Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton. Költő, slammer és számomra a kortárs irodalom lenyűgöző reménysége.

Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem verseivel a Rókák esküvője című kötetében. Verseihez, mint persze általában minden szépirodalmi alkotáshoz, hangulat kell. Különleges világába bepillantást enged sorain keresztül. Olyanok az írásai, mint egy jó bor: elolvasod, ízlelgeted, majd lassan kortyolod el őket és kiélvezed minden cseppjét. Nekem alapvetően a versekhez mindig hangulat kell, és Márton művei különösen ilyenek. Többször el kell olvasni számos versét, hogy megláthassuk a sorok között megbújó érzéseket, és nekem ez teszi igazán emlékezetessé a Rókák esküvőjét. Méltán jelölték idén Libri Irodalmi Díjra, nagyon-nagyon drukkoltam, hogy megnyerje.

Időközben kiderült, hogy egy gimibe jártunk Simon Mártonnal (amikor ő végzős volt, én akkor voltam pici gólya :D, sajnos esélytelen, hogy emlékezzek rá, de a tablójuknak utána fogok nézni). És emiatt büszkének is érzem magam, hogy ilyen tehetséges emberrel járhattam egy suliba.
Amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, az a borító. Mint maga a kötet, a külseje is igazán figyelemfelkeltő az egyszerűségével. Egyedi és kitűnik a könyvek sokaságából, nagyon tetszik.
Sajnos a Könyvhéten nem jutottam ki a dedikálásra, de nagyon szeretnék találkozni a költővel legközelebb, addig úgyis újraolvasom a verseket.

Már e kötet elolvasása előtt is követtem őt, a tevékenységét, ezentúl pedig pláne. Következő olvasmányom tőle a Polaroidok lesz.

"A horizont rózsaszín, a lábunk alatt aranyló izzás. 

A fejünk fölött hullócsillagok. 

A háttérben lassú szintetizátorzene szól. 

Sétálgatunk.

Felírok mondatokat. Attól jobb lesz. 

Attól mindig jobb. 

Nem vagyok itt. 

Úristen, mit csináltam már megint."

Képek forrása: Libri, saját fotó