2017. március 27., hétfő

Bárcsak láthatnál


Az írónőtől ez a harmadik olvasmányom és azt kell, hogy mondjam, igazán kitett magáért. Sajnos sokáig halogattam a kötet elolvasását, nem kellett volna. Különleges történet egy olyan nőről, aki vállára vette a világ összes problémáját és nehezen ugyan, de sikerül leküzdenie az akadályokat a boldogság felé vezető úton.


A történetről röviden

Főhősnőnk 
Elizabeth, aki testvére gyermekét neveli Baile na gCroíthe–ban (Írország egy eldugott kis városa), belsőépítészként dolgozik és épp egy nagy projekt becserkészésére készül. Édesanyja gyerekkorában elhagyta a családot, így apjukra maradt testvérével Saoirse-vel (kiejtése „szíörsá”, és a könyv végére nagy nehezen sikerült megjegyeznem, hogyan kell mondani xD), azonban apjuk sem nevelte igazán őket, így Elizabeth vállalta magára húga nevelését. Elizabeth egy felelősségteljes, szorgalmas felnőtté vált, testvére azonban kicsapongó életet él a mai napig (alkohol és egyéb problémák). Ebből kifolyólag történhetett meg, hogy felelőtlenül gyermeket vállalt és végül Elizabeth vette magához a kicsit, anyja helyett anyja lett, immáron másodszor nevel gyermeket, azonban nem a sajátját. Ketten éldegélnek egy nagy, gyönyörű házban, nehézségek persze így is akadnak, amikor épp felbukkan Saoirse és minden egyes alkalommal káoszt hagy maga körül. Elizabethnek nincs párkapcsolata, bár voltak férfiak mellette, de az évek és a sok nehézség megkeményítették a szívét. Aztán egyszer csak megjelenik Ivan, a rejtélyes és kiismerhetetlen idegen. És hogy miért olyan rejtélyes? Azért, mert láthatatlan.

"– Tudod, milyen érzés, amikor valaki mintha veled lenne? És bár nem mindenki hiszi el, mégis tudod, hogy ott van?" 


Csodálatos helyen, egy ír kisvárosban játszódik a történet,amit így képzelek el
Amennyire vékony a könyv, annyira tartalmas. A hangulata nagyon különleges, mert eleinte nem tudtam hova tenni a fejemben, amit olvasok. Az, hogy egy szereplő láthatatlan, nem szokványos. Persze egy fantasyben igen, de egy romantikusnak titulált történetben egyáltalán nem. Először nehezemre esett úgy kezelni ezt a karaktert, hogy ő tényleg, valóban láthatatlan. És akkor egyszer csak láthatóvá vált Elizabeth számára, de mások mégsem látták őt, így csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is van. :D

"Az emberek elfelejtik, hogy vannak lehetőségeik."

Elizabeth karaktere nagyon visszafogott, az egész könyvre rányomja a bélyegét az őt körülvevő szomorúság. Nem nyomasztó a könyv hangulata, de nem is az a tipikus romantikus, könnyed történet. Erre mindenkit figyelmeztetni szeretnék, aki nekiáll elolvasni. A könyv felétől kezd megnyílni az olvasó számára a főhősnő, megmutatja azt az énjét, amit sok-sok éve elzárt a környezetétől és végre tud ismét mosolyogni, megélni a pillanatot és vállalni önmagát. Egyik kedvenc ilyen momentumom az volt, amikor Ivan hatására a szokásos reggeli kávéját az utcán szétfröcskölte a szokásos kávézója előtt, hogy felébredjen az egész város. Persze jelképesen, de mégis ez a tett felszabadított valami olyat benne, amitől újra képes hinni abban, hogy boldog lehet, nem törődve azzal, hányan nézik bolondnak, hogy ki mer lépni a komfortzónájából.

A történet két fontos helyszíne

 

Nehéz egy olyan főhősnővel azonosulni, aki feladta már a reményt a boldogságra és nagyon megkeményítette magát az elmúlt nehéz évek során, én ehhez túlságosan optimista vagyok. Ennél az olvasásnál inkább kívülállónak éreztem magam, de ez nem vett el az olvasás élményéből, megfigyelő voltam és drukkoltam, hogy jóra forduljon minden a szereplők életében. Cecelia Ahern nagyon ért hozzá, hogy hogyan kell lebilincselő, érdekes regényt írni, és hogy a szereplői szerethetőek legyenek. Eddig mindegyik olvasmányom ilyen volt tőle, bár azt is el kell mondanom, hogy ez a regény kissé elmarad az eddigi két olvasmányomtól.


"Sose vegyük magától értetődőnek, amikor valaki a szemünkbe néz – fogalmunk sem lehet, micsoda szerencse! Sőt, még csak nem is szerencse, fogalmunk sincs, milyen fontos észrevenni, még ha dühös is az a tekintet. Amikor figyelmen kívül hagynak, amikor átnéznek rajtunk, akkor kezdjünk el aggódni."

Az utolsó harmada, valamint a befejezés tetszett igazán a történetnek. Az írónő gyönyörűen tud fogalmazni, nagyon szeretem az írói stílusát. Tudtam volna még olvasni, ha egy kicsit jobban kibontotta volna a karaktereket és több a cselekmény, örültem volna neki. De a lényeg így is átjött egyébként.

Összességében tetszett a könyv, olvastatta magát, azonban mégsem lett kedvenc. Továbbra is a szivárványos könyv (Ahol a szivárvány véget ér) a nagy-nagy kedvenc em, azonban bátran ajánlom ezt a történetét is azoknak, akik szeretik az írónő műveit. Számomra nem okozott csalódást, de átütő erejű sem volt a történet.

2017. március 23., csütörtök

Liebster Blog Award

Mi is ez a díj?
 
Liebster Blog Award díjat bloggerek adják bloggereknek. Eredetileg Németországból indult azzal a céllal, hogy jobban megismerjük a kezdő bloggereket és új blogok felfedezésére ad lehetőséget. Először ismertetni kell a szabályokat, utána a kitöltésnél különböző kérdésekre kell majd válaszolni, amit az előző díjazott adott meg. Végül meg kell majd adnunk a saját kérdéseinket és megjelölni az általunk követett bloggereket, akiknek odaadnánk ezt a díjat :)

Nagyon szépen köszönöm drága Viki (Könyvmánia blog), hogy rám is gondoltál, örömmel válaszolok a kérdésekre.

A díj szabályai:
1. Ismertesd a szabályokat!
2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki!
3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Jelöld meg azokat a blogokat, akiknek továbbadod a díjat!


Mi a kedvenc könyves műfajod? Miért?
Egy ideje igyekszem minél többféle műfajt kipróbálni, de legjobban mégis a romantikus regényeket szeretem. Nem a „nyálas” romantikust, hanem a szórakoztató, izgalmasakat, akár egy kis krimivel vegyítve, mert szeretek szerelmekről, kapcsolatokról olvasni, drukkolni a főhősöknek. Illetve nemrég jöttem rá, hogy nagyon szeretem az utazós könyveket, amikben a főszereplők nekivágnak a nagyvilágnak akár repülővel, akár busszal, kocsival, mindegy. Bár nem tudom, hogy ez külön műfajnak számít-e, nem hiszem. Ezeken kívül kedvenceim a Young Adult és New Adult történeteket, amikben a főszereplőknek van a múltjában valamilyen tragédia, és láthatom, hogyan küzdik le a lelki nehézségeiket.

Melyik női karaktert utálod a legjobban?
Többnyire a velejéig romlott és gonosz női karakterektől ráz ki a hideg, illetve azoktól, akik idegesítenek az ostobaságukkal és értetlenkedésükkel. De mivel nekik is megvan a szerepük egy adott történetben, így nem igazán tudok csak egyet kiemelni. Talán, aki eszembe jut és sajnos sehogy sem bírok megbékélni vele, az Dolores Umbridge a Harry Potter-sorozatból. Gonosz, ostoba és akaratos szereplő, képtelenség szeretni.

Melyik könyvet dobnád tűzre?
Túlságosan sajnálom a könyveket ahhoz, hogy tűzre dobjam, inkább csak továbbadnám azt, ami annyira nem tetszett. Jelenleg nem jut eszembe olyan, amit annyira, de annyira nem szerettem olvasni. Igazából minden könyvolvasást nyitottan fogadok, még ha végül is nem jön be az adott történet.



Miért szeretsz olvasni?
Kikapcsol, általa teljesen más világba csöppenek és nem a mindennapi dolgaimmal, problémákkal foglalkozom. Mindemellett szókincsfejlesztő, rengeteg témában bővíthetem a tudásomat, érdekes dolgokról olvashatok.


Honnan szerzed be a könyveid? Hány könyved van jelenleg?
Többnyire csak akkor vásárolok könyvet, ha akciós, leginkább interneten rendelem őket. Emellett a könyvtár egy biztos pont az életemben, nagyon szeretek kincsekre bukkanni és számos olyan kötet van, amit szeretnék elolvasni, de megvenni nem feltétlen, erre pont jó a könyvtár. Olykor cserélek vagy veszek könyvet a Molyon is, ritkábban pedig személyesen netes ismerősökkel üzletelek. Jelenleg a polcomon összesen 138 db könyv van. Ezeken kívül tartom számon az e-bookokat, valamint a gyerekkori mesekönyveket, albumokat és minden más egyéb jellegű könyvet.



Miért szeretsz blogolni?
Hasonlóan a könyvolvasásos válaszomhoz, a blogolás is kikapcsol. Olyankor csak azzal foglalkozom, ami előttem van a monitoron. Szívesen írok könyvekről a blogomon, hogy megosszam az könyvélményemet másokkal is, hátha kedvet kapnak az adott könyv olvasásához.

Miért, mire alapozva kezdesz el olvasni egy adott könyvet?
Nálam nagyon sokat számít a borító. Ha ránézek és vonzza a tekintetemet, akkor jó eséllyel el is olvasom a könyvet. De át szoktam böngészni a Molyos és egyéb netes értékeléseket (pl. mások blogjait olvasva). Mondjuk igazából ha egy könyvet el akarok olvasni, akkor nem fog senki lebeszélni róla, hiába pl a negatív közvélemény róla.

Melyik férfi karakterrel házasodnál össze?
Vannak jópáran. Ha csak egyet választhatok, akkor az Étienne St. Clair lenne az Anna és a francia csók regényből. Ő nagyon nagy kedvencem.
Borító alapján ítélsz, vagy nem?
Igen, borító alapján és szerintem nincs ezzel semmi gond. Hiszen akárki akármit mond, a külső igenis számít, könyvek esetében is. :)

Ha ajánlanod kellene egy könyvet mindenkinek, melyik lenne az?
Az egyik legnehezebb kérdés, amit fel lehet tenni egy könyvmolynak. :D Legyen mondjuk Stephen Chboskytól az Egy különc srác feljegyzései. Elvileg ez a „modern Zabhegyező”, de csak annyit mondok, hogy sokkal jobb!


Következzenek az én kérdéseim:
  1. Melyik az a könyv, ami által megszeretted az olvasást?
  2. Hol olvasol legszívesebben?
  3. Szoktál könyvtárba járni?
  4. Melyik a kedvenc könyvborítód (gondolom, elég sok van, elég most csak egyet írnod)?
  5. Mennyit tudsz olvasni naponta? (időtartamra és oldalszámra vagyok kíváncsi)
  6. Volt már olyan, hogy totálisan szokatlan helyen olvastál?Ha igen, hol?
  7. A környezeted hogyan viseli a könyvmolyságodat?
  8. Ki a kedvenc női és férfi karaktered az olvasmányaidból?
  9. Havonta átlagosan mennyi könyvet szerzel be?
  10. Miért kezdtél el blogolni? 
Az általam kiválasztott bloggerek, akiktől kíváncsian várom a válaszaikat:

Adri (Könyvmoly vagyok, ha mondom)

Köszönöm a figyelmeteket, további jó olvasást kívánok!

2017. március 22., szerda

Nyárimádók könyve

Szereted az utazós, "nyárillatú" könyveket?Akkor ajánlom figyelmedbe a LOL-könyvek egyik újdonságát, Jennifer Salvato Doktorski Lángra lobbant nyár című regényét, ami a hatodik olvasmányom volt közülük. Vágytam egy igazán nyárias hangulatú történetre és szerencsére nem kellett csalódnom. Ha csak ránézünk a kötetre, máris sugárzik belőle a szabadság, a nyár érzése és ez a történetre is abszolút igaz.

A történetről röviden

Főszereplőnk egy fiatal, gimnazista lány, Rosalita, azaz 
Rosie (akit a beceneve alapján rögtön azonosítottam Rosieval Cecelia Ahern Ahol a szivárvány véget ér regényének főszereplőjével). Rosie egy vagány, belevaló végzős, aki még nem döntötte el, melyik egyetemen tanul tovább, sőt, nem is annyira készül továbbtanulni, szeretne New Jerseyben maradni a családja közelében, nincsenek nagy tervei a jövőjére nézve (sajnos). A könyv elején épp egy szakítást próbál átvészelni kisebb-nagyobb sikerrel. Az exe feljelentette őt, miután Rosie felgyújtotta a kocsiját (igen, jól olvasod…), smsekkel bombázta, és emiatt tárgyalásra kell mennie. De a tárgyalásig ki is kell még bírnia anélkül, hogy újabb bajba keveredne, hiszen sajnos rögeszméjévé vált a srác, képtelen elszakadni tőle. Ekkor jön a képbe legjobb barátja, Matty, aki egy izgalmas kocsiútra invitálja a lányt két haverjával, és elkezdődik a kaland: átszelve Amerikát meg sem állnak Arizonáig. Matty, Logan és Spencer vérbeli kocka srácok, mégis sikerült megtalálni a közös hangot velük, és az út során Rosie elkezdi másként látni a világot maga körül.


Általában amikor nekiállok LOL-könyvet olvasni, sajnos van egy olyan első reakcióm, hogy „nem nőttem még ki ebből?”, és eddig még nem sikerült ezt az ellenállásomat levetkőzni. Viszont ez azzal jár, hogy amikor tetszik a történet, akkor kellemesen csalódom. Szerencsére most is így történt. Az eddig elolvasott LOL-könyvek közül a Lángra lobbant nyár a harmadik, ami igazán tetszett. A másik kettő a Varkandi a végzettel és a Cinder és Ella volt. A borító fogott meg igazán a regényben, a fülszöveggel alig foglalkoztam. Régóta várt a polcomon szegény kötet, de végre elolvastam és nagyon örülök neki!

Olvasás közben jöttem rá, hogy mennyire 
szeretem az utazós könyveket, pláne ha nyáron játszódnak. Ezen túl keresni fogom a hasonló regényeket, imádok (legalább lélekben) utazni. Nagyon élveztem, ahogy a szereplők készülődtek, tervet készítettek az utazáshoz, a három srác lelkes volt és precíz, semmit nem akartak kihagyni útközben. Rosie eleinte nem akart velük tartani, csak kényszerből ment, aztán egyszer csak elkezdte élvezni az egészet és haza se akart menni. Számos látnivalóhoz kocsikáztak el főhőseink, többek között Rosewell, Dallas, Elvis lakóhelye, vagy épp a Grand Canyon, csak hogy az ismertebb helyeket említsem. Legjobban a Grand Canyonos rész tetszett, illetve a Dallasos.
Néhány hely, ahol a négyesünk megállt:



 
Rosie és a srácok több emberrel találkoznak az útjuk során, akik mellékszereplőként „teszik a dolgukat”. A legfontosabb karakter közülük
Avery (Grey’s anatomy rajongóként persze rögtön Jackson Avery neve ugrott be róla), aki Logan egyik nemrég megismert lánybarátja (megjegyzés: nem tudtam, hogy ez a név női). Lazasága és kedvessége tökéletes kombináció egy szerethető mellékszereplő megformálásához. Legalábbis nekem nagyon szimpatikus volt. Dúsgazdag szülők gyereke, mégsem néz le másokat, sőt, inkább azon van, hogyan segíthetne nekik. Önkénteskedik, szeretne továbbtanulni és nagyon jófej.

A srácok, ahogy én elképzelem őket:

Az a helyzet, hogy a könyv terjedelméből fakadóan egyik srác karaktere sincs annyira kibontva és nem lehet őket egészen kiismerni. Simán el tudnék képzelni egy folytatást, amiben jobban megismerhetnénk a három „kockát”. Matty a rendes srác, Logan a nagymenő, Spencer pedig a kissé esetlen öccs. Mindegyikőjük szimpatikus volt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon jól érzem-e a történet elején, hogy ki lesz az, aki Rosiehoz közelebb kerül és eltaláltam.

A LOL-könyvek között ezt egy kicsit másnak éreztem, mint a többit, mert nem volt teli LOL-pillanatokkal, azaz nem szakadtam a nevetéstől, és őszintén szólva ennek nagyon örültem. Nem volt teli ciki jelenetekkel, sőt, sokkal szebb és jobb pillanatokat élnek át a főszereplők, mintha végig nevetséges helyzetekbe kevernék magukat (mint pl a Youtbe-sztáros könyvben). Ez az első olyan LOL-könyv, amire azt mondom, hogy lehet, hogy újraolvasom valamikor majd. 



Képek forrása: favim.com, saját fotó

2017. március 21., kedd

Jodi Ellen Malpas: A védelmező


Vannak könyvek, amik vonzzák az ember tekintetét, bárhol is bukkan fel előttünk: könyvesbolt, könyvtár, internetes felület, plakátok. Nos, én pont így voltam Jodi Ellen Malpas - A védelmező című regényével. A könyv számtalanszor szembe jött velem és ideje volt elolvasnom, érdekelt, hogy vajon milyen történet lehet.

Egyik nagyon kedves barátnőmmel, Vikivel (
Könyvmánia blog) közösen olvastuk el. Jó dolognak tartom az ilyet, hiszen olvasás közben ki tudjuk tárgyalni az eseményeket még akkor is, ha nem ugyanolyan tempóban olvasunk.

A történetről röviden

Férfi főhősünk Jacke, aki egy fontos munka kapcsán találkozik a londoni elit egyik fiatal, híres alakjával, Camievel. A média, a közvélemény teljesen más képet fest le a lányról és Jacket igencsak kellemes meglepetés éri a lány személyiségét illetően, amikor egyre jobban megismeri. Cami apja a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, ami együtt jár azzal, hogy ellensége is bőven akad. Ebből kifolyólag fenyegetések nap, mint nap érik, most azonban lányával fenyegetőznek és ő a legprofibb embert akarja lánya oldalára, aki őt megvédi, amíg az ügy nem rendeződik. Igen, ez eddig szép és jó, azonban egyetlenegy dologgal nem számolt a gazdag apuci: Cami és Jacke között csak úgy szikrázik a levegő.


A szereplők


Camille Logan (azaz Cami) – Huszonéves, pörgős lány, aki a londoni társasági élet egyik kulcsfigurája. Lesifotósok hada követi mindennapjait, nehéz kiismerni őt csak az újságokban olvasottak alapján. Látszólag apuci kicsi lánya, aki csak szórja a pénzt, közben kiderül, hogy eltartja saját magát, szeretne a divatszakmában elhelyezkedni, saját márkát alapítani. Találkozása a körülbelül 13-14 évvel idősebb Jackekel felforgatja az életét.

Jacke Sharp – Nem is kérdés, hogy a könyv címe kire utal. Jacke a legjobb a szakmában, biztonsági őrként ő a legjobb. Múltja teli van kérdésekkel, egy tragédiával, ami egész életére kihat és egészen a Camivel való találkozásáig úgy érzi, már soha nem hozhatja helyre az életét.

A helyszín: London

Oh, hogy én ennek mennyire örültem!Mondjuk nem erre hegyezte ki az írónő a történetet, elég kevés leírást kaptunk az egész regényben, inkább a cselekmény volt előtérben, nem a helyszín. (Oké, ez persze érthető. :D). Kaptunk ízelítőt London környékéről is, amikor a hegyekben bújtak el a szereplők. Azt tudni kell rólam, hogy ha már egy történet helyszíne egy általam vágyott hely, akkor már egy plusz ponttal indul a regény.

A könyv teli van érzelmekkel, szenvedéllyel, pörgős párbeszédekkel és számomra voltak kimondottan kacagtató jelenetek is (körömlakkozás, shopping a plázában). Az az igazság, hogy a könyv azért tetszett igazán, mert a karakterek, a leírt szituációk valóságosak és nem rugaszkodnak el túlságosan a földtől. A regény nagyon rövid időtartamot ölel fel, talán 1-2 hónapot (Vagy annyit se?Nem tudom pontosan). Ez alapvetően nem a legszerencsésebb, hiszen ennyi idő alatt a két főhős nem tudja igazán kiismerni egymást, ugyanakkor mégsem éreztem erőltetettnek a cselekedeteiket és mondataikat. Talán egyetlen momentum volt, amit soknak éreztem és túlzásnak, de a spoiler mentesség kedvéért nem írom inkább le. Maradjunk annyiban, hogy hamar meghoztak egy nagy döntést az életükben.
Kép forrása: Google
A lényeg az, hogy Jacke és Camille karaktere is annyira életszerű volt, hogy tudtam azonosulni velük és a problémáikkal. A kettejük kapcsolata vitte magával az olvasót és igazándiból a mellékszereplők valóban háttérben maradtak, egyáltalán nem bántam. Rajtuk kívül minimális volt azok száma, akiket megkedveltem. A kicsi lányt a végén, Charlotte-ot nagyon aranyosnak találtam, még tudtam volna olvasni egy fejezet erejéig róla bővebben. Jacke látszólag egy rideg, kemény férfi, akit nagyon nehéz megközelíteni és szóra bírni pláne. Caminek azonban a fiatalos lendületével, néha flegma stílusával sikerül a közelébe férkőznie, és ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy döbbennek rá, hogy mennyire is illenek egymáshoz.

A történet sodort magával, nem bírtam letenni. Drukkoltam nekik, izgultam, hogy minden jóra forduljon és reménykedtem a szép befejezésben. Szeretem azokat a könyveket, amiket át tudok élni, kattog rajta az agyam, ha épp nem olvasom. Ez pont ilyen volt!
Végezetül nem mehetek el szó nélkül a borító mellett sem, hiszen valami eszméletlen gyönyörű. Erőt, biztonságot sugároz, a címtől függetlenül is. A színek, fények játéka különlegesség teszi a borítót, tökéletes ajándék ez a történet mindazoknak, akik szeretik az igényes, kívül-belül szép könyveket.



Képek forrása: favim.com, Google

2017. március 13., hétfő

Első tánc


Egy elsőkönyves írótól olvasni nekem mindig élmény. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő, milyen történetet írt és milyen a stílusa. Különösen nagy népszerűségnek örvend Baráth Viktória Első tánc című bemutatkozó regénye, és végre én is elolvashattam.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Gyönyörű kötet, kívül-belül. Nekem ez az olvasmány most nagyon kellett. Vágytam a romantikára, szenvedélyre és egy olvasmányos regényre, amivel nem kell kínlódni, hanem pörögnek az oldalak. Pontosan abban reménykedtem, hogy ilyen lesz ez a könyv. Úgy örülök, hogy nem kellett csalódnom, alig bírtam letenni (sajnos a munka megy az olvasás rovására még mindig xD)! Kapott a könyv hideget-meleget, és nem áll össze a kép a fejemben, hogy többeknek mi annyira felháborító benne és miért pontozták le Molyon.


A történetről röviden
A könyv első harmada Párizsban játszódik, ahova főhős lányunk, Zoey pihenni érkezik egy hétre. Megismerkedik egy jóképű, brit férfivel, Owennel. Vonzó Zoey számára, első pillanattól fogva érezhető a közöttük lévő feszültség. A lány nyaralása és a turistáskodás gyakorlatilag kudarcba fullad, hiszen ki sem mozdulnak a szállodai szobából. Aztán a hét elteltével mindegyikük hazautazik, látszólag vége a futó kalandnak. A sors azonban közbeszól, amikor Zoey New Yorkba hazatérve újra iskolába jár, egy művészeti suliba, ahova a tanév kezdetekor új tanár érkezik…


Zoey – fiatal nő, keresi a helyét a világban és mer álmodni!Az első pillanattól fogva tudtam vele azonosulni. Kedves, érző lélek, tipikus romantikus hősnő. Van elég bátorsága és önbizalma, nem agyal folyton mindenen, hogy vajon tegye, vagy ne tegye. És ez tetszett!
Owen – a pasi, akibe minden diák képes belezúgni, legalább egy kicsit. Jóképű, határozott személyiség, sármos és vonzó. Nem csodálom, hogy Zoey első pillantásra beleesett.


Érdekesség: Owen végig a képen látható színész volt a fejemben, Kevin McKidd, akit a Grace klinika sorozatból ismerek, és az a vicces, hogy ott őt Owennek hívják. :)
A karaktereket nagyon megszerettem, magam előtt láttam Zoeyt és Owent, főleg őket kedveltem leginkább. Imádom azokat a történeteket, amikben van egy titok, konkrétan egy titkos viszony, és nem lehet tudni, hogy mikor robban a bomba, hogyan fognak cselekedni a szereplők, vajon együtt lehetnek-e nyíltan felvállalva. Nekem egyébként az Esztelen kötet hangulata jutott eszembe olvasás közben, a hangulatát illetően. 

A helyszínek
A könyv két olyan helyszínen játszódik, amiket különösen szeretek: Párizs és New York. Sajnáltam, hogy Zoey alig látott valamit a francia fővárosból. Nem értettem egyet azzal, hogy egy pasi miatt lemondott a városnézésről és gyakorlatilag az egész hetet egy szállodai szobában töltötte. Még akkor sem, ha a nagy Ő az. Ebben másképp gondolkodom. Miért nem mentek el egyet sétálni, legalább a nagyobb látnivalókat megnézni?! A helyszínek fantasztikusak, talán egy picit hiányoltam belőle a több leírást, de így is jó volt, hiszen Párizst és New Yorkot már „ismerem” sok-sok más olvasmányomból. :D

Az Owen és Zoey között lévő meglehetősen nagy korkülönbség (≈14 év) ellenére tudtam azonosulni az érzéseikkel és azzal, ahogy Zoey milyen könnyen belehabarodott ebbe a csodás, érett férfibe, nem volt nehéz. :D Szokatlan volt a tanár-diák viszony ábrázolása, hiszen nagyon lazán fogta fel a dolgot mindenki. Ők is és a környezetük is.
Valahol ez érthető volt, hiszen Owen legjobb barátja az iskola első embere, ugyanakkor furcsa volt az általános laza kapcsolat a tanárok és diákok között (például a tegeződés és a közös bulizás, iszogatás). Hozzátenném, hogy ez engem nem zavart, inkább csak meglepődtem, mert Európában, vagy legalábbis hazánkban másként működik.

romantika teljesen átszövi a történetet, hihetetlen szenvedély fűti mindkét főszereplőt, közöttük csak úgy izzik a levegő minden pillanatban! Pont annyi romantika volt benne, amennyi kellett. Se több, se kevesebb. Nem éreztem, hogy túlcsordulna benne a szerelem és „szirupos” lenne a regény. :D
A könyv felétől kissé átalakult a regény hangulata. A két főhős mintha elkezdett volna távolodni egymástól. :( Olyan érzésem volt, mintha elmennének egymás mellett és más irányba tekintenének. Legalábbis úgy tűnt, hogy Owen elbizonytalanodott a kapcsolatukat tekintve, mióta beköltözött hozzá a volt neje. Zoey viszont benn ragadt ugyanabban a reménykedő, totál szerelmes állapotban. Nagyon drukkoltam, hogy megoldják a problémájukat és végre nyíltan és szabadon együtt lehessenek, végre mutatkozhassanak együtt!

Aztán jött egy olyan fordulat, amitől leesett az állam és nem igazán értettem, miért szükséges a történetbe. Olyan volt, mintha Zoey menekülne csak, hiszen előtte pár héttel még más valaki volt élete szerelme. Két végkifejletnek drukkoltam az utolsó egy harmadában a könyvnek, végül az egyik bejött szerencsére.

A kedvenc idézetem a regényből

A több, mint 400 oldalas könyvben annyi minden történik, hogy a végére teljesen eltávolodtunk az elején történt párizsi romantikus héttől, rengeteg fordulatot szőtt bele az írónő és ezért le a kalappal előtte, imádtam olvasni.


Összességében tetszett a könyv, a befejezése számomra erőteljesen folytatásért kiált, nagyon várom a második kötetet, kíváncsi vagyok, hogyan tovább!

Képek forrása: saját fotók, saját idézetes képek és montázsok a favim.com képeiből