Netflixes sorozat egyik részét, mely sorozatot ő narrált, így különösen nagy örömmel vetettem bele magam e könyvének olvasásába. Kíváncsian vártam, mit tartogat számomra a könyv erről a világutazó, kalandos életű emberről. 



Nagyon örültem a sok-sok leírásnak és azt kell, hogy mondjam, magam előtt láttam a különleges helyszíneket, az őslakosokat, szertartásaikat és mindent, amit e kötet bemutat. Az ismeretlen mindig izgalmas kalandokat rejt. A fülemben hallottam Mr. Attenborough hangját, amint csak mesél és mesél. És ehhez az élményhez a könyvben található rengeteg kép is hozzájárult. Ugyanis minden fejezet teli van képekkel, amik bár nem színesek, mégis segítenek elképzelni mindazt, amiről olvasunk. A könyv közepén pedig több oldalon keresztül színes, fényes fotókat talál az olvasó, hogy teljes legyen az élmény. Háborítatlan területek, addig ismeretlen élőhelyek tárulnak a szemünk elé a könyv lapjain. Csodálatos őserdők, különleges állataik és növényeik kerülnek bemutatásra. A kötet elképesztő részletes, kalandoraink élményeit valósághűen láthatjuk, szépítés nélkül a jó és kevésbé élvezetes részeit egyaránt. Leesett az állam, hogy mennyi érdekességet rejtenek a felkeresett helyek, legyen szó növényekről vagy állatokról, vagy épp az adott területen élő őslakosokról. Kihívás és nagy feladat a közelükbe férkőzni, hiszen elsőként a nyelvi nehézségeket kellett leküzdeni. Természetesen utána pedig a bizalmuk elnyerése által lehetett megismerni jobban hitvilágukat és mindennapi életüket. Teljesen más világ, mint amiben mi élünk és ezért is nagyon szembeötlő volt az az egyszerűség, amiben ezek a népek élnek. Szertartásaik meghökkentőek sokszor (toronyugrók, átlőtt testrészek), ugyanakkor olyan legendák, amik lebilincselőek tudnak lenni. Nekem legjobban a teknős és a fehér cápa legendája tetszett.
A legendák mellett az állatok lefilmezése és megismerése volt a kedvenc részem a könyvben. Ahogyan David és két társa kitartó munkával megfigyelték szokásaikat és sikerült lencsevégre kapniuk ritka és különleges teremtményeket. Imádtam ezeket a részeket! :)

Olyan helyeken járhatunk Mr. Attenborough és társai által, mely messzi tájakra nem biztos, hogy valaha eljuthatnánk. Bátorsága mindvégig útitársa volt e kalandjai során és a nehézségek megoldásában segítette talpraesettsége és célorientáltsága. Hiszen bármilyen izgalmasan hangzik egy ilyen utazás és a világ felfedezése, ugyanannyi stresszel és aggodalommal jár. Láthatjuk a tábort, amit útitársaival felállítottak minden alkalommal, hogy a hosszú felfedezőutak után biztonságban tölthessék az éjszakát. Engem legjobban a könyv meseszerűsége fogott meg. Az, hogy szinte ott éreztem magamat a hegyek-völgyek, erdők között és együtt fedeztem fel a csodás helyeket könyvünk írójával és útitársaival.

A természettudomány és ismeretterjesztés mindig érdekelt, azonban be kell, hogy valljam, sosem foglalkoztam vele túl sokat, leginkább időhiány miatt. Ez a könyv megmutatta számomra, hogy a világ tőlünk messze található helyei, a természet megismerése mennyire különleges és fontos tud lenni. Ezentúl biztosan több időt fogok szentelni egyrészt a hasonló könyveknek, másrészt a természetfilmeknek. Például mindenkinek ajánlom a fent említett Our planet, nyolc részes sorozatot, engem lenyűgözött a látvány, a tökéletes felvételek, biztosan fogom még nézni a sorozatot.


Nyereményjáték

A könyvben sok érdekes állatról olvashatunk, így a feladatotok most az lesz, hogy egy-egy leírás alapján kitaláljátok, mely állatra vonatkozik, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére a nevét. Ez alkalommal egy szerencsés olvasónk nyerhet majd egy példányt a könyvből. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladványom:

Madagaszkár szigetén őshonos, a sziget keleti és északi részének nedves bozótosaiban honos. Előfordul Madagaszkáron a főszigeten kívül Nosy Bé, Sainte Marie és Nosy Boraha szigetén is. Betelepítették Mauritius és Réunion szigetére is. Eléggé kultúrakövető faj, olykor kertekben is megtelepszik. A hímek Madagaszkáron 55 centiméteresre is megnőnek, míg Réunion csak 44 centiméteres a maximális hosszuk. A nőstények kisebbek a hímeknél. Rendkívül változatos faj, az egyik legszínpompásabb. Minden szín előfordulhat rajta, beleértve a rikító türkizkéket is. A hímek fejének két oldalán borda fut és az arcorr lapos részén végződik. A fejen alacsony sisak is lehet.



A turné állomásai
11.30. Spirit Bliss Sárga könyves út
12.03. Readinspo
12.06. Flora the Sweaterist
12.09. Pandalány olvas
12.12. Nem félünk a könyvektől

12.15. Zakkant olvas

2019. december 7., szombat

BLOGTURNÉ - Jenny Colgan: Karácsony a Piciny Csodák Pékségében


A Blogturné Klub Jenny Colgan Karácsony a Piciny Csodák Pékségében című könyvével hangolódik az ünnepre. Kövesd blogturnénkat, ha tudni szeretnéd milyen a karácsony Mount Polbearne-ben, hogyan alakul Polly sorsa, és milyen huncutságokat követ el Neil, a lunda. Ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyike

Fülszöveg
Karácsony van a Cornwall partja melletti Mount Polbearne nevű faluban – a család, a barátok és az ünneplés ideje. Polly Waterford szeret a vállalkozásában, a Piciny Csodák Pékségében dolgozni, és az ünnepi időszak mindig arra ihleti, hogy valami különlegeset süssön a falubelieknek. Ennél jobban csak azt szereti, ha főnyeremény barátjával, Huckle-lal összebújhat. Ez a karácsony minden eddiginél jobbnak ígérkezik, de a dolgok nem mindig alakulnak terv szerint...
Amikor Polly legjobb barátnője, Kerensa előáll egy titokkal, amely fenyegeti azt az életet, amelyet Polly és Huckle együtt építettek fel, a jövő kezd bizonytalanná válni. Aztán felbukkan Polly múltjának egy szereplője, és ez még tovább bonyolítja a dolgokat. Polly általában vigaszra talál a munkájában, de most úgy érzi, hogy ez nem lesz elég.
vajon sikerül-e elrendeznie mindent, és lehet-e még mindenkinek boldog karácsonya?



Kiadó: Libri, 2019
Eredeti cím: Christmas at the Little Beach Street Bakery, 2016
Fordító: Páll Márta
Oldalszám: 340
Megrendelheted: itt



Boldog Karácsonyt!

Legalábbis lélekben én már teljesen felkészültem a közelgő ünnepre és ehhez nagyban hozzájárult, hogy Jenny Colgan kedves és igazán téli történetét elolvastam. Pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy ezentúl minden Karácsonyra hangolódom majd minimum egy téli történettel, idén ez már a második volt. Ráadásul ebben a könyvben a meseszerű Anglia tájaira utazhattam el (az egyik kedvenc országomba), ahol egy icipici faluban, Mount Polbearne-ben él Polly és Huckle. Egy méltán népszerű pékséget, a Piciny Csodák Pékségét vezeti Polly. Már az első oldalakon érződik, hogy a nő szívvel-lélekkel dolgozik azért, hogy a teljes falut ellássa finomabbnál finomabb péksüteményekkel, sütikkel és forró csokival. Végig éreztem azt a szeretetet a történetben, amivel Polly végzi a munkáját. Nem szeretne az embereknek nemet mondani semmilyen felkérésre és ez sokszor túlterheltséghez vezet, mint ahogyan lenni szokott. Így veszélybe kerül a nyugodt, kettesben tervezett Karácsonya Huckleval.


A kötet a Piciny Csodák Péksége-trilógia harmadik része, azonban én az első kettőt nem olvastam. Kicsit tartottam tőle, hogy vajon mennyire lesz ez zavaró olvasás közben. Szerencsére azt mondhatom, hogy egyáltalán nem baj, teljesen érthető így is a könyv, megállja egymagában a helyét. El fogom olvasni egyébként az első két kötet később.

Polly egy harmincas éveiben járó nő, aki nyugalomra vágyik a mindennapjaiban. Ehhez megtalálta a társát, Hucklet és a munkája pedig egyszerre szenvedély és jövedelemforrás. A tengerparton, egy világítótoronyban élnek, mely egyáltalán nem komfortos, mégis úgy érzik, egyelőre jó így. Alapvetően arra számítottam, hogy a regény a karácsonyi készülődést fogja bemutatni, és azt, ahogy Polly süt-főz, érkezik a család, barátok, zajlik az élet a pékségben. És összességében ez történt, viszont úgy érzem, hogy a könyv központi témája nem a főszereplők körüli események, hanem Polly legjobb barátnőjének, Kerensának és az ő férjének az élete. Ez nekem egy kicsit szokatlan volt. Polly főszereplőként egy olyan terhet vett a vállára, amit nem feltétlen kellett volna. És ez pedig kihatott a párkapcsolatára Hucklevel. 

Ahogyan a fülszöveg említi, egy titok került a könyv középpontjába. Egy olyan titok, ami megváltoztathatja Kerensa és Reuben házasságát, és Pollyékkal való barátságukat. 

Érzelmileg nekem Polly és a szülei kapcsolata sokkal hangsúlyosabb cselekményszálnak tűnt végig és szerintem erre kellett volna jobban fókuszálni, nem Kerseráékra. Szerencsére ez a szál szintén teljesen ki lett bontva, nem maradtak bennem kérdések, sőt, a vége nagyon-nagyon megható lett. Valószínűleg azért volt rám ilyen hatással Polly és a sosem ismert édesapja kapcsolata, mert együtt tudok érezni vele ilyen téren. Tudom, milyen érzés apa nélkül felnőni. Világéletében ketten voltak édesanyjával, aki sosem mesélt semmit az apjáról, nem ismerhette meg és ez rányomta a bélyegét a gyerekkorára, a felnőttkorban kialakított kapcsolataira, az egész életére. Bár már boldog életet él Polly, ez mégis fájó pont marad számára mindig.

"Mert az a helyzet, gondolta, hogy mindig azt hisszük, van időnk – helyrehozni a megromlott kapcsolatokat, elvégezni azokat a dolgokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy majd egyszer sort kerítünk rá, befejezni mindent, és egy szép masnit kötni rá. De az élet egyáltalán nem ilyen."

Jenny Colgan gyönyörűen mutatja be egy család drámáját és anya-lánya kapcsolatát és érzéseiket, mindehhez hozzákapcsolva a megbocsátást és a múlt elfogadását. Azt hiszem, hogy ez hatott meg engem legjobban. Megbocsátás nélkül csak gyűlne bennünk a düh és a sérelem, Polly azonban képes szembenézni a múlttal, és elfogadni az édesapja döntését. Sokféle érzelmet, kapcsolatot láthatunk a történetben: szülő-gyerek, barátság, szerelem. Mindegyik fontos szerepet kap a könyvben, mégsem válik "túlzsúfolttá", és azt éreztem olvasás közben, hogy ez egy kedves, érzelmes kötet. A karakterek egytől egyig nagyon szerethetőek, a helyszín pazar, és az írónő humora sem utolsó. 

Szeretném kiemelni még a leírásokat. Pontosan magam elé tudtam képzelni a világítótornyot, a pékséget, a falu kis utcáit és a sziklaszirtet a parttal. Egy töltés választja el a szigetet a parttól, így az átjáráskor mindig figyelni kell az apály-dagályra. Én magam valószínűleg nem tudnék ilyen helyen élni, ahol olykor teljesen elzárva vagyunk a világtól, de jó volt róla olvasni. A regény tökéletesen hozta a karácsonyi készülődés, az év utolsó szakaszának hangulatát és nagyon szerettem olvasni.




Nyereményjáték

Közeleg a karácsony, ezért az ünnephez kapcsolódó könyveket keresünk. A turné minden állomásán egy-egy könyv fülszövegéből találtok részletet, a ti feladatotok pedig az, hogy a könyv címét és szerzőjének nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem, a beírt válaszokon már nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
A feladványom:

"A karácsony mindig is szomorú időszak volt a fiatal özvegy, Holly Brown számára. Ezért amikor felkérik, hogy vigyázzon egy mindentől távol eső házra a lancashire-i lápvidéken, nem képes visszautasítani az ajánlatot, mivel ez tökéletes ürügy arra, hogy megfeledkezhessen az ünnepről."


A turné állomásai:
12.03 - Könyvvilág
12.05 - Zakkant olvas
12.07 - Pandalány olvas
12.09 - Readinspo
12.11 - KönyvParfé

2019. november 27., szerda

BLOGTURNÉ - Erin Watt: Megkopott korona (Royal-fiúk #3,5)


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk Erin Watt világsikerű sorozatának kiegészítő kötetét, mely a Megkopott korona címet kapta, és Gideon Royal valamint Savannah Montgomery szerelmét tárja elénk. Tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével és játszatok a három nyereménykönyv egyikéért, amit a kiadó ajánlott fel!

Fülszöveg:
Gideon Royal két évvel ezelőtt, egyetlen hiba miatt elveszítette álmai szerelmét. Azóta megcsömörlött, közönyössé vált, és belekerült a zsarolás, a szívfájdalom és a veszteség végtelen spiráljába. Amikor egyetemre került, azt remélte, mindent újrakezdhet. Ám a sors másként tervez, és ismét az útjába sodorja Savannah Montgomeryt. Savannah úgy hiszi, nincs már visszaút Gideon árulása után.
A fiú azt reméli, téved.

Megbocsátás. Remény. Megváltás. Gideon megfogadta, hogy visszaszerzi a lányt, aki elrabolta a szívét. És ha egy Royal elhatároz valamit, a végsőkig elmegy, hogy valóra váltsa.

A szédítően népszerű Royal családban mindig történik valami.

Hagyd, hogy kiragadjon a hétköznapokból!

Oldalszám: 192
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Tarnished Crown
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789634577218
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt

Beleolvasnál? Itt megteheted.


A Royal-fiúk visszatértek!

Az a világ, amit az Erin Watt néven publikáló szerzőpáros megteremtett, engem továbbra is lenyűgöz. Alapvetően túlzásnak érzem, ha egy történetben a pénz eluralkodik a szereplőkön és mindent megold, de Ella és a Royal-család története valahogy mégis teljesen levett a lábamról. Vannak benne túlkapások és erős túlzások, amik tudom, hogy sok olvasónál már az első kötetben eldöntötték a sorozat sorsát, de engem szórakoztat a fényűzés, a csillogás és valahogy most szükségem volt erre az olvasmányra.
Az első három regény főszereplői elsősorban Ella Harper és Reed Royal, most viszont, a kiegészítő kötetben az egyik Royal-testvért, Gideont ismerhetjük meg közelebbről. Éppen ideje volt, hogy más megközelítésből láthassa az olvasó ezt a zűrzavaros, botrányoktól kicsit sem mentes családot és a kapcsolati hálót közöttük. Olyan érzésem van minden Royal-kötet olvasásakor, mintha a Gossip girl tv-sorozat valamilyen átirata lenne: semmi és senki nem az, aminek látszik és nem lehet tudni, kiben bízhatunk.




Gideon a legidősebb Royal-testvér, aki egy egyetemi bulin meglátja gimis volt szerelmét, a gyönyörű Savannah Montgomeryt. A lány persze hallani sem akar róla, elege van a srácból, aki három évvel ezelőtt összetörte a szívét. Reményei szerint az egyetemen új fejezetet nyithat az életében, új emberekkel ismerkedhet meg és nem kapja meg azt a bélyeget, amit a gimnáziumban sütöttek rá. Ott a nagyszájú Shea félénk és különc kishúga volt, ez a szerep pedig teherként nehezedett rá a gimi végéig. Itt és most, az egyetemen megkapja a lehetőséget, hogy végre bátran vállalhassa önmagát és igaz barátokra lelhessen. Színháztörténetet és filmkészítést fog tanulni, készen áll a kihívásokra. Gideon felbukkanása azonban eltereli a figyelmét. A srác nem olyan, aki egykönnyen feladna bármit. A lány kegyeit keresve ostromolja és szeretné visszakapni őt.  Savannah egy kissé különc, kedves és szerény lány, a gimiben első pillantásra belezúgott a Royal-srácba, és ez a vonzalom bárhogy tagadja, nem szűnik meg egyik napról a másikra. 

A kötet felváltva mutatja be a múltat és a jelent, valamint a két főszereplő nézőpontját. Így teljes képet kapunk a kapcsolatukról és az előző regények eseményeit kiegészítve egy olyan háttértörténetet a Royal-univerzumban, ami érzelmes és szórakoztató. Végigkísérhetjük Savannaht azon az úton, mely során a félénk és meglehetősen naiv kislányból egy határozott, önmagát vállaló, fiatal felnőtté válik.  Gideon nagyon nagy fájdalmat okozott neki a múltban, de vajon Savannah ad-e neki még egy utolsó estélyt bizonyítani szerelmét? A történet egy igazi érzelmi hullámvasút. A cselekmény mozgalmas, mégis úgy éreztem, hogy az érzelmek uralják a történetet. A könyv teli van poénos párbeszédekkel, amiket mindig nagyon élvezek, illetve felbukkan a többi Royal-fiú, például a nagy kedvenc Reed. De természetesen ez a történet sem csupa móka és kacagás, hiszen túl unalmas lenne az élet a kavarógépek nélkül, jelen esetben Dinah nélkül...

A könyv terjedelme nem túl nagy, mégis tökéletes kiegészítése a sorozat többi részének. Örülök, hogy megismerhettem ezt a mellékszálat, mert így teljesebbé vált a Royalok világa.  




Nyereményjáték

Gideon az úszócsapat kiemelkedő tagja, így neki ajánljuk a játékot, sikeres magyar úszókat kell felismernetek. Minden állomáson a megadott képen látható sportoló nevét kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A feladványom:



A turné állomásai:
11.25. Kelly&Lupi olvas
11.27. Pandalány olvas
11.29. Sorok között
12.01. Fanny’s Library
12.03. Dreamworld
12.05. Readinspo
12.07. Sorok között extra


Képek forrása: Favim, Pixabay

2019. november 26., kedd

Erin Watt: Cifra palota (Royal-fiúk #3)


Még tavaly jelent meg az Erin Watt néven publikáló szerzőpáros Royal-sorozatának harmadik kötete, a Cifra palota. Emlékszem, megjelenéskor a címmel voltak gondjaim, de egyébként az külön öröm, hogy az eredeti borítót megtartotta a kiadó, mert szerintem nagyon szép. A cím meg olyan, amilyen, nekem mindig a gyerekdal fog eszembe jutni róla. Viszont most, hogy elolvastam a történetet, rá kellett jönnöm, hogy mennyire találó is egyben ez a címválasztás.

A fülszöveg
Halálos ​ellenségekből váratlan szövetségesek? 
Két fiatal mindent megtenne azért, hogy megvédjék, ami számukra a legfontosabb.

Ella Harper eddig minden kihívással megküzdött, amit az élet az útjába sodort. Kemény és kitartó lány: mindennél fontosabb számára, hogy megvédje a szeretteit. Rég elvesztett apja felbukkanása és a barátja életének hajszálon függő összeomlása talán mégis túl nagy terhet jelent a számára.

Reed Royalnak gyorsan felforr az agyvize, és még gyorsabban jár el a keze. De most visszaüt rá, hogy eddig minden problémát erőszakkal oldott meg. Ha meg akarja menteni saját magát és a lányt, akit szeret, felül kell emelkednie gyötrő múltján és megtépázott hírnevén.

Senki sem hisz abban, hogy Ella túlélheti a Royalokat. Mindenki biztosra veszi, hogy Reed mindenkit tönkretesz.
Talán igazuk van.
Minden és mindenki összeesküdött, hogy szétválassza Ellát és Reedet. Meg kell találniuk a kiutat a törvény szorításából, muszáj megmenteniük a családjukat, és kideríteni az összes titkot a Cifra Palotában.
Az elsöprő sikerű Papír hercegnő és Megtört herceg folytatása.


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 
Oldalszám: 402
ISBN: 9789634574866
Moly-adatlap: itt
Megrendelhető: itt


Helló, botrány!

Hogy nekem mennyire hiányoztak ezek a zűrzavaros életű, balhés srácok! A Royal-fiúk mellett soha nem unalmas az élet. Az előző két kötetben végignézhettük, ahogy Ella Harpert pártfogásába veszi Callum, a Royal-család feje és bekerül közéjük. A srácok Ellával szembeni kitartó ellenállása azonban kudarcba fulladt, amint rájöttek, hogy Ella nem a pénzükre utazik és semmi mást nem akar, csak egy viszonylag normálisnak mondható életet, és ráadásul jófej is. Befogadták maguk közé és gyakorlatilag testvérükké vált pár hónap leforgása alatt. Van azonban valaki, akivel Ellának  egészen más kapcsolata alakult ki. Ő Reed Royal, a család ügyeletes alfahímje. A többi fiú sem panaszkodhat a népszerűsége miatt a gimiben, mégis talán Reed az, akiért a legtöbb lány epedezik.
Papír hercegnő és a Megtört herceg fordulatos története után nem vártam mást a Cifra palotától, mint ugyanilyen sodró lendületű, izgalmas cselekményt. Azt kell, hogy mondjam, én ezt megkaptam. Mivel a második kötet két nagy kérdést is hátrahagyott, volt min gondolkodnunk a harmadik könyv megjelenéséig. Vártam a válaszokat, a miérteket és egy elképesztően feszült, meglepetésekben gazdag történet lett a harmadik kötet.

Figyelem! Aki nem olvasta még az első két kötetet, annak ez a rész valamennyire spoileres lehet innentől, de igyekszem kerülni a túl nagy történetmesélést (mint ahogy szoktam).

Szóval, a második rész két óriási kérdőjellel ért véget. Egyrészt az éjszaka közepén felkeltve az egész családot, beállít a rendőrség és bilincsben viszik el Reedet, akit a terhes Brooke (Callum barátnője) meggyilkolásával gyanúsítanak. Ez már önmagában elég muníciót adna a könyvnek. De mindez nem elég, mert  ott van a másik kérdés, amit nyitva hagytak a szerzők előzőleg: Steve, azaz Ella apjának váratlan felbukkanása, akit eddig mindenki halottnak hitt.  Ennél izgalmasabb alapszituációt ehhez a sorozathoz el se tudok képzelni. A Cifra palota pedig pontosan ott folytatja a történetet, ahol a második véget ért. Elle és Reed szemszögéből látjuk az eseményeket, ahogyan eddig. Itt már szerelmük tény, és egy olyan stabil kapcsolat, amit Steve megjelenése sem ingathat meg. 
Az ő karaktere engem olyan szinten felidegesített és frusztrált, amire ritkán van példa. Egy leuraló, öntelt és manipulatív ember. Nehéz rá bármi jót mondani. Az pedig, hogy apafigura lehetne Ella életben, felejtsük el. Annyira vártam a végén a katarzist, hogy megkapja méltó sorsát, hogy elmondani nem tudom.



Viszont azt el kell ismernem, hogyha ő nincs, akkor a történet feszültsége sem ekkora, márpedig ez tekinthető a könyv egyik legfőbb eseményszálának. Elle hadakozik ugyan ellene, de pusztán 17 éves és így apja gyakorolni tudja a szülői jogokat, egy ideig. És miután odaköltözik apjához, egyértelmű, hogy a poklok poklát kell megélnie. Dinah és Steve bántalmazó kapcsolata nyilvánvalóan hatással van a velük egy fedél alatt lányra.
Határozottan látszik, hogy Ella hova tartozik, kihez és kikhez kötődik. Callum jelenti számára az igazi apafigurát és ő lányaként szereti Ellát. A Royal-fiúk pedig megvédik bármilyen helyzetben, ez világossá vált már a korábbi kötetekben. Lassan, de biztosan Ella a család részévé vált még úgy is, hogy nem vér szerinti Royal.
Cselekmény szempontjából ez a rész talán a legösszetettebb. A kötet legfőbb mozgatórugója a nyomozás. Nemcsak az ügyvéd és magánnyomozók dolgoznak azon, hogy bebizonyítsák Reed ártatlanságát, hanem Ella is folyamatosan azon agyal, hogy mit lehetne tenni. Bárki tette a gyilkosságot, nagyon alapos volt. Szinte olyan volt, mintha egy krimit olvasnék a sok tanúvallomással, bírósági tárgyalással, ügyvédi beszélgetésekkel. Elmondhatatlanul kíváncsi voltam, mi lesz a vége ennek a kesze-kusza, szövevényes történetnek. Azt meg kell hagyni, hogy ez a regény az előzőekhez hasonlóan teli van ármánnyal, zsarolás zsarolás hátán, feltételek, titkok. Ugyanakkor végig ott volt bennem a hit, hogy Reed nem gyilkos. Ahogy Ella, én is ezt hajtogattam magamban.

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot és kíváncsian várom, mit tartogat a következő, kiegészítő kötet!

Képek forrása: Pixabay, Favim