2018. október 17., szerda

Kékesi Dóra: Várom a párom (előolvasás)


Mindig megtiszteltetés lehetőséget kapni arra, hogy egy könyvet megjelenés előtt elolvassak és mostanában nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ismét kaptam egy előolvasási példányt. A könyv pedig nem más, mint Kékesi Dóra hamarosan megjelenő, Várom a párom című kötete, ami az írónő második regénye lesz, megjelenése novemberre várható az Álomgyár Kiadó gondozásában.

A fülszöveg
KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT 
Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan? 
Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető. 
Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat. 
És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj… 
Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán? 
Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat? 
Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.



Mivel az írónő  első regényét nem olvastam még (A holnap érintése), nagy lendülettel és kíváncsian vetettem bele magam ebbe a történetébe. Emlékezetes marad biztosan, ugyanis első olvasmányom tőle nagyon sokféle érzést kiváltott belőlem. Egyrészt elérte a célját, jókat derültem egyes jeleneteken, másrészt sokszor fogtam fejem a főhősnő naiv és már-már idegesítő jellemén, ezenkívül végig fenntartotta a figyelmemet a történet, hogy vajon mi fog kisülni a sokszor abszurd eseményekből.

A történet helyszíne Szeged, aminek kifejezetten örültem, mert nagyon szeretem a hazánkban játszódó könyveket. Itt él Heni, akinek van egy saját lakása, egy makacs Kispolskija, egy meglehetősen pocsék állása és élete szerelme, Feri.



Leszámítva az állását, szinte álomszerű, hogy milyen tökéletes minden az életében, gondolatban pedig már az esküvőt tervezgetni, és azon gondolkodik, hogyan fogja majd felvenni Feri nevét. Igen ám, de a sors fintora, hogy hirtelen kicsúszik a lába alól a talaj, amikor rádöbben, hogy az egekig magasztalt álompasi annyira nem is mennyei, mint ahogyan hitte. Hatalmas zuhanás, sok csoki és az új szomszéd,a jóképű Robi lesz Heni támasza a nehéz időkben. Ne feledkezzünk meg persze a két jóbarátnőről sem, Margóról és Lilláról, akik mindent eldobva rohannak barátnőjük segítségére a nehéz időkben.

párkeresés és ismerkedés témaköre ugyanúgy, ahogy a valóságban, Heni életében sem könnyű. Felállni és újrakezdeni mindent az elejéről, felépíteni magadat és a mások által lerombolt önbizalmadat különösen nehéz feladat. Őszintén szólva nagyon zavart Heni felfogása, hogy mennyire pesszimista és gyanakvó mindennel és mindenkivel kapcsolatban. Ugyanakkor azzal egyet kell, hogy értsek, milyen nehéz helyzetben volt a könyv elején és sajnáltam érte. Mivel én olyan ember vagyok, aki a legrosszabb helyzetekben is meg tudja látni a jót, ilyen téren egyáltalán nem tudtam  azonosulni a főhőssel, és muszáj kimondanom, de sajnos engem számtalanszor felhúzott a gondolkodásmódja és a túl hamar való ítélkezése (emberekről, helyzetekről).

Az igazat megvallva nekem a könyv és a történet körülbelül a 100. oldalt elolvasva érkezett meg igazán. Akkor kezdtem el érezni, hogy ezt a könyvet nem kell túl komolyan venni, egyszerűen csak élvezni.
Főhősünk és barátnői ugyanabban a cipőben járnak: a párkeresés útvesztőjében. Annyira kerestem már a történet elején a komoly üzenetet, hogy nem jöttem rá azonnal, hogy nem kell mindig minden könyvnek ilyennek lennie. Ez a regény megmutatja, hogy a társkeresés problémájával senki sincs egyedül, férfiak és nők egyaránt küzdenek vele, miközben a történet szórakoztat és kikapcsol. És az egy dolog, hogy Heni a maga módján meglehetősen naiv és vak, de mégis az írónő képes úgy bemutatni, hogy drukkoljon neki az olvasó. Szerettem volna, hogy párt találjon, de ami a legfontosabb, hogy legelőször önmagához találjon vissza és ne értékelje le magát, hanem szeresse és elfogadja a saját személyiségét.

férfi főhősökről eddig kevés szó esett, pedig belőlük is kap az olvasó bőven. Először ott van Feri, akiről Heni álmokat sző, azonban a cudar valóság rendesen arcon csapja és a pasi kilép a képből (hál istennek). De megjelenik Robi, a számítógépguru új lakó. Ő nekem első pillanattól fogva szimpatikus volt, szerény és kedves, nem tolakodó, és nem nyomulós. Aztán feltűnt Heni gyerekkorából Ákos, aki szívdöglesztő külsejével nemcsak Henit, hanem engem is levett a lábamról. És amikor ennyi férfi van Heni körül, csodálkozunk, hogy nehezen találja meg a helyét?! :D

Összességében a Várom a párom egy pörgős, vidám történet, mely visszaadja a szerelembe vetett hitünket és megtanít rá, hogy a nehezebb időszakot túl lehet élni, csak egy kis humor kell hozzá.

A könyv teljes egészében a párkapcsolati témán alapul, ami abszolút rendben van. Ezt a könyvet én egyébként a chic-lit kategóriába sorolnám. Tudjátok, ez a könnyed, humoros, szórakoztató romantikus műfaj, ami elsősorban nőknek szól nőktől. Ebben maximálisan megállja a helyét. 

Köszönöm a kiadónak a lehetőséget! :)

A könyvet előrendelhetitek itt

Várható megjelenés: 2018. november

Képek forrása: favim.com, Google

2018. október 14., vasárnap

R.Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa (Az ártatlan II.)


Amint befejeztem Az ártatlan sorozat nyitókötetét, máris folytattam a következő résszel, a Bűnös örömök városa című regénnyel. Azt kell, hogy mondjam, imádom! Totálisan beszippantott R. Kelényi Angelika világa. Így különösen, hogy egymás után sorban olvasom a köteteket. 


A fülszöveg
1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte. 
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. 
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?




Olyan jó volt ismét belemerülni ebbe a csodálatos, érdekes és izgalmas világba!

Sejtettem, hogy hiába hagyta el Flóra és Lorenzo Mariani a rettegett csejtei várat, és kerültek egyre messzebb Báthory Erzsébet grófnő udvarától, attól még az izgalmak tovább folytatódnak és soha nem lesz egyszerű az életük. Főhőseink megérkeznek Mariani szülőföldjére, az olasz Velencébe, ahol egy új világ tárul az olvasó szeme elé a könyv lapjain. Sokkal szabadabb felfogású - ahogyan a cím is sugallja -, bűnökkel teli város lett Flóra új otthona, Mariani pedig hazatért.


Velence térképe 1500-1600 körül
Itt a gátlások lehullanak, nincs mit szégyellnie se nőnek, se férfinak, sokkal felszabadultabb hely, mint eddigi helyszíneink (Pozsony, Erdély). Az emberek itt egyszerűen csak élvezik az életet, nem szabnak határt vágyaiknak. Pontosan úgy, ahogy azt a mai olasz mentalitás is megmutatja, csak épp most 1610-ben járunk, de az életfelfogás mit sem változott azóta sem.

Flórát rendkívül meglepi ez a szabados életmód, amit lát az utcákon és megérkezve a Mariani-házba rá kell jönnie, hogy teljesen új fejezet kezdődik az életében. Szerencsére férfi főhősünk szinte mindig ott van mellette és védelmezőként lép fel, amit a lány egyáltalán nem bán. Az első kötet bonyodalmai tovább fokozódnak: újabb gyilkossággal néznek szembe szereplőink, újabb rejtélyes ügy bontakozik ki, és mindez a szerelmi szállal összefonódva egy olyan történetet alkot, ami letehetetlenné teszi a regényt.



"De ha már egyszer én vagyok az a leány, akit folyton megtalál a baj, miért ne érezzem magam jól közben?"

Főhősnőnk személyisége sokat alakul és változik, ahogy Velencében megtapasztalhatja azt a fajta felszabadultságot, ami eddigi élete során nem volt jellemző rá. Bár ő továbbra is erkölcsös és szerény lány, és nem adja könnyen magát senkinek, még a jóképű és ellenállhatatlan Marianinak sem, de környezete akaratlanul mégis hatással van rá. A Mariani-házban nemcsak a ház úrnője, Maria, Lorenzo édesanyja, hanem a szolgák szintén jóval lazábbak, mint például Csejtén voltak. Kissé elmosódott a határvonal szolga és ura között.
A lány maga is bevallja, hogy "Ez a bűnös város engem is átalakított."
Egy igazán színes világ tárul ki Flóra előtt, és ez alatt nemcsak a velencei karnevál forgatagát értem. Bálok, férfiak és nők hangos mulatozása tölti meg az estéket és Flóra rájön, hogy mennyire más világ az, mint ahonnan ő jött.

Ebben a kötetben Mariani családja és múltja kerül előtérbe, megismerhetjük szüleit, gyermekkori barátját, és még volt szerelmét is. Van valaki azonban, aki rendesen felkavarja az állóvizet, ő pedig nem más, mint Giulia. Vele végig nagyon bajban voltam, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy bízzak-e benne vagy sem. És a végére sem változott a helyzet, ugyanakkor sosem kívántam volna neki azt a szörnyű sorsot, ami rá várt. A regénynek ez a jelenete nagyon drámai és engem konkrétan sokkolt. Angelika úgy írta le ezt a kemény jelenetet, hogy szinte ott éreztem magam a tömegben Flóráék mellett állva, lemerevedve.

Különösen a korhű leírások tetszettek olvasás közben. Egyrészt a helyszínek, emberek bemutatása, ami az első részben is fantasztikus volt. Magam előtt láttam egész Velencét, a csodás épületeket, a templomot, a kolostort, illetve azt is, ahogy az emberek hangoskodva és vidáman járnak-kelnek az utcán.
Mindemellett az írónő nagyon ért hozzá, hogyan kell érzelmeket kifejezni. Nemcsak a szerelmi szálra értem ezt, hanem arra, ahogyan Flóra kételyeit, megérzéseit mutatja be, és a többi szereplővel való kapcsolatát. Mariában egy igazságos és kedves leendő anyóst talál meg, aki bár nem ismeri minden titkukat és a csejtei várnál történt szörnyű eseményeket, mégis szeretettel fogadja a lányt. Első pillanattól érzi, hogy fia nem közömbös e különleges lány iránt, ezt egy édesanya egyszerűen látja, mert ismeri a fiát.

A cselekményt Flóra szemszögéből láthatja az olvasó, és ennek kifejezetten örültem, szeretem az E/1 személyben megírt könyveket. Önmaga is bevallja, mennyire másnak érzi magát, mióta az első rész eseményeit a hátuk mögött hagyták. Felnőtt nő lett, bátorságra vall, hogy Marianival hajlandó volt elhagyni az országhatárt és messze vidékre lovagolni vele és ez még csak a kezdet.

Nagyon-nagyon szerettem olvasni ezt a regényt, egyszerűen magával ragadja az olvasót a hangulata, a világa és képtelenség letenni. Már jöhet is a befejező kötet, a trilógia harmadik része! Még egy kicsit nyújtanám az olvasást, de ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogyan zárul Flóra és Mariani története.


Képek forrása: saját, Google, favim.com

2018. október 5., péntek

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában (Az ártatlan I.)


Itt volt az ideje, hogy végre én is, mint annyi bloggertársam, megismerkedjek R. Kelényi Angelika Az ártatlan című könyvsorozatával. Teljesen levett a lábamról a történet, és nagyon örülök, hogy egyszerre, egymás után olvasom a trilógia részeit, így sokáig belemerülhetek Angelika világába.

Köszönöm az írónőnek és a kiadónak a recenziós példányokat!


A fülszöveg
1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?
Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. 
Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.



Atyaég, ez a történet elképesztően izgalmas! Nehezen találom a szavakat arra, hogy mennyire tetszett. Teljesen magába szippantott gyakorlatilag már az első oldalakon. Angelika visszarepíti az olvasót egészen 1609-ig, egy teljesen más világba, melyről hiteles és korhű képet kapunk. Főhősnőnk Flóra, egy fiatal lány, aki nővére keresésére indul és a csejtei vár felé veszi az irányt. Báthory Erzsébet udvarába igyekszik, mert nővéréről legutoljára onnan kapott hírt. 

Flóra Pozsonyból indult, úti célja pedig Csejte
A csejtei vár és annak úrnője rengeteg titkot őriz, amikről Flórának fogalma sincsen. Egy-egy elejtett mondat a szolgálóktól, a várban élő és dolgozó emberektől és máris érződik, hogy egy izgalmas történet részese lehet az olvasó. Az első pillanattól fogva magával sodort a könyv hangulata, ilyen egy igazi történelmi romantikus regény. Szeretem, amikor a fikció összefonódik valós eseményekkel, és ha mindez egy másik történelmi korban játszódik, külön öröm számomra. Báthory Erzsébet személye és élete köré számos legenda szövődik, így érdeklődve vártam a grófnő első jelenetét, vajon milyen lesz, amikor megjelenik előttünk. Érdekes volt így, könyvön keresztül "látni" őt, egy olyan személyt, akiről történelem órán tanultunk, most pedig közvetlen közelről ismerhetjük meg, bár persze igazán már sosem fogjuk. A történelmi regényeknek szeretem azt a fajta titokzatosságát, ami a valóság és a köré szőtt történet között lappang, hiszen most sem tudhattam, hogy mi az, ami a történetben valós tényeken alapul és mi az, amit az írónő maga képzelt hozzá.


"Eliza néni gyakran megjegyezte, hogy soha nem fogok férjet találni, és nemcsak azért, mert képtelen vagyok úri kisasszony módjára kinézni és viselkedni, de azért sem, mert senki nem akar maga mellé ilyen kotnyeles, pimasz leányt."

Flóra karakterével abszolút tudtam azonosulni. Az igazságérzete, a bátorsága sosem hagyta el és a megérzései vezérelték. Okosabb és őszintébb volt mindegyik női szereplőnél és a grófnőnek sosem sikerült megtévesztenie őt. Persze azért Flórát sem kell félteni, megvan benne a kellő kíváncsiság, és ez sokszor sodorta bajba. És itt jön a mi hős megmentőnk (pontosabban Flóráé :)), Lorenzo Mariani, aki rögtön az első jelenetében felkelti az olvasó érdeklődését rejtélyességével. Később sem lett sokkal kiismerhetőbb személyiség, és pont ettől vált az egész történet izgalmassá a krimi vonal mellett. Egyrészt a nyomozás a megölt lányok után, másrészt a vibráló levegő Flóra és Mariani között teszik letehetetlenné a regényt.

nyomozás eseményszála azért tetszett igazán, mert Angelika a grófnő valós személye köré szövődő hiedelmeket felhasználva kreált egy krimitörténetet. Báthory Erzsébet állítólag szűz lányok vérében fürdött, hogy fiatalságát megőrizze, és e legendához kapcsolta hozzá a gyilkosságok eseményeit. Egy olyan történetet talált ki, ami abszolút megállhatná a helyét és passzol a grófnőről kialakult legendához.

Flóra és Mariani száltól teljesen elolvadtam. Flóra egy okos, intelligens lány, ráadásul remek humorral áldotta meg az ég, imádtam a Marianival folytatott párbeszédeiket, ahogy egymást váltva odapirítottak a másiknak, ugyanakkor egyértelmű, hogy őket az ég is egymásnak teremtette. Marian egy jó kiállású, vonzó férfi, és persze ezt sok nő veszi észre. Őt azonban a kihívás érdekli, nem a könnyen kapható préda. És Flórát már ismeretlenül is kiszúrta a tömegben, ott megpecsételődött sorsuk.


A grófnő személye a mai napig legendákkal övezett, és régóta szerettem volna utánaolvasni, hogy mit is tudhatunk róla. Rengeteg internetes cikk, könyv, történet kapcsolódik hozzá, sőt, a filmkészítőket, színházakat szintén megihlette nem egyszer. A 2008-as film bemutatója különösebben nem fogott meg, viszont találtam egy cikket itt, ami elég jól összefoglalja a "vérgrófnőről" tudható információkat, legendákat. Valamint íme egy másik a Vous oldaláról, ahol egy leszármazottja mesél róla (sőt, van egy tetkója is a grófnőről!).


"Azt hiszik, egy nő nem képes megvédeni magát, azt hiszik, könnyű elorozni tőle a vagyonát, mert nincs férfi mellette, aki fegyverbe szólítsa a familiárisait. Ha az uram még élne, kinek jutna eszébe, hogy elrabolja a földjeinket? Senkinek."



Számomra a könyv hangulata általában a fő szempont, hogy tetszik-e egy történet vagy sem. És azt kell, hogy mondjam, Az ártatlan hangulata és világa teljesen kiszakított a valóságból, elvarázsolt. Elfelejtettem minden hétköznapi kihívásomat, gondomat, dolgomat és csak az foglalkoztatott, hogy vajon mi történik Flóra és Mariani között, és vajon ki állhat a rejtélyes és brutális gyilkosságok hátterében. Ott ültem minden reggel a jó kis M3-as metrópótlón és nem érdekelt különösebben, hogy mekkora tömeg van körülöttem, én csak olvastam rendületlenül a könyvet, hiszen munkába menet ki kell használni minden értékes percet, amit e könyv társaságában tölthetek. Nincs igazam, könyvmolyok? :)
Igazi kikapcsolódást nyújt a könyvsorozat, már az első kötet olvasásakor rájön az olvasó, hogy a lehető legjobb helyre csöppent a történelmi romantikusok világában. A könyv befejezése után rögtön elolvastam A porfészek című novellát, ami a történet előzménye. Nagyon szeretem az előzménynovellákat, mert betekintést nyújtanak a regény előtti időkbe. Mindig érdekes dolog számomra a főhőseket látni úgy, hogy én már tudom, hogy mi fog történni velük és hova vezet a sorsuk, de nekik még sejtelmük sincsen róla. :) Így van ez Flórával és Marianival is, imádtam, tudtam volna olvasni még tovább a novellát.

Köszönöm az élményt, új kedvencet avattam!

Most pedig jöhet a folytatás, a Bűnös örömök városa kötet.



Képek forrása: saját, Magyar Narancs, Könyveskuckó blog