A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Erin Watt szerzőpáros új regényét: One Small Thing - Egy kis apróság címmel. A magyar rajongók végre kezükbe vehetik Beth és Chase történetét, melyben kiderül, milyen mély sebeket tép fel és micsoda lavinát indít el ennek a két fiatalnak a találkozása. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalaszám: 360 oldal
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789635970469
Fordította: Farkas János
Moly-adatlap: itt
Megrendelheted: itt
Beleolvasó: itt
A fülszöveg
Nagyon kíváncsian vártam a szerzőpáros vadiúj regényét, mert egyrészt végre ismét egy különálló történetet olvashattam tőlük, nem a Royal-sorozatot (amit amúgy szerettem), másrészt a korábbi kötetet igazán szerettem (When it's real).
Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?
Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.
Ám a titkuk mindent tönkretehet…
Meglepett a bátor témaválasztás, mert egy könnyed kis szerelmi történetre számítottam, viszont a történet középpontjában egy trauma feldolgozása áll. A főszereplő lány, Beth 3 éve veszítette el szeretett nővérét, és a lassan gyógyuló sebeket most egy srác érkezése a suliba tépi fel. Chase ugyanis az az ember, aki Beth nővérének halálát okozta. Letöltötte börtönbüntetését és visszatért a gimnáziumba.
Az alapszituációt teljesen reálisnak és eredetinek érzem, viszont később akadtak ezzel gondjaim több ponton. 3 év egy gyászfolyamat során hosszú idő, mégis olyan érzésem volt folyamatosan, mintha csak pár hónappal a könyv kezdete előtt történt volna a baleset. Persze Beth és a családtagok számára hosszú még az út a teljes feldolgozásig és Rachel (Beth nővére) halálának elfogadásáig, de az, ahogyan az iskolában mindenki viselkedik Chasezel, eléggé elrugaszkodik a valóságtól, ahogy elképzelek egy ilyen helyzetet. Nyílt támadások, megalázások, "a gyilkos kiáltása" pusztán azért, mert odajár a srác, erős túlzás szerintem. Sosem volt ilyen a környezetemben, mégis túlzásnak érzem.
A két főszereplő, Beth és Chase igazán szerethetőek, megkedveltem őket minden hibájukkal együtt. Olykor zavart, hogy Beth mennyire nem áll ki magáért és úgymond csak magában dühöng, de aztán ki tudott bontakozni a könyv végére.
Ugyanez a kedvelhetőség a többi szereplőről sajnos nem mondható el. A lány szülein végig azt éreztem, hogy Bethre vetítik minden létező fájdalmukat és dühüket, és egy burokba zárják, ami talán megvédheti őt az élettől. Ami a lehető legrosszabb döntés, pláne egy gimis, lassan felnőtt lány esetében. Kalitkába zárni és tiltani mindentől nem megoldás a gyerekük védelmezésére, sőt, többet ártana neki, mint hasznos lenne. Nem éreztem azt az összetartást közöttük, aminek lennie kellene nagyobbik lányuk elvesztése után, és Beth pedig a sok-sok korlátozás és szigor miatt egyre csak távolodik tőlük. Szomorú voltam emiatt és végig frusztrált minden jelenetük. A könyv végére feloldódott bizonyos fokig ez a feszültség, de szívesen olvastam volna még erről a cselekményszálról, pl. több őszinte beszélgetéses jelenetet.
Chaseről túl sok mindent nem tudtam meg a kötetből, viszont Bethszel való közös jeleneteik összességében tetszettek. Főleg ahol sokat beszélgettek, ott tényleg a támogatást éreztem és a kötődést közöttük. (Bár a legelső közös jelenetet, a bulit nem értem, miért kellett így megoldani, nem volt reális). Azt viszont sajnálom, hogy nem lett kifejtve, hogy ez a két ember tulajdonképpen miért is kötődik ennyire egymáshoz úgy, hogy amúgy Bethnek egyáltalán nem "kellene" kedvelnie Chaset.
Az iskolában a diákok és a tanárok viselkedése egy olyan része a történetnek, ami nagyon feldühített olvasás közben. Egyrészt a diákság kollektíven kikiáltotta Chaset gyilkosnak, függetlenül attól, hogy letöltötte a büntetését és úgy kezelték őt, mintha szándékos emberölés történt volna. Ráadásul a tanárok sem javítottak a helyzeten azzal, hogy nem állították le a őket. Szabályosan sokszor bullyingnek éreztem azt, ahogyan Chasezel bánik mindenki, kivéve persze Betht.
Beth állítólagos legjobb barátnője, Scar pedig elképesztően csúnyán viselkedett vele a legtöbbször, idegesített általában. Főleg akkor, amikor elkezdődtek a dolgai Jeffel és vakon követte a fiút, egy egyértelműen bántalmazó kapcsolatban. Jeff esetében végig azért drukkoltam, hogy megkapja méltó sorsát a könyv végére. A bántalmazó kapcsolat általa kerül előtérbe a könyvben, bár nincs kifejtve annyira, nem ez a fő szál, jó lett volna jobban kifejteni.
Ambivalensek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban, mert sok nagyon szép gondolat van benne, és a két főszereplő tényleg szerethető, viszont ami körülöttük zajlik és akik körülveszik őket, nagyon idegesítőek és ez rányomta a bélyegét az élményre számomra. Szerettem volna új kedvencet avatni, de ez most nem jött össze az Erin Watt írópárosnak, viszont alapjában véve egy könnyen olvasható, szép történet.
Nyereményjáték
Erin Watt idézetekkel játszunk! Minden állomáson egy klassz idézet vár rátok, fejtsétek meg melyik könyvükben szerepel, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A feladványom
“Az őszinteség szívás, Sav, és nemcsak azért, mert az igazság általában fájdalmasabb, mint a hazugság, hanem mert sosem jár érte jutalom.”
06.05 Kelly és Lupi olvas
06.08 Pandalány olvas
06.11 Readinspo
06.14 Sorok között
06.17 Sorok között idézetes extra
06.14 Sorok között
06.17 Sorok között idézetes extra
Képek forrása: Pinterest, saját
